DIABLO IV (PS5, PS4)

Mélyteszt, egyenesen a pokolból.

Az elmúlt 20 évben a Diablo leginkább az útját kereste… újra. A sorozat 3. részét sokan kritizálták túlságosan casual iránya miatt, amit aztán nagyobb frissítések követtek. A mobilos Immortal bejelentése utáni negatív visszhangot pedig talán az is hallotta, aki nem foglalkozik a szériával. Persze a mobilos Diablo hatalmasat ment, viszont nem erre vágyott igazán a rajongótábor. Az igazi comeback talán a Diablo II: Resurrectednek köszönhető, ami egy szinte tökéletes újragondolása lett a klasszikus RPG-nek. 2023-ban aztán megérkezett a sorozat 4. része, amiben újra felfedezhettük Sanctuaryt. A játék több hónapja jelent meg hivatalosan, így több mint 150 óra távlatából értekezünk arrül, hogy milyen lett a Diablo IV.

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a játékmenet nem változott olyan hatalmasat a korábbi részekhez képest. Hentelünk, lootolunk, fejlesztünk, és ezeknek a folyamatoknak a végeláthatatlan sorozata ismétlődik. Kitűzünk magunk elé egy célt, majd ha elértük, jöhet is a következő. A tökéletes build megkomponálása, kedvenc területeink/dungeonjaink folyamatos újrázása, stb. Ez a Diablo életérzés. Természetesen a játékhoz tartozik ugyanúgy sztori is, ami szépen ki van dolgozva: nem szeretnék nagyon belemenni a pontos eseményekbe, de ha szeretted a Diablo 2-t, akkor imádni fogod a Diablo IV történetét is. Nagyjából 25 órára lehet számítani a sima sztori terén, ami idő alatt elérjük az 50-es szintet és egy Capstone Dungeon leütésével válthatunk is World Tier 3 (Nightmare) nehézségi fokozatra – itt jegyezném meg, hogy ha már valaha is játszottál bármilyen Diablo-t, akkor simán rá lehet menni a World Tier 2 (Veteran) fokozatra, akár első nekiugrásnak is. Minden egyes nehézségi szint egyre jobb lootot ad, illetve vannak részei a játéknak, amik csak magasabb fokozaton oldódnak fel.

Van zsákomban minden jó: Rogue, Sorcerer és Necro

A játék kezdésekor 5 kaszt közül választhatunk: harcos barbarian, lopakodós-osonós rogue, varázsló sorcerer, élőholtakat idéző necromancer, illetve alakváltó druid. Bár nagyon szerettem volna kipróbálni kezdésnek a Necrót, de mivel Diablo 3-as karrierem során nagyjából végig egy Sorcit pörgettem, így kézenfekvő volt, hogy az első karakter mindenképpen a varázsló lesz. A korai szakaszban egyáltalán nincs nagy különbség a különböző kasztok között, minden osztállyal hasonlóan jól lehet haladni a sztorivonalon. Le kell futni a kötelező köröket minden kaszttal az elején, ki kell ismerni a kaszt sajátosságait, illetve haladni kell a történettel is – ami nagy pozitív a játékban, hogy az első sztori végigjátszásunk után dönthetünk úgy új karakter létrehozásakor, hogy teljes mértékben átugorjuk a történetet és a free roamban kezdünk bele. Az 50-es szintig minden kasztnál ki tudunk osztani 50 képességpontot és 50. szinttől pedig megnyílik a Paragon Board, amivel plusz statokra tehetünk szert. A Paragon Boarddal kifejezetten specializálódhatunk különböző részeire az adott kasztnak.

Minden szezon megjelenésével új mechanikák is jönnek be a játékba, amivel szintén jobban testre szabhatóak a buildjeink, illetve új itemek is érkeznek. Az első seasonben (Season of the Malignant) például úgynevezett Malignant Hearts tárgyakat rakott be a Blizzard, amiket az itemekbe lehetett közvetlenül belerakni, így még jobban tudtuk azokat erősíteni. Viszont fontos, hogy a következő szezon közeledtével (és a szezonok közben is) a fejlesztők próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy a játék ne váljon gyorsan unalmassá, illetve a karaktereink újra élvezhetően legyenek használhatóak, ne csak a fájdalmas és végtelen gyenge grindolás legyen az, amit kínál. Minden szezon elején létre kell hoznunk egy szezonális karaktert, akivel tudjuk a játékbeli Season Passt fejleszteni (igen, ez külön pénzbe kerül, hogy kioldjuk a Season Passt), de ez a Pass kizárólag kozmetikai cuccokat nyújthat. A szezon végezetével átkerülnek a karaktereink az Eternal karakterek közé, így azokkal továbbra is tudunk játszani.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság…

