Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

DETROIT: BECOME HUMAN (PLAYSTATION 4)

Lehet egy androidnak lelke? Érezhet örömöt, félelmet, vagy haragot? Képes egy ember által teremtett gép szeretni vagy újat alkotni? Rendelkezik saját, valódi tudattal? Tudjuk egyáltalán, hogy mi valójában a tudat?Többek között ezekre, az emberiséget már régóta foglalkoztató kérdésekre keresi a választ a Detroit: Become Human. A Quantic Dream legújabb alkotása olyan klasszikusok tematikáját idézi, mint például a Szárnyas Fejvadász, a Mesterséges Intelligencia, vagy a nagy sikerű Westworld című sorozat, ám visszamehetnénk akár egészen Asimov műveiig (Én, a robot; 200 éves ember).Mivel nagyon szeretem a csapat korábbi munkáit, mint a Heavy Rain és a Beyond: Two Souls, izgatottan vágtam bele a tesztelésbe. Kíváncsi voltam azonban, hogy a Detroit többet nyújt-e majd, mint műfaji közhelyek sokaságát, a fejlesztőktől már megszokott filmszerű látvánnyal társítva.A játék már az indításkor gondoskodott a szükséges alaphangulatról, ugyanis Chloe, egy részletesen kidolgozott, dekoratív androidlány üdvözölt a Detroit világában, és lelkesen kezdte ecsetelni az első belépéskor szükséges alapbeállításokat. A robot a főmenüben is a játékossal marad, emberszerű mimikája, értelmet sugárzó tekintete, rövid történetei és költői kérdései arra késztettek, hogy még egy kicsit elidőzzek a kampány indítása előtt. Jelentéktelen kis apróság ez, de kétségkívül hozzájárul a játék furcsa hangulatának és fiktív világának kialakításához – amelybe azonnal be is vonja a szemlélőt, – illetve megmutatja, hogy mennyi figyelmet szentelt a stúdió a projektnek.
[YOUTUBE]8KCDR8cMer8[/YOUTUBE]
A történet Detroitban játszódik, a nem túl távoli jövőben. Az androidok életünk részei, ott vannak az utcákon, segítenek a háztartásban és a gyereknevelésben, vagy éppen legtitkosabb vágyainkat elégítik ki. Ezek a megtévesztően emberszerű robotok modelljüktől függően adott feladatkörök betöltésére hivatottak, ha pedig megsérülnek vagy elromlanak, egyszerűen megjavítják vagy lecserélik őket – ez azonban memóriájuk törlésével jár.Az androidok mondhatni „boldog tudatlanságban élnek”, szolgálják hálás vagy éppen szadista gazdájukat, ám olykor-olykor egy bizonyos trauma vagy életveszély kizökkentheti őket, úgynevezett deviánssá válhatnak. A deviánsok öntudatra ébredt, immáron szabad akarattal, érzésekkel és álmokkal rendelkező gépek, amelyek bármit megtesznek az életben maradásért, vagy „szeretteik” megóvása érdekében. Ezeket a potenciális veszélyt jelentő, kiszámíthatatlan androidokat levadásszák, megvizsgálják, majd megsemmisítik.
[YOUTUBE]UqI03q-pOiY[/YOUTUBE]
A Detroitban három játszható karakter útjáról és sorsáról dönthetünk. Connor egy deviáns-vadász android nyomozó, rendőrségi prototípus, fajtájának egyik legfejlettebb modellje; Kara a bájos, gondoskodó háztartási robot egy egyedülálló, drogfüggő apát és annak csendes kislányát szolgálja; Markus pedig, aki egy egyedi tervezésű android, Carlról, az idős, tolókocsis festőművészről gondoskodik, aki szinte fiaként tekint rá.Innen indulnak hőseink, mindenki a maga útján, hogy elvégezzék feladatukat, felfedezzék önmagukat, megismerjék az őket körülvevő világot, és végül beteljesítsék sorsukat. Az, hogy sikerrel járnak vagy elbuknak, hogy csak magukkal vagy mással is törődnek, hogy megtanulnak szeretni vagy elvakítja őket az emberek iránti gyűlölet, mind rajtunk múlik. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben képesek lesznek legalább egy főszereplővel azonosulni, vagy akár meg is szeretni, kötődni hozzá.A karakterek egyébként elképesztően részletgazdagok, meggyőzőek, élettel teliek. Arcjátékuk – részben a technikai fejlődésnek, részben a remek alakításoknak köszönhetően – kiválóra sikerült. Ezen felül a Quantic Dream a szereplők tekintetén is sokat javított, szemükből még sohasem sugárzott ennyi értelem. Míg a főbb karaktereket kevésbé ismert (de tehetséges) színészek keltik életre, addig kulcsfontosságú mellékszerepekben a szakma olyan veteránjai tűnnek fel, mint Clancy Brown (Hegylakó), vagy Lance Henriksen (Aliens).
[YOUTUBE]Q4Z11cEKj5o[/YOUTUBE]
