Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Darkestville Castle (PS4, PSN)

Fizethetek gonoszkártyával?

Nem először és nem is utoljára írom le, hogy a point & click kalandjátékok az egyik kedvenc műfajom. A Darkestville Castle nem is érkezhetett volna alkalmasabb időpontban az életembe, ugyanis PC-n éppen ezekben a hetekben küzdöttem meg az immáron bő 10 éves és összességében vegyes fogadtatású Art of Murder sorozat negyedik részével, a Cards of Destiny-vel, mely összes fogyatékossága mellett is iszonyúan tetszett, és megtanított ennek az egyébként számomra korábban sem ismeretlen zsánernek minden csínjára és bínjára. Úgyhogy mikor a Darkestville Castle-nek nekiestem, abszolút ismerős és járt talajon mozogtam, meglepetés mindössze két területem ért: a cucc a vártnál sokkal humorosabb, és a platinához szükséges egyetlen utolsó trofit annak ellenére elbuktam, hogy biztos voltam benne, segítség nélkül is kipattintom, ahogy az összes többit. ☹

Nem is gondoltam volna, hogy ez a játék már már három éves. Az Epic Llama névre keresztelt, argentin stúdió minden ízében latin alkotása 2017-ben látta meg a napvilágot PC-n, és – az egyébként második fő gaming platformomnak számító – Steamen “nagyon pozitív” minősítéssel büszkélkedhet. Abszolút támogatom ezt az értékelést! A játék démonoktól, ördögöktől, szellemektől és egyéb furcsa szerzetektől  hemzsegő világának főhőse Cid, Darkestville démona, akivel azon a ponton találkozunk először, amikor esküdt ellensége, Dan Teapot bezárja a saját kastélyába. A kiszabadulásunkat célzó előzetesben tanuljuk meg az alapokat. Ami nem nevezhető bonyolultnak: bizonyos tárgyakra vagy személyekre rábökve választhatunk a beszéd / ránézés / megragadás opciók közül, illetve az eszköztárunkba felszedett tárgyak használatára és egymással történő kombinálhatóságára. A sztori innentől három fejezetben, három közjátékban és egy végjátékban kerül kifejtésre, tárgya pedig Cidnek a Dan Teapot által felbérelt démonvadászok elől menekülése, elrabolt háziállatának visszaszerzése, sőt még a Vigo által uralt alvilágba is le kell jutnia olyan okokból, amelyekre korábban valószínűleg legvadabb rémálmaiban sem gondolt volna.

A történet helyszínéül maga Darkestville és a pokol pár prominens, szerintem nagyon szemrevaló stílusban megálmodott lokációja szolgál, melyek között a térkép segítségével közlekedünk. A továbbjutás kulcsa a zsánerre jellemző módon minden esetben rejtvénymegoldás, mely alatt tárgyak, illetve tárgyak és személyek egymással való kombinálását kell érteni. A megfejtés az esetek túlnyomó többségében érthető és logikus, a nehézséget inkább az okozhatja, hogy nem látjuk, mit lehet az adott helyszínen felvenni. Ebben segíthet a kontroller “felfelé” iránygombja, mert azt lenyomva tartva – stílusosan – koponyák jelzik, hol van interakcióra alkalmas objektum vagy karakter. Ennek ellenére is én azért sokszor hagyatkoztam a fentiekben említett Cards of Destiny-ben megtanult, mindent mindennel összekombinálni próbáló stratégiára, mely ugyan időigényes, de hasznos a teljesen agyament megoldások kitalálásakor, ha nem akarunk internetes segítséget igénybe venni.

Szerintem a sztori abszolút aranyos. Bár nem olyan értelemben, hogy gyerekeknek készült volna, inkább egy vicces halloweeni történetnek fognám fel. Ciden kívül a többi figura is abszolút karakteres, szellemes. Nagyon sok a dialógus, de ez ne riasszon vissza senkit, aki bírja a nagy világnyelvek valamelyikét, mert baromi jól és humorosan van megírva, egyes jeleneteken még most is röhögök, ha eszembe jutnak. (Néhány gyöngyszemet meg is örökítettem a mellékelt ábrákon.) A szinkronszínészek kimagaslóan jól teljesítettek, és a zenei háttér is okés. Hibára szinte nem is emlékszem! Mindenkinek ajánlom a Darkestville Castle-t, aki szereti a point & click játékokat, és azon belül is nyitott egy megmosolyogtató, sőt bolondos történetre.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játéknak van de(‘)mo(n)ja, azt ITT töltheted le!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: Buka Entertainment Enterprise
Fejlesztő: Epic Llama
Méret: 1.59 GB
Megjelenés: 2020. augusztus 13.
Ár: 5240 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

3 hozzászólás

Hozzászólás

    • Köszönöm szépen! 🙂 Belekukkantottam ezekbe a régi cuccokba, még az ős POP-ot is megtaláltam, ahol mondhatni az EGÉSZ kezdődött. (POP: Sands of Time remake-et remegve várom!) Nekem még nagyon nagy kedvencem a Nancy Drew sorozat, amihez szintén fel kell kötni a gatyát, még normál nehézségi szinten is.

      A Darkestville Castle meg iszonyat jó volt tényleg. A legjobb, amikor klasszikus stílusokat ilyen szinten újjáteremtve hoznak vissza. És a mellékelt ábra szerint is kiválóan működik konzolon. Csak persze az ára nem annyi, mint PC-n. 🙂

      1
  1. Először azt hittem, ez valami Monkey Island koppintás. Jöhetne egyébként a múlt összes régi nagy kalandjátéka, kezdve a Future Wars-szal, folytatva a Cruise for a Corpse-szal!

Advertisements