Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Assassin’s Creed Valhalla – Dawn of Ragnarök kiegészítő (PS5, PS4, PSN)

A félszemű zsarnok.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Az Assassin’s Creed sorozat leginkább sci-fi, de mindig is tartalmazott bizonyos fantasy elemeket: vagy legalábbis a tudományos fikció köntösébe bújtatott olyan tényezőket, amik minden egyéb helyzetben varázslatnak és meseszerűnek tűnnének. Az elmúlt epizódok azonban sokkal direktebb módon szőtték bele játékmenetükbe és narratívájukba ennek a műfajnak a sajátosságait, aminek egyik legfőbb oka, hogy a koroknak, amikben játszódnak, elidegeníthetetlen része a mitológia. Az Assassin’s Creed Origins Kleopátra Egyiptomába enged betekintést, kiegészítője pedig a régió és éra mondavilágát járja körbe. A peloponészoszi háborút feldolgozó Assassin’s Creed Odyssey-ben pedig a görög panteon tagjaival és mitikus lényekkel futhattunk össze ingyenes és fizetős kiegészítőkben. Nem meglepő tehát, hogy bár évszázadokkal később játszódik az Assassin’s Creed Valhalla, itt is előkerülnek istenek, héroszok és monstrumok – elvégre a viking kultúra egyik meghatározó, nagy hatású része volt a skandináv térség hitvilága. A legfőbb különbség, hogy ebben a fejezetben a rendes sztorivonal szerves részeit képezték az égiek, egyszerre duzzasztva a főhős portyázó viking, Eivor narratíváját, a mitológiai eseménysorozatokat és a jelenkori cselekményt – de ennél többet nem árulnék el, nem szeretném lelőni a poént annak, aki még nem ért a végére a kalandnak.

A játékosok az alapélményben a jégóriások otthonába, Jotunheimba, valamint Odin, a legfőbb isten saját királyságába, az észír nevű lények lakta Asgardba is ellátogathattak, most azonban egy teljesen új hely várja őket: Svartalfheim. Az új bővítményben Odin, akit számos neve közül a leggyakrabban Havinak szólítanak, azért jön a törpék lakta világba, mert a muspelheimi tűzóriások királya, Surtr, elrabolta „hősünk” sérthetetlen fiát, Baldrt. Havi a gyermek anyjával, Friggel indul megmenteni, de legyőzik őket, a nőt pedig meggyilkolják. A főisten bosszúra szomjazva indul útnak, hogy visszaszerezze Baldrt és végezzen Surtrral és csatlósaival, ehhez azonban kénytelen a menedékhelyekre vonult törpékkel szövetkeznie, akik otthonait elpusztították a hódító lények. Emellett pedig Damoklész kardjaként lebeg felette egy jóslat, miszerint Surtr miatt veszi majd kezdetét a Ragnarök, azaz a jelenlegi világ végét okozó kataklizmikus esemény – innen jön a kiegészítő címe, azaz „Ragnarök hajnala”.

A játékélmény gyakorlatilag teljesen megegyezik az alapjátékéval: Havival bejárhatjuk a masszív terepet, teljesíthetjük a küldetéseket, és ellátogathatunk a térképen jelölt pontokra, hogy fejleszthessük képességeinket és felszerelésünket, vagy érdekes eseményekben vegyünk részt. A legfőbb újítás a „Hugr”, azaz a „lélek” szisztémája. A támadók különböző különleges képességekkel rendelkeznek, legyőzésük után ezeket pedig „kiszakíthatjuk” belőlük az új „Hugr-rip” eszköz segítségével. A Muspelektől megszerzettel például tűzóriássá válhatunk, amivel egyrészt beolvadhatunk ellenségeink közé, másrészt sebezhetetlenül mászkálhatunk a meghódított településeket és helyszíneket belepő láván. Az itt is felbukkanó Jotunoktól megkaparintott egyik technikával íjunkkal becélozva odateleportálhatunk bizonyos pontokhoz, vagy távolról teremhetünk ott egy gonosznál, hogy végezzünk vele – amellett, hogy külsőnk is módosul a megtévesztésükhöz. Egy másikkal feltámaszthatjuk a legyőzött ellenségeket, vagy madárrá változva szárnyalhatunk az égen. A Hugr-ripbe – kezdetben – egyszerre csak két ilyen képességet rakhatunk, így mindig le kell váltanunk egy betárazottat. Egy külön erőforrást is igényelnek, amit a terepen termő virágokból vagy az ellenségek kiiktatásából nyerhetünk ki, vagy beáldozhatjuk az életünket az erre a célra kijelölt helyeken. Több feladvány és kihívás kötődik ezekhez, és kifejezetten hasznos adalékok, amik gördülékenyebbé teszik az élményt. Az tény, hogy gyakorlatilag teljesen elrugaszkodott az Assassin’s Creed „hagyományos” világától, de sokkal élvezetesebb felfedezni a hatalmas világot úgy, hogy szárnyakkal juthatunk fel egy magas hegy tetejére, nem monoton mászással. Utóbbi azért is nagyon jó, mert a Muspelek masszív, lebegő, tüzes-magmás szigetekről felügyelik a térséget, ezek megcsodálása pedig így még különlegesebb – nem beszélve a hatalmas építményekről, szobrokról és természeti szépségekről. Maga a Hugr-rip is tovább fejleszthető, hogy a képességek hatékonyabbak legyenek, vagy például többet lehessen beállítani – ehhez a nyersanyagokat a specifikus ellenségtípusokból vagy adott helyszíneken lehet megszerezni.