A szinkron színvonalasra sikerült (sokat fejlődött például a Heavy Rain óta) és még a helyenként esetlen, kissé erőltetett dialógokat is képes feldobni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Detroit ne lenne jól megírva: a fő narratív szálak kifejezetten erősek és céltudatosak, a történet új életet lehel ebbe a fáradt, sokszor feldolgozott műfajba/témába. Inkább egy-két dramaturgiai túlzás, ballépés, illetve feleslegesen kimondott közhely rondít bele a képbe, ám ezek szerencsére sohasem zökkentenek ki bennünket az amúgy lenyűgöző történetből.Természetesen visszaköszönnek azért az író-rendező David Cage tipikus mániái és ismerős motívumai, amiket már a Quantic Dream korábbi munkáiban is boncolgatott, néha szinte teljesen ugyanabban a formában, ám nem annyira pofátlanul, hogy az már frusztrálóvá váljon. Egyetlen olyan konkrét, ismerősen vészjósló helyzetre emlékszem, ahol a rendkívül kiszámítható csavar már kilométerekről látható volt, a játék mégis belekényszerít bennünket egy megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe. Másrészről a számos elágazás, választható útvonal sokat javít ezen a jeleneten is és minden lehetséges eszközt megad a kreatív problémamegoldáshoz.Érdemes kitérni Cage történetmesélésének jellemző gyengeségeire is, mint a nők elleni erőszak és a kisebbségekkel való bánásmód ábrázolása. Utóbbi rengeteget javult a Heavy Rain Mad Jackje óta, aki a játék egyetlen, de annál sztereotípabb fekete karaktere volt. A Detroitban a jelentősebb színesbőrű karakterek egytől egyig mélyebb nyomot hagynak a játékosban: érdekes, összetett személyiségekkel rendelkeznek, kulcsszerepeket töltenek be és néhány alkalommal a játék legszerethetőbb pillanatainak is aktív résztvevői.
[YOUTUBE]dm1zGtaKwIU[/YOUTUBE]
A futurisztikus kezelőfelület kifejezetten intuitív, az utasítások nagy része a térben kivetítve jelenik meg (a Splinter Cell Convictionhöz hasonlóan). Az irányítás, amelyből egy kezdő és egy tapasztalt fokozat is választható, ügyes egyvelege a stúdió utolsó két alkotásának: visszatérnek a Heavy Rainből ismerős, összetettebb, több kézügyességet igénylő Quick Time Eventek, amelyek (ismételt) elszúrása egy szereplő életébe is kerülhet; mindeközben viszont élvezhetjük a Beyond: Two Souls egyszerűbb, letisztultabb jelölésrendszerét.A részletgazdag, élő, nyüzsgő világ furcsán idilli, mégis vészjósló és idegen. Az első pár órában csalódásként értek a gyönyörűen megkomponált, de meglepően lineáris jelenetek: olyan érzésem volt, mintha kötött sínpályán haladnék. A Detroit ugyanis – talán tudatosan – zárja el a játékost ettől a nyüzsgő világtól, mintha véletlenül sem akarná, hogy belessünk a kulisszák mögé, vagy jobban szemügyre vegyük a környezetünk egy-egy konkrét elemét. Mozgásterünk valójában rendkívül korlátozott, így sokszor a körülöttünk zajló események kirakatszerűek, és az alkalmanként megjelenő láthatatlan falak hirtelen vágják orrba az embert.Kezdetben ez azért furcsa kissé, mert az E3-on is bemutatott, túsztárgyalós első küldetés valóban számos ponton elágazik és rengeteg lehetséges végkimenetelt tartogat a kísérletezők számára. Az esethez kirendelt Connor folyamatosan kalkulálja a küldetés sikerének pillanatnyi százalékos esélyét, mely az idő múlásával folyamatosan csökken, ám a helyszín gyors és alapos átvizsgálásával és a nyomok elemzésével növekszik. Számos esetben éreztem azt, hogy a játék a döntés, a szabad akarat illúzióját kelti csupán. Ám ahogyan azt már említettem, elképzelhető, hogy egy tudatos megközelítésről van szó, amely az elnyomott androidok bezártságát hívatott érzékeltetni.A történet előrehaladtával, ahogy karaktereink egyre tudatosabbá válnak, árnyaltabb, szerteágazóbb döntéseket kell meghoznunk, amelyek egyre komolyabb morális dilemmák elé állítanak bennünket.Az első pár óra elteltével azon kaptam magam, hogy tényleg törődtem a főszereplőkkel, aggódtam értük, és legapróbb hibáikért is dühös voltam magamra. Egy-egy a sikerszériámat megszakító rossz döntés után percekig kérdezgettem magamtól: „Hogy nem láttam ezt előre?!” Tetteink ráadásul olyan későbbi, általánosabb következményekkel is járhatnak, amelyekbe talán bele sem gondoltunk igazán – de ekkor már nincs visszaút.Amit külön kiemelnék az előző részekhez képest, az az, hogy mennyivel fontosabbá vált az előretervezés, a környezet tudatos