Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

ASSASSIN’S CREED VALHALLA (PS5, PS4)

A viking élet rögös útja.

Nemrég megjelent a tizenkettedik fősodorbeli Assassin’s Creed. A sorozat 2007-es debütálása után rengeteg játék, spin-off, könyv, képregény és egy film is napvilágot látott. Ezek között voltak jobb és rosszabb darabok is, ám az Assassin’s Creed Unity bukása után az azt követő Assassin’s Creed Syndicate már nem hozott elég újdonságot, hogy fenntartsa a rajongók figyelmét. A kiadó ezért úgy döntött, hogy érdemes megreformálni az amúgy jól tejelő sorozatot, és így született meg 2017-ben az Assassin’s Creed Origins. Új elemeket vonultatott fel, rengeteg új szereplővel és teljesen más hozzáállással. Az addig árkád stílusú akció játékot felváltotta az akció-szerepjáték, ráadásul a bejárható Egyiptom is nagyobb, mint bármelyik másik AC térképe. (Leszámítva a Black Flaget, ami még mindig a legnagyobb területtel bír, de nagy része csak tenger.) Bayek sikere után következett a mitikus görög kaland, Odyssey alcímen. Szintén kiváló RPG lett, gigászi terekkel, epikus és rejtélyes történettel, legendás lényekkel tarkítva az ellenfelek seregét. Bár sokan a mai napig rajonganak a hellászi eposzért, tagadhatatlan, hogy történetben és játékstílusában már alig emlékeztetett az eredeti Assassin’s Creedre. Félreértés ne essék, nekem is tetszett Bayek története vagy Kassandra és Alexios kalandja, de már egy ideje hiányzott a régebbi játékok varázsa, illetve néhány játékmenetbeli döntés mindkét játékban megtörte azt az érzést, amitől egy titkos társaság veszélyes gyilkológépének éreztem magam. Most pedig itt az Assassin’s Creed Valhalla, ami megint átemel és megváltoztat pár régebbi elemet, mindezt viking köntösben. Vajon sikerült kielégíteni a rajongók elvárásait?

A világ nem elég

Történetünk a 9. századi Norvégiában és Angliában játszódik – a viking fosztogatások aranykorában. Akkortájt a vikingek bőszen randalíroztak Európában, megszállva országokat, országrészeket. Mindeközben eddig lakatlan részeket is benépesítettek, mint például Izlandot és Grönlandot, és akaratlanul is segítették az európai országok közti kereskedelmet azzal, hogy eladták fosztogatott tárgyaikat, fegyvereiket, megváltak rabolt ékszereiktől és értékes fűszereiktől. Nem is volt ez nagy meglepetés, hiszen a viking szó a skandináv eredetű vikingr szóból ered, ami gyakorlatilag kalózt jelent. Ezért a kemény vikingek azt tették, amihez a kalózok értettek; fosztogattak, gyújtogattak és gyilkoltak. Bár pogány barbároknak tűntek – főleg a britek szemében –, igazából istentisztelő népség volt, teli dörzsölt, okos kereskedőkkel és páratlan harcosokkal. Tisztelték a házasság intézményét és a nőket is megbecsülték: az asszonyok elválhattak, lehetett saját birtokuk és harcosokká is válhattak. Egész Europát bejárták a különböző viking klánok, akik néha szövetségre léptek egymással, vagy éppen háborúzni kezdtek. A legnagyobb fejfájást viszont a szászoknak okozták, mert elképesztő hatékonysággal vettek be angliai területeket –  a leghíresebb vezetőjük Ragnar Lothbrok volt –, ráadásul szívesen le is telepedtek volna, mert élvezték a zöld, meleg éghajlatot a zord téli hegységek után – a britek azonban nem örültek ennek. Ebben az időszakban élt főhősünk Eivor – és hű hollója Synin –, a Holló klán tagja és tiszteletbeli harcosa, az örökös mostohatestvére.

