Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Assassin’s Creed Odyssey – Szezonbérlet tartalmak (PS4, PSN)

Poszt-odüsszea.  

A Ubisoft már az Assassin’s Creed Odyssey megjelenésekor kijelentette, hogy elkötelezetten támogatja hellászos történelmi fantáziáját, amelyet különféle ingyenes és fizetős bővítményekkel meg is valósított. Körülbelül hathetente váltak elérhetővé epizodikus jelleggel kiegészítői, illetve a pakk része volt az Assassin’s Creed III Remastered és az Assassin’s Creed III: Liberation Remastered; az eredmény a már amúgy is epikus odüsszeia szórakoztató meghosszabbítása. A közelgő Assassin’s Creed Valhalla is hasonló módon szeretné majd lekötni játékosait jóval a megjelenés után, így vegyük hát sorba, hogy mit is rejtett az Odyssey bővítménysorozata. (Az alapjáték tesztjét ITT olvashatod el.)

Legacy of the First Blade

Az Assassin’s Creed széria egy jó ideje felhagyott azzal, hogy kristálytisztán értelmezhető és követhető kontinuitást adjanak az epizódjai. Az Egyiptomban játszódó Assassin’s Creed Origins az orvgyilkos rend „prototípusát” tárta a rajongók elé, egyfajta nulladik fejezetként, ezért is volt a narratíva szempontjából meglepő, hogy a görögös turné évszázadokkal megelőzte Bayek erőfeszítéseit. Misthiosunk inkább a hi-tech, az emberiséget megelőző, különleges képességekkel rendelkező, és a sztoriban kulcsszerepet játszó „Éden tárgyait” kreáló fajhoz kapcsolható történeten kísérte végig a játékosokat. Emiatt az assassinos cselekményszál a háttérbe szorult, míg előtérbe került a sci-fi/fantasy vonal és a történelmi játszótér, amely aspektusokra a játékmenet is ráerősített. Itt jön képbe a Legacy of the First Blade, az alkotás első, háromrészes kiegészítősorozata, amely igyekszik összefűzni a komplex assassinos történetet, az Originst és az Odysseyt, sikeresen kapcsolva össze az izgalmas láncszemeket.

A történetkötet főszereplője Darius, a perzsa „proto-Assassin” (elvégre akkor még nem úgy hívták őket), aki az első feljegyzett alkalmazója az ikonikus, csuklóra szerelhető rejtett pengének: amely Kassandra/Alexios repertoárjából pont, hogy hiányzik. Sajnos hősünk nem használhatja a fegyvert, de megismerheti Darius történetét, és segítheti őt a gonosz erők elleni küzdelemben. (A perzsa harcos egyébként ismerős lehet azoknak a veteránoknak, akik emlékeznek az Assassin’s Creed II szoborcsarnokára.)

Ezúttal nem a szektásokat, hanem az „Ősök rendjét” vadászhatjuk le, hasonló játékmechanika alapján, mint a maszkos rosszakat az alapjátékban. A templomosok elődeinek is felfogható rend az ókori Hellászt próbálja most aláaknázni, miközben Dariusra és fiára/lányára vadásznak. (A karakter neme a miénk függvényében változik.) Ebben a küzdelemben vehetünk részt három, korábban is elérthető, de kiaknázatlan régióban. Mindegyik fejezet egy adott helyszín köré épül, ahol a fő vonalat több szálon követhetjük nyomon, teljesíthetünk mellékfeladatokat és levadászhatjuk a totális kontrollért epekedő rendtagokat.

A sztori izgalmasan kapcsolja össze a sorozattal az Odysseyt, és érdekes perspektívát biztosít. Mivel alapvetően kötött témáról van szó, sajnos kevésbé tudjuk kedvünk szerint alakítani a lehetőségeket, néhol pedig választás nélkül kényszerít kellemetlenül adott szituációkba a játék. Az írás is kicsit inkonzisztens, de ettől függetlenül egy szórakoztató bővítése az amúgy is cselekménytől duzzadó sztorinak, Darius és gyermeke pedig érdekes karakterek. Kifejezetten jó megismerni az ő, illetve ellenségeink perspektíváit és filozófiáit, amelyek tartalmi magvai a későbbi elképzeléseknek: csak ugye itt utólag írták meg az alkotók az „előzményt”, és ettől válik izgalmassá.

