Arzette: The Jewel of Faramore (PS5, PS4, PSN)

Ilyen egy nosztalgikus fantasy játék, ha tökéletesre csinálják.

Nehéz kiemelkedni a régi korok játékait megidéző indie címek sorában, különösen, ha light RPG elemekkel tűzdelt fantasy platformerben gondolkodnak a fejlesztők. A maga korában nagyobb népszerűségnek örvendő, mára jobb napokat is látott műfajról beszélünk, mely iránt bár ismét egyre nagyobb a kereslet, ám sokkal kevesebb a tényleg jó új cím. A Seedy Eye Software azonban jött, látott, majd győzött a pesszimizmusom felett, az Arzette: The Jewel of Faramoreugyanis egy közel tökéletes nosztalgiajáték, mely bőven felér az elődökhöz.

Faramore birodalmában járunk, ahol tíz éves béke és jólét után feltámad a gonosz varázsló, Daimur, aki magával együtt feléleszti gonosz segédeit, majd a királyság gyémántját, a címbeli jewelt ellopva felosztja annak darabjait köztük, hogy így akadályozza meg annak védelmező erejét. Mi Arzette-et, a harcos királylányt irányítjuk, aki mesehőshöz méltó módon azonnal felkerekedik, hogy felkutassa a királyság és annak külterületei közt elszórt gyémántokat, megküzdjön az azokat őrző gonoszokkal, majd egyesítve a darabokat végül visszaküldje Daimurt a túlvilágra, ahonnét visszajött.

Rögtön azon kapom magam, mennyire beszippantott a játék kézzel rajzolt háttere és átvezető animációi. Az RPG oldalt komolyan vették, így ahányszor csak új karakterbe botlunk, őket megérintve azonnal egy kis rajzfilmes bejátszást kapunk, ahol különböző melléküldetéseket és jutalmakat ajánlanak fel, melyekkel majd gyorsabban haladhatunk előre. Az egyes NPC-k mind jellegzetes stílusú, a régi voice actor-ok bohókás, de profi hangjait utánozva megszólaló figurák, az őket életre hívó animáció pedig úgyszintén pontosan azokat a játékokat idézi, amikre jó emlékkel gondolok vissza, legyen ez az első Broken Sword és kortársai, vagy csak a popkultúrában olyan élénken élő legendás játék, mint a Stranger Things sorozatban is megénekelt irtó nehéz QTE-s arcade kaland Dragon’s Lair. Ez a sajátos stílus a CD-i-re készült, azóta a közelmúltban mémekként feltámadó Link: The Faces of Evil és Zelda: The Wand of Gamelon játékokat idézi: ez persze nem meglepő, ugyanis a csapat az említett két, hírhedt The Legend of Zelda játék szellemi utódjaként készült.

A hátterek eközben mesés akvarell festményeket idéznek, így az összes klasszikus kaland helyszíne, az erdők, föld alatti barlangok, sivatagok, vagy az itt is központi hubként szolgáló kisváros és annak fogadói mind ilyen formában jelennek meg. A játék során gyűjtött ékszerekért cserébe itt tudunk eszközöket és plusz életet vagy egyéb képességeket vásárolni, így érdemes mindig átverekedni magunkat a nehezebben elérhető szakaszokra is, hogy gyűjtögessünk. Az Arzettefejlesztői előzékenyek voltak, ugyanis retro ide vagy oda, modern játékokhoz illő módon egy kezdő játékosokra szabott nehézségi fokozattal is indíthatunk, mellyel a komolyabb kihívásokat is személyre tudjuk szabni. Ha azonban az alapverzióval játszunk, érdemes felkészülni, hogy időnként bizony ellátják a bajunkat.

A gameplay mindeközben nemcsak tényleg hangulatos, de állandó mozgásban is van. A platformer részek bár időnkét körülményesek – az ugrást például itt sem sikerült problémamentesen megoldani –, mégis változatosak, a különböző helyszínekhez pedig eltérő taktikát kell megtanulnunk használni. Ellenfeleink igazodnak az adott terephez, így az erdőben felülről és ágakról is támadó, a sivatagban a homokbuckák mögül előtörő kis lényekkel tudunk összefutni, miközben kalandozunk. Klasszikus fantasy helyszíneink mellett az elengedhetetlen barlangok és rejtett helyek is komolyabb szerephez jutnak, ahol lámpással kell világítanunk és kötéllel tudunk kijutni, melyek a játék során fellelhető eszközeink közé tartoznak.

A gyűjthető tárgyak közt a különböző kardok és spellek mellett találunk gyanús rejtekfalakat eltávolító bombákat, lámpásolajat, valamint térképeket is. A már említett kötél nemcsak a barlangokból juttat ki, de segítségével bárhonnan teleportálni tudunk az adott helyszín elejére, ami megspórol néhány kudarcos futamot, ám fogyóeszköz lévén érdemes jól beosztani, mikor használjuk. Faramore világa emellett tele van rejtett zugokkal, így érdemes folyamatosan a titkos helyeket, átjárókat kutatni. A felfedezés öröme hatja át az egész játékot, valamint egy olyan érzés, ami a mostani fantasy RPG-k esetében sokszor hiányzik számomra: a színtiszta kaland.

Boss fight itt is található, területenként egy-egy nagyobb, valamint a végső összecsapás is elérkezik, de az egész gyorsan suhan mellettünk,  mentési pontjaink bőkezűen adagoltak, a különböző területek kiismerése után pedig könnyedén futunk legközelebb is át rajtuk, hogy újra lootoljunk magunknak, ezzel kihúzva a játékidőt akár 10-12 órára is. Tapasztaltabbaknak ennek lehet fele is elég lesz az egészet teljesíteni, de garantáltan minden percét élvezni fogják ők is.

Ritkán futok bele olyan játékba, ami már a kezdés alatt elnyeri a tetszésem, az  Arzette: The Jewel of Faramore azonban egy minden szempontból tökéletes kis gyöngyszem. A régi arcade-ek mellett többek közt a CD Rom-féle Disney, valamint egyéb cégek játékait megidéző világ, a látványos átvezetők, valamint a szívvel-lélekkel elkészített klasszik ’80-as évek mágikus világ egyszerű, de kellemesen ismerős helyszínei képesek bárkit magukkal ragadni, felidézni gyerekkori kedvenceinket, miközben nem maradnak el minőségben sem azoktól.

Bárkinek örömmel tudom ajánlani, aki szeretné újra gyereknek érezni magát, vagy csak egy igényes indie platformerrel lenne kedve játszani, ami ráadásul nem is olyan hosszú, így akár két délután alatt kivihető. Hasonló játékokra lenne szüksége az iparnak, ám jól tudjuk, a Seedy Eye Software teljesítménye egy ritka, de ékes példa marad csupán, hogy ezt bizony így is lehet.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)