Clock Tower: Rewind (PS5, PS4, PSN)

Kés, villa, de leginkább olló, gyilkos kezébe nem való!

A Clock Tower című PlayStation (PS1) alkotás még valamikor 1998 környékén érkezhetett meg Magyarországra, és amennyire emlékszem, a horrorjátékot hamar élénk hype lengte körül a japánból származó „elvont” tartalmak szűk, de lelkes kedvelőinek körében. A méretes, sőt igazából indokolatlanul hatalmas sövényvágó(?) ollót hurcoló gyilkos és a misztikus hangulat meglepően sok érdeklődőt szegezett a CRT-tévéképernyők és a legendás kis szürke konzol elé. A történetet minél mélyebben kibogozni vágyó playereket még az sem tántorította el a folyamatos meneküléstől és nyomozástól, hogy a game japánosan körülményes rendszere és „totyogós” kezelése szinte a szó szoros értelmében fájdalmassá tette a szereplők virtuális megpróbáltatásait. Akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy ez az epizód gyakorlatilag már második felvonása volt a sorozatnak: az első, megegyező című című kalandot viszont csak Japánban adták ki, méghozzá először Super Nintendo (Super Famicom) rendszerre, 1995-ben. Ebből készült most egy remaster jellegű verzió Clock Tower: Rewind címmel.

A mai szemmel már simán kultikusnak titulálható Clock Tower jelenség kiagyalója Hifumi Kono, aki sokáig csak egyfajta kísérleti projektként tekintett a munkára a Human Entertainment stúdió alapítójaként. Ennek tükrében érdekes játéktörténeti információ, hogy városi legendák szerint a Clock Tower valahol a második-harmadik rész magasságában már a Resident Evil játékokkal vetekedett mind a japán, mind pedig a tengerentúli piacokon. A sorozat összesen négy epizódot tartalmaz, rajongótábora pedig a mai napig meglehetősen elhivatott: a YouTube-on számos videót találhatsz a vérfagyasztó történet minden lehetséges magyarázatával, valamint arról is, hogyan „sikerült” a fejlesztőstúdiónak az élénk elismerés ellenére végül csődöt jelentenie.

A sztori főhőse egy Jennifer Simpson nevű leányzó, aki három másik sorstársával – Laura, Anne, Lotte – együtt egy norvég árvaházból utazik a boldogságba, mondván egy nagy gazdagságban élő jótét lélek egyszerre fogadta örökbe őket. A csajok nevelőnőjük kíséretében meg is érkeznek új otthonukba, a Barrows-kúriába, mely jellegzetes toronyórájáról ismert a környéken. Hamar kiderül persze, hogy a lányok által vágyott álom igazából rémálom: a kúria egy elátkozott, borzalmas hely, ahol egy degenerált, szadista gyilkos szedi áldozatait.

A Clock Tower: Rewind tulajdonképpen a klasszikus Point’n Click jellegű PC-s programok egyfajta konzolos megfelelője. Harc gyakorlatilag nincs benne, a játékmenet a felfedezésről, a gyilkos kicselezéséről, valamint természetesen a lehetséges megmenekülésről szól. A csavar a mechanikában, hogy a történetnek többféle befejezése van (S-A-B-C…), szám szerint 9. Ezen „jobb-rosszabb” endingek attól függően aktiválhatók, hogy a player milyen útvonalat jár be, mely tárgyakat talál meg és használ, valamint milyen döntéseket hoz. Egyes endingek kifejezetten gyorsan és könnyen, mások rengeteg mászkálással és kísérletezéssel érhetők el. Értelemszerűen az egyre komplexebb, vagy mondjuk úgy, egyre szerteágazóbb megoldások egyre többet árulnak el a történet részleteiből, így aki tényleg ráérez a játékmenetre és rabul ejti a felfedezés, no meg a szálak kibogozása, az számos érdekes információval lehet gazdagabb a sötét és beteges horrorsztori végére.

A mechanikában Jennifer mellett egy kurzort is irányítasz, amivel a helyszínek különböző (gyakran apró) részleteire rámutatva tárgyakat vehetsz fel, használhatsz, valamint interakcióba léphetsz a környezeteddel. A játékmenetben akadnak randomizált elemek is, például egyes tárgyak máshol lehetnek az egymást követő végigjátszásokban, bizonyos események máskor vagy egyáltalán nem történnek meg, azonban a kúria alaprajza állandó, bár a szobák elosztása módosulhat. Ahogy egyre több szobát és útvonalat fedezel fel, egyre jobban megismered lehetőségeidet, például a menekülési opciókat, vagy azt, melyik tárgyat hol és mire lehet használni. A történések / lehetőségek egy része fakultatív, azaz nem kötelező mindig mindent meglépni, a különféle változók kiaknázása leginkább csak a végül elnyert befejezést módosíthatja. Mivel Jennifer egy ifjú, védtelen, rettegő leányzó, ő a gyilkost „közelharcban” legyőzni nem tudja (csak esetlegesen, akkor is csak egy szusszanásnyi időre), így sajnos rendszeresen előfordul, hogy elhalálozik. Éppen ezért a kaland állását kvázi „másodpercenként” érdemes gyorsmentéssel megörökíteni, majd hibáidból tanulva alternatív megoldásokat keresni. Itt jön képbe egyébként a címben szereplő „Rewind” funkció is, mely a nevezett játékmódot választva lehetőséget ad rá, hogy ugyan szabott keretek között, de „visszatekerd” a történéseket, majd másként cselekedj, elkerülve a fatális helyzeteket.

A Clock Tower: Rewind véleményem szerint egy minden pixelességében megkapó látványvilágot prezentáló, bitangul izgalmas, tartalmas, rendkívül érdekes és ötletes game, de mivel kezelése kifejezetten nehézkes, gyakran körülményes, esetenként pontatlan, valamint sebessége is idegölően ódivatú tud lenni, a horrort néha nem csak a képernyőn éli meg a player, de sajnos a kontrolleren keresztül is. Nekem például nagyon tetszik ez a kísérletezgetés, próbálgatás, elhalálozás, majd újratöltés és újrapróbálgatás, de én olyan játékokon nőttem fel, mint a Maniac Mansion, a Zak McKracken and the Alien Mindbenders, a Space Quest széria vagy a The Colonel’s Bequest, szóval engem a „totyogás” igazából nem zseníroz. A kérdés itt most az, hogy a te torkodon milyen könnyen megy le ez a gombóc? Hajlandó vagy-e egy kalandnak háromszor, hatszor, vagy akár kilencszer nekifutni azért, hogy egy pixeles horrorjelenettel vagy egy újabb titok megoldásával lehess gazdagabb? Egy biztos: ez a sorozat nem véletlenül lett underground horror-gémer körökben kultikus alkotás, tehát műértőknek és ínyenceknek bátran ajánlom, mindenki más inkább kerülje el.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)