A játékmechanika tekintetében nincs sok újítás. Hősünk új képességeket oldhat fel – bár ez nem csak a kiegészítő birtokában valósulhat meg –, de alapvetően a küldetések struktúrája maradt a régi: beszélünk, harcolunk és barangolunk ciklikusan. A zárófejezet a hajózásra összpontosít, ahol a lángszóróval fűszerezhetjük arzenálunkat – de ezt leszámítva a játékmenethurok maradt a régi.

Összességében egy érdekes és szórakoztató kiegészítő a Legacy of the First Blade, amely többet ad ugyanabból, ami jóvá tette a játékot; viszont a fárasztó, monoton és unalmas elemekből is biztosít eleget. A legizgalmasabb a széria régi rajongóinak lehet, viszont az újoncok számára is tartogat érdekes történeteket, csavarokkal és leleplezésekkel. A fő játék után közvetlenül kicsit sok lehet a jóból, de egy kis szusszanás után tárt karokkal vár mindenkit.

The Fate of Atlantis

A Legacy of the First Blade-del ellentétben a kaland második tartalmasabb kiegészítője, a The Fate of Atlantis teljesen elengedni a történelem béklyóit, és helyette egy a görög mitológiából merítő izgalmas történetet mesél el. 

Míg Dariusszal való garázdálkodásunk Hellász meglévő, de kiaknázatlan területeire vitt, addig az Atlantis köré szövődő sztori teljesen új helyszínekre csábít, és összehozza a jelent a múlttal, az Assassin’s Creed megszokott “időutazás, de mégsem” típusú elborult elképzeléseivel. Intróként egy ingyenes küldetéssorozat indul, ami után belevethetjük magunkat a nagy kérdésbe: mi történt a már a múltban is romos Atlantisszal? 

Hősünk a rejtélyes, mindent tudó, a cselekményben kiemelt szerepet játszó Alithia szimulációban élheti át személyre szabottan az ősidőkben végbement eseménysorozatokat. A három fejezet három merőben eltérő élményt kínál.

Először Elysiumba, a görög mitológiai paradicsomba látogathatunk, ahol Pandora, az alvilág királynője szigorú előírásokkal vezeti birodalmát. Gyönyörű, zöldellő mezőkön és kiszögellő, márvány fehér magaslatokon deríthetjük ki, hogy valami nincs rendben az idillben, miközben régi ismerősökkel és a holtak világából szökni kívánó élő ellenállókkal hoz össze a sors. A második etap már Hades kaotikus poklába juttat el, ahol kénköves gőzben küzdhetünk szabadságunkért, megismerve a másvilág bajnokait, és bejárva a szenvedés régióit. A végső, egyen az Assassin’s Creed Odyssey narratíváját is lezáró fejezetben pedig a Poseidon uralkodása alatti Atlantisba visz, ahol a hellén kulturális elemek vegyülnek futurisztikus dizájnnal és technológiával. A lélegzetelállítóan gyönyörű, szimmetrikus helyszínt egy új titulus, a dikastis birtokában ismerhetjük meg: ítélőbíróként az embereket saját képmásukra teremtő Isu és teremtményeik közti konfliktus kezeléséért vagyunk felelősek. Intrikák és titkok közepette tudhatjuk meg, hogy miért lett a pusztulás az elveszett város sorsa, miközben már az Assassin’s Creed II óta dédelgetett sztorifoszlányok kacsintanak boldogan az elkötelezett rajongókra. 

A móka a játékmenet szempontjából azonos, bár pár igazán különleges Isu képesség is feloldható, ami már-már félisteni harcossá emeli karakterünket, és újabb lehetőségeket biztosít a küzdelmekben. Mindhárom helyszín rendelkezik egy sajátos központi ötlettel, ami szintén üdén tartja az élményt, bár az utolsó kettőnél kissé zavaró, hogy adott helyszínekre csak idővel juthatunk be, bizonyos felszerelések vagy képességek birtokában. Ez valamilyen formában lekorlátozza az egyébként szabad lófrálást biztosító játékmenetet. A sztori is elég ingatag: a pandórás fejezet szórakoztató és elgondolkodtató, míg a – szerencsére legrövidebb – hádészos kissé fáradtabb. A záróakkord viszont kárpótol az előzők hiányosságaiért, és ugyan a játék jellegzetes bakijait nem kerüli el, mégis összetettebb és átgondoltabb, mint az előzőek. Fájóan hiányzik amúgy a finálé, és bár bőven válaszol meg kérdéseket új és régi rajongók számára egyaránt, nem zárul le igazán a cselekmény. 

