BORDERLANDS 4 (PS5)

Hadd meséljek neked egy történetet…

A Borderlands-sorozat kicsit olyan, mint egy veterán rockzenekar: volt egy aranykora, amit máig rajongók milliói ünnepelnek, de az utóbbi években kicsit eltűnt a régi tüzes lendület. Mégis minden új megjelenésnél ugyanaz a várakozás, a remény, hogy most újra visszatér a varázs, a szikra lángra gyújt bennünk valamit. A negyedik rész pedig pont ezt az izzó reményt hozta magával – vajon sikerült feltámasztani a sorozat szellemét, vagy hamu alatt halványul el végül a régi láng?

A Borderlands régóta nemcsak egy játék, hanem egy életérzés, egy hektikus, pörgős lootvadászat, ahol a fegyverek áradata és a szarkasztikus humor együtt alkot egy különleges keveréket. Csak hogy az előző hasonlatnál maradjak – kicsit olyan ez, mint amikor ez a régi, jól ismert zenekar új albumot ad ki: a rajongók harapnak rá, mert az emlékek és hangulat még él, de mégis félve nyomják meg a play gombot. Vajon képes lesz-e a zenekar frissen szólni, vagy csak visszatér a jól ismert, biztonságos dallamokhoz?

A Borderlands 4-ben ezúttal Pandora helyett egy új bolygóra, Kairosra érkezünk, ami már önmagában is frissességet hoz. Új tájak, új szörnyek, idegen frakciók, teljesen más hangulat – ezáltal a játék kezdete is kevésbé izzadtságszagú, mint a Pre-Sequel vagy a Borderlands 3 esetében. Itt találkozunk a Timekeeperrel, a mostani főellenséggel, aki agymosó diktátorként a bolygó szabadságát fenyegeti. A történet előzetesen izgalmasan hangzik, de játék közben hamar kiderül: nincs igazi mélysége, néhány igényes karakteren és jó fordulaton túl elég sablonos hős-világmegmentős kalandot kapunk.

A Borderlands egykor sziporkázó humorát ezúttal a fő küldetésekből szinte teljesen kivették. Ami korábban lazította a játékot és egyedi színt adott neki, az most eltűnt, így sokszor túl komolynak és fáradtnak érződik a történet. Szerencsére a mellékküldetések újra visszahozzák azt a lendületet, ami a sorozatot ismertté tette: ezek helyenként sokkal szórakoztatóbbak és ötletesebbek, mint maga a fő sztori.

Talán a leghangsúlyosabb pozitív újítás a mozgás dinamikájában keresendő. A dupla ugrás, a siklás a levegőben, valamint a pályán való gyors áthaladás lényegesen felpörgette a harcok ritmusát – teljesen más élményt kapunk, mint bármelyik korábbi részben, és szerintem nagyon jót tett az egésznek. Újítás még továbbá a lasszó (angolul grappling hook), amivel vagy tárgyakat, robbanószereket húzhatunk magunkhoz, vagy épp magunkat ránthatjuk oda megadott pontokhoz. Én kevésbé élveztem ezt az új eszközt, nem sok értelmét láttam, de szerencsére a használata nincs ránk erőltetve: egy lehetőség, amit hol használsz, hol nem.

Az új világgal új ellenfelek is járnak: nem csupán Kairos élővilága jelent ránk veszélyt, visszatérnek a Vault-keresésbe beleőrült Psychok is, de a Timekeeper csatlósaiból álló sereg is lépten-nyomon az utunkba kerül. Nem szűkölködik a játék a főellenségekből sem. Ráadásul a bossok ezúttal összetettebb, jóval taktikusabb kihívásokat jelentenek; az egyszerű „lődd amíg mozog”-nál sokkal változatosabbak az összecsapások, folyamatosan mozgásban kell lennünk. Magasabb fokozaton pedig extraként figyelnünk kell arra is, hogy a megfelelő elemmel ellátott fegyverrel támadjuk őket, különben sebzésünk annyit ér, mint halottnak a csók. 

Találkozhatunk némi változással az arzenálunkat illetően is. A gránátokért és a gyógyitásokért már nem kell imádkoznunk a loot-istenekhez, hanem aktív képességként, saját töltési idővel működnek. Ezzel a változtatással sokkal taktikusabb lett a harc: eldöntheted, hogy nagyot robbanó lassú gránátot vagy gyorsabban visszatöltődő, precizitást igénylő dobókéseket használsz. Nemcsak a karaktered, de a “builded” is sokkal testreszabhatóbb, mint korábban bármikor. Nem csak a kasztok között vannak markáns különbségek, egy-egy karakter specializációjából fakadóan tovább mélyült a szerepjátékos oldala is a Borderlands 4-nek. Ennek a kettőnek a harmóniájából pedig egy igazán élvezetes rendszer jött létre, ami folyamatosan a kísérletezésre és a tökéletesítésére ösztökél.

