Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Chronos: Before the Ashes (PS4, PSN)

Ennyire gyorsan sosem repültek még az évek.

A Chronos: Before the Ashes egyfajta előzményjátéka a PS4-re is megjelent Remnant: From the Ashes-nek, aminek tesztjét egyébként ITT olvashatod. Önmagában is fogyasztható, kifejezetten élvezetes kis kaland a Chronos, így senkit se tántorítson el tőle az, hogy esetleg kimaradt a Remnant az életéből. Míg az utóbbi egy lövöldözős cím volt, addig az előzmény egy fantasy-RPG sci-fi elemekkel vegyítve. Ami maradt, az a sokak által kedvelt Soulslike játékmechanika.

Egy poszt-apokaliptikus világban indul a történet, ahol a “falu” bölcse vázolja fel az összegyűlt fiataloknak a múlt történéseit, és egyben eligazítja őket leendő küldetésükön. Pár szóban összefoglalva: mindenki élte a világát, aztán jöttek a szörnyek és egy sárkány entitás, majd úgy ahogy van, az egész civilizációt nyomorba és pusztulásba döntötte. A célunk nem kevesebb, mint elpusztítani a sárkányt, akit egy speciálisan kifejlesztett portál segítségével lehet megközelíteni, ami viszont minden évben csak egy adott időpontban nyílik ki. A játék erősen épít erre a mechanikára, ugyanis minden halál egy év öregedéssel jár. Halálunkkor visszarepülünk saját dimenziónkba, ahol csak egy esztendő múlva tudunk újra próbálkozni a bestia leölésével, de ezt az eltelt időt csak a karakterlapunkon érzékeljük. Ennek hozományaként hősünk kinézetre és belsőre is változik, 10 évente egy választható készséget sajátít el az idősödő kalandor, de az idő vasfoga a szintlépésekkel történő pontelosztásba is beleszól. Fiatalon emberünk agilis, az erő és a gyorsaság növelése 1 pontba kerül, míg a mágia affinitás háromszor annyiba, de a halálokat megélve ez a visszájára fordul, majd egy adott kor fölött nem is lehet már erőre és gyorsaságra pakolni (18 évesen kezdünk és a program 80 éves korig számol, de utána sincs instant Game Over). Ez a rendszer rendkívül elmés, izgalmassá és szórakoztatóvá teszi a játékélményt, már csak azért is, mert a legyőzött ellenfelek és az általuk bezsebelt tapasztalati pontok újbóli megszerzése csakis elkárhozás útján lehetséges. Zavaró volt kicsit, hogy az élettöltők is akkor aktiválódnak újra, ha fűbe harapunk. A gyógyulást az elején szintlépésekkel lehetett orvosolni, ugyanis olyankor teljesen visszanyerjük az életenergiánkat.

A harcrendszer a Souls-játékok szinte kiköpött másolata, annyi engedménnyel, hogy a kitérés és a támadás nem fogyaszt staminát. Ez hatalmas különbség és egyben könnyítés, bár a nehézségi szintet kedvünk szerint lehet kezdésnél állítgatni, ami által nem csak a hardcore Soulslike fanok élvezhetik a kalandot. Még a pályaelosztás és a rövidítések nyitogatásában fedezhetünk fel Souls-elemeket, de a hasonlóság itt ki is merül. Kezdésnél kapunk egy pajzsot a védekezésre (bátrabbaknak a parryre) és választhatunk a kard vagy a fejsze kettőséből. További gyilokeszközöket találhatunk rejtett zugokban vagy fejtörők megoldása után, de ezek száma csekélyke, viszont legalább merőben eltérnek egymástól (például lándzsa, kasza, stb.). Személy szerint a nagyon korán felvehető kőkalapács nyerte el a tetszésemet, ami szuperjó módon megtántorítja az ellenséget, sok esetben izzítva akár egy ütésből, vagy egy ügyes kombós mozdulatsorral hatalmas előnyre tehettem szert. Kis ládikákból, illetve a leütögetett lényekből olyan tárgyakat nyerünk, amivel fejleszthetjük az ölő alkalmatosságainkat. További sebzésszorzókat kapunk a statjaink által, így nem mindegy, hogy mire pakolunk, ha az adott eszközzel szeretnénk minél nagyobb kárt okozni. Felvehetünk néhány varázslatot is, amit okosan beosztva szorult helyzetekből is megmenekülhetünk. Ilyen a kis ideig tartó sebezhetetlenség, vagy az ütések után visszanyert életerő. A mágia nincs ingyen, újra feltölteni nem két perc, mivel bizonyos számú sebzés után araszol a mércénk.

