Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

AKIBA’S BEAT (PLAYSTATION 4, PS VITA)

Tokió Akihabara városrésze kétségkívül egy lenyűgöző hely. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen Akiba (ahogyan a helyiek csak becézik a helyet) rengeteg japán pop- és szubkulturális elem melegágya, Shibuya mellett pedig talán a leginkább olyan negyed a japán fővárosban, ahova betévedve a legjobban szembeötlenek a szigetország fiataljai által képviselt kulturális sajátosságok. Bővebben a hely elemzésébe most kár lenne belevágni, hiszen ezt már egyszer megtettem korábban egy nagyobb lélegzetvételű írás keretein belül [url=http://playstationcommunity.hu/note/11499]ITT[/a], és ahol talán arra is sikerül rávilágítanom, hogy miért is kiváló setting ez a városrész egy videojáték helyszínének.Utóbbi lehetőséget meglátva a – nem meglepő módon – japán illetőségű Acquire csapata nem hogy egy, de konkrétan egy teljes sorozatot épített föl a negyed köré, ebből lett aztán az Akiba-széria. A legelső, csak PSP-re elkészült Akiba’s Trip japánon kívül sehol nem látott napvilágot, ezzel szemben a folytatás, az Akiba’s Trip: Undead and Undressed már nem csak, hogy kiadásra került nyugaton is angol nyelven, de a Vita-n túl PS3-on, PS4-en és még PC-n is elérhetővé vált (bővebb tesztet erről pedig [url=http://playstationcommunity.hu/note/13257]ITT[/a] olvashatsz).Ha valaki csupán egy gyors felvilágosítást szeretne az előzményekből, akkor csupán csak annyit, hogy egy kellemesen bugyuta “üsd, vágd, nem apád” brawler programról volt szó, ahol az emberek közt megbújt vámpírokat kellett azáltal leleplezni, hogy letéptük róluk az álcájukat (ez utóbbi szó szerint értendő, lévén tényleges ruhaletépésről volt szó; de a legviccesebb eseményeknek persze akkor lehettünk tanúi, ha “véletlenül” mondjuk egy iskoláslányt szabadítottunk meg a fölösleges textiltől). A főbb tulajdonágait a programnak talány így lehetne összefoglalni:- töménytelen ecchi (sikamlós hangulat rengeteg kivillanó fehérneművel),- kusztomizálható fegyverek és karakterek,- könnyed, bugyuta, és magát még csak véletlenül sem komolyan vevő történet és légkör,- a romantikázás lehetősége a hölgykarakterekkel.És, hogy miért tartom fontosnak tételesen kihangsúlyozni az előd eme sajátosságait? Csupán csak azért, mert ezekből a fenti elemekből cikkünk jelen tárgya, az [B]Akiba’s Beat[/B] az égvilágon SEMMIT nem hozott át. Nem túl jó felütés ez egy folytatás esetében, na de ássuk is bele magunkat a dologba részletesebben.[YOUTUBE]Md4Zfszv36Y[/YOUTUBE]Történetünk főhőse Asahi Tachibana, egy átlagos japán tinédzser, már amennyiben átlagosnak tekinthetünk egy tipikus NEET-et (Not in Education, Employment or Training – azaz nem tanul, nincs alkalmazásban és gyakorlatot sem végez – lám, ma is tanultunk valamit), aki félbehagyva az iskoláját a léha életvitelnek szenteli a mindennapjait, amit nagyjából a játék, a délig tartó alvás és az anime-nézés szentháromsága tesz ki. Számára a hét minden egyes napja csupán egy laza bulis vasárnap, amit ugyanazzal a léhűtő attitűddel él át (a hét utolsó napja kiemelt jelentőségű Akihabarában, ez számít ott a “fő” napnak, ekkor látogat oda a legtöbb ember).Csakhogy egyszer csak azt tapasztalja, hogy valóban minden nap vasárnappá válik! Létrejön ugyanis egy időhurok, ahol egy adott vasárnap újrakezdődik abban a pillanatban, ahogy véget ér, és látszólag Asahi az egyetlen, aki ennek tudatában van, és akinek emlékei nem törlődnek ugyanannak a napnak a lejártával és újraindulásával. Később aztán felfedezi, hogy akadnak azért mások is akiknek szintén megmaradnak az emlékei a vasárnapok végtelen ismétlődésével, így aztán velük felkerekedve próbál utánajárni a furcsa események kiváltó okának.Hamarosan aztán arra is rájönnek, hogy ennek gyökere a hétköznapi emberek vágyaiban és