Gyerekként a családot és közösségüket felszámolta a rivális klán, amiért karakterünk, Eivor immár 17 éve próbál bosszút állni. A klán vezetője, aki örökbe fogadott minket, nem ért egyet hősünk agresszív módszereivel, de nem is tart vissza, főleg, hogy fia, Sigurd hasonlóan gondolkodik és a mi oldalunkon áll. Egyszerű fosztogató életünk több szempontból is bonyolulttá válik, amikor Sigurd három év portyázás után visszatér. Két csuklyás idegen társaságában érkezik, akik később – egy rejtett penge átadásával –, elmesélik, hogy mi zajlik a a világban a színfalak mögött, és bizony kiderül, hogy családunk gyilkosa egy titkos, gonosz rend tagja. Nem toboroznak be minket, de mivel érdekeink egybeesnek, ezért kölcsönösen segítjük egymást. Miután bosszút álltunk, kiderül, hogy Norvégia gyökeresen meg fog változni, mert béke reményében a klánok egy király alá tagozódnak be. Sigurddal azonban nem vagyunk a szelíd együttműködés hívei, ezért úgy döntünk, hogy csónakot ragadunk és elhajózunk Anglia gyümölcsöző partjai felé. (Ami egyébként több, mint egy hétig tartott azokban a kis viking hajókban, szóval minden tisztelet kijár nekik.) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy amint elérjük Ragnar települését, üresen találjuk azt, lehetőséget biztosítva a saját közösségünk megalapításához. Célunk tehát egy viking városka kialakítása, miközben a szomszédos királyok és uralkodók segítségével tovább terjeszkedünk. Orgyilkos lakosunk arra számít, hogy aktívan segítünk majd neki likvidálni az itt még The Ancient Onesnak nevezett társaságot. Angliában már évszázadok óta nem volt aktív az Assassin rend, – itt még Hidden Ones – éppen ezért teljesen eluralkodott a rivális szekta. Lévén, hogy amúgy is érdekünk kiirtani ezeket a nagy hatalmú embereket, besegítünk, de ténylegesen nem válunk orgyilkossá. (Legalábbis 40 óra játék után még nem voltunk azok.) (Egy harmadik szálon is fut egyébként a cselekmény, amit inkább nem lövök le nektek, érdemesebb megtapasztalni.)

A történet alapjai egészen jók, bár sok helyen sajnos elég gyengére sikeredett az írás, tud azért érdekes lenni. A sztori egyébként elvileg több módon is véget érhet, és bizonyos döntéseink kihatással vannak ránk és mások jövőjére, de még nem fedeztem fel olyat, ami a cselekményt drasztikusan elmozdította volna más irányba. Ez egyébként az Odyssey alatt is probléma volt, hiába mondtam egy párbeszédnél, hogy nem bízok benned és nem akarok erről beszélni, két mondat után a karakterem maga kezdett beszélni arról, amiről én nem szerettem volna. A három történetszál viszont gyakorta elveszik tonnányi tennivalónk mellett, szóval pár nagyobb hangvételű küldetésen kívül a történet néha-néha feledésbe merül. A „valós” cselekmény Laylavál teljesen háttérbe szorult, de még mindig nem annyira rossz ez a szál, mint amilyen Desmond halála után volt – bár azt is tudom, hogy sokan nem szeretik az Animuson kívüli sztorit.

Madarat tolláról…

Eivor neme kiválasztható a játék elején, illetve bármikor dönthetünk úgy kalandozás közben, hogy ezen változtatnánk. Továbbá elérhető egy mód, ami váltogatja a karakterünk nemét attól függően, hogy melyik génállomány rendelkezik az adott memóriához szükséges erősebb kapcsolattal. Ezt mindenki értse olyan zavarosan, ahogy le van írva. Mindenesetre úgy érthető meg ez a legjobban, ha úgy képzeljük el, hogy Eivor legendája szájhagyomány útján terjedt, és az egyik történetben nőként, míg a másikban férfiként meséltek róla. Egyébként a szinkronhangok kivételével abszolút semmin nem változtat, hogy a női vagy férfi verzióval szerepelünk. Megnéztem mindkét karaktert, de jómagam a női Eivor mellett tettem le a voksom. Egyrészt személyes okból, hogy a kiadónak végre leessen, hogy szeretünk komplex női főhősökkel játszani, másrészt a színészek miatt. A férfi Eivor hangja nem más, mint Magnus Bruun, aki már játszott TV sorozatban vikinget, ráadásul úgy néz ki, mint egy igazi viking. Viszont míg a The Last Kingdomban erős, barbár modorral rendelkezett, itt egy jóval nyugodtabb, kimértebb hangot kölcsönöz hősünknek. A női Eivornak Cecilie Stenspil kölcsönzi a hangját, aki egészen elképesztő munkát végzett. Okos, tanult modora mögött egy érdes, sós szél és mézsör által megtépázott hangjátékot tett le az asztalra. Mikor főhősnőnk nyugodtan beszél kellemes hallgatni, viszont ott bujkál a hangjában a tettre kész, vérszomjas viking, aki kérdés nélkül veti be a fejszéjét – ha szükséges.

