Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Classic PS – A Devil May Cry legenda

2001-ben a videojátékok gyönyörű ponyváját számos új és visszatérő régi alkotás festette színesre, de a stílus és szenvedély vörös színét a Capcom új, szinte azonnal klasszikussá váló remeke fröccsentette oda: a [I]Devil May Cry[/I].A főhős – Dante – démonvadász karrierje számos folytatásban, animében, képregényben, akciófigurában és egyéb formákban kulminálódott és folytatódik a mai napig, de – mint minden remekkel – a kezdetek előtt egy nagyon érdekes történet rejlik.Már nagyban dübörgött a Resident Evil láz, mikor az első elképzelések megfogantak a negyedik részre vonatkozóan a játékot rendező Hideki Kamiya fejében. A főszerepben Tony állt volna, aki – a biotechnológiának köszönhetően – emberfeletti reflexekkel és erővel bír. A történet fő szála ezek eredetének kinyomozására irányult. Azonban Tony képességeiből fakadóan a játékmenet drasztikusan eltért a Resident Evil túlélő horrorjától, így lassan saját szériává bontakozott.Komoly újítás volt már a fejlesztés kezdeti fázisaiban is a Resident Evil prerendered háttereivel szemben egy dinamikus, a főhőst követő kamera is. A játékmenettel párhuzamosan a környezet és a hangulat is távolodott a Resident Evil-étől: a stáb Spanyolországba ment gótikus kastélyokat tanulmányozni.A Devil May Cry formula egy másik kulcseleme pedig a már szintén alapműnek minősülő Onimusha bugjából jött létre: egy játékhiba folytán a levegőben lehetett tartani az ellenségeket, ha a játékos elég ügyes volt.Így Tony már kastélyokban küzdött stílusosan és pörgősen, kombókkal irtva a rosszfiúkat közeli és távolsági fegyverekkel egyaránt. A Resident Evil eredeti alkotójának biztatására, hogy önálló játékként folytassák a fejlesztést: megszületett Dante és a Devil May Cry. Eredeti nevét őrzi Dante álneve, a Tony Redgrave, a könyvben és az animében, valamint hű pisztolypárosának külső oldalán a „Tony Redgrave-ért” felirat. (A Redgrave egyébként hasonlít a Resident Evil széria bizonyos főszereplőinek Redfield nevére.)Dantét fehér haja, vörös köpenye és fegyverzete a videojáték történelem legfelismerhetőbb karaktereinek egyikévé tette; ahogy a Cobra manga főhőse által inspirált szemtelen és vagány stílusa is.
[YOUTUBE]ehaw6JOJRZI[/YOUTUBE][B]Devil May Cry[/B]„Let’s rock, baby!” – mondta Dante a PlayStation 2 beüzemelését követően, majd mint egy virtuális rockstar, szépen belopta magát a játékosok szívébe.Dante testvérét és édesanyját démonok gyilkolták meg, és azóta azokra vadászik, miközben mindenféle munkát vállal el a „Devil May Cry” nevet viselő üzletén keresztül. A név arra utal, hogy Dante képes még az ördögöt is megsiratni: az ördög is sírhat.Dante apja, Sparda, 2000 évvel ezelőtt az emberek oldalára állva legyőzte Mundust, azt a hatalmas erővel bíró démont, akit Dante felelősnek tart a családja haláláért. Mundus azonban ismételten hatalomra akar szert tenni Mallet Islanden. Miután egy Trish nevezetű hölgy megjelenik Danténál és elmagyarázza a szituációt, hőseink neki is vágnak kalandjuknak. A sziget kastélyában küzdve és barangolva a múlt mellett a jövőről is titkok derülnek ki, és Dante rég elveszett ikertestvére, Vergil is előbukkan. (A nevek Dante, az Isteni Színjáték írója; és példaképe, Vergilius angolosított formái. A Mundus latinul világot jelent.)A „stílusosság” talán a legközelebbi szó a Devil May Cry harcrendszerének és úgy alapvetően a játékmenetének jellemzésére.Dante látványos támadássorozatokat képes kivitelezni kardjával és lőfegyvereivel, Ebonyval és Ivoryval. A képernyőn egy „stílusmérő” jelzi, hogy kombónkat mennyi ideig tudtuk fenntartani, kaszabolva az ellenséget, zsonglőrködve vele, felváltva bevetve a közelharci és távolsági arzenált.A játék során különböző fegyverek és alternatív kosztümök is megnyithatók hősünk számára, és az amúgy sem túl egyszerű nehézség tovább fokozható a „Dante Must Die” szintig.A