Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

BLACK MIRROR (PLAYSTATION 4)

Viszonylag kevés előismerettel kezdtem bele a [b]Black Mirror[/b] tesztelésébe, már ami a borítókat, trailereket és egyéb promó-anyagokat illeti. A játékot a kevésbé ismert King Art Games fejlesztette és a THQ Nordic gondozásában jelent meg.A Black Mirror egyfajta újragondolása az eredeti 2003-as kult horrorjátéknak, a The Black Mirrornak, amely később két folytatást is kapott, mielőtt nemrégiben rebootolták volna.Ez a misztikus horror/thriller/krimi 1926-ban játszódik a skót felföldön. David Gordon elhidegült apja, John halálát – jobban mondva rituális öngyilkosságát – követően Skóciába utazik a Gordon család kastélyába, ahol azelőtt még sosem járt, hogy elrendezze az örökösödés kérdését és fényt derítsen a rejtélyes halálesetre. Hála alig ismert, ellenséges rokonainak, David válaszkeresése lépten-nyomon akadályokba ütközik, ám hamarosan furcsa látomások és misztikus események sorozata kezdi övezni útját. Rá kell döbbennie, hogy a kastélyban sötét, gonosz erők működnek, és ha nem vigyáz, könnyen őrültnek hitt apja sorsára juthat.[YOUTUBE]jZ3mOzM7Htg[/YOUTUBE]Műfaját tekintve a Black Mirror egy modern interaktív kalandjáték (szemben point-and-click elődjével), amelyet leginkább a Telltale Games döntésalapú játékaihoz tudnék hasonlítani. Míg azonban a Telltale-nek bőven volt ideje fejleszteni tökéletlen, de alapvetően működő formuláját, addig a Black Mirroron érződik a kísérletezés és az első részek tipikus szárnypróbálgatása.A történet sajnos felszínes és műfaji közhelyektől, olcsó horror-kliséktől hemzseg, ritmusa kiegyensúlyozatlan és karaktereinek nagyrésze egydimenziós, felejthető, két lábon járó szetereotípia. A horror-elemek nem elég sokkolóak vagy ijesztőek, a misztikum nagyon hamar elszáll és a szereplőkkel nem igazán lehet azonosulni, nehéz kötődni bármelyikükhöz, beleértve a játék unalmas főhősét is. A történet kínál pár meglepő fordulatot, de egyik sem olyan egetrengető vagy emlékezetes, hogy végig megtartsa a figyelmünket, valamint a végjáték is elég vérszegényre és kiszámíthatóra sikeredett.A történet kapcsán talán leginkább az bosszantott, hogy mennyire csapongó és helyenként öncélú, illetve misztikus/paranormális aspektusaiban nem követi még saját logikáját, szabályait sem. Vegyük például a történet egyik fő mozgatórugójául szolgáló látomásokat/emlékeket, amelyekből értékes új információkhoz juthatunk és közben a játék szinte egyetlen veszélyforrásaként is szolgálnak. Mivel harc alig van benne, gyakorlatilag csak ezek alatt a „nyomozós” szegmensek alatt tudunk „meghalni”, ami elég furcsa játékmechanikai döntés (mintha először kifelejtették volna a játékból),illetve a történet szempontjából is megmagyarázatlanul marad.Bizonyos nyomokat, titkokat azonban rejtvények, fejtörők megoldásával fedezhetünk fel, amelyek meglepően szórakoztatóra sikerültek: kínálnak némi kihívást, de nem frusztrálóan nehezek.A Black Mirror másik nagy szegmensét a kastély felfedezése, küldetéstárgyak, nyomok gyűjtögetése teszi ki, amelyek egész logikus, egyszerű sorrendben követik egymást és a legritkább esetben felcserélhetőek, majdnem teljesen lineáris élménnyé téve ezzel a játékot. Utóbbit más körülmények között negatívumként említeném, de a Black Mirror esetében ez nagy könnyebbség, hiszen kissé unalmas, elnagyolt világát – amelyet hibák sokasága tesz élvezhetetlenné – nemigen érdemes felfedezni. Így elérkeztünk a Black Mirror legbosszantóbb részéhez, a bugokhoz. Már a játék első perceiben olyan indokolatlan technikai akadályokba, esztétikai és játékmechanikai hibákba ütköztem, amelyek sajnos végig kísérték és alaposan megkeserítették a 6-8 órás kampányt. Rég játszottam már olyan videojátékkal, amiben a felszínes, közhelyes történetmesélésen túl egyszerűen semmi sem működött úgy, ahogy kellett volna, így kínkeserves feladattá téve annak végigvitelét.[YOUTUBE]Ji3oYbFq9yM[/YOUTUBE]A menüt és a kezelőfelületet ennél kevésbé intuitívra, játékosbarátra már nem is lehetett volna tervezni, de még ez volt a legkisebb gond. A program bugoktól hemzseg, az egészen apró látványbakiktól, a továbbjutást teljesen ellehetetlenítő hibákig, amelyek nem egyszer korábbi mentésem betöltésére kényszerítettek. (A játék auto-mentéseket is készít, ám ezek gyakorisága sokszor kiszámíthatatlan, teljességgel logikátlan.) Ám nem csak apró hibákról van szó, a Black Mirror rengeteg gyengesége sajnos alapjaiban rejlik: előző generációs grafikája, furcsa, természetellenes animációi, darabos mozgásai, a karakterek élettelen szemei és minimális mimikája, a rosszul bevilágított és viszonylag kicsi helyszínek nem indokolják azokat a frusztráló technikai akadályokat, amelyekkel dolgom volt. A program a legkisebb művelet elvégzéséhez is borzasztóan sokat tölt (legyen szó a főmenü megjelenítéséről vagy mentésünk betöltéséről), de még a birtok kis bejárható területeit és a kastély apró szobáit is idegölően hosszú, 10-15 másodperces töltőképek választják el egymástól, ami különösen frusztráló, amikor az ember véletlenül sétál ki egy ajtón hála a nehézkes, esetlen irányításnak vagy a hanyagul rögzített kameraszögeknek köszönhetően. Még mindezzel együtt is rendszeresen futhatunk rosszul illesztett, lassan vagy hibásan megjelenő textúrákba és 1-2 másodperces beakadásokba, amelyek tovább rontják a játékélményt. Bizonyos esetekben, ha rossz szögből próbáltam interakcióba lépni egy tárggyal, akkor a karakter beakadt, forgolódni vagy remegni kezdett, és mivel ezek a műveletek nem visszavonhatóak, korábbi mentésből kellett újraindulnom. Az sem ritka, hogy az átvezetővideók vagy dialógok alatt futunk a fent említett problémákba, a vágásokat megelőzően karakterek tűnnek el vagy jelennek meg, illetve a hang számos esetben rosszul volt szájra illesztve vagy csúszott. Ezek a hibák egy ilyen kaliberű játék esetében egyszerűen nem megengedhetőek és felháborítónak tartom, hogy a november végén megjelent, de még mindig félkész Black Mirrort 12 ezer(!) forintért lehet letölteni a PlayStation Store-ból.Talán a zene a Black Mirror egyetlen olyan aspektusa, ami abszolút javít az élményen. Korrekt aláfestőzenét írtak ennek a skót, gótikus horror-kalandnak, ám idővel ez is kissé repetitívvé válhat.Azt a minimális hangulatot, amit a felejthető, klisés sztori, a gyenge horror és az unalmas karakterek hagynak maguk után, már csak a technikai hibák sokasága teszi jobban tönkre. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy messzire kerülje el ezt az eklektikus, széteső alkotást, vagy ha ilyen műfajhoz támad kedve, válassza inkább a Telltale Games játékait vagy a Quantic Dreams műalkotásait.[i]

