Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Agent – izgalmas nemzetközi krízis egy elkaszált játék fejlesztésekor

Összetűzésbe kerültek az egyiptomi hatóságokkal a Rockstar fejlesztői.

A Game Informer érdekes és izgalmas cikket közölt a Rockstar Games egyik elkaszált projektjének, az Agentnek a fejlesztéséről. Az alkotás elkészítésekor a Rockstar San Diego alkalmazottai Egyiptomba utaztak, hogy kutatómunkát végezzenek, de ottlétükkor egy kisebb nemzetközi krízis alakult ki, miután összetűzésbe kerültek a helyi hatóságokkal.

A 2000-es évek elején a csapat úgy képzelte el a hidegháborús akció-kalandot, hogy az a világ különböző pontjain játszódna. A középpontban Washington, D.C. állt, amely egy nyílt világú helyszín lett volna, viszont különféle, lineárisabb terepekre is el lehetett volna látogatni: az egyik ilyen lett volna Egyiptom fővárosa, Kairó. A team próbált az interneten utánajárni a helyszínnek, de problémákba ütköztek: egyszerűen nem találtak használható referenciafotókat, és műholdas képekre sem leltek a pályák elkészítéséhez. Úgy döntöttek tehát, hogy a megoldás egyszerű: maguk utaznak Kairóba, és maguk fotóznak.

Ez a döntés időtakarékos is lett volna, mert bár nem volt olcsó egy kisebb csapatot Egyiptomba küldeni, rengeteget spórolhattak a fejlesztési időn, indokolttá téve a befektetést. A csapat a következőkből állt: Joe Sanabria vezető környezeti grafikus, aki a felelős volt az út megtervezéséért, a helyszínek felkutatásáért és a szükséges felszerelések összeállításáért; Charles Morrow művészeti rendező, Darrel Gallagher vezető grafikus, és William Kidwell környezeti művész. A tervnél pedig mi sem egyszerűbb: kirepülnek, ott töltenek nagyjából két hetet, fotókat készítenek, hazajönnek, és minden belekerül a játékba. Felbéreltek sofőröket is, akik a fuvarozásért és a tolmácsolásért voltak felelősek, illetve általános infókat osztottak meg. Kiderült azonban, hogy okkal nem lehet műholdas képeket találni Kairóról.

Sanabria a kutatómunka során kiderítette, hogy Kairóban és környékén jogi szempontból problémás fotózni: hallott olyanokról, akiket letartóztattak vagy akik kameráit elkobozták, amiért tudtukon kívül kormányzati épületekről vagy tisztviselőkről készítettek fotókat. Figyelembe véve azonban azt, hogy mennyire megkönnyítené a kairói pálya elkészítését az út, úgy döntött a csapat, hogy még így is megéri elutazni. Sanabria számára nem volt egyértelmű, hogy mennyire extrém helyzetek fordulhatnak elő félreértésekből, és úgy volt vele: “Oké, akkor nem fotózunk kormányzati épületeket, és minden rendben lesz. Úgyis a város egyéb része érdekel minket, lesz mit tenni”.

A stáb a gízai piramisoktól körülbelül félórányi autóútra található Intercontinental Hotelben szállt meg a városon áthaladó Nílus folyó partján. Bár kevesen voltak, két kisteherautót béreltek, hogy két csoportban több teret tudjanak lefedni. A fejlesztők a sofőrjeikkel Kairóban mászkáltak, próbáltak ráérezni a különféle szomszédságok, utcák, épületek és elrendezések hangulatára, és közel 12 ezer fotót lőttek. Vacsoraidőben átbeszélték a látottakat és a felvételeket, aztán megvitatták, hogy merre tovább másnap reggel. A készítők számára egy álom volt: a Rockstar pénzéből utazhattak. Sanabria felidézte, hogy bemehetett a piramisok melletti egyik sírhelybe és maga láthatta az ősi hieroglifákat, amiket korábban csak utazós műsorokban tekinthetett meg. “Mások több százezreket adnak ki egy ilyen élményért, nekünk pedig a munka része”. Hasonlóan izgalmas volt vízipipázni az idegenvezetőikkel és tevegelni éjszaka, hogy a sivatagból láthassák a holdfényben úszó piramisokat.