“De mi lesz a sztori után?” – tehetik fel sokan a kérdést. Nos, az igazi kaland itt kezdődik. Megnyílik a Tree of Whispers, amihez kapcsolódik jó pár event, amivel Grim Favoröket lehet szerezni (eventtől függően 1-5 Grim Favort), és ha összegyűlik ebből 10 darab, akkor kiválthatunk egy 3-as listából számunkra tetsző jutalmat – ezekben szerepel arany, tapasztalati pont és adott esetben különböző itemek is. Ez egy igen jó módja a fejlődésnek, bár egy kissé monotonná tud válni, de mégis változatosabb mint folyamatosan ugyanazokat a Nightmare Dungeonöket darálni. Apropó Nightmare Dungeon, a sztori befejeztével megjelennek az úgynevezett Nightmare Sigilek, amivel feloldhatjuk a Dungeonök Nightmare változatát, ami különböző aspektusaiban változtatják meg az adott Dungeont (pl. nehezebb bossok, plusz nehezítés, stb.) Ezek nehezebbek, viszont több jutalommal is járnak, a teljesítésükkel pedig tudjuk fejleszteni a Paragon Boardunkba való Glypheket. Ezeken kívül még endgame kontentek közé sorolhatóak a Helltide-ok, Legion eventek és a World Boss-ok. Nagy vonalakban ezek időnként előforduló események, amikkel szintén nagyobb lootra tehetünk szert – ezeknek az időpontját és helyét nagyon jól lehet követni ezen az oldalon: https://helltides.com/

Ezeknek a darálásával egészen változatossá tehető a játék és nem unjuk szét az agyunkat már 3 óra endgame után.

Sanctuary megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez

Na, hát a látványvilágra egy rossz szavunk nem lehet! Minden pontja tökéletesen ki van dolgozva, rettenetesen jó hangulatot ad a játékmenethez: néha tényleg azt érezzük, hogy a pokol egyik privát szobájában vízipipázunk magával az ördöggel. Sikerült a fejlesztőknek mélységet adni a játéktérnek, amitől még mutatósabb az egész. Ezen felül a pályák némely pontjain ki is használjuk ezeket a mélységeket és válthatunk közöttük, pl. létrákkal. A kis apróságok is csak hozzáadnak az összhatáshoz: a sivatag homokján például látszik a karakter/ló lábnyoma is. FX-ek terén is hozza a kiemelkedő szintet, a robbanások, suhintások, sercegések, roppanások,neszek, zajok mind hatalmas pluszt jelentenek. Teljesítmény szempontjából sincs panaszkodni valónk, egy-kettő minimális akadással találkoztam a 150 órányi játék alatt, ami szerintem belefér egy ilyen volumenű kalandnál – ezeket bizonyára javítani is fogják a folyamatosan érkező patchek.

Tény, hogy jó sok újdonságot és érdekességet tettek a Diablo IV-be, a pályák felfedezését is színesebbé tették a különböző jutalmakkal, az itemek kinézetét is tudjuk alakítani – és ez megmarad item-váltásnál is. Az úgynevezett transmog, amivel az itemek kinézetét változtathatjuk ugyanis karakterhez kötött, így a beállított mellvért kinézet megmarad akkor is, ha lecseréljük azt egy másikra. A Blizzard már a játék első szezonjának indulásakor bejelentette a második szezont, ami alátámasztja azt, hogy szeretné a kiadó frissen tartani a játékot hosszú ideig. Hogy ez mennyire sikerül? Azt majd a közelgő szezonok megmutatják nekünk. Személy szerint én kicsit beleuntam a 150 órányi játék és 3 karakter után, de bízom benne, hogy a következő szezonok visszahozzák a lelkesedésem és újra bevehetem Sanctuaryt. Kíváncsi leszek továbbá, hogy miben változtatja meg a community hozzáállását a játékhoz nemsokára érkező, hasonló stílusú, de ingyenes Path of Exiles 2.

Aki még esetleg nem ugrott bele a Diablo IV világába így a második szezon kezdése előtt még, annak mindenképpen érdemes egy próbát tenni, ugyanis a Season of Blood névre keresztelt “kiegészítő” október 17-én startol – és érdekes újdonságokat tartogathat.

Ti játszottatok a Diablo IV-gyel? Vagy terveztek vele játszani? Mit gondoltok róla?

(A játékot a Magnew biztosította tesztelésre. Köszönjük!)