Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

CoD: Modern Warfare 2 Campaign Remastered (PS4, PSN)

Minden háború ugyanolyan, de minden háború más.

Amikor annak idején elkezdtek gyökeret verni PlayStation 4 konzolon a különböző régi játékok újrahúzott remastered változatai, valószínűleg a legtöbben rögtön összeállítottak egy képzeletbeli kívánságlistát, hogy milyen újrakiadásokkal, portokkal és HD-sített klasszikusokkal szeretnének játszani a Sony aktuális gépén. Azt is bátran lemerném fogadni, hogy sokunk listáján ott szerepelt az előző generáció egyik legnagyobb és legsikeresebb durranása, a Modern Warfare trilógia is, amely a Call of Duty sorozat minden szempontból nézve egyértelmű csúcsának számít (kivéve az eladásokat). Mert bár a széria azt követő epizódjait is több tízmillióan vették és játszották, sőt, még mindig veszik, és még mindig játsszák, a Modern Warfare három részében a minőség, a kampány, a formula, de még a multiplayer is olyan szintre ért, amit sajnos azóta sem tudtak felülmúlni, és megközelíteni is csak a tavalyi Modern Warfare reboot volt képes. Az első MW anno zseniálisan reformálta meg a sorozatot: végre elszakadt az akkor már rettenetesen elcsépelt második világháborútól, és új alapokra helyezte a szériát, ami így lendületesebb, energikusabb, történet-orientáltabb lett (körülbelül innentől datálható a filmszerű stílus és a hollywoodi megközelítés), és ami még fontosabb, minden ízében igazi modern akciójáték volt, ami előre vetítette milyen színvonal várhat még ránk az elkövetkezendő években az FPS-műfajban. És bármennyire is lehetetlen volt, a folytatás, a Modern Warfare 2 még erre is rá tudott tenni egy lapáttal: négyzetre emelte elődje minden pozitívumát, nagyobb, komolyabb, jobb volt nagyjából mindenben (talán egyedül az ominózus pripjaty-i mesterlövész-szakaszt nem sikerült felülmúlni), nem véletlen, hogy sokan mindmáig a sorozat legjobb darabjának tartják. És sajnos a harmadik epizód már közel sem tudta hozni ezt a színvonalat, de még így is az egyik utolsó, igazán jó Call of Duty-játéknak bizonyult.

2016-ban aztán az aktuális, Infinite Warfare című epizóddal egybekötve megjelent az első MW remastered változata, szóval a rajongók egyből hevesen dörzsölni kezdték a tenyerüket, hogy biztos nemsokára érkezik a folytatás is, azonban nemigen siette el az Activision. Majdhogynem négy esztendővel később imáink végül meghallgatásra találtak: a kiadó, mint derült égből villámcsapás, úgy jelentette be, hogy úton az MW2 újrázása, ráadásul pár nappal később már letölthetővé is vált. Üröm az örömben, hogy az előző remastereddel ellentétben ebbe nem került bele a multiplayer mód, kizárólag a szingli kampány játszható – de tekintve, hogy ez az egyik legjobb a sorozatban, és még ma is kenterbe ver nem egy akció-FPS-t, ez tulajdonképpen nem akkora probléma. A Call of Duty: Modern Warfare 2 Campaign Remastered tehát potom hétezer forintért megajándékoz minden idők egyik legizgalmasabb videojátékos sztorijával, emlékezetesebbnél emlékezetesebb jelenetek egész sorával, fejvesztett akciókkal, azaz egy nem mindennapi élménnyel, ráadásul mindezt korszerűbb grafikával prezentálva. A felújítást ismét a Beenox végezte, a játék támogatja a 4K-felbontást és a HDR-t, a szebb vizualitás és a szebb grafika mellett a különböző hangok és zenék is sokkal jobban szólnak (Lorne Balfe és Hans Zimmer rulez), akik pedig megvásárolják a játékot, azok automatikusan megkapják az Underwater Demo Team Classic Ghost csomagot az MW reboot többjátékos módjához, illetve a Warzone-hoz járó UDT Ghost Operator skint, blueprinteket, weapon charm-ot, Finishing Move-ot, calling card-ot, emblémákat, két Battle Pass tier-ugrást és egy hangklipet. Megéri? Naná!

Persze lehet ezt úgy is nézni, hogy a szakemberek lényegében pont az egyik legemlékezetesebb és legikonikusabb epizódból hagyták ki a multit, ami voltaképpen még évek múlva is rettenetesen népszerű volt a gamerek körében (no meg a Spec Ops is, ami sajnálatos módon szintén teljesen kimaradt), de a kiadónak erre is megvolt a magyarázata. Miszerint: „nem akarták egy újabb multiplayer élménnyel feldarabolni a Call of Duty közönségét”. Mivel az MW reboot multiját tényleg rengetegen nyomják, és a platformok közti crossplay, az ingyenesen érkező tartalmak, valamint a free-to-play Warzone miatt valóan egyre többen csatlakoznak az online hadszínterekre (egy-két hét alatt több mint harminc millió újonc lett), ez a döntés tulajdonképpen ésszerűnek mondható. Az elégedetlenkedőknek viszont jó hír lehet, hogy az eddigi MW-epizódok térképeit belepakolják a legutóbbi részbe, valamint a Warzone battle royale-os pályáin már számos klasszikus, ismerős helyszín is játszható.

