Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

CALL OF DUTY: BLACK OPS COLD WAR (PS4, PS5)

Háború egy új kor küszöbén.

Halvány gőzöm nincs, hogy tavaly milyen Killstreak volt a leghasznosabb, vagy milyen gyorsan szívta le a célpont életét a kezünkben tartott harceszköz (TTK a hozzáértőnek). Sőt, számomra már az hatalmas teljesítmény, ha egy multi meccs során csak kétszer annyi megpusztulásom van, mint amennyit én okoztam. Mit is keresek akkor én ebben a tesztben? – merülhet fel a kérdés a kedves olvasóban. Nos, mert lövöldözni akkor is jó móka, ha az ember inkább sakkban erős, ráadásul ezt a feelinget hatványozza, hogy mindezt már az új generáción próbálhatja ki. Úgyhogy csapjunk is bele a hidegháború nem éppen nyugodt állóvízébe, szerencsétlenkedjünk a multis meccseken, majd szedjünk szét pár nyughatatlan élőhalottat – ez itt a Call of Duty: Black Ops – Cold War!

Kampány a kémkedés mellett

Szokás szapulni az éppen aktuális CoD kampányát annak rövidsége, hatásvadász jellege, és úgy un bloc érdektelensége miatt. Éppen ezért volt olyan meglepő és egyben élvezetes a mostani történetet végigjátszani, mivel megvillant pár olyan elemet, ami eddig messze elkerülte a szériát. Gondolok itt a csavaros történetvezetésre, az opcionális válaszlehetőségekre, karakterünk minimális testreszabására vagy akár a CoD-hoz képest mérsékelt hevességre és akciószekvenciákra. Viszont szándékosan fogalmaztam úgy, hogy ebből éppen csak látunk valamit, mert amilyen üdvözölendő ez a pár újítás, végérvényben nincs túl sok hatása az összképet tekintve és a történet kimenetelére. De hadd legyek konkrétabb: a történet elején nevünk és bőrszínünk mellett választhatunk egy háttérsztorit hősünknek, ami befolyásolhat bizonyos párbeszédeket, illetve két jellemtulajdonságot is, amik némi bónusszal szolgálnak utunk során. Ha például bevállaljuk hajlamunkat az erőszakosság felé, 25%-al nagyobb sebzést kapunk a kilőtt lövedékekre. Nem mondom, hogy ”game changing” újítás, de határozottan jó és meglepő felütés, főleg figyelembe véve, hogy mi is pörög a gépben.

Maga az egyjátékos mód amúgy egy újabb atomkatasztrófa megakadályozásáról szól, csak mindezt a ’80-as évekbe helyezve, Reagan elnökbácsi személyes megbízásából. A Greenlight projektnek köszönhetően ugyanis több tucat, amerikai gyártmányú atomrakéta lett eldugva ugyanennyi európai nagyvárosban és Perseus, az aktuális szovjet terrorista ezek felrobbantására készül. Azon felül, hogy természettudományi szempontból ennek mennyire lenne negatív kimenetele, a bombák származása végett mindenki az USA-t hibáztatná, így aztán kis csapatunkkal azon leszünk, hogy kibogozzuk a szálakat, eljussunk a kulcsemberekhez, és leállítsuk ezt az egész csúnyaságot. Ez az alapfelállás és eszemben sincs bármilyen poént ellőni, de számomra – minden előzetesen kiadott videó ismerete nélkül – volt akkora meglepetés a végén, hogy elismerően bólintottam a Treyarch-os srácok felé.

A nettó játékmenetet tekintve már említettem a visszafogott hangvételt és ugyan a folyamatos robbanások és összedőlő műemlékek közötti cikázás hiánya okozhat valakinél rossz érzéseket, én sokkal jobban élveztem, hogy legtöbbször nyomokat gyűjtögetve, lopakodva, zárakat feltörve kell végighaladni egy pályán, sokszor ügyelni az elkábított delikvensek elrejtésére. Persze, idővel úgyis minden rosszra fordul, csattog majd ezerrel a Kalasnyikov, de azt szituációt, hogy a KGB épületében – bizonyos fokú szabadsággal élve – nekem kell eldöntenem, hogy milyen módon jutok be egy ajtón, elkerülve persze a lebukást, azt azért nagyobb élményként tartom számon, mint egy ezredik tárcserét egy romos amerikai nagyvárosban. Apropó, itt is lesz egy hasonló rész, de ezt olyan ötletesen oldották meg, hogy csak mosolyogni tudtam az egész iróniáján.

