ALONE IN THE DARK (PS5)

Sötétben tapogatózás.

Az elmúlt évek során a videojátékok remake-jei óriási népszerűségre tettek szert. Ezt a trendet nagyrészt a Resident Evil sorozat úttörő újragondolásai alapozták meg, amelyek megmutatták, hogyan lehet egy 20 éves klasszikust – mint például a Resident Evil 2-t – modernizálni a jelenkor technológiai és játékos elvárásainak megfelelően. A Capcom mesteri munkája nyomán számos kiadó próbálta meglovagolni ezt a hullámot, köztük a THQ Nordic is, amely a klasszikus 1992-es Alone in the Darkkal kísérletezett most. Azonban, míg a Resident Evil remake-ek precíz és alaposan átgondolt felújításokat hoztak, addig az „új” Alone in the Dark inkább tűnik egy elmaszatolt vázlatnak, mint egy gondosan kidolgozott újrajátszásnak.

A THQ Nordic remake-je két irányítható főszereplőt kínál a játékosoknak: Edward Carnbyt, akit a Stranger Things-ből ismert David Harbour formál meg, és Emily Hartwoodot, akit Jodie Comer, a Motorosok című film sztárja alakít. Ez a két karakter különböző szemszögből tárja fel a történetet, amely a New Orleans környéki, misztikus és nyomasztó Derceto kúriában játszódik. A helyszínt nemcsak a kísérteties atmoszféra hatja át, hanem az is, hogy a kastélyt időközben egy mentális betegek szanatóriumává alakították át, ami még hátborzongatóbbá teszi.

A történet kezdetén Emily vészjósló levelet kap nagybátyjától, Jeremytől, amelyben rejtélyes dolgokra utal, és sürgeti, hogy látogassa meg őt a Dercetóban. Emily, mit sem sejtve arról, hogy milyen borzalmak várnak rá, felkeresi a kúriát, és magával viszi Edward Carnby magánnyomozót is, hogy együtt derítsenek fényt a rejtélyre. Az, hogy két főszereplő – Emily Hartwood és Edward Cornby – közül választhatunk, érdekes narratív csavart hoz, de sajnos nem minden szál működik egyformán jól. Emily története koherensebb és izgalmasabb, míg Edward kampánya helyenként logikátlan és zavaros, ami azt az érzést kelti, hogy Edward jelenléte inkább csak egy utólagos hozzáadás volt, mintsem szerves része a cselekménynek.

A Louisiana állambeli Derceto kastély hangulata ugyan továbbra is borzongató és a történet gazdag háttérrel bír, ám a játékmenet sok helyen hiányosságokat mutat. A játék egyik legnagyobb gyengesége a harcrendszer. A mozgás gyakran lomha, és a harci mechanikák elmaradnak attól a színvonaltól, amit egy modern túlélőhorror játéktól elvárnánk. Az ellenfelek, bár látványosan groteszkek és valóban lovecraftiak, a harcélményt nem tudják igazán feldobni. A közelharci fegyverek használata különösen frusztráló, mivel nem mindig világos, hogy egy adott fegyver mennyire hatékony, és a harcok közben a karakterek mozgása is merev és nehézkes.

A felfedezés viszont pozitívumként emelhető ki. A Derceto kúriája tele van érdekes részletekkel és nyomokkal, amelyek mélyítik a történetet. A játék során különböző rejtvényekkel találkozhatunk, amelyek között vannak egyszerűbbek és frusztrálóan nehezek is. Noha a fejtörők nagy része logikus, vannak pillanatok, amikor a játék túlságosan is rávezet minket a megoldásra, ami ront az élvezeti értéken.

A fejlesztők nagy nyomás alatt dolgoztak, hiszen nemcsak a klasszikus játék örökségéhez kellett méltónak lenniük, hanem az új kihívókkal is fel kellett venniük a versenyt, akik a túlélő horror műfaját már magasra emelték. A Resident Evil és Dead Space remake-ek lenyűgöző sikerei, valamint az Alan Wake II bravúros kivitelezése mellett az Alone in the Dark nehezen tudott kitűnni. Bár nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten rossz lenne, de nem is tudott olyan szintre emelkedni, mint a zsáner csúcsát jelentő címek.

Összességében kezdésnek jó lehetne az Alone in the Dark remake, de ismerve azt, hogy bezárták a stúdiót, nem nagyon reménykedhetünk a folytatásban. A Derceto villa soha nem volt még ilyen sokszínű és a nosztalgiázókat nem hinném, hogy nagyon zavarni fogja a harcrendszer gyengesége – így ezeket figyelembe véve lehet érdemes belevágni.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)