DOOM (PLAYSTATION 4)

A hetek óta tartó masszív játékdömping egyik leginkább várt címe érkezett meg az elmúlt napok folyamán az [B]id Software[/B] által készített, bárminemű számozást vagy alcímet mellőző [B]DOOM[/B] személyében. John Carmack kultikus FPS-szériája hosszú szünet után, 12 éves pihenőt követően tért vissza. Ekkora kihagyás után így nem is véletlen, hogy az új Doom nem folytatása a horrorisztikus irányba billenő harmadik résznek, hanem rebootja a szériának. Helyszínünk ezúttal is a Mars, ahol az emberi civilizáció már hosszú ideje megvetette a lábát, és kolóniákat létrehozva kutat különböző energiaforrások után. Főhősünk rejtélyes módon egy szarkofágban tér magához, majd láncait letépve és páncélzatát magára öltve egy démoninvázió kellős közepén találja magát. Innen pedig nincs megállás, előrekerülnek a klasszikus fegyverek, megjelennek a pokol ismert szörnyetegei, majd kezdődik a tömény, normál fokozaton 12-14 órát biztosító vérgőzös mészárlás. Vagyis pontosan az, amiről egy Doom-játéknak szólnia kell.
[YOUTUBE]BWSNqs0pTPw[/YOUTUBE]…és pontosan úgy, ahogyan azt egy klasszikus Doom-címnek a modern korban tennie kell. Itt a fő cél színtisztán a zsigeri pusztítás és a féktelen gyilok, mely alaptételeket a régi iskolában tanítottak alapján mondja fel az anyag, megjegyzem, jelesre. A stuff gameplay mechanikája olyan klasszikusokat idéz, amit jó esetben már csak hírből ismer a fiatalabb játékos generáció. Wolfenstein, Doom, Unreal és Quake. Korunk FPS játékainak alapkövetit letevő sikercímek ezek, melyek mindegyikéből visszaköszön valami a cikkünk alanyában. Idejét sem tudom már, mikor került a kezeim közé olyan saját szemszöges lövölde, ahol nem volt dedikált futás és tárazás gomb, vagy, ahol a harcok többnyire mellőzve a fedezékbe bújást, inkább az ellenfél körbetáncolásával és cafatokra lövésével dolgoztatott. Esetünkben azonban éppen erről van szó. Felejtsd el a COD-ok többnyire csőpályás felépítését, vagy a Far Cry-ok hatalmas nyitott világát. Az új Doom zseniálisan hozza a klasszikus előd által lefektetett pályadizájnt, így sikeresen vegyíti a nagyobb pályarészeket összekötő szűkebb folyosókat a méretesebb arénákkal. Visszaköszönő elem lesz a retro minimap modernizált változata is, amire bizony nagy szükségünk lesz, ugyanis nem egyszer fogunk gondolkodóba esni, merre is tovább a labirintusban.A színterek ezúttal is nagyon sok titkot rejtenek, ezek felfedésével pedig szépen elnyújtható a már elve kiemelkedő hosszal bíró kampány. Egyébként az utóbbi évek legjobb easter eggjét képezik a pályánként megnyitható titkos szakaszok, melyekbe belépve egészen 1993-ig repít minket a virtuális időgép.A kifejezetten brutális és sebességében is rendkívül meggyőző gameplay-t diszkréten törik meg a platform elemekkel tarkított etapok. Az új Doom nem kevés, arénában zajló harcot vonultat fel, sőt a nagyobb mészárlások szinte csak és kizárólag ilyen helyeken zajlanak. Fárasztó és unalmassá válhatnának ezek a harcok, azonban a parádés, rengeteg trükköt és lehetőséget biztosító pályafelépítésnek köszönhetően egyik küzdelmet sem fogjuk teherként megélni, sőt! Minden percét élvezni fogjátok, ami nagyban köszönhető az itt debütáló és kardinális szerepet betöltő Glory Kill-rendszernek.A folyamat lényege, hogy a legyengített ellenfeleken a támadási oldal függvényében különböző kivégző mozdulatokat hajthatunk végre. Használata opcionális, azonban fontos tudni, hogy azon felül, hogy valami eszméletlen hangulatot kölcsönöz a harcoknak, komoly funkcióval is bír, lévén az ily módon másvilágra küldött démonokból életerő visszatöltő esik ki. Erre azért is lesz szükségünk, mivel a Doom egy modern külsőbe bújtatott retro FPS, ergo öngyógyulásra senki ne számítson.Mai időket köszönthetünk viszont a fegyverek témakörét vizsgálva. A vasak között a már jól ismert eszközök mellett új darabok egyaránt megjelennek, sőt olyan ikonikus fegyverek sem maradtak ki a repertoárból, mint a láncfűrész vagy a BFG. Gyors előhívásukat fegyverkerék segíti, hatásfokukat pedig a különböző modifikációk. A shotgunra rakhatunk például robbanófejes lövedéket, a gépfegyverünkre taktikai célzót és így tovább. Igen széles skálában mozognak a fejlesztések, szóval érdemes a pályákon elrejtett drónokból megszerezni a tuningot biztosító alkatrészeket. Az upgrade-ek sorának itt még nincs vége, ugyanis eszközeinken túl a páncélzatunkat, sőt magának a karakternek az értékeit is komoly teljesítményjavítókkal tudjuk felvértezni. A módosítókhoz nagyban hozzájárulhatnak a pályákon elrejtett rúnák, melyekhez egy-egy challange kötődik, tovább hizlalva a tartalmat.
