Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Ubisoft Forward

Depeche Mode – Sounds of the Universe

Amikor utoljára foglalkoztunk ezen rovat hasábjain a Depeche Mode-dal, azzal zártam a Playing the Angel ajánlóját, hogy ha izgalmas, szórakoztató, okos poplemezre vágysz, akkor nyugodtan vedd meg… az aktuális Madonna lemezt (Confessions on a Dance Floor). 2005 óta jó sok víz lefolyt a Dunán, Madge ügyesen lejáratta magát a szupergigaproducerek segítségéve összehegesztett cukorkás CD-jével, számos nagy világsztár sült bele a „nagy visszatérésbe” és megint felmerült a nagy kérdés, hogy mennyire érdekli / érdekelheti egy nyolcvanas évekből itt rekedt poprelikvia az embereket, egy gyors és olcsó nosztalgiatripen túl.Az előjelek nem voltak túlságosan bíztatóak, az elsőként kislemezre másolt Wrong olyan görcsösen kapaszkodik a múltba, hogy ahhoz képest az Invaders Must Die maga a főnixmadárként lángoló megújulás. A dal minden szempontból nézve tipikus Módi szám, a tempó félgyors, a szintiszólam torzított, Dave Gahan hallványosan szenved, és egy férfikórus kántálja a refrén címadó darabkáját. Szuper. Szuper retroid. Úgy látszik kórtünet, hogy az alkotói válságban szenvedő együttesek visszanyúlnak a régi boldogabb napokhoz, egy kis ihletért.[8631]De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még itt hever előttem a CD, valami posztmodern, pálcikákból összehordott borítóval, ami (meglepetés!) egészen tetszik. Némi rejtélyes sistergés és bippelés után kezdődik a műsor, az In Chains-szel. Már a címe se áll jól, de nem skippelem el, mert ugye mindent a kedves olvasóért. Időközben a zenekar már teszi a dolgát, az ismerősen ismeretlen dallam rögtön beeszi magát a hallójárataimba és nem ereszt, egészen a 6 perc felett ketyegő dal végéig. A finom gitárkaparászásért külön jó pont jár, Dave Gahan pedig tényleg majdnem beledöglik, annyira hangsúlyozni akarja, hogy ő most „in chains”. Hole to Feed okés, Wrong már volt és még mindig nem lett jobb, aztán kalapot emel és beköszön a Fragile Tension. Hümm, ez biztos valami jóféle cucc lesz, mert a track pont úgy indul, mintha egy pofátlanul fiatal indie-dance banda próbálná meg imitálni a Depeche Mode-ot, mai felfogásban. És jól csinálják! Mármint a Depeche Mode, nem a képzeletbeli pofátlanul fiatal indie-dance banda. Ezzel a számmal Martin Gore-nak élből sikerült megtalálni azt a nagyon vékony vonalat, ami a szintipop fénykorát köti össze jelennel és nem mellesleg itt és most az év egyik leggrandiózusabb refrénje tett látogatást a CD lejátszómban. Pöpec munka, ha ötször nem hallgattam végig egymás után, akkor egyszer sem, végül enyhe félelemmel engedem útjára újdonsült kedvencemet és hagyom, hogy a Little Soul hanghullámai hálózzák be a szobám. Visszafogott stílus, csak semmi slágergyanú, mintha az Exciterről pottyant volna le a cucc. A hüvelykujjak ezúttal is felfelé mutatnak, bár többször át kell hallgatni, hogy igazán meg lehessen szeretni. Oops, csak nem egy instant szingli érkezett az In Sympathy képében? Csak de. Újabb profin elkészített futuro-retró, akárcsak a Peace, ami dacára a szöveg által lefedett súlyos témának (alkoholizmusból való kigyógyulás), mégis játékos / optimista érzetet kelt a hallgatóban, hála az aranyos szintieffekteknek és a himnuszszerű refrénnek. Hajajj, mi lesz még itt, a minimalista Come Back is tök okés, pedig én temetni jöttem a zenekart, nem dicsérni. Na majd a Perfectről leírom cinikusan, hogy mennyire NEM tökéletes felvétel… Nem, sajnos nem megy, ez is teljesen okés cucc, talán egy helyütt a refrén kicsit túlságosan átcsap ringatózós tinglitangliba, de hát ez legyen a legkisebb baj. A Miles Away / Truth Is sajnos nem tudja fenntartani az album elejének nívóját és bár komolyabb baj nincs vele, mégis kicsit „vízízűnek” érzem a produkció. Záróra előtt még elandalít a Jezebel, ami minden bizonnyal hisztérikus sikert aratott volna a hatalmasra lakkozott fejű tinédzserekkel zsúfolt sulidiszkókban, ha pár évtizeddel korábban jelenik meg. A sort a Corrupt zárja, ami megint csak gyengébbre sikerült, viszont emlékeztet egy másik számra, csak nem tudom pontosan melyikre. Akinek van tippje, legyen szíves egy post képében adjon hírt róla, értékes Story magazin előfizetések várnak a helyes megfejtőkre.A nap végén tehát a Sounds of the Universe nemcsak hogy állva maradt, de még jól oda is ver a bandát már végleg leírók (pl.: én) népes táborának. Igazi meglepetésalbum, amiről mi mást is írhatnék, zárásként, mint a következő mondatot: ha igazán tartalmas, szórakoztató, okos poplemezt akarsz, nyugodtan vedd meg…Az új Depeche Mode korongot, Madonnát pedig hagyd a f*szba.Depeche Mode – Sounds of the Universe (EMI, 2009)http://www.youtube.com/watch?v=ioPtcBmNzQo

