Ennyire gyorsan sosem repültek még az évek.

A Chronos: Before the Ashes egyfajta előzményjátéka a PS4-re is megjelent Remnant: From the Ashes-nek, aminek tesztjét egyébként ITT olvashatod. Önmagában is fogyasztható, kifejezetten élvezetes kis kaland a Chronos, így senkit se tántorítson el tőle az, hogy esetleg kimaradt a Remnant az életéből. Míg az utóbbi egy lövöldözős cím volt, addig az előzmény egy fantasy-RPG sci-fi elemekkel vegyítve. Ami maradt, az a sokak által kedvelt Soulslike játékmechanika.
Egy poszt-apokaliptikus világban indul a történet, ahol a “falu” bölcse vázolja fel az összegyűlt fiataloknak a múlt történéseit, és egyben eligazítja őket leendő küldetésükön. Pár szóban összefoglalva: mindenki élte a világát, aztán jöttek a szörnyek és egy sárkány entitás, majd úgy ahogy van, az egész civilizációt nyomorba és pusztulásba döntötte. A célunk nem kevesebb, mint elpusztítani a sárkányt, akit egy speciálisan kifejlesztett portál segítségével lehet megközelíteni, ami viszont minden évben csak egy adott időpontban nyílik ki. A játék erősen épít erre a mechanikára, ugyanis minden halál egy év öregedéssel jár. Halálunkkor visszarepülünk saját dimenziónkba, ahol csak egy esztendő múlva tudunk újra próbálkozni a bestia leölésével, de ezt az eltelt időt csak a karakterlapunkon érzékeljük. Ennek hozományaként hősünk kinézetre és belsőre is változik, 10 évente egy választható készséget sajátít el az idősödő kalandor, de az idő vasfoga a szintlépésekkel történő pontelosztásba is beleszól. Fiatalon emberünk agilis, az erő és a gyorsaság növelése 1 pontba kerül, míg a mágia affinitás háromszor annyiba, de a halálokat megélve ez a visszájára fordul, majd egy adott kor fölött nem is lehet már erőre és gyorsaságra pakolni (18 évesen kezdünk és a program 80 éves korig számol, de utána sincs instant Game Over). Ez a rendszer rendkívül elmés, izgalmassá és szórakoztatóvá teszi a játékélményt, már csak azért is, mert a legyőzött ellenfelek és az általuk bezsebelt tapasztalati pontok újbóli megszerzése csakis elkárhozás útján lehetséges. Zavaró volt kicsit, hogy az élettöltők is akkor aktiválódnak újra, ha fűbe harapunk. A gyógyulást az elején szintlépésekkel lehetett orvosolni, ugyanis olyankor teljesen visszanyerjük az életenergiánkat.
A harcrendszer a Souls-játékok szinte kiköpött másolata, annyi engedménnyel, hogy a kitérés és a támadás nem fogyaszt staminát. Ez hatalmas különbség és egyben könnyítés, bár a nehézségi szintet kedvünk szerint lehet kezdésnél állítgatni, ami által nem csak a hardcore Soulslike fanok élvezhetik a kalandot. Még a pályaelosztás és a rövidítések nyitogatásában fedezhetünk fel Souls-elemeket, de a hasonlóság itt ki is merül. Kezdésnél kapunk egy pajzsot a védekezésre (bátrabbaknak a parryre) és választhatunk a kard vagy a fejsze kettőséből. További gyilokeszközöket találhatunk rejtett zugokban vagy fejtörők megoldása után, de ezek száma csekélyke, viszont legalább merőben eltérnek egymástól (például lándzsa, kasza, stb.). Személy szerint a nagyon korán felvehető kőkalapács nyerte el a tetszésemet, ami szuperjó módon megtántorítja az ellenséget, sok esetben izzítva akár egy ütésből, vagy egy ügyes kombós mozdulatsorral hatalmas előnyre tehettem szert. Kis ládikákból, illetve a leütögetett lényekből olyan tárgyakat nyerünk, amivel fejleszthetjük az ölő alkalmatosságainkat. További sebzésszorzókat kapunk a statjaink által, így nem mindegy, hogy mire pakolunk, ha az adott eszközzel szeretnénk minél nagyobb kárt okozni. Felvehetünk néhány varázslatot is, amit okosan beosztva szorult helyzetekből is megmenekülhetünk. Ilyen a kis ideig tartó sebezhetetlenség, vagy az ütések után visszanyert életerő. A mágia nincs ingyen, újra feltölteni nem két perc, mivel bizonyos számú sebzés után araszol a mércénk.