[YOUTUBE]Xr9bJwiXWAY[/YOUTUBE]Old school megközelítés ide, klasszikus játékmechanikai elemek oda, manapság szinte elengedhetetlen a többszereplős online harc. A Doom 6 játéktípust kínál a multiplayer opciót választóknak. A magyarázatra nem szoruló TDM mellett további csapatalapú játék a [B]Soul Harvest[/B], ami a gyakorlatban a Call of Duty által rendszeresített Kill Confirmed doomosított változata, amely során a killek csak akkor érvényesek, ha az áldozat által eldobott lélekpontokat felmarjuk. Némi csavart jelent azonban, hogy az első áldozat nem csak lélekpontot, hanem egy démon rúnát is elejt, amit felvéve szörnyeteggé alakul a rúnát megkaparintó player, akinek így minden egyes killje 2 lélekpontot jelent. Megölni nem egyszerű egy pokolfajzattá alakult játékost, azonban ha ez sikerül, az már 5 lélekpontot jelent.A [B]Freeze Tag[/B], ahogy a neve is mutatja az ellenfelek lefagyasztásra koncentráló játékmód. A ledermedt játékosok csapattársaik segítségével tudnak kiszabadulni a jégbörtönből. Az a csapat nyer, amelyik a rivális team minden tagját egyszerre jégre teszi. A [B]Warpath[/B] is egy igen érdekes lehetőség. Ez gyakorlatilag a már ismert King of the Hill módosított variánsa, ahol az elfoglalandó, vagyis megvédendő terület egy előre meghatározott pályán halad. A [B]Domination[/B] játékot indítva a célunk 3 bázispont elfoglalása lesz, míg [B]Clan Arena[/B] opciót választva a villámgyors meneteket kedvelő játékosok találják meg a számításukat a respawn mentes, életerő és páncélzat visszatöltést hanyagoló módban.A multis összecsapások során igazság szerint két gondolat fogant meg bennem. Az első maga a gameplay ritmusával kapcsolatos. Tulajdonképpen egy nagyon erős Quake 3 vagy Unreal utánérzést kölcsönöz a harcoknak, ami esetünkben tök jó dolog lehetne. A probléma ott van, ami sajnos jelen formájában igencsak hazavágja a történetet, hogy túlságosan le lettek gyengítve a kampányban tapasztaltakhoz képest a gyilkoló eszközök. Ebből kifolyólag pedig hibába a pörgős és dinamikus quake-es feeling, ha egy átkozott rakétavető telitalálata sem viszi darabjaira az ellent. Könnyen orvosolhatnák, ha balanszolnák a vasakat, ám amíg ez nem történik meg, addig ez véleményem szerint probléma. Érdemes még szót ejteni a Hack Modulokról, melyek gyakorlatilag a modern FPS-ekben megtalálható perk-rendszert hivatottak esetünkben betölteni. Rengetegfélét oldható fel belőlük, csak úgy, mint a karakterünk külsejét módosító páncélokból, különböző festésekből, csinosító kiegészítőkből.
