Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Bounty Battle (PS4, PSN)

Nagy hősők kis bunyója.

A Super Smash Bros. játékok elképesztő sikere azt hiszem elég jól bizonyította, hogy a crossover bunyós játékokra igenis még manapság is létezik egy elég nagy kereslet a piacon. Érdekes módon a konkurencia eddig nem igazán kísérletezett azzal, hogy a saját gépén is meghonosítson valami hasonlót  -legalábbis, ha emlékeim nem csalnak, akkor PlayStation platformon a talán már 10 éve is megjelent All Stars Battle Royal volt az első és utolsó ilyen jellegű próbálkozás. Jó persze, az azóta eltelt időben volt ugyan nálunk is Marvel vs Capcom Infinite, meg mostanában kijött egy MultiVersus nevű cucc a WB ászaival, de echte játékhősöket összeeresztő programot nem igazán láthattunk mostanában. Számomra mondjuk ez nem jelentett különösebb problémát – alapvetően nekem inkább a hagyományos 3D-s bunyósok felé húzott a szívem mindig is -, ám a Bounty Battle-nak mégis sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Tette ezt azért, mert több olyan, számomra igen kedves indie játékokból szemezget héroszokat, akiket szívesen látok akár egy ilyen jellegű programban is. 

Az elsőre mondjuk elég jó benyomást tett rám, hogy mennyi féle és fajta karakter közül lehet itt válogatni: Merthogy a roster – ami ahogy előbb említettem volt, főleg 2D-s indie játékok hőseiből szemezget – elég széles, egyben változatosnak is mondható.

Itt van többek közt az Owlboy Otus-a, a Battle Chasers Gully-ja az ő Calibretto-jával kiegészülve, vagy említhetném A Guacamelee! Juanját is; de még olyan különleges alakok is helyet kaptak a listában, mint mondjuk a Blesphemous Vezeklője. A játékhoz így az 5, csak ehhez a programhoz készült eredeti karakter mellett az 25 vendégkarakter dukál, így összesen 30 harcos közül lehet választani. Őket lehet a 16 különböző pálya valamelyikén összeereszteni, és azért valljuk be no, ezek azért impozáns számok.

De most előre szólok, hogy ezzel úgy nagyjából ki is merítettük a pozitívumokat.

Ehh, hát hol is kezdjem? Talán ott, hogy sztorit, mint olyat, nem nagyon érdemes itt keresni, lévén gyakorlatilag olyan nincs is.. A készítők annyival letudták a virtuális csetepaté történeti hátterét, hogy a különböző karakterek saját világában mindenfelé rejtélyes portálok nyíltak meg, amik végül egy helyre dobták ki a héroszokat (hogy ettől még miért kezdték el gyakni egymást agyba-főbe, azt ne kérdezd). És… és ennyi. Oké, egy crossover bunyós cucc esetében talán igazságtalan lenne a háttérsztori komplexitásának a hiányát túlságosan is számon kérni, de érzésem szerint kb. 10 percnyi plusz agyalással a fejlesztői brainstormingokon talán ennél valamivel többet is össze lehetett volna hozni (tökéletesen példázza ez amúgy, hogy mennyire félvállról vették az alkotói folyamatot a tisztelt fejlesztők, és ez a fajta átgondolatlanság a cucc kapcsán még sajnos számtalan egyéb formában tetten érhető).

Sebaj, oda se neki, majd a játékmódok biztos kárpótolnak! – mondhatja az egyszerű, naiv gamer. Hát nem. Konkrétan, amikor először indítottam a játékot, főmenü címén mindössze egy darab helyi egymás elleni versus opció fogadott a képernyőn. Mondtam is magamban, basszus, ez így elég karcsú lesz, de mint utóbb kiderült, ezen kívül azért még akad 2, azaz KETTŐ darab egyjátékos mód, ha a gyakorlás és betanítás opciókat nem számolom ide. Ebből az egyik az arcade módra hajazó, egyszerűen csak single playernek nevezett opció, a másik pedig a tournament, azaz a bajnokság. Sok köszönet nem lesz egyikben sem, mert mélységgel egyik játékmód sem rendelkezik különösebben, különlegesebb jutalom sem nyerhető meg velük, egyszerűen csak kicsit más sorrendben játsszuk a meccseket, mintha mondjuk sima versust tolnánk a gép ellen. Ja igen, ott van még egy challenges is, de attól sem érdemes többet várni. Egyik mód sem nyújt annyit, hogy hosszabb távon lekössön bárkit is, bármilyen kis igényekkel is ül neki az ember.

Most jön az a rész, hogy na de majd a játékmenet, biztos az lesz a tuti! Nah, ki kell ábrándítsalak, ismét csak téves feltételezés. Merthogy a játékmenet (is) csak az alap minimumot képes nyújtani, és még azt sem túl jól. És most itt nem is azt kérem számon, hogy egy 2D-s versus játék alá egy végtelenül komplex harcrendszert kellene pakolni karakterenként zsillió kombóval (tudom, ez nem az a kategória), hanem egyszerűen arról van szó, hogy maga a játék mechanikája nem elég kiforrott, és emiatt játszani sem jó vele. 