változatos nevű és kinézetű aberrált démonok aprítása mellett különböző ügyességi és logikai feladatok állnak hősünk útjába, akinek egyik legélvezetesebb és legkiemelkedőbb képessége a „Devil Trigger” nevet viselő „übermód”, mely még nagyobb erővel ruház fel minket. A Marionettek és fejlettebb változataik, a Bloody Marik különböző fegyverekkel – ingákkal, pengékkel, puskákkal – felszerelt babák, amiket démonok szálltak meg. Csoportosan özönlenek Dante felé, és erejük számukban rejlik: minél többen vannak, annál hatékonyabbak. A Sin és Death típusú démonok hosszú fekete leple csak elterelés: létezésük alapja a típusuk meghatározására is alkalmas maszkjuk. Rozsdás ollóikkal csattogtatnak Dante felé, míg kaszás változatuk a Halálhoz hasonló alakjával próbál rettegést szítani.A Sargassok pedig vérfagyasztóan kacagó repülő koponyák, amik az átlag emberek lelkén lakomáznak miután az a félelemtől megdermed. Dante, mivel nem halandó ember, könnyen végez ellenségeivel.A játék hatalmas és undorító főellenségei hasonló kaliberűek.A Nightmare például biológiai kotyvasztás, mely Mundus parancsait teljesíti. A katyvasz közepén a korábbi áldozatok csontjai, valamint a szerkezetet irányító központok találhatók. Komoly képessége, hogy képes Dante Devil Trigger képességét beszívni, és sajátjává alakítani is. Ezzel szemben a Griffon egy hatalmas repülő madárdémon, mely a szél és a villám erejével kísérli meg többször is eltenni láb alól hősünket. (Csak hogy párat említsek.)Legyen szó akár átlagos, akár főellenségekről, első belépésük látványos és jellegzetes, szintén hozzájárul a játék amúgy is epikus és vagány hangulatához.Az ellenségek stílusos és változatos kiiktatását a játék fizetőeszközeként funkcionáló vörös gömbökkel jutalmazza, mellyel új mozdulatsorok és tárgyak vásárolhatók és oldhatók fel.A játék küldetésekre van osztva – szemben a Resident Evil addigi folyamatos, tagolatlan játékmenetével –, melyek végén D-től SSS-ig értékelést kapunk a kombók mértéke, a felhasznált gyógytárgyak, a teljesítés időtartama és a sebzés függvényében: így mindig van hova fejlődni, hova visszajönni, mit tökélyre fejleszteni.A történet végére Dante és Trish feledhetetlen és friss, újdonságokkal teli kalandot és élményt nyújtott a játékosoknak. Egy stáblista utáni jelenetben kiderül, az üzlet neve már nem Devil May Cry, hanem Devil Never Cry: mert a sírás emberi erény, és egy démon soha nem lenne képes rá.A kritikusok és a játékosok egyaránt beleszerettek a felsorolt innovatív újítások mellett Dante jellemébe is, és a játék magas nehézségi foka mint előny szerepelt számos publikációban: A Game Informer szerint a DMC-vel szemben a Resident Evil „egy lassú zombie”. A Devil May Cry valami újat fecskendezett az iparba, és kikövezte az utat számos játéknak és folytatásnak. [61695][B]Devil May Cry 2[/B]Ekkora sikernél elképzelhetetlen volt, hogy ne készüljön folytatás, és bár nem az eredeti csapat – akik anno Team Little Devils néven dolgoztak – készítette: Dante 2003-ban igenis visszatért.Az alapvető elképzelés maradt a régi: Dante, valamint a második lemezen érkező új játszható karakter, Lucia stílusosan és pörgősen intézik el a démonok hordáit. Az értékelési rendszer maradt a régi, de apróbb finomításokat azért végeztek. A mozgás szabadabb és egyszerűbb lett: a hősök elgurulhattak az ellenségek csapásai elől és futhattak a falon is; valamint a menübe való belépés nélkül is lehetett egyszerűen fegyvert váltani. Továbbá az első rész Devil Trigger mechanikája is tovább fejlődött: ha Dantének kevés élete volt, a Desperation Devil Triggerrel az utolsó pillanatban kerekedhettünk felül az ellenségeken, izgalmasabbá és feszültebbé téve az egész játékmenetet. Összességében a logikai feladványok és maga a játék egésze sajnos könnyebbé vált, melyet nem fogadtak túl szívélyesen a rajongók: nem az volt, amire számítottak.Dante stílusából visszavettek – ami a játék egyik igazán hangulatteremtő