Korábban megpedzegettem a meghozható döntéseket, viszont sajnálattal vettem észre, hogy ezek inkább csak vakítások, mint tényleges elágazások a történetben. Az egyik korai pályán opcionális feladat egy elkapott kém kiszabadítása vagy likvidálása, ez ránk van bízva. Még nem multiztam aznap, így jó kedvemben talált a szituáció és elengedtem a jóembert, ám a pálya egy pontján, miután elkaptak engem és segítőmet, elősétál az illető az árnyékból és kiderül, ő dobott fel minket. A kihallgatás során több válaszlehetőségem is volt, így aztán sikeresen felbőszítettem az ügyeletes rosszarcút, aki erre végzett társammal. Nem kellett sok idő, hogy kiszabaduljunk, így percekkel később módomban állt megbosszulni eme gaztettet, de mivel lelkiismeretem súlyos károkat szenvedett, gondoltam újra nekifutok a kihívásnak. A rabul ejtett kémet egyből kicsináltam, ám később ugyanúgy székhez kötözve találtam magam, annyi különbséggel, hogy most nem volt jelen a már ismert kétszínű alak. A kihallgatás során próbáltam jobb válaszokat adni, így társam életben maradt és a pálya végén sem lelőttem, hanem elkaptam a gonoszt. Szuper, hogy ilyen apró lehetőségek benne vannak egy ilyen játékban, csupán szomorú, hogy hosszútávú jelentősége nincsen, többet nem is hallani róluk. Reménykedjünk abban, hogy ez egy első lépés volt a non-lineáris történetvezetésű CoD-ok történetében. Ellenben a végjátékban is rendelkezésünkre áll kétféle befejezés, melyek során mindkettő esetében megkapjuk az elégtételt, csak nem egyszerre. Az egyiknél az akciózás lesz kielégítő, a másiknál meg a történet kimenetele, annak mélysége. Javaslom mindkettő megkukkantását.

Amit még mindenképp pozitívumként fogadtam, az a fősodor melletti két mellékküldetés, ahol a már megszerzett bizonyítékok és nyomok segítségével kell megnyitnunk az adott pályát. Egyszer egy lemezt kell feltörnünk, máskor pedig a gyanúsítottak számát kell leszűkítenünk és mindkettőhöz a kampány-pályák során talált dokumentumokra lesz szükségünk. Jópofa kis intermezzo volt, csak az kár, hogy az általuk megnyílt küldik már az egykaptafás mészárlást éltették.
A szokásos hosszúságú kampány tehát változatos lett, Vietnamtól eljutunk egészen a Gorbacsov melletti székig, a hidegháborús hangulat a korhű dizájnnal pedig teljesen betalál és nagyon erősen átjön. Illetve külön pacsi az árkádgépeken játszható retro címekért.

Tökszokásos többjátékos tökölés

Az esélytelenek végtelen nyugalmával ugrottam neki a multiplayernek, hogy aztán kicsivel kevésbé nyugodtan vegyem tudomásul, mennyire kevés vagyok ehhez. Na jó, annyira nem vészes azért a helyzet, főleg ha pont elkap a flow, valahogy érzed az egészet és elkezded osztogatni a fejlövéseket, akkor azért egész eredményes kis meccseket lehet lenyomni a többiekkel, de arra mindenki készüljön fel, hogy rögös út vezet a sikerélményig. Némi kitartással persze elérjük az egyre magasabb szinteket, nyitunk meg újabb fegyvereket, azokhoz kiegészítőket és módosítókat, melyek megkönnyíthetik multis pályafutásunkat, de előfordulhat, hogy még az sem lesz elég. A játékmenet a földhözragadtabb vonalat követi, a legelrugaszkodottabb mozgáskombináció maximum a több méteres becsúszás, de ebben a korban a falon futást még nem ismerték. A lehetőségek hozzák a szokásosat: lehetünk csapat ellen, mindenki ellen, védhetünk kontrollpontokat, illetve nagyobb térképen akár 24-en is hajigálhatjuk egymásnak a gránátokat. Ezek a nagyobb területű meccsek a Combined Arms-ban érhetők el, ahol vagy egy, de változó pozíciójú (Assault) vagy hat különböző de fix (Domination) pontot kell elfoglalni. Hasonlóan új lehetőség még a Fireteam: Dirty Bomb, melyben 10, egyenként 4 fős csapatoknak kell minél több uránt gyűjteni és így hatástalanítani a több helyen található bombákat. Ezt kizárólag társakkal tudnám ajánlani, nagyon fontos a csapatmunka és együttműködés, különben borítékolható a dögcédula.

