Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Asemblance (PlayStation 4, PSN)

Végigjátszottam az [B]Asemblance[/B] nevezetű indie alkotást, és jelenleg azon tűnődöm, hogy most mi a búbánatot is láttam? Mármint azt érzékeltem, hogy egy belsőnézetes sztori alapú pszicho-thiller krimivel játszottam, ami majdhogynem egy point-and-click kalandjáték mechanikájával rendelkezik (csak itt nem klikkelni kell, hanem észrevenni a dolgokat), de hogy az miről szólt, halvány lila gőzöm sincs.Pedig egyáltalán nem rohantam. Szépen aprólékosan végigkutattam a játék minden szegletét, minden apró fecnit, feliratot, utalást magamévá tettem, és a lehetséges öt „befejezést” (na jó, ez egy erős szó arra, ami az Asemblance végén van, mert azt nem lehet ennek nevezni) is kikapartam a programból. Azzal sem lehet túlságosan vádolni, hogy nehéz felfogású gyerek lennék, és egyáltalán nincs bajom a nem szájbarágós történetekkel, de ha egy alkotás hiányos narratívával rendelkezik, azzal én sem tudok mit kezdeni (maximum csak egy Jackie Chan-mém fejet vágni).Az Asemblance-t egyébként a Bungie egyik korábbi munkatársának köszönhetjük, amely hangulatában az X-Aktákra, vagy a The Twilight Zone-ra próbál hajazni, és megjelenése előtt azt hangoztatták, hogy egy nagyobb projekt pilot epizódja lesz egyébiránt eme produktum. Hát bevezető rész ide vagy oda, alapozásként nem túlságosan állja meg a helyét az Asemblance. Ez azért is fura, mert egyébként sok tekintetben rendben van a játék – remekül néz ki, izgalmas az alapkoncepciója, és a játékmechanikája sem az a lerágott csont – mégis rohadtul frusztráló, hogy mondhatni a semmiért menetelünk előre, és nem igazán képes „felszopni” az embert egy folytatásra (már ha lesz ilyen egyáltalán). Egy futurisztikus kutatólaborban ébredünk. Vörös villódzó fények és sziréna hangja tölti be a teret, majd a központi számítógép AI hangja teszi egyértelművé, hogy vészhelyzet van. Odalépünk az előttünk lévő konzolhoz, a számítógép kérésére aktiváljuk azt, majd a riadó leáll és közli velünk az AI, hogy egyébként nem is volt vészhelyzet, csak kíváncsi volt hogyan is reagálunk stresszhelyzetben. Ezekkel a képekkel indul az Asemblance, de hogy pontosan kik is lennénk a történet szerint, vagy hogy éppen hol is vagyunk, az nem derül ki a játékból. A kutatólaborban képesek vagyunk egy-egy korábbi emlékünket kivetíteni az ott jelen lévő VR szobába, majd oda belépve fedezhetjük fel múltbéli történéseinket, emlékfoszlányainkat, melyek mind valamilyen korábbi traumára, titokra derítenének fényt. Természetesen az AI figyelmeztet bennünket, hogy ezek az emlékek lehet, hogy már megsérültek, és nem feltétlen a tényleges valóságot reprodukálhatják, valamint későbbiekben arra is rádöbbenhetünk, hogy vélhetően a mesterséges intelligencia sem működik megfelelően, és egyszerűen csak az emlékeinkkel/velünk szórakozik. Az Asemblance egyébként remekül lavírozik a sci-fi, a horror és a thiller műfajok mezsgyéjén, amelybe valamilyen megfoghatatlan párkapcsolati dráma is belekeveredik. A környezet szintén amolyan keverék: míg a labor némi sci-fi jelleget visel magán, addig az emlékek közül van, ami inkább retro hangulatot áraszt a képcsöves televíziókkal, és a tárcsás telefonokkal; szóval kellő misztikum járja át a játékot. [YOUTUBE]bkCtQeuNFkI[/YOUTUBE]Mindösszesen háromféle cselekvésre leszünk képesek a játékban: az R2-vel rázoomolhatunk bármire, az X-szel kinyithatunk bizonyos fiókokat, bekapcsolhatunk eszközöket, valamint szimplán megközelíthetünk objektumokat (magyarán: tudunk menni). Össz-vissz’ ennyi lehetőséggel kellene kiderítenünk a nagy talányt, hogy most mi a búbánat is történt. Szóval valami ilyesmit képzeljetek el, hogy miután belépünk az egyik emlékünkbe, amely egy csodaszép erdei tájat foglal magába, ott bámészkodva észrevehetünk