eleme volt –, és nem hogy tökösségéből veszített: szinte alig beszélt. Bár Lucia új perspektívát és ízeket hozott az alkotásba, és kielégítette valamilyen formában azokat a rajongókat is, akik az első rész óta Trisht játszható karakterként követelték, Dante jellemét mindenki hiányolta. Lucia küldetése és ellenségei pedig újrahasznosítottnak tűntek Dante oldaláról. Itt a főgonosz már Arius volt, és Dante Luciaval együtt próbálta megállítani ördögi tervét, hogy egy hatalmas démont felélesszen.Míg az ellenségek és főgonoszok száma tovább bővült, és egyre groteszkebb alakot öltöttek, az elsővel szembeni minőségi romlást a mennyiség nem tudta kárpótolni. A kameramozgás a stílusra összpontosított, de a fent említett könnyítés a játék egészén csalódáshoz vezetett.Méltó folytatásnak méltó marketing is kell, így a Capcom a Diesellel együtt újabb szintre emelte a Devil May Cry-ban a stílus fogalmát: a Special Editionhöz Diesel felirattal ellátott pisztolygolyó is járt; Lucia felnyitható öltözetei Diesel márkásak voltak, ahogy Dantéé is. Alapvetően itt-ott láthattunk egy kis reklámot. 2004-ben a soundtracket is külön kiadtákA Devil May Cry 2 elődjéhez hasonlóan sikeres lett, ami lehetővé tette, hogy a Devil May Cry trilógiává duzzadhasson, és visszavigye a szériát az igazán szeretett gyökerekhez.[61694][B]Devil May Cry 3: Dante’s Awakening[/B]2005-ben a Devil May Cry saga előzményeként funkcionáló Devil May Cry 3-ban a fókuszban Dante és a iker fivére, Vergil közti bonyolult viszony állt. Dante ifjabb volt, így a vagányság és tökösség újabb magaslatokat érhetett el, fűszerezve a már jól megszokott és bevált stílusos játékmenettel. Dante végre ismét szószátyár lehetett.A harmadik rész ötvözött mindent, amit imádott mindenki az elsőben, és amit azért jól eltalált a második rész, valamint tovább fejlesztette a harcrendszert. Dante különböző harci stílusai között választhattunk, melyek az aktuális igényeket – védekezés, elkerülés, támadás – elégítik ki. A középpontban még mindig a „legjobb védekezés a támadás” mentalitás állt, de azt sokkal variálhatóbba és taktikusabbá tették. (A később feljavított Special Editionben már Vergil is játszható karakter volt, saját extra harcstílussal.)A játék nehézsége visszatért az eredetiéhez, bár a japán játékosokat szem előtt tartva Japánban könnyebb volt a játék mint Nyugaton, így a Japán „hard” volt a mi „normálunk” – cserébe minden idők egyik legnehezebb videojátékaként emlékszik rá az utókor. Volt aki ezt szerette, volt aki nem, de egy biztos volt – hozta az első fogcsikorgató szintjét.A már amúgy is választékos repertoár mellé egy pseudo két-játékos mód is bekerült, ahol a Doppelganger harci stílus által létrejövő árny Dantét egy másik játékos irányíthatta.Az ellenségek epikussága maradt, és a nehézség csak izgalmasabbá tette az amúgy is pörgős és izgalmas összecsapásokat a démonok seregeivel. Kifejezetten jópofa volt, hogy az összekötő jelenetek alatt kirajzolódott az adott fejezet száma: például egy 11-es vérből; vagy egy 1-es a pizzás dobozon, és így tovább.A játék ismét hatalmas sikert aratott a játékosok, kritikusok és az eladások terén egyaránt, amit az extrákkal dúsított Special Edition és egy előzmény manga is követett.[61693]A trilógiát az első két rész közé beékelt [B]Devil May Cry 4[/B] követte 2008-ban, mely bőségesen extrákkal ellátott feljavított formája nemrég jelent meg; valamint a már nyugati Ninja Theory (Heavenly Sword, Enslaved) által fejlesztett „kortárs” reboot, a [B]DmC: Devil May Cry[/B] 2013-ban. 2012-ben az eredeti trilógia egy kiváló [B]HD Collection[/B] feljavítást is megélt a PS3-ra, mely trophy support mellett megnyitható rajzokat és egy jukebox módot is magába foglalt. A már meglévő 12-részes anime sorozat, mangák és regény adaptációk mellett a Resident Evilt filmvászonra helyező csapat Dante mozi debütálásán szorgoskodik, valamint egy „rendes” ötödik részről is keringenek a pletykák.