Ezeken a nagyobb pályákon a járműhasználattal próbálták feldobni a csetepatét, próbálva így becélozni a konkurens csapat, idén hoppon maradt játékosait. A gond csak az, hogy a CoD nem igazán erre van kitalálva és sajnos ez több kisebb térképnél is előjön. Pont annyira lettek megnövelve azok is, hogy megtörje az eszeveszett pörgést. Ezekből egyelőre nincs is túl sok és a jelenlegi 8 map közül sem feltétlen találtam olyat, ami kifejezetten kedvenccé vagy gyűlöltté vált volna. Valahogy hiányzik az egyéniség belőlük, egykaptafa az összes. A külalak más, van teherhajó és hegyi bázis, de felépítésükben nagyon érződik az alapkoncepció: az összesnél van középen egy szűkített folyosó, híd, netán repülő belső, ahol konstans darálássá megy át a közhangulat. Nem kell sok idő, hogy kiismerjük a pályák lehetőségeit, ami egyfelől jó, mert ekkor kezdi el az ember élni a multit, viszont félő, hogy egy következő, nagyobb egyéniséggel rendelkező konkurens simán el fogja csavarni a fejed. A multi idén hozza a kötelezőt, de semmi kiemelkedőt nem találtam benne, amire eldobtam volna a rohamsisakomat. Talán majd a jövőben érkező ingyenes kiegészítések segítenek a helyzeten.

Csak megjegyzés szintjén: érdekes változtatás, hogy alapbeállításokon (tehát ez kikapcsolható) látszik az ellenfél életerő csíkja az illető feje felett, akár egy looter-shooterben. Valakinek lehet, hogy zavaró, a profibbaknak meg segítség lehet nyomon követni, hogy az aktuális mordályunk milyen erőset sebez. Emellett én némi pszichológiai hátteret vélek felfedezni (pozitív visszajelzés látni, hogy csökken az a fránya csík, így ez instant sikerélményt nyújt), de lehet csak én látok bele túl sokat.

Zabolátlan zombik

Ha egyszer sikerülne megértenem ezt a zombiőrületet, lehet sokkal okosabb lennék a világ dolgaival kapcsolatban, de addig is hagyom, hogy vigyen a (zombi)áradat. Bár ez az ár most eléggé sekélynek tűnik a maga egy mapjával, melyet nagyon rafkósan két móddal lehet elindítani: végtelen hullámban vagy 20-ra maximalizálva. Jár a keksz, de a pálya ettől még ugyanaz maradt. Ettől függetlenül az élmény rendben van, ismerős társakkal hatványozódik is a móka. Folyamatos hullámokban érkeznek az irtani való élőhalottak, mi pedig eredményességünktől függően pontokat gyűjtünk, amikért cserébe nyitjuk meg újabb fegyvereket, pályarészeket és próbáljuk minél tovább túlélni.

Egyszerfelhasználható csemegének éltem meg a Dead Ops Arcade módot, ahol szintén négyen aprítunk, viszont itt felülnézetből látjuk a történéseket, amolyan twin-stick shooterré változtatva a megszokott FPS nézőpontot. Persze olykor egy-egy pillanatra visszakapjuk a szokásos irányítást, de alapvetően ez a nevéből is következtethető árkád marhulás lesz. Jópofa volt kipróbálni, de sosem éreztem, hogy visszacsábulnék.