Eivor alapvetően szerethető karakter, egyszerű vonásokkal, hogy mindenki a helyébe tudja magát képzelni. Komplex hősnek sajnos nem nevezhető, a legtöbb problémát a baltájával oldja meg, de valós embernek érezzük, saját gondolatokkal rendelkezik és szeretteire igen érzelmesen gondol. Nem lesz akkora rajongótábora, mint egyes korábbi szereplőknek, de számomra mindenképpen dobogós helyezés.

Számos karakterrel találkozunk a fő- és mellékküldetések rengetegében. Találkozunk királyokkal, más vikingekkel, szász banditákkal, angol városlakókkal és úgy összességében mindenkivel, aki megfordult az akkori Anglia területén. Ezeknek a karaktereknek is remek a szinkronmunkájuk, mint például Sigurd, Randvi (Sigurd felesége) vagy Valka (közösségünk sámánja), de írás szempontjából már más a helyzet, a karakterek nagy része egysíkú és egyszerű, a motivációjuk és céljaik könnyedén megérthetőek, de a történet eszközeként hatnak, mintsem szerves részeként – egyetlen létjogosultságuk az, hogy Eivor kalandját tovább gördítsék. Éppen ezért, aki mély, bonyolult karakterekre számít, az könnyen csalódni fog.

Vadregényes tájak, ősi városok

Az Assassin’s Creed Valhalla világa gyönyörűen van megalkotva! A Ubisoft mindig is értett a terek megalkotásához és ez most sem volt másképp. A prológusban lévő Norvégia hegyes, havas tájai annyira valóságosak, hogy játék közben szaggat a csontomban a hideg, ha a kietlen hegytetőkön bóklászok. Eközben kisebb-nagyobb viking települések törik meg a hideg tundrát, ahol melegen üdvözölnek egy tülök mézsörrel. Ezzel szemben Anglia csodás, zöld és színes, változatos helyszínekkel, hatalmas flórával és faunával rendelkezik: madarak és állatok futkároznak a különféle erdőkben, és boldogan szökkennek át a még vad mezőkön. A térképet a valóságban is létező folyók szabdalják fel, ezeken gyorsan tehetünk meg távokat a hajónkkal vagy a lovunkkal. (Igen, lehet úszni hátasunkkal.) A játék rengetegszer néz ki úgy, mint egy megelevenedett festmény, remek színpalettát használtak és a HDR-rel igazán életre kelnek a tájak és benne a szereplők. A mesés Anglia tele van romokkal, erődökkel és kezdetleges, de növekvő városokkal. A folyókat gazdag templomok szegélyezik, ami tökéletes célpont vikingjeink számára. Három nagyobb, olyan település is megtalálható, amelyek mára nagyvárosok Anglia területén: Lunden (ma London), Jórvík (York) és Wincestre (Winchester). Persze nem lehet őket a mai városokhoz hasonlítani, a régi romokból mára szinte semmi nem maradt meg, de akik jártasak a történelemben, azok fel fognak ismerni bizonyos építményeket, akik pedig nem, azok majd rácsodálkozhatnak a régi helyekre. Megtalálhatóak benne más híres helyek is, mint például a Stonehenge vagy a doveri fehér sziklák, ezek szintén elképesztő látványt nyújtanak. Sok dologra akadhat panasz, de a látványra garantáltan nem lesz!