Mindent egybevetve a The Fate of Atlantis kreatívan adja át magát a görög mitológiának és a sorozat misztikus-sci-fi-s aspektusainak. Ötletesek az elképzelései, jók a különböző világok és újdonságok, és aki kedvelte az alapjátékot, annak élmény lesz még jó pár órát eltölteni misthiosával.

A kétszer három kiegészítő jó adalék egy amúgy is tartalmas kalandhoz, amelyek külön-külön építenek arra, amit szeretünk a sorozatban. Megéri, ha kedveled, amit kaptál: új info-morzsák kerülnek ki, duzzasztja az Isu múlt krónikáit és a történelmi elemeket, és elgondolkodtató kérdéseket jár körbe szórakoztatóan. A helyszíneket leszámítva nincs drasztikus változtatás, így alapvetően még több van abból, amit szeretünk.

The Lost Tales of Greece

Ugyan nem “Görögország elveszett történetei” nem a szezonbérlet részei, hanem ingyenesen elérhető újabb kalandok, érdemes ejteni róluk pár szót. A fejlesztőcsapat a játékosok figyelmének fenntartásáért időszakosan elérhetővé tett és tesz ingyenes sztorikat, amelyek átlagosan egy óra alatt teljesíthetőek. Ezek már meglévő szereplőkről, történelmi figurákról, vagy teljesen új karakterekről szólnak, és alapvetően önmagukban is értelmezhető, különálló narratívák. Meglepően szórakoztatóak és izgalmas témákat járnak körbe: Lalariában például, mivel a férfiak háborúznak, fel kell készíteni a nőket a portyázó perzsákra, míg egy másik sztoriban felbukkan egy imposztor, hősünk pedig balszerencsék sorozatával kell, hogy szembeszálljon. A párhetente megjelenő szösszenetek ideálisak, ha nincs annyi időnk játszani, de szórakoznánk egy kicsit a demokrácia bölcsőjében.

Assassin’s Creed III Remastered & Assassin’s Creed Liberation Remastered

A 2012-es Assassin’s Creed III igazi kuriózuma a szériának, pláne, ha most tekintünk vissza rá. Merész, elgondolkodtató gondolatok párosultak egy izgalmas és kiváló helyszínnel. A függetlenség, a szabadság és az elnyomás témái kerültek górcső alá az amerikai függetlenségi háború során, ahol a főhős, a félig őslakos, félig angol Ratonhnhaké:ton (vagy Connor) a templomosokkal küzdve szembesül azzal, hogy atrocitások mindkét oldalon vannak, és hogy az egyenlőséget hangoztató államalapítók is árnyaltabban értelmezik azt. A játék környezetei – mint a kezdetleges Boston és New York, illetve az erdőség –, tengeri csatái, extra tennivalói – mint a vadászat, a tanyafejlesztés vagy a kereskedés – egy izgalmas egésszé álltak össze, amelyeket a sorozat sajátos, zavaró technikai hibái valamennyire visszahúztak. A feljavított verzió rávilágít a kaland elavult jellegére, de akit érdekel a téma, illetve a hagyományosan „utolsó”, klasszikus jellegű Assassin’s Creed-epizód, azoknak érdemes belekóstolni. Készüljenek azonban arra, hogy a felhúzás nagyon gyengére sikeredett: a folyamatos technikai és irányításbeli malőrök, az átgondolatlan menükezelés, a beragadó animációk, szövegek és tárgyak, a rosszul időzített feliratok elkerülhetetlenné teszik, hogy ne hagyjon rossz szájízt ez az élmény. Ami nagy kár, mert, bár nem ért fel ambícióival, de különleges termék született – így csak az merészkedjen bele ebbe az újrahúzott kalandba, aki türelmes, el tud vonatkoztatni az idő vasfogától és képes megbocsájtani a fejlesztőknek, többször és folyamatosan. A csomag tartalmazza az eredeti összes kiegészítőjét, mint az alternatív történelmi, George Washington zsarnokságáról szóló The Tyranny of King George-t, valamint az eredetileg PlayStation Vitára készült, az első női főhősű fejezetet, az Assassin’s Creed: Liberationt, amely tovább épít az assassinok 1700-as tevékenységeire. Utóbbi egyébként szintén 2012-es, de 2014-ben újraalkották a nagy gépekre, amely feljavított változatát nyomhatjuk most végig. A Liberation a maga idejében sem volt kiemelkedő, és ez most sem változott, de ettől függetlenül, aki kedveli az alapmechanikát, érdekli New Orleans és mocsárvidéke, és ismételten türelmes, az pár egyedi játékmechanikával és kevésbé ismert történelmi események feldolgozásával találkozhat.

