Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

DESPERADOS III (PLAYSTATION 4)

Vadnyugati taktikák.

Ha valamiért beleszerettem a kétezres évek elején a PC-s játékvilágba, akkor azok a komplexebb, több lehetőséggel kecsegtető, több gondolkodást igénylő játékok voltak. Más volt egy RPG PC-n, mint pl. PS2-n, de ott voltak még a menedzselős cuccok, vagy a taktikai, stratégiai játékok, amiknek az egyik ékköve az 1998-as Commandos volt. A második világháború frontvonalain kellett kis csapatunkkal átverekedni magunkat a németek által őrzött területeken, s végrehajtani a feladatot, ami lehetett a fogolymentéstől kezdve a szabotálásig bármi. Akkora siker lett PC-n a téma, hogy más fejlesztők elkezdték másolni a formulát, csak másfajta szettingbe helyezték a játékmenetet. Ekkor született meg a ”vadnyugati Commandos”, azaz a Desperados is, ami 2001-es megjelenését követően kapott egy folytatást, egy mellékágat, valamint egy kiegészítőt. 2020-ig kellett várni, hogy a THQ Nordic finanszírozásával a Mimic Games elkészítse a folytatást, azaz a Desperados III-at.

Gondolván azokra, akik nem játszottak az előző részekkel a Desperados III története nem folytatás, hanem előzmény, ugyanis 1875-ben, azaz hat évvel korábban játszódik, mint az első epizód. A tutorial-pályán megismerhetjük a sorozat főszereplőjét, azaz John Coopert, aki gyerekkorában elkíséri apját egy kis koszos városba. A fater bemutatja a szakma (értsd: játékmenet) alapjait, amiket a következő pályákon kamatoztathatunk. A történet voltaképpen akkor kezdődik, amikor John apja feltételezett gyilkosát követi, s vonattal éppen Flagstone városa felé tart. Ám a szerelvényt megállítja egy rablóbanda némi loot reményében, így az első pálya ennek a bandának a felszámolásáról fog szólni.

A terepet madártávlatból láthatjuk, s ebből a szögből irányíthatjuk aktuális/választott karakterünket. Lehetőségünk van egyenes derékkal, vagy görnyedten settenkedve haladni, amivel kevésbé leszünk detektálhatóak. Az ellenfelek, illetve az NPC-k látómezővel rendelkeznek, amit bármikor láthatóvá tehetünk magunknak, hogy fel tudjuk mérni a lehetőségeinket. Ha ebbe a mezőbe beletévelyegnénk, akkor a távolság, a testtartás (távolabbról nem szúrnak ki, ha osonunk), a fényviszonyok, illetve a beállított nehézségi fokozat függvénye, hogy mennyi idő kell az azonosításunkra, amit azonnali agresszió fog követni. Lehetőségünk van még különböző objektumokon (létra, kúszónövény, stb.) közlekedni, de ezeket nem minden karakterrel vehetünk igénybe.

A játékban összesen öt karakter áll majd rendelkezésünkre. Ugye ott a tipikus vadnyugati fegyverforgató John Cooper, aki két hatlövetűvel, valamint egy jókora késsel operál leginkább. Doc McCoy szintén szerepelt már a sorozatban, ő csalitáskákkal, kábító vegyszerekkel, valamint mesterlövész puskával teríti le a célpontjait. Hector Mendoza már új karakter, viszont elég hasznos tagja tud lenni a csapatnak. Bianca névre keresztelt medvecsapdájába szereti füttyszóval belecsalogatni a szerencsétleneket, ugyanakkor ha kell, sörétesével, vagy baltájával tesz rendet. Kate O’Hara szintén régi szereplője már a sorozatnak. Nőiességét kihasználva képes elterelni az őrök figyelmét, parfümös fiolákkal vakítja el ideiglenesen az őrszemeket, de akár álruhába is bújik, hogy észrevétlen maradjon. Isabelle Moreau szintén az új tagok táborát erősíti, képességei pedig nála nevezhetőek a legkülönlegesebbnek, ugyanis voodoo-tudományát bevetve képes irányítása alá vonni az ellenfeleket, vagy éppen összekapcsolni két ellenlábas tudatát (értsd: ha az egyiket tökön rúgod Kate-tel, akkor a másik is összegörnyed, vagy ha elvágod az egyik torkát, akkor a társa is kimúlik, stb.).

A fenti kis leírás csak a jéghegy csúcsa, ugyanis jóval több dologra képesek embereink. Ugyanakkor megkülönböznek például abban, hogy ki mennyire tudja felkapni az elalélt/elhunyt ellenlábasokat, mert példának okáért Hector képes akár rohangálni velük, míg Kate már csak a földön tudja vonszolni őket. Játék közben a karakterválasztónál mindig olvasható, hogy kinek mi a jártassága, erőssége, gyengesége.

