Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Anodyne 2: Return to Dust (PS5, PS4, PSN)

Szerelmeslevél egy régmúlt generációnak.

Egészen kiskölyök voltam még, amikor találkoztam a videojátékok világával és életem legelső konzoljával, az első PlayStationnel. Első látásra szerelem volt, ezen a gépen, ennek az érának a játékain nőttem fel, megalapozva mindazt, ahogy ma látom ezt az iparágat, és ahogy ma, több mint 20 év elteltével játszom. Az eredeti Tomb Raider széria, az első Metal Gear Solid, Rayman… máig libabőrös leszek és rám tör a gyermeki öröm egy letűnt kor csodáitól.

Ez a teszt természetesen nem rólam szól, viszont azért nagyon fontosak a fentebb leírtak, mert amikor megkaptam tesztelésre az Anodyne 2 – Return to Dust című alkotást és elkezdtem vele játszani, hirtelen minden szép (és olykor kevésbé kellemes) videojátékos emlékemet az arcomban találtam. Az Anodyne 2 viszont nem lágyan simogatva juttatta eszembe a PS1 érát, hanem páros lábbal rúgta rám az ajtót tokostul, majd engedte be a képernyőm elé a szélsebes nosztalgia expresszt.

A tesztalany egy olyan, csupán két ember által fejlesztett indie cím, mely az első pixeltől az utolsóig pontosan lemodellezi mindazt, amit szerettem a PlayStation 1 korának játékaiban. Aki elég bátor ahhoz, hogy hagyja magát beszippantani az időgépbe, az egy 3D-s low-poly (alacsony felbontású textúrákkal ékeskedő) kaland-platformert kap. Ezt változatosan, kellemes ritmusban színesítik a 2D-s, dungeonökben mászkálós, és azokban mindenfajta ügyességi és puzzle feladatokat megoldós játékelemek, melyek leginkább az ős-Zelda epizódokra hajaznak. Tudniillik az első Anodyne egy csak és kizárólag a 16-bites érára emlékeztető játék volt teljes egészében, itt a második részben a 3D-s elemek  számítanak az újnak, és ha az arányokat nézzük, a 3D-s mászkálás és világfelfedezés a domináns a rövidebb, 2D-s dungeon részekkel szemben. Szerencsére az első Anodyne ismerete nem szükséges a második részhez, a két játék története tekintetében független egymástól.

Történetünk hősnője Nova, az ő megszületésének lehetünk egyből a tanúi a kaland elindítása után. Ahogy ez megtörténik, látszólagos „szülei” hamar, de kedvesen és vigyázó tekinteteikkel óvva szembesítik egy nagyon fontos feladattal, amire látszólag Nova predesztinálva van: New Theland világának és lakóinak megtisztítása a kosztól, mely megkeseríti az életüket, betegségeket okozva számukra. A játék csak „Dustként” aposztrofálja az ellenséget, de a faladat nem túl komplikált – Novának számos helyszínre ellátogatva fel kell kutatnia a betegeskedő lakókat, majd összezsugorodva beléjük jutni és kis porszívójával felszívni az összes bennük található koszt. A porzsák tartalma nem a kukába megy, hanem egy hatalmas, toronyszerű üvegcsőbe kell a kért mennyiséget leadnunk. Ez az üvegcső több részre van osztva, további szegmenseit a megtisztított lakók által kapott és különböző helyeken talált kártyákkal lehet megnyitni. Ahogy egyre több koszt adunk le, úgy halad előre a történet, és úgy juthatunk el újabb helyekre. Azonban megjegyezném, hogy nem minden az, aminek látszik. Masszív spoiler lenne bővebben kifejteni, de itt egy újabb indok, amiért megéri foglalkozni a játékkal.

A nagy, nyílt terepeken való felfedezés, ahogy említettem, mind 3D-ben történik. A területek tényleg hatalmasak, gyalog elég monoton lenne bejárni, de nem kell megijedni, mert erre az esetre Nova járművé tudja alakítani magát, gyorsabb barangolást biztosítva. Beszélgethetünk mindenkivel, és ha megtaláltuk a tisztítandó alanyt, jól agyon kell dobálni csillagszerű „energialövedékkel” a tisztítási procedúra aktiválásához. Ezt követően Nova mikroszkopikus méretűre összezsugorodik ahhoz, hogy beleférjen a gyógyítandó NPC-be, és szó szerint dimenzióváltás történik 3D-ből 2D-be. Mielőtt azonban ez megtörténne, egy ritmusjáték-szerű feladattal kell megbirkóznunk, amire ugyan semmilyen magyarázat nincs, hogy egyáltalán miért történik, ettől függetlenül nem nevezném kellemetlennek. Ezt követően jön képbe a régi Zelda játékok stílusa – mezőről mezőre kell haladnunk a kétdimenziós világban, avagy a betegeskedő karakter testében. Port kell szippantanunk és többségében slime-szerű lényekkel kell végeznünk, vagy éppen valamilyen puzzle-t megoldanunk. Nincs két ugyanolyan dungeon sem feladatban, sem hangulatban, és ez biztosítja azt, hogy ezek a részek se váljanak monotonná.

A kezdeti fél órában a játékos joggal érezheti úgy magát, mint aki LSD tripen van. Én is így éreztem, de ahogy engedtem a játék vonzásának, úgy láttam egyre inkább a felszín alá. Az Anodyne 2 világa egyszerre színes és nagyon fura, megmagyarázhatatlan, de kellemesen nem e világi. Ez megnyilvánul a fülsimogató éteri zenében, az álomszerű környezet felfedezésében, a gyakran horrorlény külsejű, antropomorf lényekkel való interakcióban. A Nova történetét bemutató játék pedig pont attól mesterien jó, pont attól tud nagyon jól működni, hogy minden alkotóeleme okosan, a megfelelő arányban, egymással harmóniában épül fel.

Pedig az ég egy adta világon semmi, de semmi új nincs abban, amit az Anodyne 2 kínál. Mi több, ha a szoftvert szétszedjük részeire, egyenként megvizsgálva annak alkotóelemeit, akkor realizálhatjuk, hogy ezt már ezerszer láttuk a PS1 érában, hol jobb, hol kevésbé jó megvalósításban. Az összkép viszont mégis koherens, egy kiegyensúlyozott kerek egész, kezdve az alacsony poligonszámú képi világtól az elnagyolt, olykor nehezen kivehető textúrákon át az álomszerű, elektronikus zenei témákig, nem beszélve a játék könnyen emészthető, kellemesen titokzatos történetéről. A game pontos lemodellezése egy régmúlt korszaknak, tisztelgés egy olyan éra előtt, mely megalapozta a ma videojátékait.

Az Anodyne 2 – Return to Dust eladhatósága és népszerűsége a minőségi nosztalgiában rejlik – de nem ajánlott mindenkinek. Elsősorban azoknak szól ez a program, akik már akkor játszottak, amikor a szürke, téglalap alakú PlayStation volt a legmenőbb konzol a világon, és mai szemmel is képesek a korszak alkotásaiban meglátni az értékeket. Különösen előny, ha valaki szereti a remek platformereket és/vagy meg akar ismerni egy nem mindennapi, némi mondanivalóval színesített történetet. Azoknak viszont, akik később léptek be a videojátékok világába, modernebb kalandokon nőttek, vagy éppen jelenleg is nőnek fel, már nem biztos, hogy egy ilyen progi felkelti az érdeklődésüket. Remélem tévedek.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: Ratalaika Games
Fejlesztő: Analgesic Productions
Megjelenés: 2021. február 18.
Ár: 7090 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Azért kipróbálnám! 😉