Nem mehetünk el szó nélkül az impozáns fegyverarzenál mellett sem. Nem csoda, hogy a Psychok beleőrültek, ugyanis immár több, mint 30 milliárd lehetséges kombinációja van a tárgyaknak. Nagy számok ide vagy oda, sajnos azt éreztem a teszt során, hogy mintha a készítők a kreativitást kissé letekerték volna. Lehet, hogy ez az én hibám, de a játék első 20 órájában szinte egyáltalán, ezt követően is csak alig találkoztam teljesen őrült variánsokkal.

Új világ mellé új játéktér is dukál; a Borderlands 4 ugyanis teljesen nyílt világú lett. Elvétve akadnak ugyan kisebb, zárt területek, azonban az időnk nagy részét szabadon szállva fogjuk tölteni. Először nem voltam meggyőzve arról, hogy kellett-e ez a szériának, és sajnos a verdikt a végére sem lett egyértelmű. Azt gondolom, tudna ez működni, azonban ahhoz ennél sokkal több kreativitásra lenne szükség mind a területeket, mind pedig a tevékenységeket illetően. A hatalmas régiók egyhangúak, nem igazán ösztökélnek a felfedezésre, a tennivalókat pedig már azelőtt ki lehetett találni, hogy leírtam volna: gyűjtsd össze az elhagyott feljegyzéseket, táskákat; hozz vissza a bázisra csomagokat; ergo a már jól ismert Ubislop.  Szerencsére azért akad arany is a szemétdombon: a Vaultok és bázisok amolyan mini kihivások, ahol az egyre erősödő ellenfelek hordái után egy-egy egyedi főellenséggel kell megküzdenünk a lootért. Ezek az alap tevékenységek szinte nem létező kihívásával szemben igazán embert próbáló feladatok, és itt mutatja meg a Borderlands 4 igazán, hogy az effekt-orgiában azért még mindig verhetetlen.

A játék megjelenésekor az úgynevezett endgame (azok a tevékenységek, amik a történet befejezése után válnak elérhetővé) még kicsit szegényes. A hetente változó bossharcok mellett a történet küldetéseit is újrajátszhatjuk egyedi módostásokkal újabb és újabb felszerelésért. Emellett az Ultimate Vault Hunter mód 5 fokozata is további kihívást nyújt az arra vágyóknak. Itt az ellenfelek többet sebeznek, több életerejük van, cserébe azonban az általuk dobott felszerelés is jelentősen jobb, mint az alapjátékban. 

Sajnos azonban a sok jó dolgot beárnyékolják a látványos technikai hibák. Játék közben rendszeresen jelentkezik pop-in, a textúrák lassan töltenek be. Többször előfordult, hogy eltűntek bizonyos küldetések szempontjából elengedhetetlen NPC-k, nem engedett a játék fegyvert felvenni “hiányzó letölthető tartalomra” hivatkozva, vagy csak szimplán nem indultak el küldetések. Emellett talán az egyik legbosszantóbb hiba, hogy nagyjából másfél óra játék után a teljesitmény exponenciálisan romlik és nemes egyszerűséggel elkezd egyre jobban és jobban laggolni a program. Természetesen a fejlesztőcég PR mágus fejének, Randy Pitchfordnak a javaslata erre az volt, hogy akkor indítsuk újra a játékot. Kicsit úgy érzem, mintha tudtak volna erről már megjelenés előtt is… 

A Borderlands 4 egy izgalmas, dinamikus loot-shooter és egy vérbeli Borderlands játék. Joggal merülhet fel a kérdés azonban, hogy elég lesz-e ez ahhoz, hogy a sorozatot életben tartsa. Kairos új világa a változást hivatott szimbolizálni, miközben nem, hogy egy új galaxisba nem kerülünk, de a szomszédos csillagrendszerbe is csak jóindulattal. A kissé bátortalan húzásokat ráadásul a megjelenéskor jelenlévő technikai hibák tovább csúfítják, azonban hardcore lootvadászok és sorozatrajongók számára így is sok órányi élményt kínál.

(A játékot a Magyarországon forgalmazó Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! A Borderlands 4 lemezes formában is megvásárolható.)