Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

BLOODSTAINED: RITUAL OF THE NIGHT (PS4)

Amióta a független játékok és fejlesztőcsapatok egyre nagyobb helyet töltenek meg a videojátékok palettáján, nem szokatlan, hogy korábbi ismert nevek és címek tűnnek fel újra valamilyen formában. A közösségi finanszírozásnak hála rengetegen kapnak esélyt az újrakezdéshez, és ugyan vannak csúfos lebőgések (khm, Mighty No. 9), az esetek többségében azért általában azt kapjuk, amit ezen programok során a készítők ígérnek. Ez a formula már csak azért is izgalmas, mert a nagy alkotók meghúzhatják a váratlant és olyan projekteket villanthatnak, amelyekről álmodni sem mertünk.Nem volt ez másképp a Bloodstained: Ritual of The Night című, 2015-ben Kickstarterre vitt játékkal sem. A Bloodstained szinte azonnal felkavarta az állóvizet, hiszen a Konamitól 2014-ben elszakadt Koji Igarashi (rajongói körökben IGA) álmodta meg, aki 2001-től 2010-ig a legendás Castlevania-sorozat írója és producere volt az említett japán vállalat égisze alatt. Stílusa annyira rányomta bélyegét a szériára, hogy a rajongók a távozását követően is követelték a folytatást, bármilyen formában. A Mighty No. 9-et fentebb nem csak a rossz példa kedvéért említettem: ez volt az a játék, amelyet szintén egy kickstarteres kampány segítségével keltett életre a Mega Man játéksorozat egyik fő koponyája, Keiji Inafune (ex-Capcom). Ez inspirálóan hatott Igarashira, aki szintén ezt a platformot választotta, ám szerintem akkor ő sem gondolta, hogy ez egy ennyire hosszú és viszontagságos út lesz. Végül a pénz összejött, a gárda is összeállt, ám a huzavonát követően kevesen gondolták, hogy ebből bármi épkézláb összejöhet. Nos, tévedni emberi dolog. Mindezeket után, talán senki nem fog meglepni, hogy a Bloodstained egy metroidvania stílusú akció-kalandjáték (vagy, ahogy a készítő specifikusan kategorizálja: Igavania). A történet során egy Miriam nevű hölgyeményt irányíthatunk, akinek különleges képessége, hogy képes a démonvilág mágiájával ellátott “szilánkokat” (shard) magába olvasztani és használni. A sztoriba és annak hátterébe túlságosan mélyen nem mennék bele, aki életében játszott legalább egy Castlevania-játékkal, az azonban figyelmes lehet néhány visszacsengésre: egy hatalmas, ellenlábasokkal teli kastély, egy titokzatos ősi rend, brutális főellenfelek, valamint változatos képességek és felszerelések. Feladatunk adott: megállítani a démonok terjedését a világon, lehetőleg végérvényesen.

A játék bevezető szegmense után gyakorlatilag szabad kezet kapunk: a kastély bebarangolása – bizonyos megkötésekkel ugyan – ránk van bízva, már az elején találunk mellékutakat, további termeket, szobákat, nyílásokat. A terület tényleg hatalmas, rengeteg időt el lehet tölteni a bóklászással, meg úgy en bloc annak megtanulásával és memorizálásával, hogy honnan hova jutunk, melyik nagy helyszínt milyen irányból érdemes megközelíteni, és így tovább.Ne szaladjunk azonban ennyire előre: a kalandot ugyanis egy faluból indítjuk meg, amely egyfajta központként funkcionál. Itt baráti NPC-k várnak bennünket, akikkel interakcióba léphetünk, általuk pedig rengeteg lehetőség tárul elénk. Kereskedhetünk, vehetünk (és készíthetünk) különböző élet- és energiatöltőket, páncélokat, felszerelést, fegyvereket, hozzávalót az ételekhez, amelyeket szintén itt tudunk elkészíteni (erről bővebben kicsit lejjebb).Ez utóbbi mechanizmusok felelnek meg a játék crafting-rendszerének, amely egy érdekes újítás. Mindezek mellett, a faluban erősíthetjük a megszerzett shardokat, menthetünk és mellékküldetéseket vehetünk fel három kategóriában (vicces Castlevania utalásokat rejtettek el a készítők a “démongyilkolós” küldetés szálban, érdemes az áldozatok neveit nézni). Minden teljesített szívességért jutalom üti a markunkat, így érdemes ezekre odafigyelni. Természetesen a játék gerincét nem a falusi rászorulók segítése fogja adni: a kastély bebarangolása és a démonhorda megállítása közben rengetegféle pályarészre eljuthatunk, mind egyedi szörnyekkel és – a már említett – főellenségekkel. Nem számoltam meg, hogy összesen hány bossharcot kell megvívni a játék végéig, annyi azonban biztos: akadnak szép számmal. Annak érdekében, hogy ezeket az embert próbáló akadályokat legyőzzük, rengeteg eszközt bocsátottak a fejlesztők a rendelkezésünkre. A “hagyományos” fegyverek közül is válogathatunk szép számmal: kardok, pisztolyok, rúgást elősegítő lábbelik, sőt, Castlevania hagyományokhoz hű ostorok közül válogathatunk.A harc szépségét (véleményem szerint) azonban nem ezek adják, hanem a gyűjtögethető shardok. Ezeket a legyőzött ellenfelektől szerezhetjük meg, amint megfelelő mennyiségűt leverünk belőlük. Többségük valamiféle támadást vagy varázslatot tesz lehetővé (ebből is van két kategória), ám vannak, amelyek által segítőkre teszünk szert, a ritkábbak pedig passzívan a statjainkra lesznek jótékony hatással. Ez már csak azért is fontos, mert a folyamatos harcok által szintet léphetünk, így növelve értékeinket, amelyekhez a szóban forgó shardok, valamint a különböző felszerelések és fegyverek szintén hozzájárulnak – a fellelhető élet- és varázserő növelőkről nem beszélve.Ami elég hamar szembetűnő lesz, az az, hogy Igarashi és csapata igyekeztek a mai szájíznek megfelelő újításokkal és megoldásokkal frissíteni a megszokott receptet, ami azonban talán még fontosabb, hogy a tempót is kicsit feljebb vették. Vannak ugyan cammogósabb, kevésbé pezsgő szakaszok, ám sosem éreztem azt, hogy unatkoznék, esetleg azt, hogy a játék csak át szeretne lendíteni egy egyébként száraz szegmensen. A különböző területek mind-mind szolgáltak meglepetéssel és változatossággal, az ellenféltípusokat, gyengeségeiket, erősségeiket nem győztem tanulni, illetve a shardok, felszerelések és fegyverek kombinálása is végig szórakoztatóvá teszi a programot.A hangulat egyszerűen szuper: a Bloodstained játszi könnyedséggel emel át a végletekig lerágott, mégis minden, a zsáner kedvelője számára imádott gótikus kastély környezetéből vízalatti járatokba, steampunk könyvtárba, titkos laborokba, vagy akár egy rejtett sivatagba. Mire egy helyszín monotonitásba fulladna, átérünk egy másikba, gyakorlatilag a játék felétől kb. már érezni fogjuk, mikor jön el a “váltás” ideje, ami nem feltétlen baj, azt ugyanis soha nem tudjuk, mi vár ránk az átvezető folyosón túl.A remek hangulathoz továbbá az is hozzátartozik, hogy a szintén Castlevania-veterán Michiru Yamane szerezte a játék zenei anyagának oroszlánrészét, amely ennek köszönhetően igen csak bitang.

