Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Arcade Spirits (PS4, PSN)

Kacsint a hőskor.

Nemrégiben került fel a Netflixre egy dokumentumfilm-sorozat, ami, bár nem volt túlságosan reklámozva, felkeltette a figyelmemet. A Highscore (Rekord a lokalizációban) néven futó széria a videojátékok történelméről szól és egészen a kezdetektől fogva meséli el a történteket, igaz, nagy léptékben. A legelső epizód a videojátékos árkádok fellendülésével kezd és stílusosan az Atari bukásával zárul, ami akkor egy igazi érvágásként szolgált az iparágnak. Ajánlom megtekintésre: rengeteg új információval szolgál, élvezetes, és befogadható köntösben prezentál.

Tudtátok például, hogy a programozó, akinek az E.T.-t „köszönhetjük”, éppen egy 9 hónapja fejlesztés alatt álló játék befejezését ünnepelte (ami akkoriban a normális fejlesztési idő volt), mikor hirtelen felhívták azzal, miszerint 5 hete lenne felállítania az új E.T. programot – benne lenne-e? Két nap múlva már el is lett küldve, hogy találkozzon Spielberggel egy megbeszélésen, amin be kellett mutatnia a karakter terveit (mellesleg Spielberg egy pofátlan Pac-Man másolatot akart eredetileg). Mindenki tudja, hogyan végződött a sztori, viszont ilyen körítésben eddig nem hallhattuk.

Ami igazán megfogott a sorozatban, az a szeretet és a boldog nosztalgia, ahogy az interjúalanyok mesélték történeteiket. Nem csak magukat a programozókat, alkotókat kutatták fel, hanem családtagjaikat és embereket, akik bajnokságokat nyertek az érában. Későbbi részekben például a Final Fantasy első illusztrátora, Amano Yoshitaka is mesélt róla, milyen módon butították le rajzait anno a SquareSoftnál, ezáltal varázsolták aranyosabbá őket a megkötött pixel formátumban. Mindenkinek van saját, személyes története, ami egyben másoké is azáltal, hogy játékaikat és munkájukat megosztva hogyan gazdagították az emberek életét.

Kevés hasonló dokumentumfilm-sorozattal lehet találkozni, vagy egyáltalán bármilyen médiummal internetes oldalakon kívül, ami ezzel foglalkozik, főleg magyar fordításban. Viszont szerencsések vagyunk, van ugyanis egy saját magyar indie doku-sorozatunk, a Vakondok, ami a magyar játékfejlesztői szférát követi nyomon, valamint Beregi Tamás Pixelhősök című könyve is hiánypótló alkotás, bár az inkább a PC játékokra fókuszál. Csaknem az összes korábbi, mára már megszűnt magyar videojátékos magazinban volt történelmi rovat, de manapság csak torrent-oldalakon, vagy netalántán könyvtárakban lehet őket megtalálni, ha infót keres az ember.

Mostanra árkád gépeket is csak elvétve lehet találni az országban, a válsághelyzettől csak néhány egyesület és a Budapesti Flippermúzeum menti meg a népet, utóbbi elérhető a nagyközönség számára egy pincehelyiségben, tömve gépekkel, megidézve az igazi árkádhangulatot.

Te lenni győztes

Ezt a rajongást és kellemes nosztalgiát próbálja meg átadni az Arcade Spirits visual novel – randiszimulátor is, valamint reményt próbál nyújtani a játékos számára. A borzalmasan vérszegény és fantáziátlan főszereplő generálás után 20XX-ben találjuk magunkat, egy alternatív történelemben, ahol az E.T. fejlesztője kapott még egy évet fejlesztésre (tényleg van egy mondat erről), a game siker lett, az Atari nem rontotta el a többi játékát, és csőd helyett világsikerré váltak az alkotások.