PlayStation konzolunkkal a birtokunkban szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert egy évig csak nálunk elérhető egy másik játéklehetőség, az Onslaught, melyben az alap multis térképeken folyik a küzdelem, viszont egy fénygömb vonzáskörzetében kell maradnunk a harcok során, mely minden körben átkúszik e pálya egy másik szegletére, ezzel segítve a változatosságot. Mivel itt több a pálya és szűkebb az aktuálisan kihasználható tér, így co-op estékre mindenképp ezt ajánlanám.
Megértettem tehát, hogy miért imádják annyian szerencsétlen agyzabálókat, tényleg nagy élmény váll-vállvetve darálni a mocskokat, megvan az egymásra utaltság érzése megspékelve az őrült fun-faktorral, ám ahhoz képest, hogy mennyire be volt reklámozva, kicsit alul tápláltnak tűnik szerencsétlen. Na meg az is nagy segítség lenne, ha nem kéne olykor hosszú-hosszú perceket várni, hogy partnert találjon a matchmaking. már amikor talál.

Mielőtt tovább haladnánk, az osztottképernyős játék problémáját mindenképp megemlíteném. Többjátékos módban elérhető az opció, viszont a Zombizásnál találóan élőhalott állapotba kerül ez a megoldás. A lehetőség adott, hogy valaki csatlakozzon a kanapé másik feléről, de indításnál hibaüzenet fogad minket. Nem tiszta egyelőre, hogy hol a hiba, hogy nem szabadna belépnie a másik játékosnak, vagy el kellene indulnia minden gond nélkül. Egyelőre még patch-re vár a kérdés, de mindenképp fontosnak tartottam szólni róla, hisz sokan szeretik egy nappaliból nyüstölni a progit.

Terítéken a technológia

Végre elérkeztünk a legégetőbb kérdés boncolásáig: hogy suhan a játék PlayStation 5-ön. Köszöni szépen jól, nem teljes gőzzel, de kellemesen. Egyértelmű tény, hogy ugyan sebességében kihasználja az új generáció adta lehetőségek egy részét, azért ez nem egy next-gen cím. A textúrák és modellek tűélesek, nagyon szépen szállítja a 60fps-t is dinamikus 4K-ban, tükörsimán fut és jó ránézni. A kampányban csúcsra járatják a Ray-Tracing technológiát, aminek köszönhetően, amikor csak lehet, minden irreálisan fénylik és tükröződik, amire mondjuk, a ’80-as évekbeli neonfények ideális táptalajt is biztosítanak. A nappali pályák az egyszerűbb bevilágítás végett már nem annyira hálásak, de például egy ház belsejében a karcos tapéta minden gyűrődését megszámolhatnánk, ha akarnánk. Viszont fejlődni még bőven van hova, néhány háttér ezen funkciónak hála furán remegett és voltak olykor érdekes anomáliák az árnyékeffektekkel is. De ez csak az egyik első fecske, idővel várhatóan egyre jobban kiforrja majd magát ez az újdonság. Főleg tehát a kampány fest csodásan, multiban már érezhetően visszafogottabb minőséget szállít a cucc.

Ellenben a háttérben húzódó motor szemmel láthatóan kezd korosodni, így mindent összevetve az összkép is kissé vegyesebb. Az egyik percben gyönyörű élethűséggel meganimálva rohan le mellettünk társunk, máskor meg olyan PS3-at idézően akadozó a karakterek mozgása, hogy el se hiszi az ember, hogy min fut a game. Nagyon tudnám értékelni, ha egy beszélgetős jelenet során a testrészek és ruhadarabok nem olvadnának össze a szemünk előtt. Bizonyos arcok, például csapatunk főnökének, Russell Adler mimikája a végletekig kidolgozott, de közben fizurája olyan konstans hullámzást végez, mintha egy medence alján történne az eligazítás. Végletekig kidolgozottak a fegyverek, a mosdó tükrében viszont mégsem látszik arcunk, csak a háttér, illetve minden statikus, alig van tereptárgy ami reagál lövésünkre. Lehet, hogy 10 éve nagyot szólt, hogy a lelőtt ellen rongybaba módjára esik össze a rag-doll effektnek köszönhetően, de most már inkább komikus ez a technológia. Ha már élettelen testek, egy pályán egy halomra kell gyilkolnunk a nulla intelligenciával felénk zakatoló katonákat, de 10-nél több testet már nem kezel a rendszer, így elkezdenek szépen köddé válni az elvtársak. Mondanom sem kell milyen illúzióromboló. 

