Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

BLADESTORM NIGHTMARE (PLAYSTATION 4)

Bevallom, mindig is hadilábon álltam a Koei Dynasty Warriors játékaival. Szerettem volna őket megkedvelni, de sajnos minden próbálkozásom ellenére sem tudtam a szívembe zárni a sorozatot. Így amikor megkaptam tesztelésre a kiadó [b]Bladestorm Nightmare[/b] című PS4-es játékát, elfogott a félsz. A végeredmény ismeretében hozzáteszem: jogosan…Egy kisgyermeket látok magam előtt. Érdeklődik a történelem iránt, de túlzottan álmodozó alkat, a meséket jobban szereti a száraz valóságnál. Így hát fel is dúsítja a történelmet saját gondolataival. Mennyivel izgalmasabb lenne, ha picit a mesekönyvek világát is beleszőnénk a történészek által lejegyzett eseményekbe? Van értelme az efféle álmodozásnak? Évekkel később egy videojáték talán választ adott számára…Alapjáraton kevés szürreálisabb dolog létezik, mint az európai történelmen (azon belül is a százéves háborún) alapuló, de magán japán stílusjegyeket viselő „mindenkitlekaszabolós“ játékok. Ugyanakkor az ötlet, amin a Bladestorm alapszik, nem is lenne rossz. Csak hát a kivitelezés, na az húzza le igazán. És erre az sem mentség, hogy az alap kampány, a Hundred Years’ War egy 2007-es játék Remastered verziója, mert ez a szint akkoriban is maximum közepes volt, azóta pedig sokkal feljebb került a léc.A százéves háború idején járunk Franciaországban. Nos, remélem nincsenek olyanok, akik ebből a játékból akarják megtanulni a történelem ezen 116 évig tartó zűrzavaros időszakát. 1337-ben IV. Fülöp halála után nem sokkal férfiágon teljesen kihalt a francia uralkodó család, így a trón oldalágon a Valois-családra szállt. A francia trónra leányági öröklésre hivatkozva azonban az angol uralkodó, III. Edward is igényt tartott. További feszültséget szított még a textilipara miatt tehetős, és gazdasági szempontból tökéletes Flandria feletti uralom megszerzése is. A két ország közti – egyébként tűzszünetekkel jócskán megtűzdelt – háború kezdetét vette és több, mint száz éven keresztül perzselte a francia földet, amit közben még egy parasztfelkelés, plusz egyéb belső viszályok is szítottak. Az angolok francia területek felett uralma azonban egy idő után teljesen összeomlott, nem kis mértékben Jeanne d’Arc-nak, az Orléanes-i szűznek köszönhetően, aki rendkívüli hatással volt a francia katonákra, vallásos elvakultsága és angol-utálata gyakorlatilag újult erővel töltötte fel az elfásult francia sereget. Az angolok a béke aláírása után kivonultak az országból. Az ekkori francia uralkodó, VII. Károly két legyet ütött egy csapásra: megnyerte a háborút, valamint a helyi hatalmasságokat is megtörte, így szabad utat engedve a főnemességtől független uralkodásához.
[YOUTUBE]quOwuibs3ig[/YOUTUBE]Nos röviden és felszínesen erről szólt a százéves háború; és erről szól a Bladestorm története is, ahol ugyanezekbe az eseményekbe csöppenünk bele a saját magunk alkotta zsoldossal. Bár a kerettörténet izgalmas lehetőségeket rejt magában (naná, hisz megtörtént a valóságban is), a narratíva sajnos nem áll a helyzet magaslatán, ami a mai elvárásokat figyelembe véve bűn. A történésekből leginkább a töltőképernyők alatti szövegekből tudunk meg valamit, illetve a néhány küldetésenként előforduló (egyébként meglehetősen semmitmondó) átvezető videókból, amikben a háború egykor valós szereplői mozdítják előre a sztorit. Ráadásul az események alakulásába semmilyen formában nincs beleszólásunk, a történet teljesen különválik a játékmenettől, az átvezetőkben még csak nagyon fel sem bukkan a karakterünk……akit nekünk kell megalkotnunk, ugyanis játék egy nagyon részletekbe menő karaktergenerálással indul. Bár sosem voltam híve a karakterkészítésnek (ugyanis az mindig azt jelenti számomra, hogy egy unalmas bábot fogunk irányítani, nem pedig egy jól megírt, izgalmas karakter bőrébe fogunk bújni), de azt hiszem abból a szempontból jó ez, hogy azért mégiscsak több tíz órán keresztül ezt a pofát fogjuk bámulni, így legalább próbálhatunk egy számunkra szimpatikus fickót/hölgyet generálni.Nos, én itt el is vesztem minimum egy órára, mire elkészítettem a „Kicsizsandárkot“, hogy legalább egy kellemes kinézetű zsoldosom legyen, akit sokáig kell bámulnom, mire a játékot befejezem.Ekkor a program egyenesen bedob minket egy kisebb csata kellős közepére, de szerencsére fogja a kezünket. Talán túlságosan is, jó japán szokás szerint fél óráig csak igen száraz tutorial szövegeket olvashatunk. Viszont tényleg kitanuljuk a játék harcrendszerét, amire szükség is lesz az érvényesülés érdekében, ugyanis ez a rendszer eléggé mély és összetett ahhoz, hogy magunktól ne jöjjünk rá minden csínjára-bínjára. Ahogy karakterünkkel (saját esetemben Kicsizsandárkkal) elindulunk a gaz angolok felé (vagy galád franciák felé, ugyanis zsoldosként nem foglalunk állást, annak segítünk, aki többet fizet), rögtön szembe tűnik, hogy miben más a Bladestorm, mint egy átlag Dynasty-klón. Karakterünk nem harminc méteres sugárban aprítja az ellent, ellenben (huh, de rossz szóvicc) képes kisebb-nagyobb osztagokat a saját pártjára állítva irányítani őket, velük már egyből effektívebb az ellenfél legyakása is.Az osztagok elég változatosak, van itt minden, ami a középkor harcászata iránt érdeklődőknek izgalmas lehet: gyalogság, lovasság, alabárdosok, íjászok, nehézpáncélos lovagok, és még sok minden más is. (Bár azt nem teljesen értettem, hogy miért van lovasság és tatár lovasság is a játékban, mikor ugyanazt tudják. De csakazértis a kutyafejű tatárokat részesítettem előnyben, mint a „mezei“ lovasságot, ők tatárok, ezért menőbbek…) Minden osztagnak háromféle támadása van, három külön gombra kiosztva. Ebből egy az