A mindennapok megszokott nyugalma

Persze minek a remek térkép, ha nem lehet mivel megtölteni? Hogy sikerült ez az új játékban? Bár az Origins és az Odyssey tele volt mellékküldetésekkel és tevékenységekkel, számomra hamar repetitívvé vált és elvesztette a varázsát. Jó hír, hogy a Valhalla szerencsére nem ilyen. Minden megyében a fő és mellékküldetéseken kívül három tevékenység tűnik fel a térképen. Ezeket különböző színnel jelöli a térképsegédlet. Az aranyszínű dolgok a vagyonunkat duzzasztja, legyen az páncél, fegyver, nyersanyag vagy képesség. A fehér pontok gyűjthető tárgyakat vagy apró feladatokat rejtenek: római maszkok, tetoválások, régi viking történetek és Orgyilkos feljegyzések, de akad itt átoktörés is. A kék pöttyök pedig kisebb mellékküldetéseket jeleznek. Akadnak rendes kisebb kalandok, amit hagyományos módon NPC-től vehetünk fel, azonban a kék jelzéssel ellátott részek gyakran egy rövidke kis találkozásnak nevezhetőek. Van, hogy egy alvajárót kell megvédenünk a veszélytől, esetleg valakinek hoznunk kell egy angolnát, vagy megszerezni egy közelben lévő tárgyat, felfedezhetünk egy ősi kriptát, de akadnak emlékezetes harcok is, illetve itt van a flyting. Ez egy régi viking szokás, ahol izmaik helyett az elméjükkel csatáznak, úgy, hogy egymást szidják ritmikusan, rímbe szedve. A flytingban nagyon élvezetes és vicces, ahogy MC Eivor módjára alázzuk meg az ellenfeleinket, ráadásul nő ettől a karizmánk (nem a karizmunk), ami segíthet bejutni más küldetésekhez, vagy adott esetben rábeszélhetünk valakit például arra, hogy kevesebbet kelljen fizetnünk. Különböző apróbb elfoglaltságaink is adódnak majd, mint például az ivóversenyek és az orlog, a viking kockajáték.

Az egyik legfontosabb dolgunk viszont a településünk, Ravensthorpe fejlesztése. Ez a hely egyébként ma is létező város, viszont a nevét csak a legendák szerint kapta viking telepesektől, igazság szerint valószínűleg csak véletlenszerűen nevezték el a szászok, de a történet szempontjából ez kapóra jön, hiszen a Holló klán tagja vagyunk, Ravensthorpe pedig lefordítva azt jelenti, hogy a Hollók Városa. Egyébként ez a rész pont emlékeztet régebbi Assassin’s Creedekre, ahol a városunkat kellett fejleszteni, hatalmas bevételt eredményezve hősünknek. Itt nem pénzt kapunk, hanem különböző kereskedési lehetőségeket, illetve hozzáférünk mellékküldetésekhez. Pár helyet a történet miatt muszáj felépíteni, de onnantól mi döntjük el, mire költjük a nyersanyagunkat. A falufejlesztéshez szükséges utánpótlást természetesen templomok portyázása közben szerezhetjük meg, illetve egy keveset találni elszórva ládákban is. Ha közösségünket szeretnénk naggyá tenni, akkor irány fosztogatni!  Különböző erődöknél és táboroknál már nem feladat mindenkit likvidálni és kifosztani a helyet. Akár be is osonhatunk, aztán elsunyulhatunk zsebünkben a zsákmánnyal. Egy pillanatra sem éreztem, hogy a játék az arcomba tolná, hogy ezeket meg kell csinálni. A térképen minden feladat egy apró, nem zavaró kis pötty, ami bár tényleg opcionális, mégis változatosabb, mint elődjeinél, és nem érződik rajta az a bizonyos „munka” érzés, amit néhány nyílt-világú szerepjátéknál tapasztalni.

