Chungking Express

-Ming? Tudtam! Fogadok, May kért arra, hogy hívj fel! Jól vagyok, mondd meg neki, hogy ne aggódjon, oké? Vigyázok magamra. De mondd meg neki azt is, hogy nyugodtan hívhat bármikor, amikor csak akar! Semmi szükség arra, hogy téged zaklasson ilyen kérésekkel. Mi?! Nem ő kért arra, hogy beszélj velem? Akkor miért hívtad a csipogómat? Futni jársz? Csak nem megint kirúgott a barátnőd? Nem? Akkor miért mész futni? Verseny? Elment az eszed? A futás privát dolog, az ember nem futkos közönségnek……felejtsd el, szia.Mindannyiunknak összetörik a szívét időnként. Amikor így járok, futni megyek. A testem vizet veszít futás közben, így sokkal kevesebb marad a könnyeknek és nem kezdek el olyan könnyen sírni. Nem sírhatok! May mindig úgy gondolta, hogy önuralommal bíró, kemény fickó vagyok….Mikor lett minden ellátva szavatossági idővel? A kardhalkonzerv lejár. A hússzóz lejár. Még a csomagoló fólia szavatossága is lejár. Azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e egyáltalán bármi ezen a világon, ami nem?Április elsején szakítottunk, ezért viccnek vettem a dolgot. Egy egyész hónapig fogok majd tréfálni vele. Most minden nap veszek egy ananászkonzervet, ami május elsejéig fogyasztható, mert May szereti az ananászt és mert május elsején születtem. Azt mondom magamnak, hogy ha May nem jön vissza hozzám, mire megveszek harminc dobozzal, akkor elsejével a szerelmünk szavatossága is lejár….Végül megtaláltam a harmincadik konzervemet is egy éjjelnappaliban. Ahogy felvirradt a május elsejei nap, elkezdtem megérteni a dolgot: May számára nem vagyok más, mint egy doboz lejárt ananászkonzerv…[/i](idézet No. 223 telefonbeszélgetéseiből és gondolataiból)[3141]Előbb-utóbb mindenkinek lesz egy kedvenc filmje, amiről azt mondja: ha rendező lennék, a szívem szakadna meg, hogy nem az én művem, de mivel megcsinálta valaki más, nekem már nem muszáj helyet találnom a filmiparban. Persze kedvenc mozija mindenkinek van, talán több is, de a nagy, csillogó betűs, igazi kedvenc az más. Olyan mozi, amiben az ember megtalálja magát, amit fiatalon látott, de élete derekán is évente legalább kétszer megnéz, aminek a forgatásával kapcsolatban az utolsó részletnek is utánajárt, vagy ami változtatott valamit az életén. Ritka fajta és csak az idő bizonyítja be teljes felsőbbrendűségét azáltal, hogy vasfoga nem hogy megrágni nem tudja, de még megkarcolni sem, a többi versenyző pedig sorra eltünedezik mellőle. A világon nagyon sok ember számára – köztük velem – a Chungking Express egy efféle, örök szerelem. Az elfogulatlan bemutatásról ezért le is tettem, de egyáltalán magát a bemutatást mint olyat, ebben az esetben nagyon nehéz megejteni. Wong Kar-wai, a hongkongi filmzseni 1994-es alkotásáról van szó, amiről az eltelt 14 évben milliónyi kritika született már, mégsem sikerült bekategorizálni semmiféle zsánerbe. A filmen megelevenedő két – egymástól teljesen független, csak központi helyszínét tekintve egyező – sztori egy-egy összetört szívű, hongkongi rendőr napjait mutatja be, de akciók és rejtélyek híján nem krimi, a hétköznapi értelemben vett romantikus kategóriától pedig annyira távol áll, hogy nem lehet besorolni abba sem. Nincsenek nagy intrikák és megmentősdik, senki sem vall szerelmet, de rengeteg a monológ és a párbeszéd, melyek sosem erőltetettek és amelyeket hangulatilag leginkább egy a trágárságtól, szex