50 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nincs hiba senkiben, ha tetszik, az a jó, hiszen akkor nem volt hiába a melójuk. 🙂 Ez így van rendjén. 🙂

  2. Szóismétlés, bukta, de sajna mobilról írok és nem olvastam vissza a szöveget. Bocsánat a hanyagságért:-)

  3. A koncertek iránti nagy érdeklődés nem feltétlen köszönhető ennek a lemeznek. Én sajna régivágású módos vagyok és wilder kiválása óta egyre nehezebben fogyasztom a lemezeket. Ez viszont már tényleg csak kor és ízlés kérdése. Nem pejoratívan írtam az előző kommentet, félre ne értsetek, tényleg az ismerőseim és korosztályom körében egyértelmű volt sajna a fanyalgás. Sajna nekem is manapság egy recoil lemez több örömöt okoz, mint az elmúlt évtized mode lemezei. Ez csak szubjektív of kóz:-D pont ezért örültem és lepett meg pozitívan, hogy itt pozitív volt a fogadtatás.

    • Akkor a nagy számok törvénye alapján a hiba biztos bennünk van, hogy nekünk tetszik, mert hát everything counts in large amounts. :)Persze nincs harag, sok igazság van az érvelésedben, a nagy érdeklődésben bizonyára komoly szerepet játszik a dicső múlt is. 🙂

  4. Jé, hogy volt olyan is akinek tetszett ez a lemez? Jó olvasni, mert nálam abszolút hatástalan volt, de nem is hallottam még jó kritikát róla.

    • Bizony és ha Petut is beleszámítjuk máris rögtön két emberről beszélhetünk. :)Én egész jó kritikákat olvastam a lemezről egyébként.

      • Sztem en bloc többen is vagyunk, mert elég sok helyen dupla koncertet kell adniuk, akkora az érdeklődés. Mostanra a jövő januári BP-i koncert jegyeinek 40%-a is elkelt.