téveszméiben keresendő, amik mostanra olyan már olyan méreteket öltöttek, hogy szó szerint testet öltöttek és kihatással lettek a valóságra is. A játék célja, hogy ezeket a tévképzeteket eltüntessük az emberek tudatából, aminek egyetlen módja, ha az ezeket megtestesítő képzelet szülte labirintusokat bejárva megsemmisítjük a problémák forrásait, bízva abban, hogy az emberek tudatát helyreállítva végül visszaáll a rend térben és időben is.Ismerős a felállás? Bizony-bizony, aminek itt szemtanúi vagyunk, az egy elég nagy – vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy kissé pofátlan – lenyúlása a Persona-széria történetének. Önmagában mondjuk ez még nem baj, hiszen így legalább a sztori valamelyest érdekes, sőt, akadnak azért további jó vonásai is. Az egyik, hogy a helyszín választásból kifolyólag a cselekmény erősen reflektál Akihabara sajátos kultúrájára: otaku-jelenség, popidolok, videojátékos kötődések, maid cafék – napestig sorolhatnám azokat a japáni témákat, amiket a program érint, akit tehát mélyebben érdekel a felkelő nap országának ezen aspektusa, az ilyen szempontból talán itt megtalálhatja a számításait. A másik jó pont a karakterek jelleme és háttere (habár egy JRPG-től ez valahol elvárás is), nekem példásul kifejezetten tetszett, hogy a főszereplő itt egy lezser, másokkal sokszor kifejezetten flegma, címeres tahó, szemben a zsánerben megszokott ártatlan, mosolygós, segítőkész kisfiúcskákkal, akiket nagy többségben a JRPG-k alkalmaznak hérosznak, ugye. De a maga módján a többi karakter is érdekes (kifejezetten tetszett például a Japán következő idoljává válni kívánó Ryu Momose aranyos és kissé megható háttérsztorija), és a szórakoztatási faktor fő forrása kétségtelenül az, amikor ezek a korban, személyiségben és érdeklődésben teljesen különböző szereplők találkoznak egymással. Ilyen téren tehát tényleg nem érheti szó a ház elejét.Na, de most jön a feketeleves, azaz a játékmenet ismertetése. Utóbbit 2 nagy egységre lehet lebontani: egyrészt szabad felfedezés a virtuális Akihabara utcáin (ami egyébként egész hitelesen le van modellezve az eredeti után), másrészt dungeon-crawling a tévképzetek által létrejött random generált labirintusokban, amik természetesen a harcoknak adnak otthont. Előbbiről pár szóban: itt van lehetőségünk különböző kiegészítőkből és csecsebecsékből bevásárolni, de ami ennél is fontosabb, itt görgethető tovább a sztori bizonyos pontokra elérve, vagy karaktereket megszólítva (ez amúgy soha nem fog fejtörést okozni, mindig jól ki van jelölve a térképen, hova is kellene menni legközelebb). Ahogy az ilyen jellegű játékoknál jellemző, a cselekmény nagy része visual novelekre hajazó módon 99%-ban állóképeken zajlik le. Ez szinte szükségszerűen maga után vonja azt is, hogy a cuccban ISZONYAT mennyiségű duma van, a program szinte megállás nélkül pofázik, szinte percenként dobja be az akár 5-10 perc hosszúságú diskurzusokat. A játék élvezetének egyik alapfeltétele, hogy érdekeljen a sztori, és amennyiben az a fajta játékos vagy, aki 5 perc után már reflexszerűen nyomogatja tovább a párbeszédpaneleket, nos, akkor ez a program már itt elvesztett téged. Ezen a városrészt bejárkálós részen egyébként néha adódnak még opcionális mellékküldetések is, bár sok izgalom nincs bennük (általában még harcot sem tartalmaznak, mindössze kimerülnek abban, hogy juss el A pontból B-be), inkább csak akkor érdemes teljesíteni őket, ha többet akarsz megtudni a csapattársak történeti hátteréről.Ahogy tehát látni lehet, a játékot a dungeonök felfedezése kellene elvinnie a hátán – de nem viszi. Nem teszi, éspedig azért nem, mert a harcok az ég egy adta világon semmi komplexitást és kihívást nem tartalmaznak, de úgy még nyomokban sem. Az csak egy dolog, hogy alapjában véve egy pofátlan nyúlás az egész (ez esetben a Tales of… sorozatot