DIGIMON SURVIVE (PLAYSTATION 4)

A gyerekmese szintet lépett.

A Digimon, mint videojáték adaptáció, termelt már ki ügyes próbálkozásokat az elmúlt 20 évben. Kiemelkedőnek mondjuk egyiket sem nevezném, mert valamilyen szegmensében általában el lett gagyizva a végtermék. Ez lehetett a korhoz viszonyított elmaradott grafika, a silányabb játékmechanika vagy akár a szinkron teljes hiánya. Fiatal koromban sokat nyúztam az első PlayStation digimonos stuffjait, de a PS4-es korszak nyomozós címei is simán lekötöttek. Annyit el lehet mondani erről a franchise-ról, hogy mindig mert próbálkozni, még ha marhára maszatos is lett a végén. Maga a tematika érdekes és szerethető volt, hogy a programokban található digitális szörnyek (Digimonok) mindig is társként lettek használva, mintsem kakasviadalra nevelt, pótolható árunak álcázva. Aztán elérkeztünk a széria legújabb felvonásához, ami brutálisan sokat késett és lett elhalasztva több ízben is (2019-ben elő lehetett már rendelni). A Digimon Survive alkotói elődeikhez hasonlóan mertek újítani, mind a játékmenetben, mind pedig a történetmesélésben idegen vizekre eveztek.

Olvasmányos pompa

A Survive műfaja visual novel, így aki nem szeret olvasni, rögtön ki is eshet a játékból. Annyira komolyan veszi magát a történet, hogy képes volt bevállalni, hogy egy-két órán keresztül még a címadó lényekkel sem fogunk találkozni (kivéve a kétperces tutorial harcot a prológusban). Mivel a műfajt kedvelem, így fokozott kíváncsisággal viseltem, mire készhez kaptam az első állatkámat. Már előtte megalapozták a hangulatot egy sejtelmes, nem igazán gyerekes sztorival, amit meseszép képi világgal vérteztek fel. Ezt persze nem volt olyan túl nehéz megalkotni, mert legtöbbször állóképeket bámulunk, ahol pásztáz a kamera. A szereplők részletesen lettek megrajzolva és mindig jó rájuk nézni, sokfajta pózt kaptak és a szájuk is mozog beszéd közben. Remek lett a japán szinkron is, beleéléssel játszanak, valóban színesítik a látottakat. Nehéz lekötni a játékost több órán át, de ez itt most sikerült, így a műfaján belül egy igényes alkotást üdvözölhetünk.

Többé már nem elég csupán bajnokká válni

Történetünkben egy csapat kiránduló diák sorsát követhetjük nyomon, akik átcsúsznak egy katasztrófa miatt egy másik világba. Az eltérés a sajátjukhoz képest, hogy ezt a vidéket mintha megette volna az idő vasfoga, a természet utat talált a romok között. Emellett lépten-nyomon szörnyekbe botlanak, akik három részre bonthatók. A barátságosabbak tárt karokkal fogadják, sőt, még szövetségre is lépnek a középiskolásokkal. Aztán ott vannak a támadó kóbor típusú egyedek, akik a vadonban a bokor mögül állnak lesben és kihívnak boldog boldogtalant. Az utolsó kategória pedig a cselszövők, akik egy magasztosabb személynek felelnek, és valamiért áldozatokat akarnak csinálni a jövevényekből. Ez eleinte sajnos sikerül is nekik, majd néhány haláleset után rájövünk, hogy a game címében szereplő túlélés nem viccből került oda… Tovább fokozzák a drámát az eseményekre reagáló szereplők reakcióival és témába illő zenékkel. A Digimon Survive érdekesen megírt alternatívája a televízióból ismert gyerekes meséknek. A középiskolások picit felnőnek útközben, kis társaik is sokat fejlődnek mellettük, akik az érzelmeik manifesztációjaként változnak egyre erősebb harcosokká.

