Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Ary and the Secret of Seasons (PS4)

Változnak az évszakok…

Valószínűleg nem vagyok egyedül akkor, amikor azt mondom, hogy az elvileg idén augusztusban, PS5-re és PS4-re (utóbbi tény nekem a State of Playig egyébként teljesen ismeretlen volt) megjelenő Kena: Bridge of Spirits című, leginkább egy precízen, nagy műgonddal megalkotott és megrendezett Pixar animációs filmre hajazó, már látatlanban is zseniális videojátékot úgy várom, mint a messiást. Nem csoda, hogy amikor megláttam az Ary and the Secret of Seasons című, állítólag egy 5-10 tagot számláló fejlesztőcsapat által összetákolt indie-szösszenetet, egyből rávetettem magamat: részben, mert imádom az ilyen stílusú, aranyos és bájos kalandokat, részben mert számomra, a gameplay videók és a képi világ láttán apró hasonlóságot mutatott a fentebb említett közelgő csúcsjátékkal. Bár nyilván messze van attól az Ary, hogy összemérjük, nem csak egy bizonyos, de nagyjából bármilyen tripla A-kategóriás stuffal, de az tény, hogy már a PS2-es korszakot megidéző hangulatával is felkelti a nosztalgia-feelingtől szabadulni képtelen gamerek figyelmét. A cucc a klasszikus, felfedezős akció-platformerek stílusát mímelve, de főleg a The Legend of Zelda farvizén úszva invitál minket egy harccal, logikai feladványokkal, érzelmekkel és legfőképp mély érzékenységgel átitatott mesére, amely ugyan nem mindig teljesít tökéletesen, ideig-óráig azért képes elszórakoztatni az embert.

Ami a történetet és a játék világát illeti, elsőre komolyan meglepett, hogy ez egy indie-cím lett, mert a kezdeti néhány óra alapján, valamivel jobb grafikával és kiforrottabb játszhatósággal (ugyanis az irányítás szokatlanul elnagyolt és kapkodós) akár egy „hagyományos” értelemben vett game is lehetne az Ary. A sztori középpontjában szokás szerint a világot leigázni akaró gonosz áll, akit a jóslat szerint csak egy évszakok erejét birtokló legendás hős képes legyőzni. Itt jön a képbe a történet főhősnője (lánya?), Ary, aki a játék elején az általa elmondott mesén keresztül summázza is a lényeget, majd eltűnt, sokak által halottnak hitt bátyja keresésére indul, de végül sokkal nagyobb és fontosabb szerepet oszt rá a sors – gondolom, mindenki sejti, hogy hova fog kifutni az egész. A Secret of Seasons vitán felül legérdekesebb eleme, hogy az alcímnek megfelelően játszadozhatunk az évszakokkal, azaz egy burkon belül jeges hideget varázsolhatunk a tikkasztó tengerparti hőségben, vagy épp fordítva, és persze azon felül, hogy ez a képesség sokszor a továbbjutást is jelenti, erre a mágikus erőre a környezetünk is reagál. A játékban megjelenített (félig-meddig open world) világ egyébként erőteljesen épít az ázsiai kultúrára és folklórra, valamint a fejlesztők igazi multikulturális paradicsomot alkottak meg, ahol nagyfokú diverzitás uralkodik, ennek megfelelően rengeteg különféle lénnyel találkozhatunk és akaszthatjuk össze a bajszunkat, böhöm, páncélos óriásokkal éppúgy, mint antropomorf sakálokkal és mosómedvékkel. Látványos összecsapásokra azért ne nagyon számítsunk, gyakorlatilag rettenetesen egyszerű és dinamikátlan az egész (Ary lényegében egy fakarddal zúz le mindenkit), szóval a harcrendszer egysíkúsága miatt nem nevezhetők túlzottan szórakoztatónak ezek a szegmensek – a parry-ben és a néhány alapmozdulatban kimerülő blokkolás, valamint az állandóan újratermelődő ellenfelek meg főleg nem javítanak sokat az összképen.

A puzzle-feladványok már annál inkább: leginkább itt tapintható némi kreativitás az alkotók részéről, a már említett évszakok erejének köszönhetően, melyet sokszor a rejtvények megoldásához is használunk kell. Sajnos, ha a játék többi tulajdonságát nézzük, akkor még a legjobb esetben is maximum csak közepesre vizsgázik az Ary, hiába a megkapó világ, az imádni való főszereplő, vagy a sokszor mosolyra késztető cuki történet, ezek együttesen sem kompenzálják a durva mentési bugokat (elég sűrűn dob vissza percekkel, ha nem órákkal a játék a mentés betöltése után, mint ahol abbahagytuk), a nehézkesen átlátható térkép, a gyakori frame rate-gondok és a nehezen, vagy egyáltalán nem betöltődő textúrák.

Ez különösen azért fájó, mert nem egy holmi mezei indie-címről van szó, amivel jobb esetben játszol két órát, és másnapra már el is felejted, hanem egy olyan alkotásról, ami kicsit nagyobb ráfordítással akár egy nagyon is remek kaland lehetett volna. A fent említett pozitívumok miatt (nyilván nem kell csúcsgrafikát sem várni, de a szűk keretek között ez egyáltalán nem rossz teljesítmény) önmagában nagyon is vonzó az Ary, kár, hogy mindehhez összecsapott elemek és hibák tömkelege párosult. Ebben ennél sokkal-sokkal több volt.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A szoftver a PS Store-ban és lemezen is megvásárolható.)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Modus Games
Fejlesztő: eXiin
Megjelenés: 2020. szeptember 1.
Ár: 13990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás