Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Destroy All Humans! 2 Reprobed (PS5, PS4, PSN)

Időkapszula egy időkapszulában.

Az egyre csak gyarapodó, videojáték-ipari hódítást gyakorló Embracer Group brutális mennyiségű szellemi tulajdonnal rendelkezik, a konstans piaci jelenlétet pedig új kalandokkal és visszatérő mókákkal igyekszik megőrizni. Ennek egyik eredménye a Destroy All Humans! 2 Reprobed, ami az emberiséget uralma alá hajtó Cryptosporidium 2006-os, PlayStation 2-re is kiadott kalandjának az újraalkotása. Az eredmény egy furcsa kis időkapszula, aminek már az eredetije is kicsit annak tűnt. Emlékeztető egy olyan korról, ahol – több szempontból is – merészebb ötletek láthattak napvilágot, ennek minden pozitív és negatív hatásával együtt.

A remake-ért az a Black Forest Games a felelős, amely tavaly a 2005-ös első epizódot is visszahozta – erről tesztünket ITT találod. A legnagyobb változtatás a grafikánál tapasztalható, ami az élmény legnagyobb erőssége és pozitívuma. A most már az 1960-as években játszódó sztoriban a főhős űrlény, Crypto az anyahajóját elpusztító szovjet ügynökség, a KGB nyomába indul, miközben egy a szervezete furcsaságait kutató, hiperszexualizált ügynökkel is összegabalyodik. Míg az előző fejezet kizárólag az Egyesült Államokban játszódott, az új részben öt különböző helyszínre látogathatunk: Bay City alapja San Francisco, Albion a ködös Londonból merített, Takoshima alapja Tokió, Tunguska a zord Szibériából ihletődött, az utolsó pedig egy titkos bázis a Holdon.

Az eredeti terepek bővítve lettek, és sokkal részletesebbek is. Bay City napfényes utcái káprázatosak, öröm nézni a hippikultúra festményeivel teli falakat, míg a mászkáló békepártiakon korabeli hajviselet és öltözet látható. Albion szuperül emeli át az esős, ködfátyolos Angliát, akár viktoriánus épületeiről, akár újabb építésű kertvárosáról legyen szó. Takoshimánál a sziget közepén látható, városias részt klasszikus japán templomok, torii kapuk és virágzó cseresznyefák ölelik körül, míg a közelben egy ominózus vulkán tornyosul az ott élők fölé. Tunguska félelmetesen idézi a budapesti olcsóbb lakóépületeket, valamint a fagyos régió gyárait és katonai bázisait is plasztikusan keltették életre. A Hold pedig hasonlóan bámulatos képet nyújt, ahogy a szürkés felületét a sci-fi tipikus fehéres-vöröses kupolás épületei tarkítják. Kifejezetten jó érzés itt mászkálni, nézelődni és felfedezni, még úgy is, hogy a készítők nemigen töltötték meg értelmes dolgokkal a pályákat. Ez pedig rávilágít az ilyen jellegű újraalkotások legnagyobb hibájára is: az, hogy túlzottan ragaszkodnak az eredetihez.

Elvégre már a maga idejében sem volt valami túlzottan ambiciózus folytatás a Destroy All Humans! 2, és ez most még jobban látszik. A küldetések elképesztően képletszerűek és monotonok: szinte mindenhol mindig ugyanazt kell csinálni. Üde színfoltot jelentenek a mellékfeladatok, amik legalább arra ösztökélnek, hogy változatosan cselekedjünk. Szinte mindig el kell mennünk valahova, olvasgatnunk kell a helyiek gondolataiban, majd fegyvereink és képességünk felhasználásával elbánni a célpontokkal. Van egy rakat mellékfeladat is, ahol nagyjából ugyanezt kell csinálnunk. Időnként át kell vennünk az emberek külsejét, de az első fejezettel szemben itt szinte csak azért, hogy szóba álljanak velünk azok, akik a feladatokat adják – nem beszélve arról, hogy nem tiszta, egyáltalán miért vállaljuk el ezeket. Egy ötletes mellékszál lett volna az, hogy egy ősi idegen istenség nevében szektát alapítunk, de ez is önismétlő mozdulatok sorává válik csupán. Az űrhajó sem hoz felüdülést bizarr kezelése és fantáziátlan bevetése miatt, ráadásul az első rész pusztítós feladatait innen kiemelték, így csak nagyon ritkán, vagy önmagunk kényeztetésére eshetünk neki az emberi civilizációnak a csészealjból. A fegyverek ugyan jópofák, és a káosz néha önmagában is szórakoztat, de az alapokban rejlő problémákat ezek sem oldják meg. Ami emlékezetesebbé teszi az egészet, az a sztori, illetve a párbeszédek.

