Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

CHORUS (PS5, PSN)

Szupernóva a mélyűrből.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Egy-két héttel ezelőtt futottam bele a Chorus videójába és egyből felvetődött bennem a kérdés: „Miért nem hallottam én még erről a játékról?” Nem mintha akkora rajongója lennék az űrharcos témának, de abból, amit a prezentáció láttatni engedett, egy igen szórakoztató kis progi körvonalai kezdtek felderengeni az űr sötétjéből. Több, a témával foglalkozó oldal is értetlenül állt a marketing szinte teljes hiánya előtt, ráadásul a tesztverziók is alig előzték meg a premiert, tehát minden körülmény arra mutatott, hogy a játék inkább lesz egy fekete lyukba tartó roncs, mint egy tökéletesre fényezett, pompás csillaghajó. Valóban így lett végül?

Már a menüben elindul az a jóleső borzongás, hogy itt valami komolyról lesz szó, de amikor megkapod az irányítást és megkerülöd az első, utadban álló aszteroidát, aztán egy dugóhúzóval átrepülsz egy űrbázison, hogy célba vedd a közeli hajóroncs lebegő maradványait, na akkor már székhez szegezve vigyorogsz majd. Ennek két lényeges oka van: bitang jól néz ki a játék és tökéletesen lehet irányítani!

Szemkápráztatóan fest a szoftver, tűélesek a bázisok és a hajók, valamint tele vagyunk szórva effektekkel. Ezek olykor mondjuk teljesen irreálisak, például a szállingózó szikra az űrben vagy hóvihar a jeges meteorok között, de a hangulatnak mindenképp jót tesznek. A hajónkon kivehetők apró részletek, vannak szárnyak és terelők, melyek reagálnak is az akciókra. A pályák pont annyira nagyok és változatosak, hogy kíváncsian várjuk a még fel nem fedezett helyszíneket és szívesen térjünk vissza egy korábbira néhány elhagyott küldetés miatt (semi-open world az anyag). Órákig nem voltam képes betelni a meteor övön átszűrődő napfény játékával, a bázisokba való berepüléssel, de egy későbbi pályán is hosszú perceket szórakoztam az épületek közötti szlalomozással. Sőt, habár nem akarok semmilyen poént lelőni, de az utolsó küldetésben olyan eseményben lesz részünk, aminek láttán minden sci-fi rajongó elégedetten fog csettinteni, és amire abszolút nem számítottam egy ilyen, kisebb volumenű projekttől.

Ez a nagy összkép, viszont, ha aprólékosan nézelődünk, akkor azért nincs sajtból a Hold. Közelről az Űrben lebegő kősziklák textúrája igen elmosott, a bázisok és egyes hajók pedig láthatóan elég minimális stílusban épültek fel. Több apró alkatrész például jót tett volna a hajók dizájnjának, valamint egyes épületelemek egy idő után észrevehetően ismétlődnek. Nara arcmimikáját pedig próbálták nagyon alaposan kidolgozni, de sajnos kevés sikerrel. Cserébe viszont tényleg minden folyosón, hangáron végig/át lehet repülni, végre nem akadtam átlátszó tereptárgyakba. Ha valamin úgy tűnik, hogy át lehet repülni, akkor azon valóban át lehet, legyen az bármilyen kis rés is.

Két opciónk van élvezni a játékot, Performance és Quality mód, de kizárólag az elsőt ajánlom, egyszerűen kötelező a magasabb képfrissítés ehhez a stílushoz és azért így is bőven csinos marad az összkép, még a fentebb említett hiányosságokkal együtt is.

Ha már szóba hoztam a repülést, szerencsére elhagyta a csapat a szokásos, több tengelyes irányítási módot, ami persze nem azt jelenti, hogy nem fogjuk a légüres tér minden centijét berepülni, de azt annyira kézreállóan oldották meg, amihez még nem volt szerencsém hasonló címekben. Akármekkora csata közepén találtam magam, mindig pontosan tudtam, hogy mi az irányom, tőlem merre van az ellenség és akkor lepődtem meg a legjobban, mikor az automata pozícióba állító gombot megnyomva vagy 180 fokot dobott rajtam a kamera. Fel se tűnt, hogy merre kavirnyászok, amiből levehető, hogy nincs beszédülés vagy rosszullét, hiába kezdünk másodpercenként valami új manőverbe.