[YOUTUBE]7S-MEfSx6EI[/YOUTUBE]A kampány és a multiplayer mód mellett az új Doom számomra legnagyobb dobása a Snapmap névre keresztelt pályakészítő volt. Az id programozói egy viszonylag könnyen használható (megfelelő gyakorlás után persze) editort dobtak össze, mely rendszert a közösségi funkciói miatt leginkább a LittleBigPlanet által köztudatba (konzol fronton) hozott szisztémához tudnám hasonlítani.A fejlesztők nem voltak restek és szinte minden játékstílust igyekeztek lefedni, amit csak egy FPS megengedhet magának. Ebből kifolyólag pedig kreálhatunk egyszemélyes pályákat, mondjuk horda móddal. Különböző multis térképeket, kompetitív vagy kooperatív kihívásokat. A sokat segítő és részletesen magyarázó oktatómodulok mellett sablonokat is választhatunk a kívánt játékstílusra, megkönnyítve ezzel a kezdeti lépéseket. Ami igazán megfogott, hogy akár komplett kampány küldetések megalkotására is van lehetőség, felvehető kódkártyákkal, azokkal interakcióba lépő ajtókkal, különböző funkciókat biztosító panelekkel, rakat ellenféllel vagy épp szövetségessel (démonokkal az oldaladon küzdeni nem gyenge élmény), a továbbjutást biztosító legyőzendő bossokkal. A Snapmap jövője csak és kizárólag a közösségen fog múlni, de én elég bizakodó vagyok, ugyanis már a játék megjelenésének másnapján elérhetővé vált a klasszikus Doom első pályája. Az elkészített és a játékos közönség számára megosztott térképeket a kipróbálásuk után értékelhetjük, az arra érdemes munkákat pedig a külön erre a célra létrehozott menüpontokból lehívhatjuk. A rendszer többféle szűrőt alkalmaz, külön kezelve a legtöbbet játszott alkotásokat, a legújabb mapeket, a legnagyobb pozitív értékeléssel bíró munkákat, stb.A Doom mögött a fejlesztőstúdió saját kódolású motorja, az id Tech 6 számol. A szinte folyamatosan fennálló 60 képkocka/másodperces sebesség konstans biztosítja a játékmenet által megkívánt lendületet. Képi világa – ide értve a helyszínek kidolgozását, a fegyvereket, na meg persze a démonokat – igazán megnyerőre sikerült. Ami számomra kissé zavaró volt, az a textúrák viszonylag alacsony felbontása. Persze ez a motor sajátossága, és igazság szerint nem is fog feltűnni túlzottan, miközben épp démonhordákat küldöd át a túlvilágra.Az előzetesek megtekintése után kissé féltem a címtől, vagyis attól, hogy nem fog kellő mennyiségű sötét, horrorisztikus helyszínnel operálni az anyag, ám szerencsére a készítők azokat sem felejtették el, akiknek bejött a Carmack-féle Doom 3 ijesztő világa. Dicséretes, hogy egyaránt megtalálhatóak voltak a pályák között a szűkebb folyósok, illetve a kifejezetten arénás harcokra tervezett nyílt terek, hangárszerű komplexumok. A színterek nagyon változatos palettával rendelkeznek, témájukban és kialakításukban is teljesen eltérőek.A szörnyetegek kidolgozása is parádésra sikerült. Minden ismert démon visszatér, ráadásul mindegyikük valami veszett külsővel lett megáldva. A klasszikus Doom-játékok ismeretében számomra egyszerűen fantasztikus élmény volt újra telepumpálni ólommal az igen agilissá változó Impek, a repkedő Cacodémonok, vagy éppen a vérengző Pinky-k hadát. Itt azért megjegyezném, hogy igencsak biztonsági játékot játszott az id ilyen téren, ugyanis egy rettentő idegesítő ellenfélen, a teleportálással az ember agyára menő Summoneren kívül más új ellenfelet nem kreáltak a készítők. Talán ezt ellensúlyozza az, hogy némely opponensnek több variánsa is megjelenik, Pinky-ből például van láthatatlan változat is! Az id az új Doommal sikeresen hozta vissza az FPS-ek élvonalába a sorozatot. Tette mindezt nagyon merészen, a régi iskola alapjait felhasználva, de nem elfeledve a jelenkor követelményeit. A tartalmas kampány, az alapvetően megszokható, de azért további csiszolásra szoruló multiplayer és a közösségen múló, ám már most nagyon ígéretes Snapmap garantáltan hosszan tartó kikapcsolódást fog biztosítani mind a veterán playereknek, mind pedig a Doom világába újonnan belépőknek.(A játékot partnerünk, a forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [A http://www.konzolokszervize.hu/playstation4/doom-ps4]Konzolok Szervize[/A] budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)