Élesebb a kardnál a fejsze

Ahhoz, hogy bevegyük Angliát, nem elég felfedeznünk és szövetségeket kötnünk. Ezeket meg is kell erősítenünk, úgy, hogy végzünk ellenfeleinkkel. Ehhez az Assassin’s Creed Valhalla remek fegyvereket és képességeket kínál fel. Vége a korábban látott karakter szinteknek, nem fogunk belefutni olyan erődökbe, amik tele vannak nálunk sokkal nagyobb szintű ellenfelekkel. (Van persze pár boss, amihez érdemes fejlődni, de ez is csak ajánlás.) Ehelyett jött a power (erő) szint: minden szintlépéskor kapunk két pontot, amit eloszthatunk három csillagképen: a Way of the Bear közelharci, a Way of the Wolf távolsági, míg a Way of the Raven lopakodó képességekkel lát el minket. Ne aggódjunk, ha rossz helyre nyomjuk el a pontjainkat, vagy kipróbálnák más stílust, ezek a pontok bármikor változtathatók – akár együtt, akár külön. Ezek egyrészt passzív képességet adnak, de egy-egy csillagkép közepe aktív adottsággal ruház fel minket, például irányítható nyílvessző, dárdák, bombák visszahajítása vagy a parry sebzés. Ezek közül néhány a korábbi játékokban aktiválható képesség volt, de ezeket most más rendszer váltotta fel. Maradt azonban a négy távolsági és négy közelharci képesség, amik ugyanúgy adrenalinsávunk egy csíkját emésztik fel, mint az Odysseyben. Viszont itt a képességek el vannak rejtve a térkép különböző pontjain – ezeknek a könyveknek a megtalálását érzem egyedül erőltetetettnek, de  az arany pontok közelébe érve megmutatja, hogy az mit rejt, éppen ezért, ha nem azt látjuk, amire vadászunk, akkor nyugodtan tovább állhatunk.

A rengeteg fegyver és páncél, amit megtalálhatunk, harmonizál ezekkel a képességekkel. Minden eszközünk rendelkezik egy kis képpel és színnel, ami azt jelöli, hogy melyik csillagképpel működik jól. Ezek az eszközök erősebbek, ha azon az úton több pontunk van elosztva. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak olyan felszerelésünk lehet, de érdemes átgondolni, mit használunk. A fegyverarzenálunk hatalmas: fejszék, balták, kardok és különböző pengék elérhetőek a pajzsok és a három különböző típusú íj mellett. A gyilkolás eszközeinek végtelen permutációját hozhatjuk létre, hiszen mindkét kezünkben lehet valamilyen egészségre káros fegyver. A tárgyaknak négy rangja van: fine (szürke), superior (piros), flawless (kék) és a mythical (arany). Külön kiemelném, hogyha az adott páncélunk már fel van fejlesztve, akkor amit frissen találunk, körülbelül ugyanolyan szintű lesz, esetleg egy kicsit kisebb. Így kevesebbszer fordul elő, hogy a zsákmányunk erősebb szinten fabatkát sem ér, és jól eső érzés, hogy nem kell sokat rákölteni a fejlesztéshez. Mivel pedig nincs szintezés, amit megtalálunk, azt rögtön használhatjuk is. Eszközeink rangján kívül az erősségüket is növelhetjük tízszer, ezt gyakori nyersanyagokkal tehetjük meg, mint a vas és a bőr, míg a különböző rangokért már ritkább érceket kell kicsengetni. A tárgyaink rendelkeznek alap képességekkel, a ruhák pedig szett bónuszt is adnak, ha rajtunk van minden darab. Eivor cuccait felturbózhatjuk különféle rúnákkal, ezek minimálisan erősítik karakterünk fegyverzetét, és gombnyomásra cserélhetőek. Plusz pont, hogy a rang megváltoztatásán kívül nem kell kovácshoz vinnünk az eszközeinket – minden mást megoldhatunk kalandozás közben.