16 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Imádom a szériát, az összes része megvan. Bár a Rebootnak nem túlzottan örültem. Jónak, jó játék persze, de szerintem nem dicső a nevéhez. :DSzemélyes favorit a 3. rész. :3

  2. Az első rész egy csoda.Az egyik kedvenc játékom.

  3. Az első után akár abba is hagyhatták volna. 🙂

  4. “Nekem az örök number one az első rész. Amikor először találkoztam össze Vergil-lel és utána a fight, az valami fergeteges volt!A harmadik és a negyedik nagyjából egy szinten van nálam, nagyon szeretem azokat is és valszeg ha lesz kurrensgen gépem, be is szerzem a DMC4 Special Edition-t.A második rész szerintem totál zsákutca volt, mivel a HD kiadást kétszer vettem meg (PS3/X360), így “”kénytelen”” voltam kétszer platinázni/ezrezni, de többet biztosan nem tudnék vele játszani. Unalmas volt.A DmC nekem csalódás volt, pont a nyugati szemlélete okán, mert én pont a japános vadságot szeretem a sorozatban. El lehetett vele kaszabolgatni, de semmi több. Normal fokozaton még meghalni se sikerült, a játék fele meg csak ide-oda csáklyázásból állt…”

  5. 3. A legjobb 🙂 Nem könnyű kis játék.

  6. Amióta A DmC Devil May Cry van, azóta a kedvencem a DMC széria.

  7. a legjobb rész az első volt, egy utána következő folytatással sem tudtam megközelíteni azt a színvonalat a Capcom. bár a 3. részt azért nem mondanám szarnak.jobban is jártak mikor a NT-ra bízták inkább. remélem Ők viszont csinálnak még új részt!!

    • Piszok jó volt a harmadik!

      • számomra csak egy db-ig volt igazán élvezhető.a vége felé mikor ilyen gyökér ugráló sakkbábuszerű szarokat kellett levágni, kreatívtalanabb (van ilyen szó? :D) dolgot azóta se nagyon láttam szerintem.meg a pálya a végén mikor a boss-okat újra le kell verni, csodálatos képzelőerőre vall az is :Dna de amúgy nem bántom a játékot, mert még így mérföldekkel jobb a 2. meg a 4. résznél!!

        • A boss-ok ismételt levágása a játék végén mondhatni Capcom hagyomány. 🙂 Már a SNES-es Mega Man X-ekben is 2x kellett leverni a főellenségeket.

  8. Jó is lenne egy dmc 5.

  9. A legjobb : Devil May Cry 2 szerintem a többség is erre szavaz.Grat az íráshoz!