Na nem azért, mert annyira fapados lenne a küzdelem, sőt. A Fishlabs csapata olyan szinten gondolta át és pumpálta tele kreatív ötletekkel az űrharcokat, hogy ki merem jelenteni, jelenleg ez a csúcs. Előrehaladásunk során folyamatosan kapunk majd újabb képességeket, amik elsajátításához ugyan szükség van némi időre, de észre se fogjátok venni, és már úgy csavarjátok a botkormányt és lövitek el a skilleket, mintha mindig is ezt csináltátok volna. Legelsőre a Driftelés lehetőségét kapjuk meg, amit úgy kell elképzelni, hogy haladunk az adott irányba, majd kikapcsoljuk a hajtóművet, amitől ugyan sodródunk tovább, viszont közben bármerre foroghatunk. Nem is kell részleteznem, mennyivel egyszerűbb ezen képességgel atomjaira robbantani a hátsónkban süvítő kalóz szkafanderét. Igen hamar emelik a tétet a Teleportálással. Nem elég tehát, hogy üldözés közben dobunk egy hátraarcot, de ezután a kijelölt pilóta mögé kerülünk, egyből felcserélve az erőviszonyokat. Ezek mellé is érkeznek majd később újabb lehetőségek, de ez az említett kettő volt az, amivel sokkal szórakoztatóbbá varázsolták a harcokat még 10 játékóra után is. Viszont még ezekkel sem fogjuk azt érezni, hogy mi lennénk a Galaxis félistenei, erről pedig a folyamatosan frissülő és megújuló ellenség tehet. Szinte minden képesség után bemutatkozik pár olyan hajó, amiket csak az új erőnk elsajátításával tudunk legyőzni, később pedig előszeretettel dobják a nyakunkba az összes eddigi ellenféltípust egyszerre, így kényszerítve rá minket teljes készletünk felhasználására. Elérték tehát, hogy sose kezdjünk ásításba egy újabb csata során, mert vagy rohadtul oda kell figyelnünk, vagy csak szimplán annyira fun az egész.

Hajónkat, Forsakent szintén tudjuk fejleszteni, viszont itt egy fokkal hagyományosabb módszerekre támaszkodva, ez pedig a valutáért megvásárolható fegyvereket és páncélokat jelenti. Azon túl, hogy mindig a legerősebb verziót érdemes magunknál tartani, előfordulnak különböző típusok/gyártók logójával felcímkézett alkatrészek, amiket halmozva extra előnyökre tehetünk szert. Innentől pedig csak saját játékstílusunkon, illetve kedvenc fegyverünkön múlik, hogy mivel töltjük fel a rendelkezésünkre álló három slotot. Apropó fegyver, itt szintén három típust különböztetünk meg: a lézer, golyószóró és ágyú mesterhármasát, amelyekből szintén találhatunk majd újabb verziókat a boltban, vagy kaphatunk jutalmul a küldetések során.

Amivel még megspékelték a fejlődést, az a Mastery opció, melyet külön megtalálunk a menüt böngészve és nagyjából egy Challenge opciónak felel meg. Minden képességhez és fegyverhez tartozik egy több szinten regisztrált kihívás, amiket teljesítve újabb bónuszokhoz juthatunk.

Van tehát egy korrekt kis arzenálunk, de lesz-e elég lehetőségünk élni (és halált osztani) velük? Természetesen igen, a sztori meglepő módon legalább 8-10 órát ölel fel, amit bőven megpakoltak mellékküldetésekkel. Na nem open world féle, ”minden űrállomáson van három nyomorult, akiknek össze kell szedni két kiló csillagport” jellegű, hanem kényelmes mennyiségű és viszonylag változatos kihívásokat és feladatokat kínáló felkérésekkel találkozunk majd. Az alapfelállások sem rosszak (már amennyi lehetőség van a zsánerben), de a legtöbb missziót igyekeztek feldobni valami aprósággal. Ellopott rakományt vehetünk üldözőbe, majd az elkövetőről kiderül, hogy zsarolás áldozata lett vagy elszökött gyerekek után eredhetünk, aminek egy verseny lesz a vége. Nem állítom, hogy minden megbízás kirúgta alólam a sámlit, de mindenképpen többet adnak, mint a szokásos levadászós-visszaszerzős tucat küldik.

Azon pedig, hogy akkor se unatkozzunk, ha épp kilométereket szelünk át a semmiben, a random események gondoskodnak. Ez legtöbbször kimerül a felbukkanó kalózokban vagy segítségkérő legénységben, amiket simán ignorálhatunk is, de adott az opció, hogy feldobjuk eseménytelen utunkat.

