Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Cozy Grove (PS4, PSN)

Az utolsó cserkész (a cuki macilelkek szigetén).

Olykor bizony kell egy kis nyugi. Végeláthatatlan, világmegváltó kalandozások és szívszorító történetek között szükség van olyan élményekre, amik elé leülve, mosollyal a szánk szélén ki tudunk kapcsolódni. Ahol nem számítanak a reflexek, nem fogunk egy elnézett ugrástól vagy ütéstől elhullani, ahol csak mászkálás van, aranyos karakterek és teljes chill. A Cozy Grove pontosan ezt ígéri: hátradőlést egy nehéz nap után. Ezt az elcsépelt jelzőt pedig olyan komolyan veszi, hogy az egész rendszere arra van kiélezve, hogy naponta 1-2 órán túl nem is tudsz vele többet játszani. Ha pedig beszippant a cucc, akkor képes elérni, hogy meló után már megszokásból lehuppanj elé szöszölni a napi teendőkkel és egyben lelassítson egy kicsit a nagy hajtás után. És, hogy téged be fog-e vonzani, az tesztünkből kiderül.

Újdonsült cserkészként érkezünk a fakó szigetre, ahol szögletes, kicsit mutáns (de még bőven cuki) mackók éldegélnek. Pontosabban a lelkük, akik szívesen veszik segítő szándékunkat, sőt tulajdonképpen ez feladatunk magja. Mindenkinek maradt még elintézni való feladata vagy megszerezni való emléktárgya, fényképe, amikre szükségük van ahhoz, hogy elhagyhassák a szigetet. Eleinte csak szimplán néhány faág vagy kagyló kell nekik, később már összetettebb segítséget fognak kérni, például csomagok kézbesítését. Ugyanis minden mackópajtásnak más hivatása van és az igényelt support sokszor ehhez köthető. Találkozunk postással, matrózzal, de idővel megismerkedünk egy bankárral és a polgármesterrel is.

Érkezésünkkor a helyi flóra erősen kopottas színvilágban leledzik, ám ahogy barátkozunk össze a mindig ugyanott lebegő lelkekkel és segítjük őket ügyes-bajos dolgaikban, úgy fog kivirágozni, kiszínesedni körülöttük a terület. Ez azon túl, hogy kellemesebb a szemnek, azért is hasznos, mert sok fáról vagy sziklából csak akkor tudjuk kinyerni a jóságokat, rejtett tárgyakat, ha azok már éles színekben pompáznak. Emellett a kapott jutalom miatt is megéri segítőkésznek lenni, ami itt általában nyersanyagot és pénzt jelent, valamint az igen fontos „spirit-woodot”.
Ez az erősen limitált lélekfa a táborunkban található tábortűz lángra lobbantása végett lesz fontos, amitől újabb területekkel bővülhet a térkép, illetve új, segítségre váró figurák jelennek meg a szomszédságban. Az egyszerűség kedvéért a szintlépéshez tudnám hasonlítani a rendszer ezen részét, ami itt már elkezd egyre inkább összefüggeni más mechanikákkal.

A lélekbocsok egyre nehezebben összeállítható tárgyakat kérnek tőlünk, amiket vagy a boltban tudunk megvásárolni, miután kemény összegekért bővítettük a kínálatot vagy a környezetünkből beszerezhető tárgyak és anyagok kellenek hozzá. Ezekhez viszont különféle szerszámok szükségeltetnek. Általában tehát mindenhez kell valami más, amit meg x mennyiségű egyéb valamiből tudunk összeállítani. Szerencsére közel sem lehetetlen és követhetetlen a rendszer, alapvetően annyi lesz a feladatunk, hogy mászkálunk a pályán, felszedünk mindent, amire rálelünk, illetve az aktuális napon előírt tárgyakat igyekszünk begyűjteni és előállítani. Nagyon értékeltem, hogy a felkutatásra váró dolgok mindegyikéhez ad egy kis segítséget a program. Akár csak annyit, hogy a „madártoll a koponyával ékesített, kopasz farönk körül található” és néhány nap elteltével már tudatosan fogsz elindulni a megfelelő irányba. Emellett lehetőségünk van horgászni és elásott kincsek nyomába eredni.

A pályán folyamatosan mászkálnak kis lélekmanók is, akik eleinte csak futkároznak körülöttünk, de később nekik is megadhatjuk éppen vágyott finomságukat. Nagyon édesek ezek a kis imp-ek, ha éppen szomorúak, akkor kizárólag a csokoládé segít rajtuk. Persze csak messziről dobálva, hisz félősek és elmenekülnek, ha a közelükbe megyünk. Odafigyelésünket busásan megjutalmazzák, így tényleg érdemes törődni velük.
Idővel kapunk (és vehetünk) háziállatként tartható madarakat és őzet is, akik már több szinten is válogatósabbak. Kedvenc kajájukat ők is szeretnék megkapni tőlünk, viszont nekik az sem mindegy, hogy mi veszi körül őket. Valamelyik szárnyas a rusztikus stílusú dekorációs tárgyakat kedvelik, mások a kényelmes környezet részesítik előnyben. Ha ezekre odafigyelünk, akkor mi is jobban járunk, a tőlük kapott ajándékoknak köszönhetően. Sőt, nem csak az állatkáinknak, hanem a későbbi gyümölcsfáinknak is lesznek hasonló igényeik, amit gazdagabb terméssel honorálnak.