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [url=http://platinumshop.hu/product/8379/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Kaland/Black-Mirror]Platinum Shop[/a] budapesti boltjaiban, vagy webshopjából meg is rendelhető, a megadott linkre bökve.)[/i]

3/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

8 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Az eredeti point-and-click részt nagyon csipáztam anno.

  2. 3 pont ?! Kár érte… pedig a képek alapján tetszik.

    • Ez volt a másik probléma, a félrevezető marketing, de főleg a trailer. Egy kicsit az első Dead Island-re emlékeztetett: annak szintén nagyon látványos, de hatásvadász trailer csináltak, aminek aztán hangvételében semmi köze sem volt a végtermékhez.

  3. Szerintem adjatok neki egy esélyt,én nem bántam meg.

  4. Pedig szemeztem vele. De a tekintetem így másfelé fordul.

  5. Szeretem a horror játékokat, és ennek még az idősíkja és helyszíne is kedvemre való, így nagyon sajnálom, hogy ennyire gyenge lett… Az egy dolog, ha egy csapatnak nem áll rendelkezésre elég büdzsé és azért gyenge a végtermékük, de az ilyen lehúzásoktól, trehány munkáktól kinyílik a bicska a zsebemben…

    • Igen, engem sem önmagában egy-egy ilyen apróság bosszantott fel, hanem hogy látszólag mennyire nem is próbálkoztak. A látvány, az animációk, a pörgős, modern harcrendszer nem minden… de volt szerencsém olyan játékhoz, ami ezekben ugyan messze alul maradt, de olyan egyedi, kreatív játékélményt kínált, hogy nem tudtam letenni. Ahogy mondtad, ha látszik az erőforrás hiány, de olyan sztorit vagy élményt kínál, akkor szinte bármit meg lehet bocsátani.