Elkezdtek azonban azokba a problémákba ütközni, amelyekről figyelmeztették őket. Egyiptomban jelenleg is tilos bizonyos épületeket, embereket és járműveket fotózni. A törvény a következő módon fogalmaz: “Szigorúan tilos fotókat készíteni a hivatalos katonai létesítményekről vagy környékükről. […] Tilos beleegyezés nélkül köztisztviselőket fotózni.” Bizonyos esetekben újságírókat és turistákat egrecíroztatott a rendőrség, volt, akit börtönbe csuktak, míg másokra rá is lőttek azért, amiért Egyiptomban rossz helyen vagy rosszkor készítettek fényképet. Az Agent készítőit is többször megállította és faggatta a rendőrség, akik egyébként a város összes nagyobb kereszteződésénél ott voltak.

Joseph Sanabria és William Kidwell referenciafotókat készítenek Kairóban

“Egyszer egy főúton fotóztam, amikor hirtelen a titkosszolgálat ottani megfelelőjének egyik tagja kivetődött és elkezdett velem üvöltözni, de semmit nem értettem” – emlékezett vissza Sanabria. “A tolmácsunk azt mondta, hogy azt szeretné, ha kivennénk a filmet és azonnal távoznánk. Ezek azonban digitális kamerák, nincs bennük film, így elkezdtem magyarázni, hogy ‘Nincs film, ez digitális’. Ők pedig erősködtek, hogy ‘Nem érdekel minket, csak vedd ki a filmet’, én pedig próbáltam mutogatni, hogy nem lehet, nincs is benne film. Megmutattam a fotót nekik, a tolmácsunk pedig mondta, hogy mondjam nekik, hogy kitörlöm, én pedig próbáltam ezt közvetíteni.” A csapat egy másik tagjával már durvább eset történt. Egy egyiptomi rendőr kiszúrta, hogy fotóznak, megállította őket, és a tolmácson keresztül kommunikált velük. Amikor mondott valamit a fejlesztő, a rendőr a fegyverét a bordái közé fúrta, a beszélgetés pedig egyre hevesebbé vált – természetesen sikerült megúsznia. (A Game Informer nem tudta megállapítani, hogy kivel történt, ugyanis Morrow, Gallagher és Kidwell nem reagáltak az interjúkérelemre, a Rockstar Games pedig nem volt hajlandó nyilatkozni.) Ez az incidens volt a kezdőpontja annak, amikor kezdtek elfajulni a dolgok. Elvették az idegenvezető személyigazolványát, és azt mondták neki: “Ha bármi történik a következő hetekben, tudjuk, hogy kit keressünk”.

