Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Cloudpunk (PS4, PSN)

Erre nem kellett 2077-ig várni.

Amikor először lépsz ki a hongkongi repülőtérről és pillantod meg az óriási háztömböket a távolban.
Először lépsz a Monster Building belső udvarába és emeled fel a fejed, hogy aztán azonnal tátva maradjon a szád.
Vagy amikor először pillantod meg a szingapúri éjszakai esőben valamelyik buddhista templomot.
Mindenhol árkádok.
Hirdetések.
LED-lámpák.
Utcai kajaárusok gőzölgő egytálételekkel. A feléről azt sem tudod mi az, de falnád mind.

Valami ilyesmi kellemes nosztalgikus hangulatba ringatott a Cloudpunk az emberiség történelmének nem az egyik legsikeresebb, 2020. évében.
Tényleg, mintha Causeway Bayben sétálnál, de a sárkányok helyett te magad repkedsz az épületek között a HOVA-ddal, azaz a repülő autóddal.

A Cloudpunk a világteremtésével, a – mind kilátásaiban, mind szó szerint – sötét, disztópikus jövőképével nálam nagyon durván betalált. A fennmaradó utolsó nagyvárosok egyikébe, Nivalisba frissen megérkező főszereplőnk, Rania 10-15 órás története pedig teljesen lenyűgözött. Hősnőnk, aki egy félig illegális csomagküldő szervezet, a Cloudpunk futárjaként (mégis kinek jut eszébe futárszimulátor videojátékot csinálni…pfff…) próbál boldogulni, miközben első éjszakáján vadabbnál-vadabb figurákkal kerül kapcsolatba. A velük folytatott párbeszédeken alapuló narratíva segítségével bontakozik ki a játék története. A fő szál mellett több mellékküldetés is színesíti a vakító neonfényekkel telített palettát. Egy-két időre teljesítendő feladatot leszámítva klasszikus értelemben véve kihívás nem is nagyon van a játékban; itt tényleg a kellemes humorral és társadalomkritikával megfűszerezett történetmesélésen és a csodálatos Nivalison van a hangsúly. Mindezt ráadásul voxeles grafikával (amit én – bocs a rajongóktól, de – a szerintem roppant gagyi minecraftos vonallal azonosítottam ezidáig) érték el a fejlesztők.

A játékidő zömében repülő autónkkal suhanunk a városrészek között, hogy az autóból kipattanva gyalog folytassuk a felderítést és gyűjtögetést, illetve a csomagok kézbesítését. A felszedni valókat a térkép nagyon kényelmesen jelzi, jómagam pedig szokásomtól eltérően ezúttal élveztem a guberálás minden pillanatát, mert egyszerűen mindig öröm volt a képernyőre néznem. Plusz, mint utólag kiderült, a játék egyik legérdekesebb mellékszereplőjének története pont a felszedhető cuccokkal nyitható meg. Duplán megérte bejárnom Nivalis minden szegletét!
Miközben a HUD-ot egy gombnyomással eltüntetve egy-egy korlátnál megállva méláztam hosszú percekig, amíg a háttérben a fantasztikus – nem meglepő módon – synthwave dallamok prüntyögtek. Olykor sietve elhúzott a fejem felett egy szirénázó rendőrautó, máskor egy központi hangosbemondó riogatott az androidokat megtámadó vírusveszélyről, megint máskor csak a kopogó esőcseppek szolgáltatták a háttérzajt.

Szóval itt van egy játék a trendeket szembe köpve gyakorlatilag nulla akcióval, kevéske ügyességet vagy szemfülességet megkövetelő játékmenetével, gyönyörű világával. Értelemszerűen minden a történeten áll vagy bukik, és mint arra már utaltam, én nagyon élveztem a párbeszédeket és a narratívát. Volt itt egy a film noir aranykorát idéző nyomozó, aki a fekete-fehér klasszikusokat idézve kommentálta folyamatosan az eseményeket, vagy a bájosan naiv AI társunk, a kutyánk személyiségét megöröklő Camus, esetleg a központ diszpécsere (egy másik tragikus és megható előtörténettel rendelkező karakter), akárcsak újgazdag, a realitásoktól teljesen elszakadt, mindenkit lefitymáló házastárs, egy öntudatra ébredő AI, tényleg volt itt minden. És bár az összes szereplő kapott – ingadozó minőségű – szinkronhangot, az igazi a főszereplő akkor is Nivalis, A Város. Gazdagabb – tényleg a felhők felett elterülő – negyedei, avagy a hátrahagyott lepukkadt városrészei a most igazán divatos cyberpunk érzés nagybetűs megtestesítői. És pont emiatt (sem) tudtam morgolódni a súlytalan, tényleges következményekkel nem bíró döntéseken, az olykor mintha direkt szívató zsákutcákkal tarkított pályatervezésen.

A Cloudpunk egy megfáradt esztendő üdítő chill-játéka. Általában mindig próbálom magam kihúzni a PSC indie tesztelős köremailjeiből, de most nagyon örülök, hogy elébe mentem a dolognak és egy hónappal ezelőtt lestoppoltam a tesztelés jogát, sőt, privilégiumát. A Cloudpunk egy üdítő, frissítő, elgondolkodtató és kellemesen-kényelmesen lassú, gyönyörű színfoltja a mostani játékfelhozatalnak!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Merge Games
Fejlesztő: ION LANDS
Megjelenés: 2020. október 15.
Ár: 8740 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Kinek jut eszébe futárszimulátor videojátékot csinálni? Sok vicces gamer hívta a Death Strandinget postás meg futárszimulátornak. Talán a hógolyó onnan indult ami aztán Cloudpunk lavinát eredményezett. Persze biztos nem így volt, hisz nincs 1 év a két játék megjelenése közt, csak eljátszottam a gondolattal. 🙂

  2. Ezt is kipróbálnám. A trailer-ek alapján néhol nagyon ott van a látvány is. 🙂