és bűnözés témától megszabadított Tarantino filmben elhangzókhoz lehetne hasonlítani. A mondatok, a szöveg egyetlen szóval kifejezve: lebilincselő. Emiatt nem is akkora csoda, hogy annak idején épp – a hongkongi rendezőt bevallottan nagyra becsülő – Quentin Tarantino kezdte forgalmazni a filmet Amerikában. A másik dolog, ami miatt nehéz ajánlót írni hozzá az, hogy a mai moziktól eltérően, a sztori bemutatása kevésnek bizonyulna a figyelemfelkeltéshez. A Chungking Express esetében – főképp az első felénél – nem a cselekmény alakulásán van a hangsúly, helyette sokkal inkább a szituációkat kell élvezni. Nagy szavakkal úgy is lehetne mondani, hogy a keserédes hangulatban mártózás közben kell felfedezni világát, Hongkong külföldiek, fehérek, feketék, indiaiak által sűrűn lakott részét, ahol egy egész estére megáll az idő.[3138]Április elsején, öt éves kapcsolat után, a 223-as számú rendőrt (Takeshi Kaneshiro) elhagyja barátnője. Azzal bíztatja magát, hogy csak tréfa a dolog, ezért a lány kedvenc ananászkonzervéből minden nap vesz egyet egy egész hónapon keresztül. Megfogadja, hogy ha harminc napon át, egészen május elsejéig – ami egyben saját születésnapja – nem történik semmi, mondhatni a lány ezen a fontos napon sem mutatja semmi jelét annak, hogy van még köztük valami, akkor szertartásosan megeszi az összes ananászt, elfelejti őt és beleszeret az első nőbe, akivel találkozik. Persze akkor még nem tudja, hogy a másik nemet épp egy esőkabátos, szőke parókás, felültetett drogcsempész (Bridget Lin) képviseli majd, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy fiatal fiúk lelki sebeit ápolgassa.A második történet már humora miatt is elragadó. A 663-as számú, összetört szívű rendőr (Tony Leung) nap mint nap, rendre ugyanabban az ételbárban, ugyanazt a chef salátát vásárolja, amíg egy napon el nem hagyja őt légi utaskísérő barátnője. A büfében dolgozó lány (Faye Wong) beleszeret a rendőrbe és kapva kap az alkalmon, amikor a stewardess – a közvetlen találkozást elkerülendő – náluk hagyja átadásra a búcsúlevelet és az abba rejtett lakáskulcsot. Természetesen megpróbálja odaadni a borítékot a 663-asnak, de az belül, lelkileg még nincs felkészülve arra, hogy elolvassa. Ezért azt, mondja, hogy majd másnap veszi inkább át. A következő napon újra otthagyja, majd újra és újra. Faye pedig némi furfanggal megszerezve a magába roskadt rendőr címét, minden nap ellóg a munkából, hogy a kulccsal belopózzon a férfi lakásába és elkezdje felújítgatni, kicsinosítani azt.Gondoltál már arra, hogy az érzéseidről mit sem sejtő szerelmed lakásába betörve, napról-napra próbálj javítani életén, egy kis változást és napfényt vinni abba? Az egyik nap önmagát emésztő szappanja, a másikon a depressziótól lefogyott aranyhalai helyére tenni nagyobbakat, a harmadikon a halkonzerveit cserélve ki jobb ízűre, de az eredeti matricájának ügyes átragasztásával, nehogy feltűnjön a turpisság? Aztán ott van még a terítő, a ruhatár és még oly sok minden az utolsó pillanatokig, amikor már a fürdőszoba tükrére ragasztott képek közé csempészed oda saját, gyermekkori fotódat, lecserélve vele azét, aki elhagyta? Na és mi lesz akkor, ha napközben véletlenül hazajön?Több – nyugodtan kijelenthető, hogy végtelen számú – végignézésre elég energia, részlet, érdekesség van a filmben, köszönhetően a ki nem mondott szavaknak, annak, hogy a film a