A pályák sikeres abszolválásához leginkább a helyzetfelismerő képességünkre és a karaktereinkben rejlő lehetőségek ismeretére lesz szükség. Fel kell térképeznünk, hogy a célhoz vezető úton tébláboló ellenlábasok mely területekre látnak rá, ki látja a cimboráját, stb. Felderítés nélkül gyakorlatilag biztos a kudarc, ugyanis ha véletlenül meglátnak és riadóztatnak, akkor biztosra vehetjük, hogy hőseink számára hamarosan le fog főni a kávé. Ha felderítettük az előttünk álló akadályt, akkor már csak ki kell tervelni a műveletet, majd végrehajtani, hogy átverekedjük magunkat – lehetőleg észrevétlenül – az ellenség területein. Amíg csak egy karakter áll rendelkezésünkre, addig relatíve egyszerű dolgunk van. Cooperrel egy érme elhajításával elterelhetjük az őrszemek figyelmét, hogy aztán mögéjük osonva végezzünk velük (a pacifista lelkületű játékosok le is üthetik őket), vagy még távolról beléjük is vághatjuk a pengénket. A testeket ezután elrejthetjük, ezzel elkerülvén, hogy valaki felfedezze és riadót fújjon. A testeket egyébként érdemes a sziklákról lehajítani, vagy a bokrokba elrejteni, ahol gyakorlatilag elpárolognak, így nem lesz velük többet gond. (Ez egyébként – érthetetlen módon – működik a leütött, megkötözött ellenfelekkel is!) A sikeresen végrehajtott akció után érdemes egyetlen gombnyomással menteni, hogy ha véletlenül elszúrnánk valamit a következő percekben visszatölthessük azt az állást, amikor még minden pöpec volt. Ha egy riadóztatás után mentenénk véletlenül, akkor sincs gond, mert a rendszer három darab Quick Save slotot tart fenn számunkra. Hasznos az a funkció is, hogy a rendszer figyelmeztet, ha már egy ideje nem mentettünk volna, s ezt az időt mi állíthatjuk be az Options-ben.

A játék akkor válik érdekessé, amikor egy olyan felálláshoz érkezünk, ahol több ellenfél tartózkodik a terepen, ráadásul mindegyik rálát a társaira, így voltaképpen lehetetlen észrevétlenül egyesével leszedegetni őket. Ekkor jön az átfogóbb tervek készítése, amivel több karakterünk egyidejű bevonását teszi szükségessé. Egyszerre csak egy karaktert irányíthatunk, akik között gombnyomással válthatunk. De akkor hogyan is lehetséges egyszerre támadni velük? Ekkor lép életbe a Showdown-mód, amiben az idő megáll, és a karaktereinkkel egyesével megtervezhetjük a manővereket. Ha mindent jónak találunk indíthatjuk az akciót és már csak hátra kell dőlnünk. A végrehajtás parancsának kiadása után az idő kiolvad fagyott állapotából és hőseink végigcsinálják azokat a műveleteket, amiket korábban megterveztünk. Ha mindent jól csináltunk, akkor embereink pár másodperc leforgása alatt végezni fognak a feladattal, és senki se fog belőle észrevenni semmit. Ha a terv végrehajtása közben valami balul sült el, akkor valószínűleg valamit nem vettünk észre. Ekkor érdemes visszatölteni a tervezés előtti állapotokat, és újragondolni a dolgot.

Mint a játék világa is determinálja használhatunk lőfegyvereket is, de a muníció véges, mi több vészesen kevés, bár ez fokozatfüggő. Utánpótlást találunk a terepen ládák formájában, de meg van szabva, hogy egy adott ládából ki tárazhat újra és mennyit. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy bár vannak kifogyhatatlan tárgyak, mint például Cooper érméi, vagy Kate parfümös üvegcséi, de vannak olyanok is, amikből csupán egyetlen darab van a karakternél, és ha használta, akkor újra fel kell őket venni, hogy ismét bevethető legyen az eszköz. Ilyen például Cooper eldobható kése, vagy Hector medvecsapdája. Amúgy hőseinkkel nem kell feltétlenül egyesével eljutni egy adott ponthoz, ugyanis rávehetjük a tagokat, hogy kövessék az általunk irányított karaktert.

A pályák sikeres abszolválása után a program kimutatást készít az akciónkról (melyik karakterrel mennyit öltünk, mennyi mellékfeladatot teljesítettünk, stb.), még egy térképen ki is rajzolja a karakterek útvonalát, hogy visszanézzük mennyit kóvályogtunk a terepen. Az OCD hajlamúak, ha akarják újranyomhatják a pályát, amennyiben minden feladattal végezni akarnak.

