Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Assassin’s Creed Rogue Remastered (PS4)

Ahhoz képest, hogy a Ubisoft jó másfél évvel az aktuális Assassin’s Creed játék megjelenése előtt még azt mondta, hogy felhagynak az évenkénti megjelenéssel és “átgondolják” a sorozatot, alig jött ki az [I]Origins[/I], de máris itt van egy újabb epizód, jobban mondva egy korábbi szerzemény újrakiadása, melynek jelenlegi konzolokra való létjogosultsága már alapból kérdések hosszú sorát vetheti fel a rajongok körében. Az [B]Assassin’s Creed Rogue Remastered[/I] című stuff ugyanis azon az epizódon végez ráncfelvarrást (a gyengébbek kedvéért a 2014-ben fogant [I]Rogue[/I]-ról van szó), mely abban az időben született, amikor a Ubisoft népszerű aranytojást tojó tyúkja már egyre fáradtabbá vált, ezáltal pedig sorra kezdtek kiábrándulni belőle a játékosok. A bajt csak tetézte az ugyanabban az évben, de már a nextgen gépekre kiadott [I]Unity[/I] körüli balhé, mely egyrészt azóta is kísérti a kiadót, másrészt pedig pont elég volt arra, hogy teljesen elvonja a figyelmet az előző generációs konzolokra megjelenő társáról, amit így szinte már méltatlanul elfeledett a közönség.Bár a [I]Rogue[/I] sem hozott semmiféle vérfrissítést a szériában, sőt, ugyanazokkal a problémákkal, ismétlődő formulával rendelkezett, mint elődei, ennek ellenére úgy gondolom (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül), hogy jóval nagyobb figyelmet érdemelt volna, mint amennyit végül kapott. Épp ezért, talán személyében rálelhetünk a legellentmondásosabb AC felvonásra. Mert nyilván a 18. századi Párizs, a Francia Forradalom témájával együtt már eleve indokolta a következő generációs megjelenést, de véleményem szerint a [I]Rogue[/I], korábbiaktól eltérő története és megközelítése sem volt túl messze attól, hogy kijárjon neki a [I]Unity[/I] státusza – de végül a Ubi PlayStation 3-ra „száműzte” a kalandot, hogy azok se maradjanak ki a jóból, akik akkor még nem rendelkeztek a Sony új konzoljával.
[YOUTUBE]x_iypv91AlY[/YOUTUBE]
Petunia annak idején eléggé részletesen kifejtette a program összes nívóját és gyengeségét a [url=http://www.playstationcommunity.hu/note/11995]saját tesztjében[/url], ezért én most nem mennék bele különösebben ezek ecsetelésébe, inkább az előbb említett ellentmondásokra világítanék rá, illetve arra, hogy voltaképp milyen lett ez a Remastered verzió, megéri-e beszereznie annak, aki anno valamilyen oknál fogva elsiklott felette, illetve annak, akinek korábban már volt hozzá szerencséje.Szóval, azok az ellentmondások: a [I]Rogue[/I] Shay Patrick Cormac történetét meséli el, aki huszonéves, szinte még újonc asszasszinként szembesül a Testvériség sötét oldalával, mely rövid időn belül oda vezet, hogy elárulja társait, akik ezért megpróbálnak végezni vele, ámde emberünket kemény fából faragták, és nem hajlandó csendben elsétálni a felelősség elől. Ehelyett beáll az asszasszinok esküdt ellenségei, a Templomosok közé, és elkezdi levadászni egykori barátait, szövetségeseit, akikben hatalmas, gyors iramban megállítandó fenyegetést lát, mely az egész világot veszélyezteti. Az 1700-as évek közepén járunk, a cselekményben szerepet kap néhány valóban megtörtént esemény, de a forgatókönyv nagyrészt a Hétéves Háborúra koncentrál, és ahogy arra számítani lehet az alapsztorit olvasva, a [I]Rogue[/I] egy egészen új megvilágításba helyezi, mind az orgyilkosokat, mind a Templomosokat. A játékot játszva egyre tisztábban kirajzolódik előttünk, hogy semmi sem fekete, vagy fehér, mindkét oldalnak megvannak a maga erényei és hibái, sokszor pedig bebizonyosodik, hogy egyik csapat sem jobb a másiknál: mindkettő követ el éppúgy jó szándékú, mint ártó és gonosz dolgokat.