vizsgálata, a logikus gondolkodás és az emlékezet. Számos esetben ugyanis egy élet-halál helyzetben az mentett meg, hogy hirtelen eszembe jutott egy korábban felfedezett eszköz rejtekhelye. Bizonyos szituációkban pedig olyan személyes információk birtokában voltam, amelyekkel könnyeben elnyerhettem egy potenciális szövetséges bizalmát. Habár ezek az elemek a Quantic Dream korábbi alkotásaiban is fellelhetőek, (pl. nyomelemzés a Heavy Rainben), a Detroitban teljesen opcionálisak, sokkal szerteágazóbbak és hatásuk gyakran sokkal később mutatkozik meg. Számolnunk kell azzal is, hogy ezeknek a felfedezéseknek a kiaknázása nem mindig vezet jóra, hiába jutottunk hozzájuk nehezen. Ha valakit egy eltitkolt traumáról kérdezünk, vagy korábban elcsent saját fegyverét fogjuk rá, az könnyen a visszájára fordulhat.A szereplőkkel való viszonyunk nyomon követése is mintha valamivel kifinomultabbá vált volna: a játék világosan jelzi, hogy megnyilvánulásaink, tetteink milyen irányba befolyásolják kapcsolatunkat a környezetünkkel. Társaink megkedvelhetnek, lassacskán megbízhatnak bennünk, de meg is győlülhetnek bennünket.Viszonyaink tudatos kiépítését megnehezíti azonban, hogy a dialógok lehetséges válaszai csupán egyetlen szóban vannak összefoglalva, amely nem mindig adja vissza a tényleges megfogalmazást. Nem egyszer sértettem meg egy barátot vagy szövetségest egy ilyen ostoba félreértésnek köszönhetően.Az akciójelenetek fantasztikusan vannak megkoreografálva, izgalmasak, feszített tempót diktálnak és folyton emlékeztetnek rá, hogy résen kell lennünk. A Quick Time Eventek (közel) tökéletes teljesítése olyan látványos összecsapásokhoz vezet, amelyek megnyerése után büszkén tesszük le a kontrollert.Az atmoszféra megteremtéséhez a játék nem mindennapi zenéje is hozzájárul, remekül tartja fenn a szükséges feszültséget. A hangeffektek úgyszintén igényesek és tovább fokozzák a program életszerűségét.
[YOUTUBE]SpPHnPIfjSE[/YOUTUBE]
Korábbi alkotásaikkal szemben a fejlesztők itt már szabad betekintést engednek a játék folyamatábráiba is, amelyeket egy adott küldetés teljesítése után tekinthetünk meg. Ezeken világosan követhető minden elágazás, alternatíva, ám mégsem annyira részletesen, hogy az megfosszon bennünket az újrajátszás és felfedezés örömétől. A már teljesített történet fonalát adott mentési pontokon vehetjük fel újra, amelyek viszonylag sűrűn követik egymás. Egy korábbi ilyen mentési pont visszaállításakor választhatunk, hogy haladásunk felülírja-e korábbi mentésünket, vagy csak az adott jeleneten belül szeretnénk tét nélkül kísérletezni. Remek módja az elsőre kihagyott ágak felfedezésének, de kiváló alkalmat biztosítanak „hibáink” helyrehozására is. Így ha valaki például annyira a szívén viselte a főszereplők sorsát, mint én, és feldúlták az általa alakított történet kedvezőtlen, vagy tragikus fordulatai, később összehozhatja azt az ideális befejezést, amire vágyott.Minden egyes új meghozott döntésünk után egyébként pontokat kapunk, amelyeket az extrák menüpontban költhetünk el különböző médiatartalmakra. Feloldhatóak többek közt a karakterek részletgazdag, élő-lélegző 3D-s modelljei, a Detroit látványtervei, zenéi, de a játékhoz kiadott trailerek, promóciós videók, werkfilmek is. Mindezen felül azoknak, akik végigjátszották a kampányt a főmenüben várakozó Chloe még tartogat néhány meglepést…A Detroit: Become Human egy különleges, tartalmas, gondolatébresztő alkotás, amely jóval több, mint alkotórészeinek összessége. Története a műfaji közhelyek ellenére is lebilincselő és fordulatos, megálmodott világát pedig érdekes, összetett karakterekkel tölti meg, miközben mindvégig fenntartja az legelső pillanatban kialakított atmoszférát. Ezt a világot tényleg a játékos döntései formálják, amelyek számos szerethető, vagy éppen szívszorító, de mindenképpen emlékezetes és elgondolkodtató pillanatot eredményeznek.(Ezt a remek játékot partnerünk, a PlayStation biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [A http://platinumshop.hu/product/6311/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Akcio/Detroit-Become-Human-magyar-felirattal-elorendeloi-tartalmak]Platinum Shop[/A] budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve egyszerűen meg is rendelhető.)