Természetesen jöttek a szokásos újítások is: több vagány páncélszettet lehet meglelni, valamint a meglévőket is egy szinttel tovább lehet fejleszteni a portyázásokkor zsákmányolt platinarudakkal. Vannak friss, a harcban bevethető, „mágikusabb” technikák, a felszerelésbe pakolható különlegesebb rúnák, és számos díszítőelem nem csak Havi, hanem Eivor és települése számára is. Van egy teljesen új fegyvertípus is, az „atgeir” ami a vikingek által használt egyfajta alabárd: a könnyű és nehéz ütések váltogatásával speciális új kombókat vethetünk be. Ezek egyébként jópofák, de ha valaki már sokat kalandozott az alapjátékban, akkor sem túl nagy kihívást nem jelentenek a mindenféle különleges képességgel felruházott ellenségek, se nem érzi majd szükségét új technikák bevetésére.

Svartalfheim nagyobb a frankiai és az ír kiegészítő helyszínénél, és tele van újból tennivalókkal. Ha már untad az Assassin’s Creed Valhalla stílusát és felépítését, ez nem fog túl nagy változatosságot nyújtani, de ha élvezted, vagy jól esik egy kis listaszerű feladatteljesítés, akkor hozza a kötelezőt. Bizonyos mozzanatai egyébként kifejezetten jóra sikeredtek: a vadonba bajba jutott törpék küldetései nagyon viccesek, míg a menedékbe szorultaké hajaznak időnként a való világ eseményeire. Nincs túl kifinomultan megírva a cselekmény, ahogy a dialógusok sem, de át-átcsillan azért néha a mondanivaló. Emellett pedig számos skandináv mese köszön vissza, a maguk humorával, szomorúságával és szépségével. Remek megismerni a mondákat, a szereplők, lények vagy varázserővel bíró tárgyak eredettörténetét, és izgalmas találkozni olyan figurákkal, akikről olvashattunk, vagy akár más játékokban összefuthattunk: mint például Ivaldi, Sindri és Brokkr, a legendás kovácsok, vagy épp Kará, a valkűr. Sajnos ez a bővítmény nem a legjobb keret ahhoz, hogy kibontsa és átadja a narratívák mélységét, de önmagában azért egy a középszerűnél azért magasabb szintű szórakozást nyújt. Ami kifejezetten szórakoztató, azok a logikai feladványok, amik vagy a képességeket, vagy fénycsóvák mozgatását igénylik.  Ötletesek és jó, de nem túl bonyolult feladványok, amik mindig valami hasznos holmit rejtegetnek.

A legizgalmasabb talán Havi karaktere, aki elképesztően arrogáns, és céljáért bárkit és bármit hajlandó feláldozni. A törpéknek csak azért segít, hogy kihasználhassa őket, gyakran manipulálja mások érzelmeit saját javára, és a legtöbbször igyekszik figyelmeztetni mindenkit arról, hogy ő a legnagyobb hatalommal bíró lény. Ennek ellenére időnként rádöbben saját ellentmondásaira és átérzi a környezete szenvedését, a figura komplexitásához pedig nagyban hozzájárul Magnus Bruun színész munkája, aki egyébként Eivor férfi változatának hangja is. Bruun tekintélyt parancsoló stílusával súlyt ad Havi szavainak, anélkül, hogy üvöltene – jelenléte és múltja elég ahhoz, hogy tiszteletet váltson ki környezetéből. Az eseményeket erősebbé teszi a bámulatos zene, hiába vannak összekapva. Pont emiatt élvezetes végighaladni az egyébként igen kiszámítható és valamennyire befejezetlen sztorin, még úgy is, hogy alig ad hozzá a cselekményhez – inkább betöm egy lyukat, ami nem feltétlenül zavart volna, ha üres marad. 

Az Assassin’s Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök egy igazi, papírforma kiegészítő, ami pár apróbb újítást leszámítva még többet nyújt abból, ami volt. Minden térképszektor saját narratív ívvel rendelkezik és egy tucat pöttyel, amik abszolválása már-már rutinszerű, mint nyers élvezet. Igazából semerre nem viszi a narratívát amellett, hogy betekintést ad az egyébként is érdekes skandináv mitológia mozzanataiba, csak ráhúzza az alapjáték stílusát és felépítését. Ha kedvelted azt a kalandot, és szívesen portyáznál és felfedeznél még azon képlet szerint, akkor ezzel is elleszel – csak lehetőleg ne ennyiért. A beígért 30-40 órának csak töredéke ez a bővítmény, de közel 14 ezer forinttal elképesztően túl van árazva: mind a minőség, mind a tartalom szempontjából. Egy akcióba sokkal érdemesebb lecsapni rá, mert ennyit semmiféleképp nem ér – világvége ide vagy oda.

(A kiegészítőt a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból 13990 Ft-ért.)

Hozzászólás