A harcrendszer maradt olyan, amilyen volt; gyenge és erős támadások, kitérések és parryk, egy kis lopakodással és íjászkodással teletűzdelve. A bunyó nyers és brutális, érezhető benne az erő, úgy, hogy nem érződik emberfelettinek hősünk. Egyes kivégzések viszont olyan jól sikerültek, hogy mindig felszisszenek, vagy kiszalad egy „uff”. Kifejezetten jól működik a rendszer és élvezetes benne küzdeni, viszont kellő figyelmet fordítottak a lopakodásra is. A kaotikus portyázások meghozzák az igazi viking hangulatot, eddig az egyik legélvezetesebb küldetés is egy hatalmas erőd bevétele, ahol hajókat, bombákat és faltörő kost is használunk ellenünk likvidálására. Ennek ellenére remekül megoldották, hogy a lopakodós Assassin’s Creed vonal se vesszen ki a szériából. Újra megjelent az Eagle vision – itt most Odin’s sight – amivel átláthatunk a tereptárgyakon, kijelölve a levágandó szászokat. Ez számomra nagyon hiányzott az előző két játékból, bár a végén a madaras szkenneléshez is hozzászoktam, ez sokat segít a lapulás rajongóinak. Sajnos így madarunk kicsit háttérbe szorul, de ha szeretnénk messzire kémlelni, Synin segít. Visszaköszön még a blend, vagyis beolvadás, ami már az első AC óta jelen volt. Köpenyünket és csuklyánkat felvéve nehezebben vesznek észre egy lezárt területen, csatlakozhatunk csoportokhoz, illetve helyet foglalhatunk padokon vagy belekezdhetünk kisebb elfoglaltságokba – például gabona őrlésébe –, hogy elkerüljük a gyanakvó pillantásokat. A rejtett penge az Odyssey kihagyása után újra szerepet kap: most az alkarunk tetején helyezkedik el, igazodva a viking értékekhez, ahol nem takargatták a fegyvereiket – ráadásul így Eivor megtarthatja a gyűrűsujját. Ahogy mondtam, a szintek hiánya miatt minden karakter – bossokon kívül – rögtön kivégezhető a rejtett pengével. A nagyobb ellenfelek csak egy képesség kiváltása után fekszenek ki egy szúrástól, feltéve, ha megfelelő időben nyomjuk meg a gyilkolás gombot. Bár akinek ez a QTE se tetszik, az a menüben beállíthatja, hogy mindenki ugyanúgy meghaljon egyből – bár arra felhívják a figyelmünket, hogy eredetileg nem így tervezték az élményt. A harc nem túl nagy kihívás még Berserkr módban sem, ami a nehéz szintnek felel meg. Ez ugyan tapasztalattól függ, de néhány izgalmas bosson kívül ez a szint teljesen megfelelő számomra. Külön kiemelném, hogy a lopakodás szintje is állítható – tehát az, hogy milyen szemfülesek az ellenfeleink. Ez nagy segítség lehet olyanoknak, akik szeretnek lopakodni és jól is megy nekik, de a harc kevésbé – vagy fordítva. Az új elemek csiszolásával, és a régebbi elemek visszahozásával egy brutális, élvezetes, kellően látványos harcrendszert alkottak meg a készítők, amitől igazi vikingnek és assassinnak érezhetjük magunkat.

Az ördög a részletekben rejlik

Említettem, hogy a játék tájai nagyon szépek és ez igaz is, viszont a grafika nagyon sokszor felemás érzést kölcsönöz az egésznek – most a PlayStation 4 változatról beszélek. Olykor baromi jól néz ki minden a legapróbb részletekig, máskor viszont olyan, mintha nem is a Valhallával játszanék, hanem a széria egy régebbi részével. Ezt igazolva tele van azzal az internet, hogy bizonyos embereknél borzasztóan fut a játék platformtól függetlenül. Lehet, hogy nagy erőforrást igényel a környezet megjelenése – pedig ott is előfordulnak betöltési problémák –, mégsem értem, miért kell emiatt néhány modellt lebutítani. Nem tudom, hogy ez azért van, mert az Anvil már nagyon elavult motor, vagy az ok pusztán a kiadó „laza” hozzáállása a hibákhoz, mindenesetre remélem pár patch után megszűnnek ezek a problémák. (Sajnos PlayStation 5-ön még nem láttam a játékot, de nagyon kíváncsi lennék, ott hogyan teljesít.) Ezen kívül nem találkoztam hatalmas bugokkal, jóllehet, a mesterséges intelligencia még mindig nagyon buta, és akadnak apróbb játékhibák, de sajnos ezt megszokhattuk már. A zenét és a hangokat ismételten sikerült eszméletlen jól eltalálni, remek dallamok, igazi vikinges zenék kísérik utunkat, miközben megmaradt az igazi Assassin’s Creed érzés. A hajókázás közben már nem csak viking népdalokat hallgathatunk, de különböző skandináv történeteket és legendákat is mesélnek nekünk. Lehet, hogy nem a legszebb játék az adott generációban, de AC-nak igazán mutatós, stílusa és hangulata pedig lehengerlő.