9/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

32 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ugyanaz a bajom mint a Terminátor meg az ilyen típusú filmekkel: Ha a robotok átveszik az uralmat, vagy mindenkit kinyírnak, akkor annak semmi értelme. Semmi értelme felszabadulni, mert a játékban is láthattuk, hogy amint felszabadultak, ott állnak egy tetves hajó alján és nézik a falat.Azon meg csodálkozom, hogy sokan megsiratják andoridékat, hiszen azok meg se tudnak halni. Hiába lövik fejbe akármelyiket, csak kicserélik a fejét egy másikra és irány horány. Semmit nem jelent az android halála pont ezért. Olyan, mintha a mosógépben cserélnénk ki a dobot. Attól még nem halt meg a mosógép! 🙂

  2. Jó teszt volt. Köszönjük Dave. Jó, hogy a korábbi tapasztalataid is segítették a tesztet, így még pontosabb képet adva erről a játékról. Tuti vétel volt eddig is, ezek után meg pláne. 🙂

  3. K*rvajó ez a játék, szigorúan ajánlott kategória.

  4. Angol account-tal online megvettem a játékot és nincs magyar felirat. Van valakinek valami ötlete? (nem, nem fogom mégegyszer megvenni)Írtam a Quantic Dream-nek, de nem tudom, hogy mire számíthatok.

  5. Mentem 1-2 kört a demóval, láttam már párszor, de nagyon beszippantott előszörre. Szal szerintem nagyon OK a játék.

  6. Azt hittem 10 pont lesz, ezekszerint már a Sony eglumzív címek se a régiek. Felejtős…

  7. Amúgy teljesen jogos Martin felvetése, az AI tekintetében elég nagy az álmodozás, és beláthatatlan messzeségben vagyunk egy kreatív mesterséges öntudattól. Lévén hogy a természetesről is még csak filozófiai, vallási szintű rózsaszín elképzeléseink vannak. A nem specializált általános AI meg valahol egy hátán pörgő pincebogár szintjén van.

  8. A fallout 4-ben is kedveltem a synth-eket. Voltak egész jó nők is köztük. Kár, hogy nincs fallout 4 vr.

  9. Szokásos QD minőség. Örülök, hogy nem csak a tucat játékok hanem az ilyen interaktiv filmekket is támogat a sony.Ez úton üzenem Spilbergnek és Cameronnak, hogy kapják be… még ,hogy egy videójáték nem ér fel egy film mélységeivel 😀 már túl is szárnyalta őket..

    • QD játékai a legnagyobb filmes klisékből épülnek fel, azért éled meg jobbnak, mert szó szerint rész veszel bennük… :)Ha akarsz igazán mély filmet nézni ajánlom figyelmedbe Lars Vont Trier műveit…

  10. “Gratulálok a teszthez, kellően meghozta a kedvet a játékhoz. Egy ilyen különleges alkotást nem lehet kihagyni, holnap én is belevetem magam és “”elutazok”” Detroitba.”

  11. Köszi a tesztet, megerősített a játék vételében.

  12. “””Az atmoszféra megteremtéséhez a játék nem mindennapi zenéje is hozzájárul, remekül tartja fenn a szükséges feszültséget. A hangeffektek úgyszintén igényesek és tovább fokozzák a program életszerűségét.””””Zene / Hang: jó””Tessék mondani, ez akkor hogyan jött ki?Amúgy nem rossz a teszt.”

  13. Nincs benne battle royale mód, így már nem is kell.(holnap hazafelé beugrok a Platinumhoz, és hozok egyet haza)

  14. Hát igen, nem egy Battlefield, nem egy Call of Duty. 🙁

  15. Holnap érkezik hozzám a játék, már alig várom. A QD-t ismerve biztos vagyok benne, hogy egy páratlan és nagyszerű élményben lesz majd részem.

  16. Jó lett a teszt. Biztos vétel számomra a game.