Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Angels of Death (PS4, PSN)

Maniac “not so PC” Mansion.

Meg nem tudnám így utólag mondani, mi vitt rá arra, hogy kikérjem tesztelésre a japán Hoshikuzu KRNKRN által jegyzett, Angles of Death című videojátékot, de minden bizonnyal azért akadt meg a szemem rajta, mert egyik régi nagy kedvencemet, a Lucasfilm Games-féle Maniac Mansiont véltem benne felfedezni… persze csak nyomokban. Olyan mérhetetlenül nagyot egyébként nem is tévedtem, az AoD ugyanis egy többé-kevésbé klasszikus alapokon nyugvó kalandjáték, mely a Commodore 64-es időket idéző pixeles küllemével és erősen retro mechanikai megoldásaival a videojátékozás aranykorába repített vissza… persze csak nyomokban. Igen ám, de ez az indie fejlesztésű szoftver egy japán műhelyből került ki, így aztán minden olyan – sokszor szélsőséges – stílusjegyet magán visel, ami az ázsiai alkotásokra gyakran jellemző, a nyugati zsánerben viszont csak elvétve, mostanában aztán meg szinte már soha nem mutatkozik meg. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz nekünk? Derítsük hát ki spoilerektől mentesen!

Az Angels of Death tehát stílusát tekintve egy retro mászkálós kalandjáték, kategóriája pedig… nos, nem annyira horror, sokkal inkább a japán menekülős-trancsírozós-gyilkolászós, szabadulószobás thrillerekre hajaz. (Biztos van erre szakszó, de én azt nem ismerem. Majd te beírod, kedves olvasó.) Amit emellett tudni kell róla, hogy az ártalmatlannak tűnő, mókás-infantilis külső – és a néha paródiába hajló szövegezés – egy kifejezetten komoly témákat érintő, időnként meghökkentő, máskor megdöbbentő, megint máskor némileg lehangoló miliőt takar, szóval sokkal súlyosabb dolgok vannak ám itt a felszín alatt, mint azt elsőre gondolhatnád!

A game eredetileg egy online magazin mellékleteként látott napvilágot az ázsiai régióban, ingyenes formában. (Arrafelé nem is állt meg egy játéknál, manga és talán még egy előzmény is született hozzá.) A szoftver az RPG Maker nevű játékszerkesztővel készült, kezelése pedig egyenesen pofonegyszerű, gyakorlatilag egy gomb szükséges vezérléséhez, a kijelölés (oké, meg a visszavonás). Az ugyanakkor kifejezetten bámulatos, hogy ennek ellenére soha nem jut majd eszedbe, hogy ennél esetleg többre lenne szükséged.

A történet főhőse egy Rachel Gardner nevű tinédzser leányzó, aki egy rendelőintézetre hajazó komplexumban találja magát… teljesen egyedül, ráadásul egy olyan emeleten, ahová nem is tudja, hogyan került oda. Nem emlékszik pontosan, hogy mi történt vele, de amire emlékszik sötét múltjából, azt sem igazán akaródzik neki megosztani a játékossal, úgyhogy a sztori azonnal egy hatalmas kérdőjellel indul. Rachel persze elkezdi felfedezni a helyszínt és lassan rakosgatja össze az információmorzsákat, azonban hamar rá kell döbbennie, hogy ami vele itt történik, az az őrülettel határos rémálom. Bármit is tesz, a halál folyamatosan ott lohol a nyomában, de ez valószínűleg nem is véletlen: Rachel ugyanis valahol – nem is olyan mélyen – vágyik a halálra. Cseppet szuicid hajlamú hősnőnk azonban, köszönhetően a játékosnak (és a mentett állások visszatölthetőségének) egyre mélyebben merül el a rendelőintézet sötét bugyraiba és egyre több, az intézményben rejlő rettenetes titokra derít fényt, sőt még egy kísérője is akad egy Isaac nevű srác személyében, aki “foglalkozását tekintve” sorozatgyilkos. Gondolom nem kell ahhoz pszichiáternek lenni, hogy megsejtsd, a két fiatalember között szoros kötelék alakul ki, egyfajta Stockholm-szindróma, mely a bizarr eseményeknek köszönhetően pontosan olyan ütemben eszkalálódik, ahogy a történet közeledik katarzisa felé.