Ebben az idealisztikus jövőben egyedül főszereplőnk sorsa tűnik kilátástalannak. Legutóbbi munkájából menesztve úgy tűnik, nem tud elmenekülni a „családi átok” elől és boldogtalanságra van utalva, csakúgy, mint a szülei. A depresszióból szobatársa javaslata, valamint a frissen letöltött modern, telefonos virtuális asszisztensének ténykedése menti ki. Hamarosan egy interjún találja magát a helyi árkádban, ami, bár nem olyan nagy és híres, mint a Deco Nami (peeeersze nem Konami Kód) árkádvállalat, de annál több lelkesedés és szeretet övezi. Az interjú során főszereplőnk visszaemlékezik gyermekkorára, amikor is rabja volt az árkádgépeknek, és ezek voltak az életének a legboldogabb pillanatai. Felvételt nyer a varázslóiskolába céghez, és innentől fogva ő lesz az árkád egyik folyosói karbantartója, ami sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek hangzik.

A történet körülbelül 8 fejezetes, fejezetenként egy-egy óra, olvasási sebességünktől függően. Ezalatt megismerhetjük az árkád dolgozóit, játékosait, segítőit. Az elrettentő karaktergeneráló után üde meglepetésként fogadtam a szereplőket. Egyikük sem irritáló, mindegyikükben van szeretet és törődés a játékok iránt, mindegyikőjük más aspektusát testesíti meg egy rajongónak.

Gavin, aki a pénzügyeket kezeli, unalmasnak és számítónak tűnhet, de imádja a flippereket és azon van, hogy felvirágoztassa az üzletet, valamint segítse beteljesíteni mások álmait. Naomi, a gépek szerelője teljesen megszállottja azoknak, például egy pillanat alatt képes felismerni egy átalakított Teenage Mutant Ninja Turtles kétszemélyes ritka gépet, valamint elkalauzolja a játékost a gépek történelmébe, érdekesen tálalva azt. Percy, a brit rekordokat döntögető játékos, akinek álma egy új világrekord a nemPacmanben Moopy nevű gépen.

Ashley a szintén folyosói karbantartó/kabala munkatársunk cosplayer és mindig egy új jelmezen gondolkodik, vagy épp azt viseli. Juniper, a legegyedibb szobatársunk aranyszívű, folyton próbál rajtunk segíteni, bár ez nem mindig sül el jól. Queen Bee, a helyi e-sport csapat tagja a mi munkahelyünkről közvetíti meccseit, és nála cifrább káromkodásokat más nem tud kitalálni. Teo, a mindenkivel flörtölő srác, aki a táncjátékok rabja, a tömegeket vonzza be és segíti. Elcsábítandó szereplőink Francine, az idős hölgy tulajdonában lévő Funplex nevű árkádban töltik az idejüket, és itt lehet velük kapcsolatokat kiépíteni.

Hé, figyelj!

Döntéseink számítanak! Legalábbis mindegyik variáns érzelmi aspektust fed le. Különböző helyzetekben adhatunk semleges, meggondolt, vicces, vagy bátrabb választ, ezek más-más státuszokat generálnak, amit a telefonos asszisztensünk, Iris mérlegel. A leggyakoribb típusú érzelmi megnyilvánulásaink befolyásolják későbbi válaszopcióinkat, illetve, hogy mennyire tetszünk a kiszemeltünknek.

Ezek mellett szerezhetünk bónuszokat is az adott karaktereknél a jó válaszok segítségével. Viszont kapcsolataink mélységét később a státuszok is tudják majd módosítani, így nem kell elkeseredni, hogy nem úgy áll a skála, ahogy neked tetszene. Menteni is bármikor menthetünk, így egy gyors betöltés bármit orvosolhat. Teljesen könnyed a program, inkább arra fókuszál, hogy szórakoztasson, minthogy folyamatosan stresszlejünk válaszainkon… mint például a Danganronpa játékban.

Maga a szöveg elég jól lett megírva, s mivel nyugati szoftverről van szó, nem lesz tele fordítási hibákkal, rengeteg játékreferenciát, történelmet és egyéb jóságot tartalmaz a mémek mellett. Iris képes benyögni például a NES-es Pro Wrestling játék borzalmas nyerő-képernyőjére emlékeztető „A WINNER IS YOU” mondatot minden fejezet végén, több más, hasonló idézet mellett. Lesz itt még Polybius és tengernyi egyéb játékokkal kapcsolatos dolog is, csak győzd őket megtalálni!