(A szezonbérletet a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! 12490 Ft-ért vásárolható meg a PlayStation Store-ból, de az epizódokat külön-külön is be lehet szerezni: a Legacy of the First Blade és a The Fate of Atlantis egyaránt 8740 Ft. Az Assassin’s Creed III Remastered – amely része az Assassin’s Creed Liberation Remastered is – ára külön szintén 12490 Ft. A The Lost Tales of Greece küldetések és minden egyéb frissítés ingyen érhető el.)

8 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Én megvettem külön az AC3-mat, de bár ne tettem volna! Anno nem játszottam vele, de a történelmi korszak érdekelt, de annyira semmilyen a cucc, hogy ihaj! Húztam is vagy 2 hónapig, mire eljutottam a stáblistáig… Most még kínzom magam egy kicsit a Liberation-nal, ha már ez is megvan, gyorsba lepörgetem, remélem, rövid lesz. 🙂 Egy jódarabig ezekután nem akarok AC-vel játszani, mondjuk vagy két évig. 😀

    • A harmadik rész messze a legrosszabb a sorozatban, bődületesen unalmas és semmilyen, egy ízben konkrétan be is aludtam rajta (pedig ez videojátékoknál nálam talán eddig kétszer, ha előfordult), pedig a témája pont azt indokolná, hogy az egyik legjobb legyen. Ennél csak jobb epizódok voltak.

      • Hát igen, én is olvastam mindenhol, hogy a leggázabb, de hinni akartam, hogy számomra a történelmi korszak miatt jó lesz. Nem lett az. 😀
        AC1-2, 3, Black Flag, Unity, Syndicate volt meg eddig. Őszintén megmondva, eddig az Unity meg a Syndicate voltak a legjobbak. Még a Valhalla érdekel a viking téma miatt, de az már csak PS5-ön lesz sztem.

      • Szerintem a Unity messze a legrosszabb. A III-mal az a baj, hogy sokkal több akart lenni, de egyszerűen nem jött össze. A maga idejében szerintem egy jó játék volt, csak túl ambiciózus. A Unity egy technikai és tartalmi katasztrófa volt minden szempontból. A III inkább az idő vasvogát nem bírta túl jól. Egyébként anno elég pozitív kritikákat is kapott, de az másodlagos.

        • Érdekes, nekem az Unity igencsak tetszett, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy jóval a megjelenése után játszottam vele és addigra szépen rendbetették a cuccot, szinte semmi hibával nem találkoztam benne. Ez az AC3 minden téren nyögvenyelős volt nekem, hihetetlen módon érdektelenre sikerült.

        • A Unity-t nálam a témája vitte el és a képi világa, remekül sikerült átadni a francia forradalom időszakát, ugyanakkor a technikai gondok szinte teljesen hazavágták az egész játékot. Az a baj ezzel a sorozattal, hogy bár a történelmi téma szinte mindegyik epizódban érdekes, a megvalósítás egyre felemásabb, ahogy haladunk előre a kronológiában. Én pl. az Originst is élveztem ideig-óráig, de aztán már egyáltalán nem tudott lekötni, ezért az Odyssey kimaradt nekem, pedig alapvetően szeretem az ókori Görögországot.

          • Szerintem most talált tegy teljesen új hangnemet, és ez az RPG-s vonal nagyon jól áll neki. Engem sose zavar, ha változtatnak vagy újítanak a képleten, kezdett befáradni már az eredeti elképzelés. A Unitynél az egész sztorit lehetett tudni kb. 2 perc után, de a képi világa tényleg jó volt – történelmi sétának remek, semmi más. III-ban szerintem nagyon jó gondolatok merültek fel pl. arról, hogy mennyire képmutató volt a maga módján a nemzetalapítás és az, hogy szerintük mi is az egyenlőség valójában, és hogy utóbbi mennyire üresen cseng sok társadalmi csoportnak a mai napig.

          • @molonlave
            A kérdés itt inkább az, hogy ezt az RPG-s vonalat meddig tudják úgy húzni, hogy ne fulladjon teljes unalomba és önismétlésbe. Ahogy az Ezio sorozat végére is elfáradt a tradicionális AC vonal, illetve ahogy a Syndicate végére kimerült az újragondolt megoldás, úgy ez az Originsszel megálmodott open world RPG korszak is véget fog érni egyszer. Én továbbra is tartom, hogy az Ubi leginkább a reskinelésben erős, nem pedig az alapok lerakásában.

Advertisements