  5. ha nem lenne rajta az In Chains, akkor simán azt mondanám rá, hogy szar lemez. de ennek fényében inkább más jelzőket keresnék: unalmas, jellegtelen, befáradt, felesleges = rossz irányba halad a DM. pedig a Playing the Angel kifejezetten jóra sikeredett, sokszori újrahallgatásra is alkalmas, olyan emlékezetes tételekkel, mint pl.: a Sinner in Me. itt ennek nyoma sincs, minden szám előtt az idegesítő sistergés, meg maszatolás, a felütések töketlenek, jó számmá meg egyik sem fejlődik. kétszer veselkedtem neki, hogy végighallgassam egyben, de valami mindig el tudta terelni a figyelmemet róla. a régi albumokkal nálam ilyen elő nem fordulhatott volna! csalódott vagyok nagyon. eszgé kb. ezredjére konstatálom, hogy nagyon nem vagyunk egy véleményen a zenét illetően.

  6. Továbbra is a Singles 86>98 a kedvenc albumom tőlük.

  7. Nekem utoljára az exciter volt olyan dm album ami úgy egészben bejött. A PtA már vhogy nem hozta a szintet az új szelű dp-k közül, utána meg best-of-t kaptunk, az egy szem Martyr-ral mint újdonsággal. Remélem ez most tényleg annyira jól szól, mint ahogy beszélsz róla. 🙂

  8. “Számomra ez az album (a Playing the Angellel, Exciterrel, Ultrával együtt) egy érdekes, néha jónak is mondható próbálkozás egy olyan zenekartól, amelyet valaha Depeche Mode-nak hívtak… Alan Wilder kiválásával a DM megváltozott, de az már nem az én DM-em többé. Maradok az “”Ice Machine””-nál meg a “”Things You Said””-nél…”

  9. Nna, végigolvastam, Gergő, jó lett, mint mindig!!! Bár az én szívembe még jobban beloptad magad, mint eddig az en bloc dicsérettel. Egyetértünk, bár én ott még távolról sem vtam, hogy leírtam vna a DM-et, habár kétségkívül változott kicsit a stílusuk az utóbbi években. Ám kezdem azt hinni, hogy ők mindig voltak, vannak és lesznek. :)) Mondjuk most aggódok Dave-ért, mintha rákot találtak vna nála???? Hát nagyon remélem, hogy nem. :(( Vagy ha igen, akkor meggyógyítják hamar. :(Na de térjünk az albumra. In Chains – én ennek egy külön blogbejegyzést szántam nemrég, borzalmasan tetszik, zenére, szövegre egyaránt. Remek kezdés!! Hole To Feed – okés. Wrong – egyik legjobb!!! Baromi jó a szöveg, egyes élethelyzetekre hibátlanul illik. Fragile Tension NO1, Little Soul nekem annyira nem jön be, de nem rossz. In Sympathy, Peace, Come Back szintén a jók között vannak, Perfect az egyik NAGY kedvencem!!! Miles Away zenére nagyon tetszik. A Jezebel kevésbé, bár a szöveg nem rossz, és hogy Martin énekli, ez már önmagában jó pont… A végén a Corrupt viszont a tökéletes zárás, sztem annyira jó lett, hogy az In Chains-szel teszem egy szintre. Szóval dicsérni ennél jobban már nem tudnám. Most a lyrics tanulásban vagyok, hogy a koncertre már jól menjen, de amúgy is alap. 🙂 (Ja és látod, ennél magasabb szinten én nem tudnék írni zenei albumról vagy filmről. Ennyi telik tőlem. Mi tetszik, mi nem… elég szánalmas, tudom, de hát ez van. 😛 🙂

    • Áhh, ne hülyéskedj már, tökjó cikkeid vannak és tulajdonképpen ez is olyan, mintha egy játékról írnál… na jó, igazából tök más, de azért mégis hasonló. 🙂