néző fantáziáját igénybe véve kerekedik csak ki teljesen, talán mindenkinél picit másképp – ezért is van örökre kibérelt helye sokak polcán. Ott van például a napszakok beállítása. Az első sztori – a zárójelenetet leszámítva – kizárólag éjszaka játszódik, míg a második ezzel szemben csak nappal. A fények és a kamerakezelés is megragadó, legyen szó az első félidő néma, mosott-szaggatott, képregényszerű akcióiról vagy a másodiknak azon meghatározó jelenetéről, ahogy a pultra támaszkodó Faye az italát fogyasztó 663-ast bámulja. Ők ketten mintha lassított felvételen lennének, körülöttük pedig lepereg egy egész nap.[3135]Ugyanennyire meghatározó a zene: ugyanazok a dalok többször, tucatnyi alkalommal csendülnek fel, de sosem erőltetettek vagy unalmasak, majdhogynem ugyanolyan szereplői a filmnek, mint a színészek.Videojátékosok számára külön érdekesség, hogy a film szereplői közül kettő karrierje is tartalmaz PlayStation vonzatú állomásokat. A film első felének rendőreként megjelenő Takeshi Kaneshiro lett később az [b]Onimusha[/b] játékok Samanosuke-ja, a második félidő pultoslányát alakító Faye Wong pedig a [b]Final Fantasy VIII[/b]-ban kölcsönözte hangját a játék betétdalának, az Eyes on Me-nek. A színész/énekesnő egyébként a film alatt is megvillantja énektudását egy remekbe szabott, kantoni nyelvre átírt [URL]http://www.youtube.com/watch?v=HQ81f-EJdUU]The Cranberries – Dreams[/a] feldolgozással, ami teljes hosszában beépül az egyik jelenetbe. A lemezre került verzió audio kommentárokon és egyebeken kívüli érdekessége, hogy tizennégy évvel az eredeti után a rendező maga felügyelte a hangok újrakeverését. Az új, 5.1-es hangzás az, ami a filmet már régóta ismerők és szeretők számára a legnagyobb élmény lesz a valódi térhatás miatt, olyan mintha tényleg ott loholna az ember 0.01 centiméterre a szereplők nyomában, mintha tényleg ott ülne velük együtt a bárban. A kameraszög váltásakor élesen elkülöníthető irányból fog szólni a zene, természetesen mindig abból, amely irányban a jukebox van, akkor is, ha éppen nem látszik.Tényleg fantasztikus élmény, nem lehet egy lapon említeni azzal, mint amikor kiszúrják az ember szemét (fülét) egy-egy elsuhanó jármű balról-jobbra effektjével.A Chunking Express Blu-ray verzióban jelenleg csak az amerikai illetőségű Criterion gondozásában érhető el, a lemez viszont régiózáras, csak az A-csoportba tartozó országokban forgalmazott lejátszókkal (ami azt jelenti, hogy amerikai vagy japán PS3-akkal) játszható le. Az európai gépeken is elinduló verziót [b]az Artificial Eye kezdi forgalmazni 2009. január 26-tól[/b]. Ezen kiadás specifikációi viszont még nem állnak rendelkezésre.Természetesen létezik DVD és VHS kiadás is, itthon is forgalomban volt annak idején, de azok ma már nehezen fellelhetők. (A BD-vel egyidőben várhatóan újra kiadásra kerül DVD-n is.)[b]Chungking Express[/b]Műfaj: telefonálós monológos ananászevős kiábrándult üvöltőzenés újraszerelmesRendező : Wong Kar-waiSzereplők: Takeshi Kaneshiro, Tony Leung Chiu Wai, Bridget Lin, Faye WongBlu-ray (Criterion kiadás): 102 perc, 1.66:1, kantoni, dts-HD Master Audio 5.1, angol feliratExtrák: Angol nyelvű, infogazdag audiokommentár az ázsiai mozik (amerikában) ismert kritikusa Tony Rayns prezentációjában, filmelőzetes, illetve egy a rendezővel készült interjú részleteit is magába építő, kritikai esszét tartalmaző füzet.