Az old-school játékmenet tulajdonképpen barangolásból és gyanúsnak tűnő (felvehető) tárgyak-objektumok-nyomok megvizsgálásából és használatából áll, de ha most azt gondolod, ez 2021-ben kevés lesz a szórakozáshoz, nagyon mellétrafáltál. A feladatok között logikai, szekvenciális és ügyességi kihívások is vannak, melyek szuperjó ötleteken alapulnak, pontosan úgy, ahogy annak idején a már fent említett Maniac Mansionben, kiválóan bizonyítva azt, hogy rohadtul nincs szükség minden egyes új videojátékban megreformálni a videojátékozás alapjait, sokkal inkább ötletesen kell használni őket, és máris működik a recept.

A game 4 “különálló” fejezetből áll. Nekem 9 óra és 15 perc alatt sikerült felgöngyölítenem és kiplatináznom, ami szerintem meglepően remek szavatosságot takar, indie alkotáshoz mérten meg különösképpen. Természetesen a játékidő lehet ennél sokkal kevesebb is, ha valaki például egy YouTube-walkthrough alapján agyatlan droid módjára viszi végig a sztorit, vagy azonnal elnyomkodja az összes párbeszédet, de ez véleményem szerint igen balgaság egy olyan stuff esetében, ahol a fókusz pont a dialógusokon, és nem elsősorban a képernyőn látható pixeles cselekményeken nyugszik. Ázsiai játék lévén egyébként meg kell említenem, hogy a szövegezés és a dramaturgia néhol kifejezetten fájdalmasnak hathat – van párbeszéd, mely ötször három pont (…) ide-oda pingpongozásából, majd egy fej felett megjelenő fekete szimbólum (lásd: most mérges vagyok) megjelenéséből áll -, de ez nem primitívség, sokkal inkább a teljesen abszurd szituációk frappáns megjelenítésére szolgál. Mindemellett a game kifejezetten trágár és még nyomokban sem polkorrekt, maximálisan semmibe veszi a nemek közötti (nemlétező) egyenlőség hajhászását, viszont mindettől teljes mértékben életszerűvé és elképesztően szórakoztatóvá avanzsálódik.

A kedves kis pixeles grafika értelemszerűen nem egy nagy kunszt, ugyanakkor a kisebb-nagyobb ötletes effekteknek köszönhetően végig tökéletesen illusztrálja azt a bolondokházát, amit a sztori prezentál. A zene és hang remek, fülbemászó, kiváló aláfestése az őrületnek. A hangulat pedig ennek megfelelően közel tökéletes. Ami annyira nem jó dolog, hogy a game ott is segít, ahol nem kéne, tehát “logikai vonalon” elakadni nem igazán lehet benne, a kritikus pontokon pedig magától felajánlja a mentést, szóval max a feladatok teljesítésénél lehet elsőre elvérezni. A trófealista emellett szintén lehetne egy picivel inspirálóbb, mert a legtöbb “titkos” serleget egy idő után könnyedén ki lehet következtetni – bár van azért pár fifikás idea ott is.

Gondolom a fentiek alapján látszik, hogy én brutál jól szórakoztam ezzel a játékkal. Nem mondom, hogy nem volt itt-ott hiányérzetem, de ez egyértelműen azért adódott, mert egyes elemeit túlontúl zseniálisnak találtam, így mohó módon többet akartam kapni tőle, mint ami egy kis indie fejlesztéstől egyáltalán elvárható. Ajánlani leginkább olyanoknak szeretném, akik kedvelik ezeket a teljesen zakkant ázsiai sztorikat (rád nézek, Angyalkus kollégám), és akiket nem riaszt vissza az, hogy gyakorlatilag 1987-es színvonalú programmal szórakoznak… jól.

★★★★
REMEK
Kiadó: Active Gaming Media
Fejlesztő: Makoto Sanada
Méret: 3.62 GB
Megjelenés: 2021. április 22.
Ár: 4349 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. 2018-ban egy 16 részes, egész korrekt anime adaptáció is készült belőle. 🙂