Az alkotás már az elején figyelmeztet, hogy a grafikai motor új, a narratív elemek maradtak a régiek. Én pedig most szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy egy elképesztően parodisztikus, szatirikus, nagyon gyakran agyzsibbasztó forgataga vár rájuk b*szós-fingós viccekkel, sztereotípiákkal és egy az újonnan szerzett nemi szervét bármi áron bevető kanos kis szürke figurával. Itt most lehetne azon meditálni, hogy mennyire sértő vagy sem az, hogy a japánok tört angollal péniszméretük nagyságáról elmélkednek, vagy hogy az oroszoknál mindenki Iván és minden szónak a vége „-szki”, de érdemesebb az egészet picit távolabbról, egy másfajta lencsével vizsgálni. A játék már 2006-ban is egyrészt a polgárpukkasztásra törekedett – és akkor azért más klímában léteztünk –, másrészt a sztereotípiái önmagukban kritikusak: célpontjai nem azok, akiket látunk, hanem azok, akik a mai napig így gondolkoznak. Ugyanis ezek az általánosítások az amerikai és angolszász popkultúrából erednek, és inkább egyfajta görbe tükörként kell felfogni: ilyen lenne a világ, ha úgy élnénk, ahogy például azt Amerika elképzeli. A japánok és külföldiek viccre lennének, a nők szexre, az oroszok taposásra – és így tovább. Lehetett volna ezt elegánsabban is, de azért így is működik. Tény azonban, hogy az X. „Hé, ha megmutatod, én is megmutatom” Natashánál, a KGB-„angyalnál” elég fárasztó tud lenni, ahogy a túlpörgetett akcentusok is. Vannak azonban kifejezetten jó egymondatosok, és mint említettem – egészében kell vizsgálni az élményt, és úgy értelmezni (és talán élvezni) a hangulatot. Illetve, ha a hangulatot vagy a képi világot nem, akkor mást nemigen lehet benne.

A fogyasztói élményen a rengeteg bug sem javít. A program nálam egy időzített bomba volt: adott idő után beszaggatott, majd lefagyott. Egy résznél egy négy órával ezelőtti mentésemet kellett visszatöltenem, mert beakadt és nem engedett tovább. A párbeszédek előreléptetésekor gyakran magukat ismételgetik a szereplők, vagy teljesen kihagynak mondatokat. Számtalan beakadás, bug, probléma és egyéb negatív tényező mérgezte a kalandot, ami elfogadhatatlan: inkább adták volna ki később, mint a tesztelőkkel és első fogyasztókkal bétateszteljék. A Destroy All Humans! 2 Reprobed egyszerre egy szuper és egy borzasztó remake. Szuper, mert grafikailag korszerűsítette úgy, hogy az alapokhoz nem nyúlt – azonban pont ezért borzasztó is. Így, hogy semmivel sem egészítették igazán ki, nem tették naprakésszé a játékmechanika és -tervezés terén, aminek köszönhetően már nehezebb ajánlani. Agyzsibbasztó annak minden pozitív és negatív vonzatával, csak kérdés, hogy erre van-e szükséged. Az pedig már másodlagos, hogy az emberiség elpusztítása is megszűnt célként.

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re vagy PS4-re a PlayStation Store-ból, ára 13 990 Ft.)