Így ez, a széria történetében furcsának, mégis vonzónak és izgalmasnak mondható szemlélet magával hoz néhány furcsa tulajdonságot, ami néha könnyen nélkülözi a logikát is, hiszen az, hogy főhősünk ezúttal az ellenfél táborát erősíti, szokatlan állapotokat eredményez. Példának okáért az asszasszinok sokkal erőszakosabbak és vérszomjasabbak, mint eddig, de időnként Shay motivációi is megérnek egy misét, amik nem mindig állnak sziklaszilárd lábakon. Ettől függetlenül azonban a sztori elviszi a hátán az alkotást, a ritkán előforduló, de mégis meglepő fordulatoknak köszönhetően a cselekmény még úgy is kiszámíthatatlannak mondható, hogy a jövőbeli eseményekkel, és a játékban szereplő karakterek többségének a jövőjével tisztában vagyunk. Mivel a [I]Rogue[/I] szerepe az AC univerzumban igencsak fontos: egyszerre folytatása a negyedik epizódnak, miközben előzménye a harmadiknak, és emellett még a [I]Unity[/I] felvezetéseként is szolgál – ennél fogva néhány rég látott figurával is találkozhatunk. Értetlenkedésem, miszerint a [I]Rogue[/I] voltaképp miért lett a frencsájz fekete báránya, nagyrészt ebből a fontos (vagy legalábbis annak beállított) státuszból fakad. A sztori során, természetesen a jelenbéli szálban (ami egyben itt már a korábbiaknál is monotonabb tálalásban érkezik) többször is említésre kerül, mennyire nagy jelentőséggel bírnak ezek az események, melyek után nemcsak az Abstergo emberei, hanem maga a játékos is szinte teljesen más szemmel néz majd a Testvériségre és a Templomosokra. Az most más kérdés, hogy ez a téma mennyire lett hitelesen és ütősen előadva (hozzáteszem, a problémák ellenére azért eléggé tisztességes módon), ami fontosabb, hogy a [I]Rogue[/I] ahelyett, hogy megkapta volna a neki kijáró tiszteletet, helyette csúnyán elbántak vele.Na persze ehhez hozzátartozik, hogy ez főleg a fejlesztők sara. Megjelenése idején sokan úgy gondolták, hogy az egész stuff gyakorlatilag egy továbbgondolt [I]Black Flag[/I], vagy legalábbis annak egy, a szokásosnál valamivel azért tartalmasabb DLC-jének felel meg, hiszen a helyszíneken és a főszereplőn kívül tulajdonképpen alig van érdemi különbség a két epizód között. Nem akarom komolyabban vitatni ezt a megállapítást, nem is lenne igazán értelme, hiszen a stuff valóban nem áll messze elődjétől, ami nem is csoda, hiszen az egyik legsikeresebb, laikusok körében is kedvelt epizód lett, még azokat is vásárlásra buzdította, akik azelőtt soha az életben nem tettek AC játékot a gépükbe. A [I]Rogue[/I] így valahol félúton van a [I]Black Flag[/I] combosabb plusz tartalma és egy teljes értékű, önmaga lábán megállni képes felvonás között, jól lehet, annak kifejezetten hangulatos volt, és még a Remastered kiadást bemérve is az.
[YOUTUBE]doqq_NWLPV4[/YOUTUBE]