A játék, bár nem hosszú, de a bejárható területek csinosan berendezettek és kellően változatosak. Barangolhatunk kastélyban és a dzsungelben, modernebb környezetben, de még nem e világi színterek is a színesítik a palettát. A harcok közti részeket megtűzdelték némi fejtörővel, ezek elég jók lettek. Sajnos a főellenség harcokkal nem bántak bőkezűen a készítők, de ez kreatív szempontból később értelmet nyer és megbocsátható, sőt eléggé sokkoló a felfedezése. Történetmorzsákat fel lehet csipegetni könyvek és papírlapok formájában, amikkel betekintést lehet nyerni az adott hely múltjába, és kiderülhet pár dolog a mostani helyzetéről is. Némely használati tárgy vagy key item viszont érthetetlen és logikátlan helyre van téve. Volt olyan, amit szinte a kezdetek kezdetén lehet felmarni, de csak a játék vége felé kell egy olyan helyen használni, amit kétlem, hogy a szereplő előre láthatott. A helyszínek között lehet utazni tükörkapukon keresztül is, de előbb a „Csillagkapus” ékzár kódokat fel kell lelni hozzájuk. Logikailag jól van felépítve az egész, térkép nélkül is el lehet boldogulni a helyszíneken.

Tartalom és ár-érték szempontjából elegendőnek ítélném meg a produktumot, első végigjátszásra hosszú órákon át lehet csatangolni benne, kitapasztalni az ellenfeleket és a rendszert, a fejlesztést. Könnyebb fokozaton, valamint ismerve a játékot szinte át lehet repülni rajta. A legtöbb kihívás a hard módhoz és az aging systemhez köthető, ami valóban érdekessé teszi a stuffot. A kihívás keresői is jól fognak szórakozni: elég, ha csak a 21 éves kor előtt bekövetkezett végigjátszásra gondolok, ami nem kevés taktikát igényelt a játék felépítése miatt. Leszögezném, hogy egy indie fejlesztésről beszélünk, amihez mérten nagyon szép munka, a képfrissítés néhol döcögős, de nem zavaró mértékben, a grafika érthető technikai okokból nem a realisztikus ábrázolást célozta meg, de a látvány és az atmoszféra a zenével és a dizájnnal párosulva kellemes harmóniát alkot. Annak is merem ajánlani, aki annyira nem érzi magáénak a műfajt, hiszen tartalmaz olyan remek könnyítéseket, ami által sokkal barátiabbá válik az egész. Viszont nagyon illúziókba se kergessük magunkat, mert a Chronos: Before the Ashes ettől még egy basic Soulslike cím marad érdekes csavarokkal, közepes kivitelezésben.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: THQ Nordic
Fejlesztő: Gunfire Games
Megjelenés: 2020. december 1.
Ár: 10590 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Érdekes lehet ez az ahányszor meghalok annyi évet öregszem játékmenet.

  2. Ez így a trailer alapján a boldog PS3 éra technikai színvonalát idézi.

  3. Megnyerném, azé’! 😀 Köszi a tesztet.

    1
  4. Érdekes, hogy PS VR támogatást nem kapott, ahogy nézem ez ugyanaz a játék.
    https://www.oculus.com/experiences/rift/929508627125435/
    Anno jó volt VR címként és szerintem ez ennyi idő után sem kopott el.