Látványilag az összkép egészen jól festene, ha tökig bezoomolt állapotban, vagy az átvezetőknél nem látszanának a hiányosságok, a részletek kidolgozatlansága. Maga a fények, az effektek amúgy egész jók. Játszhatóságilag csupán egy dolog zavart vagy három pályán keresztül, és az a kamerakezelés volt. Ugye a program eredetileg PC-re készült, de szerencsére a portolásnál teljes mértékben dobták az egeres-kurzoros bohóckodást. Viszont a kamerakezelés eleinte nehézkes, kell némi idő az elsajátítására – vagy inkább a megszokására, mert kezelni egyszerű –, mivel nem elég egy adott irányba beállítani, aztán csókolom, gyakran kell forgatni, ki és bezoomolni (a rálátás szögén nem lehet állítani, teljesen fix a nagyjából 45°-os szög), hogy megfelelően rálássunk a szituációra. De ismételten leírom, ez csak eleinte okoz kényelmetlenséget, pár órányi játék után egész jól bele lehet jönni. Amúgy sem kell folyamatosan manuálisan kezelni az operatört, ráakaszthatjuk az irányított karakterre is, akit onnantól követni fog. Ezt leszámítva egyébként sok PC-ről portolt konzoljáték példát vehetne a Desperados III-ról, annyira jól ültették át a kezelést kontrollerre! Szavatosságilag összesen három város (Colorado, Louisiana, New Mexico) és környéke szolgál helyszínül a történet 16 pályájának, amiknél a fő feladat elvégzésén túl más tennivalók is akadnak. Rengeteg opcionálisan teljesíthető minifeladat várja a legrátermettebb taktikusokat, hogy kicsit másképpen, vagy nehezebben oldjanak meg egy-egy szituációt (ne vegyenek észre egy adott területen, ne öljünk meg senkit, stb.), illetve ott vannak az alternatív megoldások is. Például minek az egyik bandavezérhez betörni és likvidálni, ha megmérgezzük a whiskyjét? Vagy minek szedjünk le nehézkesen három beszélgető tagot, ha a fejükre omlaszthatunk egy jókora sziklát is? Ilyen és ezekhez hasonló alternatív megoldások várják a vállalkozókat. Ezekre vagy rájövünk mi, vagy kihallgatva a beszélgetéseket jutunk hozzá az értékes információkhoz, amiket a program fel is jegyez az objektívánál. További plusz pont, hogy a nehézségi fokozat is kalibrálható, ergo nem csak a szokásos „könnyű, közepes, nehéz, itt döglesz meg” felállások közül választhatunk. Beállíthatjuk külön-külön, hogy az ellenfelek mennyire legyenek felfegyverezve, az életerőnk, valamint a lőszerünk mennyiségét, és hogy mennyi idő kelljen az ellenfeleknek az azonosításunkra, ha beleflangálnánk a látóterükbe. Az igazi mazochisták kikapcsolhatják a mentést, illetve kilőhetik az idő lefagyását a Showdown-módban. Hangzásilag hozza a cucc a vadnyugati feelinget, de ne várjunk tőle egy Red Dead Repemption 2-t! A zenék hangulatosak, jól szólnak, a szinkronhangok egész karakteresek, és a hangok is rendben vannak. Ebből (is) fakadóan a cucc elég hangulatos, amit szerencsére nem tör meg a monotonitás, mivel a pályák egész jól eltérnek egymástól mind kinézetre, mind feladatilag. Például az egyik pályán egy menyasszonyt kell kiszöktetnünk, a következőn pedig egy farm ostromát kell megakadályoznunk, és mindezt úgy, hogy a program még a sokadik pálya után is képes új játékmenetbéli elemeket bedobni! Ebbe az egészbe csupán a már említett kamerakezelés képes némileg belerondítani, de ez idővel leküzdhető és teljes mértékben átadhatjuk magunkat a taktikázásnak és a vadnyugati érzésnek. A sikeresen teljesített akciók után pedig automatikusan lubickolhatunk a sikerélmény édes nedűjében. Pláne, ha egy bonyolultabb műveletet sikerült kivitelezni a Showdown-móddal.

A Desperados III kötelező olvasmány a vadnyugat szerelmeseinek azon csoportjának, akik jobban preferálják a gondolkodást, mint az agyatlan lövöldözést. De ha annyira nem is kenyered az éra, csupán a gondolkodtatóbb játékmenetet preferálod, akkor se fogsz benne csalódni. Azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik anno nyomták valamelyik korábbi részt, vagy akár a már említett Commandos-t. Minden hibája, hiányossága eltörpül a sikerélmények áradatában, amik elöntenek minket egy-egy sikeresen végrehajtott akció után. Pláne annak a tükrében, hogy eleinte a helyzet a lehetetlennel ért fel.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Gondolkodást és taktikai érzéket igénylő játékmenet
  • Változatos helyszínek és feladatok
  • Rengeteg apró, opcionálisan teljesíthető feladat

Negatívum(ok)

  • Grafikai hiányosságok, kidolgozatlanságok
  • Szokatlan kamerakezelés
7/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang:
Hangulat:

martin beleszól:

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Egy 7-es ? A Shadow Tactics által felállított szintet ezek szerint nem tudta megugorni.

    • próbáltam a demot és 1-1-ben ugyanaz csak westen köntösbe..:( ezért várok is egy kicsit mert friss még a keleti taktikázás..
      Talán jövőre ha egy kicsit felejtek. 😉

  2. Anno PC-n vért izzadtunk többen egy 14″-os monitor előtt, ment a gyerekes anyázás, bunyó ha valaki elszúrt valamit, viszont a végső sikerélményt máig fel tudom idézni. Örülök az aktuális körítésnek, nem nagyon nyúltak hozzá a régi bevált módszerekhez, az irányítástól picit tartok de ez legyen a legkisebb gond. Remek teszt, köszi PSC.

    1
Advertisements