Már nagyon kerülgetjük a fősztori témáját, úgyhogy akkor nézzük miről is szól Nara és Forsaken története. Mindkettejüket ki kell emelnem, mert az utóbbi hiába ”csak egy” hajó, a történet egyik alappillére a kettejük kapcsolata. Évekkel ezelőtt ugyanis együtt harcoltak a Circle nevű vallási szekta oldalán, de kis idő múlva eldurvultak az események és végül egy egész bolygó kiirtása szárad Nara lelkén. Nara tudata nem kezelte túl jól a dolgot, így kissé meghasadva elmenekült, elrejtette a hajóját és roncsvadászként élte életét. Persze a múltja elől senki nem futhat örökké, így hét év elteltével kénytelen felvenni a kesztyűt a Circle ellen, amihez azért igen hosszú út vezet majd. Fel kell keresnünk a cserbenhagyott Forsa-t, vissza kell szerezni erőnket és sokat dobna esélyeinken, ha nem egymagunk állnánk hadba.
Itt muszáj vagyok két oldalról megközelíteni a témát, mert ha lesorjázom a történetmesélést, akkor valóban annyi történik, hogy sorban végighaladunk az említett checkpointokon és ennyi.

Ellenpólusa ennek az olykor iszonyat túlírt sztori, aminek során folyamatosan megy a diskurzus és az agonizálás Nara és Forsa között és azért ember legyen a talpán aki a sokadik vallási, kulturális és misztikus rizsázás után is képes követni, hogy mi történik. Közben pedig annyira azért nem sok. Vannak jó részel, mint az öntudattal rendelkező hajónk eredete, de egy-egy képesség például nem szimplán egy felvehető tárgy vagy ereklye képében mutatkozik meg, hanem lelkünk egy darabját kell ismét magunkévá tennünk. Egyfelől mindenképp a csapat becsületére válik, hogy ennyi energiát tettek a mesélésbe, de mindenkinek azt tanácsolnám, hogy a fő szál mellé azért kövesse szinkronban a sidequesteket is, mert azok azért földhöz(űrhöz?)ragadtabbak és ezáltal talán néha élvezhetőbbek lettek. Én a szűkös határidő miatt a játék felétől már csak Nara sorsára fókuszáltam és a végén azért kissé megfeküdte a gyomrom.
Ebben mondjuk a túltolt főboss sem segített, ami minden lett csak szórakoztató nem, frusztráló és az addigiakhoz képest még kreatívnak sem mondanám. Meglepő amúgy, hogy néhány nagyobb ellenség mennyivel lett nehezebb, mint az átlag, de ezen szerencsére segít a bármikor állítható nehézség, akár permadeath opcióval is, a nagyon bátraknak.

Említettem, a rengeteg szöveget, amiknél jár a dicséret, mert egytől egyig mind kapott szinkront és feliratot is, ami a mennyiséget nézve mindenképp szép munka. A minőség mondjuk már kérdéses, néhány hang túl van játszva, illetve a folyamatos suttogás (ami a belső monológokat hivatott átadni) már zavaróvá vált a végére. Sajnáltam viszont, hogy átvezető videók csak a képességeink megszerzésénél állnak rendelkezésre, sokszor fogunk űrhajókat és bázisokat nézni, miközben kis rajzolt avatarok mutatják, hogy kivel is folyik a diskurzus. Mindez viszont egyértelműen betudható a fejlesztők rendelkezésére álló, korlátozott anyagi keretnek.

Nagyon remélem, hogy ez hamarosan azért megváltozik, mert a Fishlabs a semmiből húzott egy akkora meglepetést, aminek simán ott lenne a helye az év végi toplistákon. Sokat elárul, hogy az értékelésnél felsorolt negatívumok is inkább tűnnek szőrszálhasogatásnak, objektív részleteknek, mint a játéko(s)t megkeserítő problémáknak. Élvezetes és kézreálló irányítással, változatos képességekkel és meglepően kellemes tartalommal robban be év végén a Chorus és mutatja meg, hogy lehet még a zsánerben újat alkotni. Teszi mindezt nyomottabb árcímkével, ami után nem is maradt más hátra, mint öveket becsatolni és irány a legvégső határ!

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re és PS4-re támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Élvezetes irányítás; élmény felfedezni a pályákat; a képességek remekül feldobják a formulát; szép a grafikai összkép

Negatívum(ok)

  • ...ami azért lehetne kicsit részletesebb; a sztori olykor túl van gondolva; több átvezető videó ráfért volna
8/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nagyon jó kis cucc ez. A minap bezsebeltem és nem csalódtam. Pont valami ilyesmi kellett nekem ,csak épp nem tudtam…