Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition (PS4, PSN)

Az idő belseje és az álmodozók. 

Idősebb olvasóinknak valószínűleg nem kell bemutatni a japán SquareSoft (2003 óta Square Enix) felemelkedésének történetét és elvitathatatlan érdemeiket, amelyek a ‘80-as évek végétől egészen a 2010-es évek elejéig szinte töretlen sikert és számtalan játéktörténelmi mérföldkövet eredményeztek. A vállalat legérdekesebb időintervalluma, egyfajta aranykora kétségkívül a negyedik konzolgeneráció vége, ötödik konzolgeneráció eleje környékén köszöntött be: korábban lefektetett sorozataik, mint például a Final Fantasy ekkor tudtak globális szinten is óriási áttörést elérni (elég csak a Final Fantasy VII-re gondolni), mi több, igény teremtődött az általuk képviselt, főleg szerepjátékokból álló katalógus bővítésére. Ez idő tájt, 1995-ben érkezett a Chrono Trigger című kaland, amely az említett sorozattól eltérően egy alternatív perspektívájú történetmesélést, újfajta körítést és temérdek friss játékmechanikai elemet hozott (nem mellesleg, ezt a játékot fejlesztői körökben csak “álom projektként” emlegetik, hiszen egy ún. álom csapat dolgozott rajta, amely magába foglalta pl. a legendás Hironobu Sakaguchit, valamint a Dragon Ball atyját, Akira Toriyamát). Annak rendje és módja szerint természetesen ez a játék is kapott egy folytatást, amely Chrono Chross címen jelent meg, ám sajnos Japánon és az Egyesült Államokon kívül nem igazán vált hivatalosan elérhetővé – ez a döntés pedig mind a rajongók, mind a szakma szerint kvázi ennek a sorozatnak a halálát és elnépszerűtlenedését jelentette. Ez azért is érdekes, mert a Chrono-sorozat rajongótábora a mai napig óriási, karaktereit, történetét, zeneiségét a zsáner valaha volt legjobbjai között tartják számon, az elmúlt negyed évszázadban pedig végeláthatatlan mennyiségű videojátékot inspiráltak. Talán pont ezért érdekes, hogy a kiadó a nagy újrakiadási dömping közepette leporolta a Chrono Crosst, amely lehet eredménye a régóta pletykált Chrono Trigger remake előkészítésének (hiszen a kettő közül az első részt tartják játékmechanika szempontból a jobbnak) vagy simán pénzügyi érdekek állnak a háttérben. Annyi biztos, hogy 22 évvel a játék megjelenése után számtalan rajongó morzsolt el egy örömkönnyet a Chrono Cross: Radical Dreamers Edition bejelentése és megjelenése kapcsán – még akkor is, ha ennek bizonyos elemeit a Square Enix a rájuk jellemző felszínes trehánysággal kivitelezte.

A Chrono Cross, szigorúan műfaját tekintve egy klasszikus szerepjáték, körökre osztott harcokkal, rengeteg párbeszéddel és mászkálással ellátott szerepjáték, amelyet megspékeltek némi időutazással/alternatív világgal és olyan “punk” lehetőségekkel, mint például a megfutamodás, akár főellenfél-harcok elől is. A történet során egy Serge nevű fiatalember lesz a terelgethető főszereplőnk, ám a játszható karakterek száma egészen elképesztő, 45! Ennek további érdekessége, hogy nem csak, hogy minden szereplő egyedi képességkészlettel és lehetőséggel lett megáldva (így gyakorlatilag bármilyen szituációra összeállíthatunk egy ütőképes party-t), hanem saját akcentussal is, amely akkoriban egy egészen egyedülálló ötlet volt. Noha az alapvető megnyilvánulásaik egy előre meghatározott kalapból választódnak ki, ezeket az “Accent System” nevű segédprogram átalakítja az adott karakterhez megfelelően.

A játék harcrendszere is “újszerűen ismerős”, hiszen hasonlít a Final Fantasy által bevezetett standardokhoz, ám mégsem teljesen ugyanaz. A harcok során az alapvető támadásaink mellett Element nevű varázslatokat használhatunk, amelyek a stamina-mérőnket csökkentik. Amennyiben ez kiapad, várnunk kell, míg karakterünk a védekezési fázisokban némileg kipiheni magát. További érdekesség, hogy ezeket az Elementeket az úgynevezett Tech. nevű képességekkel, technikákkal spékelhetjük, amelyek általában karakter-specifikusak és a későbbiekben kombinálhatóak is. Ennek a rendszernek köszönhetően, az összecsapásokat a játék későbbi szegmenseiben elég érdekesre vehetjük, illetve a temérdek karakterkombinációnak köszönhetően szinten végtelen számú megoldást behozhatunk az egyenletbe. A harcok végén a megszokásokkal ellentétben nem kapunk fejlettségi pontokat, egy bizonyos mértékig tudjuk karaktereinket felhúzni, ezt követően csak egy főellenfél harcot követően tudunk tovább haladni a tápolásukban (ezt a harc után megszerzett csillag jelzi). További érdekesség, hogy a Radical Dreamers Edition néhány életminőség javító opciót is kapott, amelyekkel például a játék tempóját gyorsíthatjuk, kikerülhetjük az összecsapásokat stb.