Kicsit soknak és túl összetettnek tűnhetnek a fentebb taglalt mechanikák, viszont egyrészt nagyon türelmesen, lépésről lépésre van felépítve minden, amit tudnunk kell. Másfelől nagyon fontos, és most akkor tessék tényleg komolyan venni, a játék úgy van felépítve, hogy napi pár órán túl ne tudj benne többet haladni. A küldetések el tudnak fogyni és akkor kapjuk is az üzenetet, hogy térjünk vissza később. Sokszor vásárolunk vagy rendelünk valamit, ami csak másnapra érkezik majd meg. Persze, lehetőség van csapatni a szigeten a folyamatosan újratermelődő cuccokra vadászva, de pont ezt a lelketlen grindelést szeretné elkerülni a program. Ez a lassú építkezés pedig szintén jót tesz annak, hogy elsajátítsuk az egymásra épülő rendszereket. Ezt amúgy olyannyira komolyan veszi a program, hogy az elején külön felszólítás van a konzol időátállításának kockázatára.

Talán már az eddigi leírásból is elkezdett felderengeni két másik játék, mely alapjaiból tagadhatatlanul sokat merítettek a Spry Fox srácai, ez a két méltán elismert cím pedig az Animal Crossing és a Spritirfarer. Utóbbi alapja egészen világos, hiszen velünk maradt lelkeknek kell segítenünk, hogy továbbállhassanak. Ellenben nincs utazás különböző helyszínek között, így kicsivel jobban összpontosulnak a feladatok. Platform részek sincsenek, így az ügyességünk itt egyáltalán nem lesz mérvadó. A kraftolgatós, környezetünket folyamatosan fejlesztgető és a hosszútávú szórakozást célként kitűző technikák összessége pedig egyértelműen az AC sorozatból lehet ismerős. Elismerésre méltó, hogy pont annyit változtattak és vegyítettek ezen megoldásokból, hogy a Cozy Grove végül több lesz egyszerű koppintásnál. Felismerhetők az említett elegyek, de összességében mégis egy kicsit azért más végeredményt és játékélményt kapunk.

Pont emiatt viszont vannak olyan elemek, amik a sok kidolgozott részlet miatt elnagyoltak lettek. Ugyan jópofa, hogy megannyi dekorációs tárggyal díszíthetjük lakóhelyünket, interakció nem érhető el egyikkel sem, még egy padra sem tudunk leülni. A medvék is csupán dobálják a napi Coelho egysorosaikat, de érdemi kontakt nincs velük. Nem tanulnak vagy vesznek át semmit tőlünk, illetve mi sem ismerjük meg őket mélyebben, így kicsit túl funkcionálisak lettek.
Az irányítás sem lett hibamentes, hiába fix a látószög, rengeteg tereptárgyba, bokorba fogunk beakadni navigálásunk során. Ezen nem segít, hogy brutálisan sok minden van a képernyőn, ez pedig főleg akkor lesz még zavaró, mikor valami apró bizbaszt kell megtalálnunk. Ha pedig úgy alakult, hogy a negatívumokat sorolom, akkor a végére még fityiszt mutatnék a stuffnak az irreálisan költséges bolt-fejlesztés miatt, ami elég feltűnően tolja ki az amúgy sem szűkös játékidőt.

Első pillantásra is el lehet dönteni, hogy valakinek bejön a grafika stílus, vagy pont, hogy falnak megy tőle. Velem mázlija volt a proginak, azonnal beleszerettem a kézzel rajzolt stílusba és az aranyos figurákba. Elképesztően részletes a grafika, nincs egy talpalatnyi hely, ami üresen állna, aminek a negatív oldalát már ecseteltem, de pusztán vizuális szempontból elbűvölő a világ. Az animációk tekintetében nem vitték túlzásba a dolgot, kicsit fapados az a négy darab mozgás, amire karakterünk képes, de ha jószívű akarok lenni, akkor tudjuk ezt be a koncepciónak.
A zene viszont egy baromi érdekes kérdés. Nagyjából két gumizene hallható a játék alatt, ami az első órákban iszonyat betalál, totál megnyugtató gitárdallamok erősítik a hangulatot. Aztán úgy a játékkal töltött másod héten elkezded az agyadban hallani a zenét elalvás előtt, alatt és után. Majd eljutsz oda, hogy muszáj vagy kikapcsolni a menüben a zenét, mielőtt kettétöröd a kontrollert. Nagyon remélem, hogy a zeneszerző már javában dolgozik a további dalokon, mert nálunk hetek óta némán pörög a game. Viszont pörög, folyamatosan. Számomra még lehetne kifogás, hogy tesztelem, de asszonykámnak sikerült teljesen magától rákattannia a cuccra. Mondjuk ő az említett inspirációs forrásokkal is jóban van, így azok után teljes mértékben, de azoktól függetlenül is simán ajánlható gyerkőc vagy partner részére. Ha viszont tőled sem áll messze a mászkálásra és gyűjtögetésre kihegyezett, andalító játékmenet és elfogadod, hogy itt most nem fog kiesni egy hétvége utána a platina, akkor bátran nézz rá a store-ban, az ára is legalább annyira barátságos, mint a játék maga.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: The Quantum Astrophysicists Guild
Fejlesztő: Spry Fox
Megjelenés: 2021. április 8.
Ár: 4879 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Gyönyörűen meg van rajzolva.