De lássuk miről is van itt nagyba szó: először is létezik a minden karakter számára adott gyenge és erős ütés, ami ki van toldva dupla ugrással, valamint levegőből véghezvihető támadásokkal. Eddig minden stimmt. Aztán, védekezés címén meg igénybe vehetünk apróbb hátraszökkenéseket, valamint előre- és hátragurulásokat. Előbbivel annyi a gond, hogy gyakorlati értéke annyi, mint halottnak a csók, utóbbi pedig csak azért gáz, mert a gurulás elég sokat eszik az energiacsík alatt található stamina-méterből, ami olyan lassan töltődik vissza, hogy szinte nem is érdemes igénybe venni. Mindezek a faék egyszerűségű megoldások vannak kiegészítve pontokért vásárolható segítőkkel (ún. minionokkal), valamint extra támadásokkal, de ezek sem igazán dobnak sokat az összképen.

Lehet egyszerű alapokból szórakoztató versus játékokat összekalapálni (erre számtalan példa létezik), de ez most pont nem az az eset. És azért nem, mert az épkézláb, koherens mechanikák hiányában nincs a gámának egyszerűen megfelelő tempója. Hiányoznak például a játékból az ilyen programok esetében megszokott platformok, amikre taktikusan föl-le lehet ugrálni; pontosabban csak 1-2 pályán találhatóak meg (és akkor is teljesen szétszórtan, és illogikus jelleggel elhelyezve). A bunyók 90%-a teljesen unalmas, sík arénákban játszódik, ami eleve maga után vonja ama tényt, hogy a taktikázások lehetősége közel nulla. Na nem mintha szükség volna rá -ha gép ellen játszik valaki, az annyira sík hülye, hogy például én nulla tapasztalattal elsőre megnyertem minden, a gép ellen vívott csatát közepes nehézségen, és ehhez elég volt csupán a négyzet gombot ütemesen nyomogatnom. Ja, és mindezt ráadásul úgy, hogy az effektek pont olyanok a játékban, hogy a nagy csihipuhiban a különböző effektek miatt gyakorlatilag SEMMIT nem láttam abból, pontosan mit is csinál a karakterem, ki kivel van, és miért… káosz az egész.

Ha röviden akarnám összefoglalni, nekem full úgy jött le az egész, mintha a játékot pont olyan emberkék dobták volna össze, akiknek bár volt némi halvány, távoli fogalma arról, hogy is fest egy ilyen játék elméletben, ám a gyakorlatba ezeket az elemeket sem működő, sem élvezetes formába nem sikerült átültetniük.

Ami a látványt és a hangokat/zenéket illeti, a Bounty Battle mindenben átlagos, vagy inkább úgy is mondhatnám felejthető. Pedig ha valami még épp valamilyen szinten meg tudta volna menteni, az az egyedi stílus. Teszem azt, ha mondjuk a vendégkaraktereket, vagy azok pályáit az eredeti játékuk stílusában prezentálták volna, de még ezt a ziccert is sikerült kihagyni. Nekem például adta volna magát az ötlet, hogy ha már pld. az Owlboy vagy a Blasphemous eredetileg egy pixelart játék volt, akkor milyen állat lett volna, ha az onnan ide átemelt pálya is ugyanebben a stílusban lettek volna prezentálva. De nem, itt az első kavicstól az utolsó fűszálig minden ugyanazzal az unalmas durván lesimított designnal rendelkezik, végképp kiölve ezzel minden egyediségét a játékból. 

A színek legalább szépek, a grafika maga átlagos (de unalmas), a zenét meg csak az menti meg valamilyen szinten, hogy azok a vendégkarakterek eredeti játékaiból lettek átemelve – legalább ennyi.

Összességében a Bounty Battle a kihagyott lehetőségek tökéletes iskolapéldája. Ebből az alapból ki lehetett volna hozni valami egészen érdekeset is, de az egész produktum olyannyira steril, hogy számomra frankón úgy jön át, mintha a készítőket nem is nagyon érdekelte volna mit adnak ki kész termék címén – mintha bőven megelégedtek volna azzal, hogy mindenből csak egy alap minimumot hozzanak, de még azt sem túl jól.

Hiába a viszonylag nagy és változatos karakterpaletta, és a sok pálya, valahogy azt sem tudom mondani, hogy ebben 4 fős társaságok egy félrészeg bulin majd jól ellesznek, mert 2-3 meccs után szerintem még ők is unni fogják a (nemlétező) mókát.

Ha már valami hasonló cucc, én ezerszer jobban ajánlom a ps plus extra/prémium szolgáltatásában is elérhető Nidhoggot (annak is az első részét), ami bár hiába néz ki úgy, mintha egy közepesen lerobbant Atari gépről portolták volna át, tapasztalatból mondom, ezerszer több szórakozást kínál ennél a crossover förmedvénynél. Csak nagyon alacsony igények mellett vágjon bele az, aki már ki van éhezve egy ilyen jellegű cuccra.De tudod mit? Inkább még úgy sem. Reméljük a következő crossover cucc ennél lényegesen igényesebbre sikeredik majd, a léc nincs túl magasan.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Merge Games
Fejlesztő: Dark Screen Games
Megjelenés: 2020. július 16.

Hozzászólás