Az ilyen apró nüanszok tették ezt a játékot kultikussá anno, éppen ezért érdekes, hogy a Square Enix a feljavított verziót sajnos nem tökéletes állapotban adta közkézre. Jóllehet, a látványt a PS2-éra végén, majd a PSP-korszakban előszeretettel használt motorral varázsolták újszerűvé és látványossá (amely aspektus egyébként talán a játék egyik legerősebb pontja), akárcsak a Final Fantasy VIII Remasteredet, ám sajnos a játék nem kapta meg a neki járó figyelmet és munkát. Ezt főként a képfrissítés sínylette meg, amely az alapvető 30 és az egyébként 2022-ben talán elvárható 60 fps helyett jó, ha 10-25 között mozog, legzavaróbb tulajdonsága pedig, hogy véletlenszerűen változik. Ez mind a harcok közben, mind a barangolásban okozhat kellemetlenségeket és ugyan nem konstans jelenség, mégis hagy némi keserű szájízt, főképp, hogy sem időkorláthoz, sem elvárásokhoz nem volt kötve a játék bejelentése, megjelentése. Jóllehet, PC-n már elérhető hozzá egy rajongók által összeeszkábált patch, valamint a Square Enix közösségi menedzserei is elnézést kértek, valamint biztosították a játékosokat, hogy “valamikor a közeljövőben” érkezik egy javítás, ám ez a játék jelenlegi állapotán nem változtat. Egy ilyen kultikus játékot 22 év után ebben a formában nettó pofátlanság a játékosok elé tárni.

Öröm az ürömben, hogy szerencsére azok az emberek, akik az eredeti verzió mögött álltak, kitartóan lobbiztak azért, hogy a játék tartalmi része a legfontosabb bővítményeket mind tartalmazza. Ennek egyik jele, hogy az azóta kultikus státuszba emelkedett Yasunori Mitsuda (aki a Chrono-sorozat zenei anyagával temérdek díjat megnyert, valamint körbeturnézta az ezekre épített élőzenés koncertélménnyel a fél világot) komponált néhány új számot az újrakiadáshoz, amelyeket a legautentikusabb módon igyekezett ugyanazon eszközökkel megszólaltatni, hogy tökéletesen illeszkedjen a játék fenomenális zenei anyagához. Azok számára, akik esetleg az eredeti két játékot nem játszották, nem tudnám kellő terjedelemben ecsetelni, milyen fantasztikus utazás magában csak a soundtracket hallgatni, felfedezni a témák közti kapcsolódásokat, a hangnembeli relációkat és azt a hangulatteremtést, amely tökéletes szinkronban van a játék történetével, mondandójával. Már csak ezért megéri végigjátszani a játékot (legalább) egyszer, ilyen fokú átgondoltságot kevés játék zenei anyagában lehet felfedezni. Egy kedves emlékeztetője ez egy letűnt korszaknak és annak részletességének.. További plusz, hogy a korábban csak Japánban (illetve: rajongói fordítások által) elérhető, Radical Dreamers – Le Trésor Interdit című, szöveg-alapú játék is helyet kapott a Chrono Cross: The Radical Dreamers Editionben, amely gyakorlatilag egy hídként szolgál a Trigger és Chross közti űr megértésében, egy önálló történettel, ismerős karakterekkel, elemekkel és drámával – így egésszé téve ezt a szokatlan trilógiát.

Elmondható tehát, hogy míg a játék tartalmi része és a grafikai elemei valóban jelentős bővítésen és átalakuláson mentek át, így ebben az értelemben több, mint korrekt anyagot kapunk. Más kérdés, hogy sajnos az elkapkodott fejlesztési fázisnak köszönhetően mindezt egyelőre nem abban a minőségben élvezhetjük, amelyre ez a sorozat rászolgált. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a játék abszolút játszhatatlan, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a fentebb említett jelenség nem okozott kellemetlen pillanatokat. Mindettől függetlenül, minden igazi szerepjáték rajongónak feltétlenül ajánlom a Chrono Cross: The Radical Dreamers Editiont. Története egy remek tempóban kibontakozó, csodálatos, helyenként drámai, tanulságos és szívmelengető utazást tár elénk, egy olyan kalandot, amellyel manapság maximum indie-játékokban találkozhatunk elvétve. Reménykedjünk abban, hogy a Square Enix valóban eleget tesz az ígéretének és még idén tényleg olyan formában és minőségben élvezhetjük ezt a játéktörténelmi klasszikust, amelyre rászolgált.

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 7090 Ft.)

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Köszi a tesztet! Amikor először nyomtam a játékot a megjelenés napján, először azt hittem, hogy a hiba az én készülékemben van az fps dropokkal, de nem… Sajnos ez zavaró tud lenni, ennek ellenére nekem ez a játék nagyon sokat jelent, így szemet hunyok felette. Elfogult vagyok irányába, és az a gyermeki öröm, amivel játszom még mindig, fantasztikus számomra.

  2. A borítókép olyan, mintha egy ifjú fangirl homemeade rajza lenne, a látvány pedig szerintem borzalmas.