Sajnos a game a felsorolt pozitívumok tükrében sem tökéletes: az alapjául szolgáló Unreal Engine-t nem sikerült elég jól optimalizálni, amelyhez valószínűleg hozzájárult, hogy a rajongói visszhang hatására újraalkották a hátterek, a textúrák és a karaktermodellek nagy részét (megjegyezném, ez szinte hihetetlen, dicséretes erőfeszítés). A PS4 változat szerencsére nem hemzseg a hibáktól, ám kisebb bugok, beakadások tapasztalhatóak, ahogyan apró framerate zuhanások is. Egyetlen egy valóban elfogadhatatlanul ormótlan droppal találkoztam, az egyik utolsó főellenfél közben, amelynek hatására szinte élvezhetetlenné lassult a játék, ám az érdekes, hogy második nekifutásra nem tapasztaltam ezt a jelenséget. Mindenesetre – a rajongói visszajelzések alapján – mi még szerencsések vagyunk, a Nintendo Switch verzió ugyanis állítólag helyenként játszhatatlan. Mindenesetre, én azt mondom, ez senkinek ne szegje a kedvét: a Bloodstained egy nagyon kellemes, stílusos és borzasztó komoly tartalommal ellátott játék lett, amelynek a története és párbeszédei világmegváltó mélységeket nem fognak súrolni (a kiváló szinkrongárda ellenére), ám annak kiváló, aminek megalkották. A metrodivaniák kedvelői számára abszolút kihagyhatatlan és megkerülhetetlen darab, gyakorlatilag tökéletesen hozza mind hangulatban, mind játékmenetben azt, amit egy Castlevania-játéktól elvárna az ember, sőt kellőképp friss koncepciókkal látta el a bejáratott receptet. A technikai hibák és a kissé idejétmúlt látvány ellenére is lebilincselő a program, ennek a ténynek köszönhetően pedig nyugtával zárhatjuk a napot: Igarashi-mester nem jutott Inafune sorsára – szerencsére. Az már csak hab a tortán, hogy a játékhoz 13 DLC-csomag van bejelentve, amelyek mind egy szálig ingyenesek lesznek és olyan lehetőségekkel érkeznek, mint a co-op mód vagy az alternatív főhősök. Csak győzzük kivárni!(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

7/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

12 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Erre én is előbb utóbb beruházok. Szépségesen néz ki.

  2. Kicsit szerintem alulpontoztad tes.

  3. Imádom ezt a játékot! A zenék gyönyörűek, a boss harcok ötletesek, némelyik azért idegesítő, de mindegyiket ki lehet könnyen ismerni. Nálam 9 pontos játék, de csak azért mert vannak benne apró hibák x)

  4. Nagyon jó cucc, eddig 40 óra és még mindig nincs meg a 100%.

  5. Nálam az év játéka. Eddig van benne 20 órám és még nem vagyok a végén. Store-ból vettem, de beszerzem dobozosan is a gyűjteménybe. Az biztos hogy van benne munka rendesen, megérte rá ennyit várni.

  6. Amúgy szeretem az ilyen stílusú játékokat, ha kap majd egy akciós árat meg is veszem szerintem!

  7. Nagyon baba a játék. Hatalmas űrt töltött be a régi jó sidescroller castlevania játékok után.Tagadhatatlan, hogy a gém a SOTN-re hajaz, emiatt az ember tényleg tudta, hogy melyek azok a secretek, amiket keresni kell, de így is az idei év egyik bestofja.

  8. Akkor kár inkább az Odin Sphere, ráadásul most 4000ft a storeban…