Cyberpunk 2077 – a Sony nem tehet arról, hogy ilyen állapotban jelent meg

Egy fejlesztő beszámolója a tanúsítványszerzési folyamatról.

Óriási a botrány akörül, hogy milyen formában került ki PS4-re a Cyberpunk 2077, többen pedig a platformbirtokos Sonyt is hibáztatják azért, amiért átmehetett a CD Projekt RED játéka a tanúsítvánszerzési folyamaton. Rami Ismail független játékfejlesztő a Twitteren igyekezett rendet rakni a fejekben, részletezve, hogy miként is zajlik ez a procedúra. A titoktartási szerződések miatt Ismail konkrétumokba nem mehet bele, de általánosságban osztotta meg gondolatait.

A tanúsítványszerzési folyamat, vagy angolul “certification” (röviden “cert“) nem azt biztosítja, hogy “jók” legyenek a játékok, hanem azt, hogy ne tegyék használhatatlanná a konzolt, illetve ne tegyenek kárt a létfontosságú funkcionalitásában.

A “cert” nem arról szól, hogy ne legyenek benne grafikai hibák, teljesítménybeli problémák vagy egyéb bakik – sőt, még arról sem, hogy megfelelően működjön a játék. Azt ellenőrzi, hogy a játék miatt ne keletkezzen kár a konzolban, illetve a játék ne szegjen szabályokat, törvényeket, valamint védjegyeket. Például biztosítja, hogy megjelenjenek szöveges figyelmeztetések, ha az internetkapcsolat megszakadt, jó gombcímkék legyenek láthatóak, ne álljon le a játék ha bedugod vagy kihúzod a kontrollert, és így tovább. Tehát az, hogy átlógnak a ruhán a karakterek nemiszervei, a textúrák öt másodperccel később bukkannak fel, repülnek a tárgyak, stb. nem ide tartoznak, és ha elő is jönnek a folyamat során, nem feladata ezek megoldása.

Maga a “cert“ egy óriási lista szabályokból és olyan tényezőkből, amelyeket érdemes figyelembe venni. Van, hogy heteket kell várni, hogy visszaküldjék azon kritériumok listáját, amelyek nem teljesültek. Ha sok ilyen van, akkor a tesztelést félbehagyják, és részleges listát küldenek vissza – addig nem is mennek tovább, amíg ezek a hiányosságok nincsenek orvosolva. A lista visszaérkezése után a készítők lehetőséget kapnak arra, hogy kijavítsák a problémát, de kérvényezhetnek “felmentést” is. Alapvetően addig nem haladhat tovább a folyamat, amíg az összes tesztelési kritériumot vagy elfogadottként, vagy felmentettként nem minősítenek.

A felmentés esetében a fejlesztő alapvetően érveket hoz fel arra, hogy miért gondolja azt, hogy jogos, ha ennek a kritériumnak neki nem kell megfelelnie. A platform ekkor eldönti, hogy egyetért vagy sem, ami több dologtól függ: függ a játéktól, a szituációtól, attól, hogy mennyire sürgős a folyamat befejezése, illetve a fejlesztő ígéretétől, hogy minél előbb helyrehozza ezeket egy – leggyakrabban első napos – frissítéssel. Mindezek után újra be lehet adni az igényt, összevetnek megint mindent a hatalmas listával, de azokat nem tesztelik, amelyek felmentést kaptak. Ha minden jó, akkor már meg lehet határozni egy megjelenési dátumot, és minden kész. Ez a folyamat minden frissítésnél – patchnél – is lezajlik.

Ismail kitért arra is, hogy mindez a lehető legrosszabb kezelőfelületen keresztül zajlik, kivétel nélkül. Megemlítette, hogy gyakorlatilag még az 1980-as, bizarr kulcskombinációk által vezérelt DOS-felületek is jobbak ennél. A nagyobb stúdióknál erre szakosodott emberek kezelik ezeket a folyamatokat.

A lényeg tehát, hogy a tanúsítványszerzési folyamat lényege, hogy ne tegye tönkre a játék a konzolt. A játék minősége már a kiadó felelőssége. Hiába van tele hibákkal, ha a “cert” szabályainak megfelel a szoftver, akkor megkapja a tanúsítványt. Innentől kezdve már a kiadó mondhatja azt, hogy “rendben, megvan a tanúsítvány, de a játék jelenlegi állapota még nem megfelelő a megjelenéshez – késleltessük vagy kaszáljuk el”. Ha megoldják a bakikat, újra meg kell szerezniük a tanúsítványt.

A platformoknak nincs olyan “pecsétje”, amely meghatározza: “Na ez itt nem felel meg a minőségi elvárásainknak!”. Semmi közük ahhoz, hogy jó-e vagy sem a játék. A kiadók döntik el, hogy kiszúrnak-e magukkal egy minősíthetetlen megjelenéssel.

A lényeg, hogy a Cyberpunk 2077 állapotáról nem a platformbirtokosok – tehát nem a Sony és a PlayStation – tehetnek. Azok a felelősek, akik úgy döntöttek, hogy ebben a formában adják ki a játékot – és csakis ők. Nem a platformok, nem a fejlesztők, nem a minőségellenőrök, és nem a tanúsítványellenőrök.