A játék, bár nem hosszú, de a bejárható területek csinosan berendezettek és kellően változatosak. Barangolhatunk kastélyban és a dzsungelben, modernebb környezetben, de még nem e világi színterek is a színesítik a palettát. A harcok közti részeket megtűzdelték némi fejtörővel, ezek elég jók lettek. Sajnos a főellenség harcokkal nem bántak bőkezűen a készítők, de ez kreatív szempontból később értelmet nyer és megbocsátható, sőt eléggé sokkoló a felfedezése. Történetmorzsákat fel lehet csipegetni könyvek és papírlapok formájában, amikkel betekintést lehet nyerni az adott hely múltjába, és kiderülhet pár dolog a mostani helyzetéről is. Némely használati tárgy vagy key item viszont érthetetlen és logikátlan helyre van téve. Volt olyan, amit szinte a kezdetek kezdetén lehet felmarni, de csak a játék vége felé kell egy olyan helyen használni, amit kétlem, hogy a szereplő előre láthatott. A helyszínek között lehet utazni tükörkapukon keresztül is, de előbb a „Csillagkapus” ékzár kódokat fel kell lelni hozzájuk. Logikailag jól van felépítve az egész, térkép nélkül is el lehet boldogulni a helyszíneken.
Tartalom és ár-érték szempontjából elegendőnek ítélném meg a produktumot, első végigjátszásra hosszú órákon át lehet csatangolni benne, kitapasztalni az ellenfeleket és a rendszert, a fejlesztést. Könnyebb fokozaton, valamint ismerve a játékot szinte át lehet repülni rajta. A legtöbb kihívás a hard módhoz és az aging systemhez köthető, ami valóban érdekessé teszi a stuffot. A kihívás keresői is jól fognak szórakozni: elég, ha csak a 21 éves kor előtt bekövetkezett végigjátszásra gondolok, ami nem kevés taktikát igényelt a játék felépítése miatt. Leszögezném, hogy egy indie fejlesztésről beszélünk, amihez mérten nagyon szép munka, a képfrissítés néhol döcögős, de nem zavaró mértékben, a grafika érthető technikai okokból nem a realisztikus ábrázolást célozta meg, de a látvány és az atmoszféra a zenével és a dizájnnal párosulva kellemes harmóniát alkot. Annak is merem ajánlani, aki annyira nem érzi magáénak a műfajt, hiszen tartalmaz olyan remek könnyítéseket, ami által sokkal barátiabbá válik az egész. Viszont nagyon illúziókba se kergessük magunkat, mert a Chronos: Before the Ashes ettől még egy basic Soulslike cím marad érdekes csavarokkal, közepes kivitelezésben.
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
CountofHell
Érdekes lehet ez az ahányszor meghalok annyi évet öregszem játékmenet.
martin
Ez így a trailer alapján a boldog PS3 éra technikai színvonalát idézi.
Lotar
Megnyerném, azé’! 😀 Köszi a tesztet.
zozoka
Érdekes, hogy PS VR támogatást nem kapott, ahogy nézem ez ugyanaz a játék.
https://www.oculus.com/experiences/rift/929508627125435/
Anno jó volt VR címként és szerintem ez ennyi idő után sem kopott el.