egy kék pillangót. Ha arra rázoomolunk, máris hiba történik a mátrixban, picit megcsévélődik a tér, és máris egy szobában találjuk magunkat (újabb emlék). Ott kutakodva, meghallgathatjuk pl. az üzenetrögzítőn hagyott hangfelvételt. Több emlékünkben fedezhetünk fel képen lógó festményeket, családi fotókat, újságcikkeket az asztalon, post-iteket a falon, szóval ezekből tudhatunk meg többet az Asemblance által felépített világból, történetből. Ha megtaláltuk a továbbjutáshoz szükséges elemet, akkor a tér mindig megfodrozódik (ebből tudhatjuk, hogy jó helyen kapirgálunk), aztán az AI konzolján is felfedezhetünk újabb emlékeket, amelyek immáron aktívvá váltak. Összesen egyébként négy emlék és annak színtere nyílik meg idővel, és ezekben kutakodhatunk, illetve az ötödik helyszínnek vehetjük még magát a kutatólabort. Egyes emlékeinket más időpontban is meg fogjuk látogatni, de összességében annyira nagy változatosságban nem lesz részünk. Habár ennek köszönhetően az a kevés helyszín legalább pofásan néz ki. Az erdős emlékbe belépve meg is lepődtem, hogy egy indie játék nem szokott ilyen szép lenni, szóval ezért igenis dicséret jár a fejlesztőknek. Kár, hogy sokáig ezt nem élvezhetjük, mivel a game körülbelül 2-2,5 óra alatt végigjátszható. És sajnos a játéknak a legszomorúbb tényezője az a történetvezetésnek és magának a sztorinak a hiánya. Egyáltalán nem érzünk kapcsolatot az emlékek között, nem tudunk együtt érezni a főszereplővel, és a végkimenet sem nem árul el semmit. Pedig a játék remekül hordozza és árasztja magából az enyhén japán horroros hangulatot, ami sötét és ijesztő, és egyáltalán nem tudhatjuk mi fog történni. Nem azzal van a baj, hogy az Asemblance nem szájbarágósan meséli el a történetet, hanem hogy egyáltalán nem mesél, mivel nincs mit. Kicsit olyan mintha maguk a fejlesztők sem tudták volna, hogy ebből mit is akarnak pontosan kihozni. Mint már fentebb említettem öt „befejezés” (találóbb kifejezések: végkimenetel, gyors lezárás) található a játékban, amiből az utolsót csak stopperrel a kezünkben lehet kivitelezni, mivel bizonyos helyeket bizonyos számú másodpercet kell eltöltenünk, és pont a megfelelő időben szükséges néhány dolgot végrehajtani (ennek a menetét én is csak a neten találtam meg, mivel a játékban semmilyen utalás nincs ennek a kivitelezésére). Bármelyik endinget is tekintjük meg, utána egy nagy ürességgel fogunk szembesülni, és azt fogjuk kérdezni magunktól, hogy „Tényleg? Ennyi az egész?! Ezért vesztegettem el az életemből több mint két órát?” A remek misztikus hangulat, az érdekes alapötlet, és az Unreal Engine 4 gyönyörű vizualitása ellenére mégis nehezen tudnám ajánlani az Asemblance-t bárkinek is. Talán a David Lynch filmek rajongói tehetnek vele egy próbát, de lehet érdemes lenne kivárni, hogy tényleg lesz-e ennek a projektnek folytatása (amibe ez az epizód is beleépülhet), és majd csak akkor beruházni rá. Ha a játék végén kapnánk valami kis kézzelfogható lezárást, vagy egy meghökkentő cliffhangert, máris egy szavam se lenne, de e nélkül sajnos egy felejthető alkotásról van szó, aminek az emlékeit már géppel sem lehetne visszaállítani bennem.(A szoftvert a fejlesztő küldte meg tesztelésre. Köszönjük!)
[B]
Fejlesztő: Nilo Studios

Kiadó: Nilo Studios
Megjelenés: 2016.06.26.
Ár: [A https://store.playstation.com/#!/en-hu/games/asemblance/cid=EP2096-CUSA05463_00-ASEMBLANCE01E001]3090Ft[/A]
Játékosok száma: 1
Kép: 720p / 1080i / 1080pHang: sztereó
Demo: nincsMéret: 2GB[/B]

6 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Csak ami nincs, annak van bokra,csak ami lesz, az a virág,ami van, széthull darabokra

  2. Pedig egyszerű a mondanivaló: találd meg az utad az életben, fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy, a környezetednek pedig hazudd el, hogy minden rendben veled.