      • “””igazából tök más”” – hát ez a lényeg!! :))Mint a játékoknál, itt is a háttér alapos ismerete szükséges, az irányzatokat tekintve is, nemcsak azt a biz. előadót. Én DM-fan vagyok ugyan, de nem elvetemült, szóval nem vállalkoznék egy recenzióra… viszont tudok vkit, aki HI-HE-TET-LE-NÜL JÓ cikket tudna írni erről IS. :)))”

  10. Jó kis rivjú, bár szerintem a lemez ( a borítóval együtt) szar lett. Mondjuk sose voltam vagy DM-es, de azért mégis többet vártam. Akkor már a Bloodline-t hallgatom a Recoil-tól. 😛

    • Végül is csak Anton Corbjin tervezte a borítót… 🙂 Én nagyon meg vagyok elégedve a booklettel is, tök jó az a két kép a srácokról. Főleg a középső, Dave pilótaszemcsiben… szexi, mint mindig. 🙂

  11. Ez egy nehéz DM album. Nagy tisztelője és szeretője vagyok a munkásságuknak, de ez az album elsőre nehezen emészthető, fogyasztható. Időt kell hagyni neki. Érdemes.Ja és fontos, hogy ne a gagyi minőségű torrent élményre adjunk, mert az max az 70% élvezet az eredetihez képest. Viccen kívül, a megjelenés előtt kikerült és sokak által terjesztett verzió normál emberi (nem konzin nevelkedett :D) fül számára is nagy különbségeket hoz az eredeti verzióval szemben. Ez utóbbit érdemes hallgatni, a másikat nem.

    • 6000 friccsért vásároltam a CD + DVD verziót. Kicsit szívtam a fogam eleinte, mert az első 5 körben nekem sem tetszett annyira, viszont ahogy 1mzolee0 írja, időt kell neki adni. Most már nagyon-nagyon tetszik, hozza azt a régi, klasszikus DM-fílinget, ami miatt az ember rajongó. :))

  12. Az egyik legfontosabb zenekar, M. L. Gore pedig a huszadik század egyik legfontosabb zeneszerzője.De ez a lemez már nem az, nálam felejtős, hallgathatatlan.

  13. imádom ezt az albumot, amióta megjelent azóta mást nem is hallgatok. szerencsére nem adta meg magát könnyen 🙂

  14. A régi nagy klasszikus DM nótákat a mai napig szívesen hallgatom, de amiket az utóbbi években adtak ki, azok már nem igazán jönnek be. Gahan Hourglass-e számomra meg hallgathatatlan. Az új albumot majd meghallgatom, remélem kellemes csalódás lesz.

  15. “öööhát ha valami ez a DM lemez megosztófelveti hogy egy rajongónak el kell e fogadni minden irányt szinte “”süketen””és hogy popzene e még az, aminek mélységei, tartalma 5-6. újrahallgatásnál jönnek ki….”

  16. “YEEEESSS!!! YEEEESSS!! YESSSSSSSS!!!Kb. 35. körnél tartok, egyre jobban tetszik, imádom!!!! (Múlt hét kedd óta van meg.)Gergő, rögtön elolvasom, miket írtál, amint lesz időm. :)))””I didn’t shot, I didn’t pull the triggerIt wasn’t me I’m just a plain and simple singerI hear the sound, I turned my head aroundTo watch our love shot down””Egyik legjobb. :))))”

  17. Akkor beszerzem a korongot, pedig én is szkeptikus voltam.

  18. Úgy ahogy van GÁÁÁZ,nagyon GÁÁÁÁZ zenét csinál!!!

  19. Szép kirtika 🙂

  20. Belehallgattam, de így egyből nem igazán gyere be. Tán’ idő kell még neki.A régi klásszikus számok, azok igen.

  21. Kedvencek egyike. Szép írás

  22. Mindig is nagy álmom volt egy olyan oldal ahol lemezkritikákkal foglalkozom. Baromi komoly webdesign, de egysoros kritikákkal:Madonna – Új album.Szar.Megint.

  23. Korrekt albumkritika!