alap támadás, a másik kettő pedig valamilyen osztagfüggő speckó képességgel bír, nagyobb sebzés, gyógyítás, védekezés, stb…Harc közben aktuálisan irányított osztagunk semmit sem csinál magától, hanem szolgai módon utánoz minket, így a mi harcmodorunk érvényesül a tömegben. Kombórendszer egyáltalán nincs, a támadásokat nem kombinálhatjuk, de így szerencsére lehetünk lusták, gombkalapálás helyett elég nyomva tartani az adott támadást, és magától megy az üsdvágdnemanyád. Itt válik világossá, hogy ez nem egy H&S, ahol az egyéni akciókon van a hangsúly, a Bladestorm inkább mutat hasonlóságot egy csapatirányítós RTS-sel. Főleg, hogy az épp nem irányított csapatoknak is adhatsz utasítást, hogy mit is műveljenek.Az osztagoknak van erőssége és gyenge pontja egyaránt, így különböző szituációkban nagyon jól érvényesül egyfajta kő-papír-olló rendszer. Viszont ez az egész rendszer, amennyire jó ötletnek tűnik első pillantásra, annyira nem rendelkezik szinte semmi stratégiai mélységgel. Ha a bőkezűen osztott XP-k elosztása után terminátorokká vált gyalogsággal nekirontasz egy várnak, akkor ott már nem lesz „sárkány ellen sárkányfű“ effektus, mert mindenkit le fogsz darálni különösebb megizzadás nélkül. Én azért jó szemmel néztem volna, ha rá vagyok kényszerítve az okos játékra, mert így, hogy a nyers erő ennyire jól érvényesül, nem igazán kell gondolkozni és taktikázni. Még ha legalább akkor a harcoknak lenne egy kis szórakoztatóan pörgős árkád beütése, de nem… Ez pedig rossz pont.Ahogy az is, hogy az ellenfeleink mérhetetlenül ostobák. Hihetetlen, csak állnak egy helyben, hogy odaérve egy osztaggal a halálukat leljék. Jó, tudom, hogy a zsáner sosem az eszes ellenfelekről szólt, de azért egy kis kihívást nyújthatna az, hogy ők is cselekednek, míg mi éppen foglaljuk az ő területeiket.
[YOUTUBE]foIx19vVnhc[/YOUTUBE]Ó jaj, a területfoglalás! Gyakorlatilag mást sem kell tennünk, csak elfoglalni az ellenfél várait és helyőrségeit, néhanapján pedig ehhez megölni az épp aktuális várparancsnokot, akik egyfajta bossként funkcionálnak. Legyőzésük kezdetben körülményes és hosszan tartó, de idővel (és rengeteg XP-vel később) már rutin lesz lecsapni a fejüket. Sajnos nem igazán visznek ők sem változatosságot a kampányba, mert legtöbbjük névtelen-arctalan nagydarab valaki, akit el kell takarítani az útból. Ez a jellegtelenség jellemző egyébként az elvégzendő feladatokra is: foglald el ezt, menj ide, hozd el ezt onnan… Semmi eredeti vagy izgalmas, pedig a rendszer szerintem ennél többet is engedett volna, nem aknázták ki a lehetőségek teljes tárházát.Pedig lehetőségek akadnának szép számmal, elég ha csak a küldetéseket átkötő, főmenüként szolgáló kocsmában szétnézünk. Itt találjuk a hadjáratokra vonatkozó szerződéseket, ami gyakorlatilag a küldetésválasztó menü. Beszélgethetünk más zsoldosokkal, ezek a párbeszédek leginkább afféle tutorial és hint&tips szövegekként működnek. Toborozhatunk osztagot, valamint felbérelhetünk egyéb irányítható zsoldosokat is a magunk pártjára. A megvásárolható felszerelések és fejlesztések között könnyű elveszni, én órákat bolyongtam a menük végeláthatatlan rengetegében, annyira összetett a rendszer. Sokadjára mondom: nagy kár, hogy ennyire könnyű boldogulni anélkül is, hogy kiismernénk a dolgokban rejlő mélységet.Ha most 2007-ben lennék, mikor a Bladestorm eredetileg megjelent, azt mondanám, hogy egy nagyon jó ötleteken alapuló, de borzasztóan közepesen megvalósított játékról van szó, ami ráadásul nem is stílusos, vagy túl szép. Olyan íztelen-szagtalan massza. De mivel 2015-öt írunk, és ez nem csak az eredeti Bladestorm kampányt, hanem annak Nightmare változatát is tartalmazza, az íztelen-szagtalan megjegyzést visszaszívom. Ugyanis a Nightmare kampány végre igazán érdekes, és elborultan egyedi. Olyan, mintha az eredeti játékot egy combos LSD-trip közepette játszanánk! Ugyan a játékmenet marad ugyanaz a kiaknázatlan potenciállal bíró dolog, de a körítés végre igazán elmegy elmebeteg japánba. A százéves háborúnak vége: itt van az új ellenség, akivel szemben az angoloknak és a franciáknak félre kell tenniük az egymás közti sérelmeiket. Ugyanis goblinok, mágusok, sárkányok, és egyéb szörnyetegek hadával kell szembe nézniük a feleknek. Ráadásul az Orléanes-i Szűz sincs már az emberek pártján: a jelek szerint ugyanis ő áll a sötét teremtmények inváziójának hátterében. Az alapjátékban felfejlesztett karaktereinket továbbhozhatjuk ide is, így én is hoztam Kicsizsandárkot, akiből jó japán klisék szerint egy rejtélyes, a szörnyeket irányítani tudó hős vált. A nehézség picit nőtt, a küldetések pörgősebbek, ugyanakkor hosszabbak lettek, és még a csaták mérete is jelentősen nőtt, sokkal több kreatúra és katona eshet egymás nyakának, mint az alapjátékban. A körítésnek köszönhetően pedig egyfajta Soul Calibur RTS érzésem volt végig, ugyanaz a beteg japán stílus, csipetnyi európai beütéssel. A manga-harcos Jeanne d’Arc ott is bőven megállná a helyét!Kívülállóként nem mondanám, hogy tiszta szívvel ajánlanám a játékot bárkinek is, de a stílus rajongói, valamint az extrémen szélsőséges ízlésű gamerek talán ráizgulnak, mert egyáltalán nem lenne rossz játék a Bladestorm. Sőt, egyenesen kiváló lenne, ha a friss ötleteit ki tudta volna aknázni.Ismét magam előtt látom a kissrácot. És szegény borzasztóan csalódott. Akármit is talált ki annak idején ez az álmodozó kiskölyök, az egész biztosan ambiciózusabb és nagyszerűbb volt, mint amit a Bladestorm nyújtott neki…(A játékot megvásárolhatod támogatónk, a [A http://www.konzolokszervize.hu/playstation4/bladestorm-nightmare-ps4]Konzolok Szervize[/A] budapesti boltjában, vagy rendeld meg webshopjából a linkre kattintva.)