Az Assassin’s Creed Valhalla úgy újult meg, hogy visszahozott régi elemeket, és csiszolt az előző két rész újdonságain. Remek világot alkottak középszerű történettel, viszont stabil lábakon álló harcrendszerrel. A hatalmas játéktér végre nem hat sem üresnek, sem unalmasnak vagy repetitívnek, és úgy összességében azt az érzést sugallja, hogy a sorozat most tért rá arra az útra, amit követni szeretne a továbbiakban. Sajnálom, hogy nem kaptunk több szerethető karaktert, és hogy Layla és a többiek története már csak elvétve lényeges. Azonban örülök annak, hogy lejjebb csavartak az RPG vonalon, nincsen semmi szintekhez kötve, és visszakerültek a sorozatot meghatározó részletek, mint a Hidden Blade és a blend. Bár kissé szkeptikus voltam az elején – nem is nagyon követtem a híreket róla –, mégis kellemesen csalódtam. Tény, hogy számomra még mindig nem ez lett a legkedvesebb játék a sorozatban, de dobogós alkotást sikerült letenni az asztalra. Technikai és történetbeli hibái miatt azonban nem érdemel, csak 8 pontot, de ezt jó szívvel adom! Remélem a Ubisoft tartja ezt az irányvonalat, mert az Assassin’s Creed Valhalla olyan lett, hogy még Odin is ujjongva figyeli ezt a fenomenális viking kalandot. Ne feledjétek: Nothing is true, everything is permitted.

Ha kíváncsi vagy arra, milyen a játék egészben, nézz bele az egyik korábbi streamünkbe.

This image has an empty alt attribute; its file name is valhalla.jpg

Mindez PlayStation 5-ön:

A játék PlayStation 5-ös verziója sajnos nem használja ki az új gép adta lehetőségeket. A legnagyobb és legfájóbb ezek közül a DualSense kontroller mellőzése, ami csupán változó intenzitású rezgéseket nyújt nekünk az ütésekkor csaták hevében. Bár sajnos a gyors betöltést lehetővé tévő kártyák is hiányoznak, a játék töltési ideje kétség kívül sokkal gyorsabb, mint elődeié, így véget érnek az utazási idő alatti mobilnyomkodások.

A játék képi világa azonban elképesztő: lélegzetelállító tájak, gyönyörű színek, kidolgozott várak és élethű karakterek kísérik utunkat. Kiemelkedő még az audio: a tárgyak és a környezet 3D-s hangjának köszöntően valóban olyan, mintha mi is ott lennénk Eivorral. Fantasztikusak a zenék is, különösen az az élmény, ahogy tökéletes ritmust adnak a csatáknak.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. Ha megveszed PS4-re, PS5-re is megkapod – és fordítva. A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült. )

Pozitívum(ok)

  • Remek, kidolgozott világ
  • Látványos, brutális harcrendszer
  • Jó zenék és hangok
  • Visszatérő régi elemek
  • Izgalmas, változatos mellékküldetések

Negatívum(ok)

  • Középszerű történet
  • Unalmas mellékszeplők
  • Teljesítmény és kinézetbeli problémák, főleg PS4-en
8/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat:

martin beleszól:

11 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Régen szakítottam a sorozattal, nem tudott lázba hozni az első három rész után. Azt hiszem, nekem túl gyors volt a soron következő epizódok megjelenésének tempója, és egyszerűen besokalltam tőle. Viszont a barátnőm játszott az Originssel, amit elnézve már szívesen tettem volna vele egy próbát én is (csak másik játék volt folyamatban). Eléggé rákattant, és amikor jött a Valhalla, kijelentette, hogy neki ez kell. Na, mondom, nem is rossz, ez a vikinges téma nekem is bejön, úgyhogy előrendeltem. Szóval, ez lesz a következő AC, amivel hosszú idő után újra játszani fogok.

    1
  2. Nekem ez a rész most betalált. Semennyire nem érdekelt ez az epizód sem ,mint úgy általában a többi Ubisoft termék sem az utóbbi időben ,de bátyám és az Acg review valahogy meggyőzőtt és végül beszereztem. Valószínűleg az is segített ,hogy nekem az Origins kimaradt és az Odyssey-el is csak épphogy játszottam, szóval jót tett egy kis szünet. Lehet Ubinak sem kellene évente dobálnia az új címeket…de erről már sokszor beszéltünk. Főleg mert jó kis relaxálós játék lett a Valhalla, de rettentően bugos. Viszont a zenék, hangok, hangulat csillagos ötös szerintem és most valahogy még a mellék küldetések is egész tűrhetők. Volt ami vicces volt…,idejét nem tudom mikor nevettem egy AC játék miatt utoljára és nem magán a terméken. Nálam ez a harcrendszer elmegy kategória ,de azért van egy két jó skill.