Keresztutak

A dialógusokat rendre megszakítja egy morálisdöntéseket elénk táró karma rendszer. Hősünk különféle módon reagálhat barátai mondókájára. Ezek a válaszok mind egy-egy pontot érnek az adott csoportnak, ami kihat a végjátékra, főszereplőnk lényének átalakulási formáira, illetve a szörnyecskékkel való barátkozási százalékon is nyomnak valamennyit. Ez még osztálytársaink életben maradásában is közrejátszik, így érdemes a lehető legszorosabb kapcsolatokat kiépíteni velük. Csapattagjaink eme szintje még közrejátszik a Digimonjainak (amúgy ezen a néven nem hivatkoznak a szerzetekre, de még digitális világnak sem nevezik a térséget) az evolúcióra való hajlandóságában. A legfelső, mega szintet nem fogjuk tudni elérni mindenkivel, mert sokszor a cselekvésünk véges, így szelektálnunk kell a barátok között. Akikből azért akad rendesen, így néha valóban nehéz lesz a döntés. A novellás szegmensben alkalmunk adódik szétnézni a képernyőkön. Beszédbe elegyedhetünk a szövetségesekkel, megvizsgálhatunk tárgyakat, vagy az okostelónk kamerájával titkokat fedhetünk fel. A rendszert kiismerve szisztematikusan és gyorsan fogunk haladni, a történet tovább gördülését pedig minden esetben kirívóan jelölik majd. Minden fejezetben több szabad harcot is vívhatunk, ahol lehetőségünk van barátságba elegyedni, vagy csatlakoztatni a jószágokat táborunkhoz. A főszereplők fix társakkal harcolnak, de a kóborokat is kiválaszthatjuk akár a gyűjteményünkből később. Aminek szerintem értelme nem sok lesz, mert a partner Digimonok sokkalta erősebbek és a gyerekek még fel is buffolhatják őket a küzdelmek alatt. Ugyan ilyen elbaltázott dolog volt, hogy sok népszerű állatka szinte a game vége előtt lelhető fel, nem is beszélve arról, hogy alul szintezett.

Taktikus digiváltozás

A korábbi Digimon-alkotásokkal szakítva most a harcrendszer taktikus körökre osztott haddelhadd lett. Így egy komótosabb, átgondoltabb harcrendszer hatását kelti, de ebből csupán az előbbi jelző állja meg a helyét. Teljesen átlátható és kiszámítható az összes harc, amit az első néhány órában kitapasztalunk, az a végjátékban is működni fog. Szörnyeinkkel minden körben tudunk adott távot mozogni, támadni (ütni vagy szuper mozdulatot végrehajtani), tárgyakat használni, beszélni. Támadás nélkül befejezett kör automatikus védekezést jelent, továbbá azt is beállíthatjuk, merre nézzen a pártfogoltunk. Elég hamar túl lehet fejlődni a gépet, harcot elég nehéz elbukni az alap nehézségi szinten (ezt minden csata elején átállíthatjuk, de bármennyiszer újrakezdhetjük vagy el is menekülhetünk belőlük). A szereplők csata közben chibi figurák lesznek, a szörnyek maradnak a régiek csak a méretarányukat vették vissza a kezelhetőség végett. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a szegmensből, ami a cucc egyharmadát kiteszi. Ez a szám fordítottan arányosan felcserélhető, ha sokat vadászunk Digimonokra a kollekciónk gyarapítása céljából. Ami viszont tetszett, hogy cuki társaink megmaradnak a kezdő szinten, majd harcok közbe átváltoztathatjuk őket a megszerzett formák valamelyikére. Ez egy picit megidézi az első animációs sorozatot. Hangulatos, bájos!

Kinek készült?

…tehetjük fel a kérdést így a teszt végén, amire nehéz válaszolni. Leginkább a visual novel rajongóknak ajánlanám és azoknak, akik Nem ismerik a Digimon franchise-t. A hozzám hasonló, házsártosabb rajongó muppetek felnagyíthatnak hibákat, de ettől függetlenül a fanok is jól szórakozhatnak, feltéve, ha bírják a tonnányi szöveget. A Digimon Survive egy szimplán jó játék, aminek a története leköti az arra érdemest. Nem minden eleme kimagasló, vagy inkább úgy mondom, lehetne ettől jobb is. Talán ezt már az esetleges folytatás hivatott kijavítani.

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 16990 Ft.)