És hogy mi teszi a felújított változatot érdekessé? Nos, az apró különbségek: azok, akik, mint jómagam, számtalanszor végigjátszották már az eredeti stuffot, nagy valószínűséggel azonnal kiszúrják majd az olyan apróságokat, minthogy a sima változattal ellentéttben itt a karakterünk akkor is láthatóan a kezében tartja a fegyverét, amikor valamilyen közjáték vagy scriptelt videó következik, vagy azt, hogy néhány jelenetet plusz másodpercekkel bővítettek ki, vagy például azt, hogy ha az anno óriási port kavart, hírhedt „No Russian” küldetés (ami az előzetes kétkedések ellenére belekerült a játékba) legelején megfordulunk, és kicsit hátrébb vesszük az irányt, akkor megtalálhatjuk a harmadik rész egyik kulcsfontosságú, játszható főszereplőjét, Yurit. Őszintén szólva azért nem olyan nagy dolgok ezek, viszont a cucc fanatikus rajongói garantáltan elmosolyodnak majd némelyiken. Az az igazság, hogy az MW2 Remastered tökéletesen teljesíti a rá kiszabott feladatot, amibe az is beletartozik, hogy ennél többet nemigen nyújt. Ha már itt tartunk, például szívesen láttam volna itt újra a rebootban bevezetett egyik legfontosabb és legjobb újítást, pontosabban az áramvonalas, rendkívül élvezetes gunplayt, ami nagyszerűen feldobta a sok esetben monoton lövöldözést, és ennek köszönhetően a sorozat történelme során talán először tényleg lehetett érezni a fegyverek súlyát és visszarúgását. Nos, itt ilyesmi nincs, ellenben a lefelé-nyilat megnyomva szemügyre vehetjük az épp a kezünkben lévő mordályt – bár ennek én személy szerint nem sok értelmét láttam, de annyi baj legyen.

Az viszont már kellemetlenebb, hogy érdekes módon a nehézségi szint minden fokozaton rettenetes hullámzik. Ez annyit jelent, hogy egyes pályák, amik az eredetiben sima ügyek voltak, itt borzalmasan nehezek, míg egy-egy későbbi szakasz, amin anno halál nélkül rohantunk át, itt enyhén szólva sem lesz fáklyásmenet. Példának okáért a favellás csörte már régen is idegőrlő volt a minden sarokból, oldalról és tetőről ránk törő ellenfelekkel, de most garantáltan vért fogsz izzadni. Ellenben a gulág zuhanyzós szegmense meglepően könnyű, igaz, utána a Fehér Ház visszafoglalásánál többször haláloztam el, mint a régi verzió teljes játékidejében összesen. És láss csodát, az utolsó előtti küldetés, ami elvileg az egyik legnehezebb volt az eredeti verzióban, itt csak piskóta.

Vannak tehát kisebb gondok, de mindettől függetlenül az MW2 Remastered szórakoztató felújítás lett, és nyilván azt mondanom sem kell, hogy mindenkinek kötelező, aki kicsit is szerette az eredeti játékot. Teljesen új, friss stuffnak természetesen egyáltalán nem érződik, hiszen egyrészt mégiscsak egy tizenegy éves játékról van szó, másrészt a korszerűbb grafikán, a jobb hangokon és az apró érdekességeken kívül sok különbséget nemigen lehet tapasztalni a régi verzióhoz képest. De ez nem is baj: még ennyi idő után is hatalmas élmény Afganisztán utcáit róni, Közép-Ázsia havas hegyeit mászni, Rio de Janeiro nyomornegyedében élet-halál harcot vívni, Washington városát visszafoglalni, és ezt a sort még hosszan folytathatnám, de a veteránok úgyis tudják, mi a dörgés. Aki viszont nem, de szereti a lövöldéket, az egy pillanat se habozzon a cucc beszerzésével. Hiszen az MW2 mégiscsak az FPS műfaj egyik alappillére. És ahogy egy régi katona-mondás is tartja:

Rangers lead the way!

(A játék megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 7490 Ft.)

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. 2x kijátszottam ezt a remasteredet, annyira jó a campaign. Viszont a favellás első pálya borzalmasan frusztráló tud lenni (hardened fokozaton), az a rész nagyon nem illik a játékba sztem. A grafika nagyon szép lett és a hangok is durvábbak, de ha a technikai oldalt nézem azért a framerate néha képes leesni 40-re is PS4 Pro-n és főleg akkor vettem észre kisebb droppkat, ha zoomoltam egy fegyóval. Patch még javíthatja ezeket persze. Bőven ajánlott vétel!

  2. a különbséget a nehézségben én is észrevettem.
    veteránon kezdtem, igy jó pár év után a zuhanyzóra nagyon rákészültem, azt elsőre meglett xD
    pedig az valami ultrakemény rész volt.

  3. Köszi Viktor! Jó volt olvasni, hogy ugyan olyan élmény, mint annak idején.
    Biztos, hogy be fogom szerezni, de most több projekt is fut. 🙂