    1
  3. Ubifos nem tanul. Gyakorlatilag ua mint az Odyssey, csak pepitában. Egy semmitmondó történet, unalmas szereplők(nem beszélve a vérciki elrontott névadásról), de látványos(noha most ezt eléggé megsínyli a teljesítmény) és van egy megint túldeminzionáltan nagy térkép ugyanazzal a monoton sidequest meg quest rendszerrel mint eddig. Ugyebár ezt akarják szavatosságnak hívni. Az Odyssey még valahogy lement nekem, mert ott a korszak szívem csücske, de ez…ez most tényleg kimarad. A teszt messzemenően jobb, mélyebb és színvonalasabb mint maga a játék, mint ez a játék megérdemelné…”Gyöngyeiteket…”

    • Szerintem sokkal érdekesebb dolgokkal töltötték fel a mapot mint az Odysseyben vagy az Originsban. Az Originsban voltak még mondjuk király dolgok, de mindkettő repetitív volt egy idő után, főleg az egymás seggébe lévő outpostok kipucolása. Még ha a Valhallában nem is mély sorsdöntő mellékküldik vannak, mégis változatasabb mint az előző kettő volt. A sztori gyengeségét én is sajnálom, de már rég kiszálltak az erős írók a projektből. Ráadásul szerintem a map nem olyan hatalmas mint az Odysseyben volt.

      • Az Origins volt szerintem améretre leginkább eltalált. Az említett outpostos probléma nekem inkább az Odyssey ben volt sok. “Hopp egy új sziget! Egy outpost, legyakok mindenkit(még lopozni sem érdemes mindig). Hopp egy amazon falu, legyak mindenkit. Jé egy állatbarlang, megöl mindent. Nicsak egy bandita tábor, hírig. Kis település! kb. 2-3 fetch quest. Hopp egy outpost! ” És így a végtelenségig, ha az ember nem épp a főszálat követi vagy egy két izmosabb később mint ingyen dlc berakott mellékküldetést követ. Már TÚL NAGY volt a map és repetitív. Főleg, ha minden kérdőjel érdekelt. (engem igen)
        Originsben ez még épp hogy elment, bár ott is a végén a görögösebb területhez érve eléggé bele voltam fáradva. Igen, beletettek a Valhallába pár kiveszett dolgot, meg jó pár easter egget, de sem a map nem lett kisebb és a teendők sem olyan változtatosak. Nekem nincs meg, de haverom minden tanácsom ellenére megvette, nála toltam fél napot. Marginális a változás, igen az irány jó, de erre a marginális válozásra megint felhúzni egy teljes 100 x órás játékot valahogy elég cashgrab, mintsem előremutató. De igen, van változtatás, az viszont nagyon-nagyon kevés, olyan ezért méltatni a játékot, mint gyogyós Pistikének simogatni a buksiját, hogy végre nem azt hiszi, hogy minden állat nyúl. Ennél egy teljes áras AAA címnél sztem több kéne. De ez is csak egy vélemény.

    • Kiindulva a hírből, miszerint a sorozat legjobban startoló epizódja volt ez, lehet nincs igazad.

      1
      • Viszonyítva az elözőekhöz képest, lehet, de sztem itt egyszerűen a témaválasztás populárisabb, semmi több. A viking témát zabálják a népek. Ettől még nem biztos, hogy valós kép magáról a játékról.

        • A teszt azt mondja, hogy a játék jó. Más tesztek is azt mondják, hogy a játék jó. A játék ráadásul jól fogyott. De ennek ellenére valószínűleg lehet neked van igazad, és ez nem fest valós képet a játékról. 🙂

  4. Kiváló teszt, olyannyira, hogy bár rühellem a sorozatot, most kedvet kaptam hozzá. Az utóbbi idők egyik leghangulatosabb írása, ami átment a kezeim között.

    1
Advertisements