Clan N (PS4, PSN)

Rajoltunk kicsit a klánnal.

A ’90-es évek egyszerű és rövid beat ’em up videojátékai közel állnak a szívemhez. A modern alkotások közül, ahol a korszelemet próbálják megidézni, nem egy nyerte már el a tetszésemet. Sok indie fejlesztőcsapat ülte már meg ezt a vonalat, hogy kevés pixelből alkosson valami hasonlót, mint régen. A Clan N is egy ilyesfajta próbálkozás. Egyedül vagy fotel-harcostársaiddal karöltve csaphatsz bele a lecsóba, hogy visszaszerezd elbugázott otthonod.

A szépen megkomponált, rövidke intróból tájékozódhatunk, hogy egy gonosz hadúr elfoglalta a térséget, maga után csupán pusztítást hagyott. Négy hős közül választva indulhatunk neki a kampánynak. Bár eltérő tulajdonságokkal és varázslattal rendelkeznek, a mozgáskultúrájuk hasonló. A képességpontok osztogatásával pedig hamar módosíthatjuk a fürgeségüket vagy támadó erejüket, így lényegében a külső megjelenés alapján is bátran választhatunk közülük. A képi világ minimálisra lett eresztve, ami viszont a hasonszőrű játékok közül könnyen kiemeli magát az a fura távoli kameranézet. Az apró harcosainkat és az ellenük küzdőket ilyen helikopterszerű távlatból követhetjük. (Az amerikai rendőrségi üldözések jutottak egyből az eszembe.) Amúgy a környezetet elég jól megoldották, még ha durvábban ismétlődik, mint egy Flinstone család háttere. Az erdőben őzikék, a temetőben szellemek jelennek meg és tűnnek tova, máskor egy vulkánt láthatunk a háttérben kitörni. A katakombákban pókok jönnek elő szűk helyekről, az elő városokba érve földművesek takarítják be az épen maradt termést. Csapdák is előfordulnak lezuhanó cseppkövek vagy a vulkán köhög fel izzó köveket. Minden szint végén főellenség állja utunkat, illetve egy-egy mini játék is ránk lesz erőszakolva kötelező jelleggel. Ezeket igény szerint később újrapróbáltjuk a menüből. A zenék egész kellemesek és illenek az akcióhoz, kifogásolni nem tudnám őket.

A harcok rém egyszerűek, de a ránk törő katonákat nem tudjuk befogni semmivel, így az “arra ütünk, amerre állunk” metódus marad. A könnyű, gyors támadásokat kiegészíthetjük erősebbel csapásokkal, vagy egy ugrást is bekombózhatunk. Így ha a delikvens nem védekezik, akár egyetlen sorozattal is a másvilágra küldhetjük. Lehet védekezni és néhány tag ellen érdemes is, vagy akár odébb is gurulhatunk. Az egyszerű kardos emberkék mellé hamar megérkeznek az idegesítő íjász és lovas egységek, de minden pályán csapódik valami új enemy a színvariánsokon túl a bagázshoz. Az említett csapdákon és háttérelemeken túl csupán néhány tároló edényt tudunk szétcsapni. A szintek lineárisak, és ugyan nem olyan rövidek, még is hosszúnak hatnak a repetitív játékmenet végett. Egy update formájában már elérhető a “rövidebb kampány” néven futó sztori a teljes mellett, szóval a visszajelzésekre figyeltek a készítők. A varázslatok jól néznek ki, de szökő évente vethetőek be, és némely hős mágiája lehet célt is téveszt. A boltban vásárolható képességpontok, dobócsillagok, és extra életek ki is merítik a pár másodperces menedzselést. Időközben csak eljutunk mindig az új helyszínre, ahol legyőzünk valami természetfeletti lényt, szóval olyan, hogy történet nem igazán érhető tetten (a bevezetőben taglaltakon felül, ami gondolom inkább reklám céllal készült).

Nagyon átlagos címnek éreztem végig a stílusán belül, mint játékot pedig rövid időn belül untam. Kis ninjás hangulata van a stuffnak, de nem kapott el a gépszíj. A programból előcsalható némi vér is egy régi klasszikus verekedős game kódját beütve, de sajnos nem találtam el a megfelelő kombinációt. Ár-érték arányban egy 50%-os csökkentés után tudnám csak ajánlani a stílus és a retro-szerű cuccok kedvelőinek.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)