Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

DOOM Eternal: The Ancient Gods – Part 2 kiegészítő (PS4, PSN)

Egy brutális óda záróakkordja.

A DOOM Eternal tavaly októberben debütáló első kiegészítője, a The Ancient Gods – Part 1 (bemutató ITT) új helyszínekkel, ellenségekkel és rengeteg démondarálással bővítette az alapjátékot.  Legnagyobb problémája azonban a tartalomadagolás volt: túl sok volt néha, az ellenségek hadának mértéke pedig időnként frusztráló és túltolt volt. A nemrég megjelent The Ancient Gods – Part 2 több hibáját kijavította elődjének, bizonyos baklövéseit pedig felnagyította, a végeredmény pedig egy alapvetően pozitív finálé, amely azonban rávilágít arra, hogy a központi játékmechanika ebben a formában elérte korlátait – ha tovább erőltetik, akkor pedig szétszakad.

Hősünk a Pokol hadaival folytatott küzdelmében újabb helyszínekre látogat, amelyek az előző epizódhoz képest kevésbé fantáziadúsak. Elkalandozhatunk az Argent D’Nurt keresztben átdöfő, titáni kristályhoz, miközben régi települések romjait fedezzük fel; visszautazhatunk a romokban heverő Földre; végül pedig a Poklot magát hódíthatjuk meg, miközben a háttérben a gonoszok hada és az emberek szövetsége gigászi csatát vív. Az első fejezet bátrabban bánt a színekkel, ebben a részben azonban hagyományosabb formákkal találkozhatunk, amelyeknél akaratlanul is ott motoszkál egyfajta „ezt már láttam” érzés. A nagy „háború” is kissé beetetés olyan szinten, hogy valójában csak a háttérben csíphetjük el annak történéseit – a játékmechanika szempontjából marad a hagyományos megvalósítás.

Feldobja azonban a játékmenetet pár határozottan jól integrált új ellenség, valamint egy hasznos pöröly, ami az alapjátékban és az előző kiegészítőben is bőven elfért volna. Viszonylag a bővítmény elején bezsebelhetjük a masszív kalapácsot, amely kiválóan szolgál a tömegek kezelésére. Kivégzésekkel vagy a fegyver lebegő másának felszedésével tölthetünk bele muníciót, aktiválva pedig a magasba lendülünk, és lesújtunk a földre. Ilyenkor a démonok komikus hangeffektek és a fejük fölött keringő csillagok kíséretében ideiglenesen mozgásképtelenné válnak, mi pedig lőszert szerezhetünk – ha előtte pedig felgyújtjuk vagy lefagyasztjuk őket, akkor páncélt vagy életet gyűjthetünk be. Ez a megvalósítás egy izgalmas és pörgős dinamikát visz az élménybe, amely minden szempontból csak jobbá teszi: egyrészt ha bajba kerülünk, szusszanhatunk egyet a csapást követően; másrészt feltankolhatunk erőforrásokból anélkül, hogy elhasználnánk a láncfűrészünket; harmadrészt pedig bizonyos rosszfiúkat csak így lehet kiiktatni, vagy épp egyszerűbb így megsemmisíteni.

Az egyik új démon kőből van, így vagy a sörétes puska specifikus, gyorslövő modifikációjával semmisíthetjük meg, vagy egy pörölycsapással. Az új, „Páncélozott démonbáró” egy hatalmas buzogánnyal ront felénk, páncélját pedig nonstop lövésekkel bonthatjuk le, vagy épp támadásra készülő fegyverét eltalálva durranthatjuk szét: a báró sebezhetővé válik ezután, de idővel visszanő páncélja – nos, újdonsült harci kalapácsunkkal megbéníthatjuk, így időt nyerve kiiktatásához. Utóbbi taktika egyébként a másokba bebújó, és azokat erősítő „Szellemnél” is jól jön, akivel az előző kiegészítőben már találkozhattunk. Szintén ötletes a „Visító” ellenségek bevetése, akiknél pont, hogy ügyelnünk kell, hogy ne találjuk el őket, ugyanis halálukkor jelentősen felturbózzák a többieket; a pajzsos katonák egy új változatának pedig áthatolhatatlan védőeszköze, így csakis mögéjük robbantva, vagy valahogy a hátuk mögé jutva lehet megsemmisíteni őket. Tovább bonyolítja a képletet egy „átkozott” monstrum, aki ha eltalál, akkor folyamatosan veszítünk az életünkből és zavarja a látásunkat is: csak akkor szűnik meg az átok, ha egy „vérütéssel” iktatjuk ki a gonoszt, addig pedig bajban leszünk. Ezek az új ellenségtípusok mind apró módosításokat igényelnek taktikánkban, de egytől egyig az alapokra építenek: vessük be magunkat a sűrűjébe és daráljuk, trancsírozzuk, szakítsuk cafatokra a démonokat.

Az ellenségek adagolása tekintetében sokkal kiegyensúlyozottabb a finálé, és ritkábban érkezik aránytalanul és frusztrálóan sok démon. Emellett az extra kihívások csupán a külsőt modifikáló extrákat kínálnak, így ezek az arénaküzdelmek nem kötelezőek ahhoz, hogy fejlődjünk vagy erősebbek legyünk. Amellett, hogy ez a fajta játékmenet már elérte korlátait a kiegészítő végére, a legnagyobb választóvonal az utolsó főgonosz lesz: nem szeretném lelőni a poént, de a kaland legfrusztrálóbb elemei vannak egybegyúrva és felszorozva, ráadásul körülbelül semmi köze a megvalósításnak ahhoz, amire egyébként a móka edz és felkészít.

A DOOM Eternal fanoknak izgalmas, szórakoztató, bár egy kicsit rövid és fantáziátlan finálé lesz ez a kiegészítő. Önmagában érdekes, hogy letölthető tartalommal zárják le a sztoriívet, bár a befejezésig eljutva azért az a minimális történet is teljesen keszekuszává válik – bár gyanítom, hogy legtöbben nem a narratíva miatt játszanak vele. A DOOM Eternal: The Ancient Gods – Part 2-vel a csapat csurig töltötte ezt a megközelítést – sőt, kicsit túlcsordult az a vérrel, húscafatokkal és brutalitással teli kupa. Vagány befejezés, de rávilágít arra is, hogy a következő visszatéréskor újra meg kell bolondítani a képletet, ahogy anno tették 2016-ban.

(A kiegészítőt a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható 7090 Ft-ért a PlayStation Store-ból vagy az alapjáték mellé, vagy külön, önmagában.)

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ultra Violence-en addig jutottam el, hogy a sárga kétszintes challenge első hullámát megcsináltam és a másodikkal szórakoztam de a nehézkes irányítás -mindkét analógot folyamatosan kell használnom- miatt abbahagytam már egy jó ideje. Be fogom fejezni mindenképp mert az elsőt is megcsináltam de az nagyságrendekkel nehezebb volt mint az egész alapjáték és a 2-es DLC első fele. Azt olvastam, hogy azóta nerfelték az első DLC-t pl. lecserélték a posessed Baront Hell Knightra és a nagy csápot is kivették az egyik harcból.