Szerencsére ezekkel kapcsolatban nem esik át a program a ló túlsó felére. A legidegesítőbb, amire gondolni tudok az nem is a szöveggel kapcsolatos, hanem az zenével, ami össze-vissza ugrál a háttérben, ha valaki éppen beszél. Mikor beszélnek a szereplők a zene lehalkul, amint a mondat elhangzott teljesen visszatér. Viszont a mondatok között is 1-2 másodpercre hangosan felcsendül, és ez igazán zavaró tud lenni. Olvastam a játék fejlesztői oldalán, hogy ez streamerek miatti döntés volt, és az opciókban még ezen is lehet változtatni, hogy egyáltalán ne szóljon. A zene eleve elég semleges, bár legalább kellemesen megy a háttérben. Az effektek jók és az egyszer felcsendülő Éj a kopár hegyen is mosolyt csalt az arcomra. Viszont milyen furcsa már, hogy a zenét eleve úgy alkották meg, hogy haszontalan részei legyenek a programnak? (És ez még fél évvel azelőtt volt, hogy a Twitch teljesen megőrült volna a játékzene közvetítéssel kapcsolatban.)

Indie játék lévén nem vár etalont az ember a dizájn oltárán, viszont nyugati randiszimulátorok terén rengeteg jobban kinéző játék jelent meg az elmúlt két évben. Hasonlítsátok össze a képeket mondjuk a Monster Prom 2-vel, a Pizza Game-mel, vagy a randijáték-kutyatartó szimulátor Best Friend Foreverrel. Persze messze áll a game attól, hogy csúnyának hívjam, és a külalak nem volt nagyon zavaró a játékmenet során, viszont szerintem a történet jobb vizuális körítést érdemelt volna.

A 8+ óra, amit a program kínál, inkább mosolygással fog telni, mintsem homlokráncolással. Érezhető, hogy szeretettel készült az egész, ami több, mint amit elmondhatok sok más hasonló visual novelről. Mivel több karakterre fókuszálhatunk, döntéseinktől függően minden egyes New Game más kombinációkat, új jeleneteket hozhat, ami nagyban növeli az újrajátszási faktort. A New Game+ feloldja a skip opciót is, ha nem akarsz végigolvasni mindent. Vannak extrák is, a feloldott jutalmak között találsz concept artot, valamint a főmenü tartalmaz egy oktatófilmet, ami végigvezet, hogyan építs otthoni árkádgépet. Ezzel talán te is megépítheted magadnak a PlayITen látott saját Zen Pinball géped!

Nagy pozitívum, hogy a szereplők is elég egyedinek, de valósághoz közelinek érződnek; nem úgy, mint a tipikus, sablonos anime karakterek,. Legtöbbjük emlékeztetett valódi emberekre, akiket könnyű megtalálni videojáték boltokban, vagy konvenciókon.

E játék célja az, hogy szórakoztasson, ami sajnos mára rengeteg más társából kiveszett. Ez a pár órás sztori egy kicsit behúz, kikapcsol, és elfeledteti gondjainkat, ahogy anno az árkád gépek is tették. Az egész történet arról szól, hogy a főszereplő kilendüljön a sikertelen életéből és új célokat tűzzön ki magának, amikért mások támogatásával is képes legyen küzdeni. 2020 egy borzalmas év volt sokak számára, rengetegen veszítették el állásukat, vagy még rosszabb történt velük, és pontosan ez a játék az, ami képes lehet egy kis üde színfoltot, esetleg reményt vinni az életükbe. Állást nem fog tudni ajánlani, és nem ad félelmetesen intelligens mesterséges asszisztenst sem, viszont szórakoztat és ösztönöz arra, hogy te is tegyél valamit, hogy javuljon az életed, kis lépésekben!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: PQube
Fejlesztő: Fiction Factory Games
Megjelenés: 2020. május 1.
Ár: 5990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Vicces, tegnap kezdtem írni egy tesztet, a felvezetésig jutottam, aztán ma olvasom ezt és pont itt jártam…