5/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

11 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Egy valódi ps4-es RTS-t nagy örömmel fogadnék,mondjuk egy Age of Empire vagy Cossacks szisztémájút.De jöhetne a Red Alert és társai is minden formában.Nagyon hiányolom a stílust konzolokról és az irányítás nem lehet kifogás,mert a ps3-as Red Alertnél kiválóan megoldották.

  2. A képeket nézve nekem a ps2-es Kessen-t idézi.Sajnos ez igaz minden formában,annak pozitívumaival és negatívumaival egyben… 🙁

  3. Kár érte.

  4. “Első platinám lesz ps4-en:DNekem az egyetlen problémám az angol szinkron. Hát az valami borzalom.:D “”Merfenerry”””

  5. Stormrise, Dungeon Keeper, King Arthur

    • A Stormrise? Ott ugyan futnak utánad a társak, te te lövöldözöl FPS nézetben.A Dungeon Keeper? Az egy felülnézetes klasszikus RTS.A King Arthur legalább hasonló, de ott nem irányítasz saját figurát.

  6. Ez az stílus amivel kb 2 percet nem játszanék .

  7. Harc közben aktuálisan irányított osztagunk semmit sem csinál magától, hanem szolgai módon utánoz minket. Na ezt utálom a legtöbb hasonló játékban.