Sokan messiásként várták a 120hz bevezetését, mely megfelelő kijelző birtokában itt is elérhető (bár igencsak nehezen, a konzol saját rendszer-beállításaiban kell matatni hozzá). Tudni kell viszont, hogy ezért cserébe visszafogott grafikai megvalósítást és 1080p és 1200p között ingadozó felbontást kapunk, a 4K nagyon messze van. Hogy jól néz-e ki? Abszolút, siklik, mint az álom, nem reccen meg egyszer sem. Hogy kerültem-e előnybe ezzel multiban? Én közel sem, de aki szeretné a legfolyékonyabb élményt átélni, annak a lehetőség adott és jól is működik.
Végül nem mehetek el két fontos negatívum mellett: az egyik, hogy nem volt olyan nap, amikor ne fagyott volna ki a progi és dobott volna ki a PS menüjébe, a másik, hogy 140 giga a játék PS5-ön és ebben nincs benne a Warzone. Nem tudom melyik nagyobb gáz, de sürgősen kezdeniük kellene ezekkel valamit.

Érezni a súlyát

Viszont van egy sokkal fontosabb újítás, aminek hála eddig nem tapasztalt beleélésben lesz részünk, ez pedig az új kontoller, a DualSense nyújtotta lehetőségek, legfőképpen az adaptív ravaszok. Igaz volt a pletyka, minden fegyvert más érzés használni, mindnél más erősséggel kell meghúzni a ravaszt, ha pedig nem vesszük észre, hogy kifogyott a tár, párszor üresben fogjuk húzogatni az R2-t, csúnya kerepelést hallva. Ugyanis míg a TV hangszórójából a durranós lövéshang kényezteti a fülünket, addig a DS-ből egy recsegős effekt az, ami a rezgéssel és erővisszacsatolásos ravaszokkal olyan tökéletes immerziót nyújt, amit eddig FPS-ben még nem élhettünk át. Említettem az elsütőbillentyűt, de van egy ennél is érdekesebb újítás, mégpedig a másik, bal oldali ravasz, amivel célzunk. A program figyelembe veszi, milyen csúzli van a kezünkben és ahhoz képest lesz nehezebb behúzni és úgy tartani az L2-t. Egy pisztolynál semmiség, de egy gépágyút már sokkal nehezebb lesz célra tartani. A DualSense képességei egy új szintre helyezik a játékokat és olyan funkciókkal bővíti azokat, amire nem is tudtuk, hogy ekkora szükségünk van.

Ez lett tehát az idei, félig nextgen Call of Duty. Egy nagyszerű, történetmesélősebb és a kevesebb néha több elvét követő kampány. Egy teljesen egysíkú, pusztán a kötelezőt szállító, de ettől még szokásosan élvezhető multi. Valamint egy félkésznek érződő zombimód (illetve a menüből elérhető tavalyi Warzone). Ezeket összesítve egy ”közepesen jó”-nál nem tudom feljebb értékelni a címet, legalábbis PlayStation 4-en. Ugyanis mindaz, ami ezt az átlagos lövöldözést egy új szintre emeli, amiért mégis jó érzés vele játszani, az mind a PS5-nek és DualSense lehetőségeinek köszönhető. Klasszikus nem lesz belőle, a játékmotorra is ráférne egy kiadós tuning, de ha az új konzolod birtokában puskaporos hangulatra vágynál, jelenleg nincs jobb FPS, ami demonstrálná mire is képes a következő generáció.

(A játékot az ALSO biztosította tesztelésre. Köszönjük! A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült. Megvásárolható PS4-re vagy PS5-re támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Lassabb, megfontoltabb kampány a hidegháború korában
  • Új generáción csodásan fut, ray-tracing és 120Hz támogatás
  • Sok játékmód…

Negatívum(ok)

  • …de (egyelőre) kevés pálya
  • Egysíkú multi
  • Technikai gondok
8/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. A teszt azt sugallja, hogy az egyszemélyes része igencsak hangulatos, és én pont azért gondoltam rá, hogy beszerzem PS5-re. Látvány szempontjából viszont egyértelműen többet vártam.

    • Én egyértelműen a szingli kampány miatt fogom beszerezni. Imádom a történelmet, a hidegháborús korszakot és a ’80-as éveket, így ez egyértelműen az én játékom. Plusz a tavalyi Modern Warfare is elég nagyot hasított történetben.

      1