De, hogy megéri-e beszerezni azoknak, akik egyszer már fejest ugrottak ebbe a kalandba? Nem feltétlen. Bár a felturbózott grafika mellett megkapjuk a játékhoz kiadott összes DLC-t, az „Armor of Sir Gunn” és a „Siege of Fort de Sable” küldetéseket, az új fegyvereket, ruhákat, egyéb kozmetikai elemekkel együtt („Master Templar” és „Explorer Pack”), ettől függetlenül a plusz tartalmakon kívül semmi egyebet nem tartalmaz, ami komolyabban megkülönböztetné az eredeti verziótól. Persze a textúrákat felhúzták, az időjárás-effektusokon is javítottak, egyik-másik helyszín szinte már kényezteti játékos szemeinket (nézzétek csak rá a képekre a cikk alatt), de a grafika még mindig inkább hangulatos, mint szép. Ráadásul a fejlesztők sajnos arra sem méltatták ezt a remasztit, hogy kijavítsák az eredeti verzió gyakori hibáit. Mondjuk az alapból nagy gondot jelent, hogy már saját idejében is kicsit lejárt lemez szaga volt a produktumnak (aminek köszönhetően megint eljutottunk oda, hogy a megvalósítás nem méltó a témához), hiszen a harcrendszer többedszerre is ugyanazt a metodikát képviselte (látványos, ámde néha lassú és idegesítő), ahogy a lopakodás sikeressége sem mindig a játékos ügyességén múlott, az NPC-k gyatra mesterséges intelligenciájáról, és az apró fizikai gondokról nem is beszélve. Shay továbbra is képes elakadni még a legkisebb tereptárgyakban, néhol nem ott mászik fel, és nem oda ugrik le, ahová szeretnénk, ezt hajlamos mindig a legfeszültebb helyzetekben előadni, mikor minden pillanat számít. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy főhősünk Templomosként még mindig felhúzza a fejére a nem létező csuklyáját, de ez már tényleg csak merő szőrszálhasogatás, ugyanakkor a játék valódi megítélése pontosan ezen kis részletekben (vagy azok hiányában) rejlik.Mindenesetre én remekül elszórakoztam a cuccal, annak ellenére, hogy az eredeti verziót már végigpörgettem egyszer. Jó kis élmény volt felfrissíteni a játékkal kapcsolatos kellemes emlékeket, ugyanakkor hozzáteszem, ha nem engem bíznak meg a tesztelésével, akkor valószínűleg sosem ékesítette volna a PS4-em tárhelyét. A széria rajongóit könnyen óva intheti, hogy a kicsivel jobb grafikán kívül gyakorlatilag majdhogynem nulla a különbség az eredeti és a Remastered változat között, viszont akik még nem szánták rá magukat, hogy vitorlát bontsanak és ellátogassanak egy letűnt kor Amerikájába, és az Észak-Atlanti-óceán jéghegyei közé, azok számára itt a megfelelő alkalom![i](A játékot partnerünk, a PlayON Magyarország biztosította tesztelésre. Megvásárolható támogatónk, a [url=http://platinumshop.hu/product/8630/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Akcio/Assassins-Creed-Rogue-Remastered]Platinum Shop[/url] budapesti boltjaiban, de ha akarod, webshopjából kényelmesen meg is rendelheted.)[/i]

16 hozzászólás

Hozzászólás

  1. PSN havi játéknak jó lesz nekem.

  2. Egy nagy baja van ennek a résznek, hogy mocskosul rövid a története, aztán már nem marad más, csak a gyűjtögetés.

  3. A fejlesztők vajon a markukba röhögnek, vagy zavartan feszengenek a Shadow of the Colossus Remastered láttán?

  4. Csak a hajós kalózos AC játékokat játszom és ebből a Rough is igen hangulatos. Én szerettem habár csak a kisfiammal kapcsolatosan került be a Ps3-ba 🙂

  5. Véletlenül a PS3-as verzióból készült screenshot-okat tetted be a tesztbe Victor.