kopizva – a csata nem körökre osztott, hanem real-time, egyszerre csak egy karakter irányítható, és a kamera oldalról követi az eseményeket), de még ezt a lopott rendszert is elbaltázza. Ahogyan a játék címe is utal rá (‘Akiba Ritmusa’) az ügyességet igénylő részeknél nagy szerepet kellene kapjon az ütemérzék, de ez csak papíron van így. A valóság az, hogy a “harc” kifullad abban, hogy ész nélkül nyomogatjuk a támadás gombját a kontrolleren, ha kijön az extra támadás, akkor elnyomjuk azt is, és előbb-utóbb győzni fogunk. Utóbbi felől pedig abszolút ne legyenek kétségeid – a bossok legyőzése annyiban különbözik mindössze a sima ellenfelek lezúzásától, hogy ott néha (nÉHA!) még gyógyítani is kell. Javaslat: ha valaha is arra adod a fejed, hogy ebbe a kalandba belekezdesz rögtön a legnehezebbre állítsd a kihívást, különben meg fogsz halni az unalomtól mire a körülbelül 60 órás történet végére érsz![YOUTUBE]S0nD2JQeJxA[/YOUTUBE]Technikailag sem nagy szám a cucc, a grafika PS4-en körülbelül olyan szinten van mintha egy Vita-s cuccot nézne az ember (ami különösen annak fényében vicces, hogy arra is megjelent, és azon sokkal rosszabbul néz ki). A készítők még arra se vették a fáradtságot, hogy legalább az NPC-k normálisan nézzenek ki, így a civil járókelők helyén mindössze színes áttetsző alakokat látunk. Minden egyéb vonatkozásban (zene, hangok) az átlagos szintet hozza, semmi extra, habár csaták közben néha azért felcsendülnek vokállal alákísért számok is, amik ugyan nem rosszak, de a végső megítéléshez túl sokat nem tesznek hozzá pluszban. Ja, és mindemellett pofátlanul sokat tölt a program, ami előtt – figyelembe véve a cucc kidolgozását – meglehetősen értetlenül állok.Asszem’ kár erre a programra ennél több szót pazarolni, tudjuk is le a végső értékelést gyorsan. Ha az Akiba’s Beatet olyan szempontból nézzük, mint az Akiba-sorozat részét, a helyzet nem túl rózsás: elvesztette mindazt a báját, amiért az elődöt szeretni lehetett, ráadásul úgy, hogy ahhoz semmit nem tett hozzá. Nem tartom kizártnak, hogy valaki azt értékeli, hogy komolyabb hangvételű darab is jön a szérián belül, de ha már ilyen elindítanak egy ilyen irányvonalat is, akkor azt illene megtámogatni valami egyedi és különleges tartalommal, amiről itt szó sincs.Ha pedig, mint önmagában JRPG-t próbáljuk értékelni, akkor sem vagyunk beljebb: az idén megjelent Persona 5 egyszerűen olyan brutálisan magasra tette azt a bizonyos képzeletbeli lécet, hogy valami igazán kiemelkedőt kell nyújtania annak a programnak ami akár csak a közelébe szeretne jutni. De ha fel is tesszük, hogy valaki már unalomig játszotta a P5-öt vagy valamilyen okból az neki nem jött be, akkor is rengeteg alternatív választási lehetősége van annak aki japán stílusú szerepjátékkal szeretné elütni a szabadidejét (Final Fantasy XV, FFXII Zodiac Age, Tales of Berseria – csak, hogy egy párat említsek), így semmi értelme egy ilyen játékot választania, ami csupán majmolja a nagyokat, és még azt sem teszi túl jól.Sajnálom a programot, mert ebből az alapötletből egy remek játékot lehetett volna kihozni – reméljük, az Akiba sorozat soron következő epizódjánál ez meg is valósul majd.[i](A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Ha te is fejest ugranál ebbe a kalandba, akkor a játékot megvásárolhatod PS4-re [url=https://store.playstation.com/#!/en-hu/games/akiba%27s-beat/cid=EP4293-CUSA07108_00-0000000000000000]eredetileg 14990Ft-ért, de akcióban most 10493Ft[/a] és PS Vitára [url=https://store.playstation.com/#!/en-hu/games/akiba%27s-beat/cid=EP4293-PCSB01066_00-0000000000000000]12990Ft-ért[/a] a linkekre bökve.)[/i]

5/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Az Undead and Undressed megvan, játékhiányos napokra jó lesz majd. Ha a Beat csak 5 pont akkor nem is gondolkodok a vételén.

  2. kár érte…