A Kairóban töltött körülbelül két hét alatt nagyjából napi 12-16 órát töltöttek az alkotók idegenvezetőikkel. Idővel segítettek nekik sunyiban fotókat készíteni, hogy el tudják kerülni a rendőrök gyanúját. Az idegenvezető egy utcával előrébb sétált, és ha látott valamit, jelezte, hogy “Ne, itt ne, jobb lesz, ha továbbmegyünk”. Ha egyértelmű volt, hogy nincs ellenőrzőpont, akkor kedvükre tudtak fényképezni. Ahogy egyre jobban megismerték egymást, az idegenvezetők is többet meséltek a kairói rendőrségről, illetve arról, hogy számukra milyen veszélyeket jelent ez az út. Például kifejtették, hogy nem ritka, hogy valakit az éjszaka közepén elkapnak és kihallgatnak. Nem feltétlenül azért, mert tud valamit az egyén, hanem egyszerűen azért, mert tudhat valamit. Gyakran taxisokat céloznak meg, hátha hallottak valamiről az utasaiktól. A taxisok lehetnek a legjobb információforrás, és ha ezért meg kell kínozni valakit egy éjszaka, akkor úgy lesz – ráadásul ez bevett gyakorlat. És nagyjából ez történt az egyik idegenvezetőjükkel: megkínozni ugyan nem kínozták meg a sofőrt, de az éjszaka közepén elkapták és kifaggatták arról, hogy mit csinál a csapat. A kihallgatás után azt mondta a többieknek: “Nem hagyhatjátok többé el a hotelszobáitokat”. Az út egyébként közel egy évtizeddel a 2011-es Egyiptomi Forradalom előtt volt, amely során két hétig több millióan tüntettek – többek között – a rendőri brutalitás és Egyiptom akkori elnöke, Hosni Mubarak ellen. Sanabria a várost Kubához vagy az egykori Szovjetunióhoz hasonlította. A csapatot arról értesítették, hogy csak úgy folytathatják a munkát, ha fegyveresek kísérik őket, amihez persze papírok is kellenek – erre pedig nem volt lehetőségük, így az utolsó pár napban maradt a szobafogság.

Míg Kairóban illegális kormányzati épületekről fotókat készíteni, sétálgatni a városban és a nevezetességeket fényképezgetni nem az. A turizmus szerves része az egyiptomi gazdaságnak, és senki nem kerülhet börtönbe azért, mert lekapta a piramisokat. Azonban a turistapontok – mint mindenhol máshol – itt is csak egy kis részét fedik le a városnak. A Rockstar Games fejlesztőinek azonban több városrészt kellett felfedezniük, és jóval messzebbre bóklásztak, mint ahova általában mennek a turisták, mindezeket pedig meg is örökítették. Egyiptomban már évtizedek óta komoly veszélyt jelentenek a turisták ellen intézett terrorista támadások, így érthető, hogy egy Kairó távoli szegleteibe merészkedő amerikai csapat felkelti a hatóságok érdeklődését – már csak saját biztonságuk érdekében is.

Az már kevésbé érthető, ami Darrel Gallagherrel történt, aki úgy döntött, hogy a csapat többi része előtt pár nappal utazik haza. A reptéren várakozott, azonban a helyi hatóságok elkapták és egy szobába vitték, hogy kifaggassák. Azt mondták neki, hogy addig nem megy sehova a gépe, amíg nem válaszol őszintén, ugyanis arról “kaptak fülest”, hogy a csapat valójában pornót forgat az országban. “Látnunk kell a fotókat. Látnunk kell a laptopot” – mondták. A készítők természetesen nem pornózni jöttek, de ez mit sem számított, elvégre most már emiatt nyomoztak utánuk – Egyiptomban ugyanis illegális pornográf tartalmat birtokolni és terjeszteni. Itt érezték úgy, hogy bajban lehetnek, ugyanis, bár tudatosan biztosan nem csináltak olyan fotót, amely illegális lenne, legalább 12 ezer fénykép keletkezett – ha bármelyiken szerepel bármilyen illegális tartalom, akár véletlenül is, börtönbe is kerülhetnek.

Luis Gigliotti, az Agent projektvezetője Amerikában maradt, és amikor hallotta, hogy mi történik, felvette a kapcsolatot az USA Nagykövetségével, akik azonban nem nagyon tudtak segíteni rajtuk: ha törvényt szegtek, törvényt szegtek – még ha erről nem is tudtak. Gigliottit egyébként a biztonsági csapat vezetőjével kapcsolták össze, akinek elmagyarázta, hogy mi is a helyzet, a párbeszéd pedig valahogy így zajlott:
– “Szóval fotókat készítenek?”
– “Igen.”
– “Jézusom.”
– “Ó, hát nem érted. Videojátékokat csinálunk. Textúratérképekre van szükségünk a király demónkhoz!”
– “Hát, sajnálom, ha letartóztatták őket, komoly bajba kerülhetnek.”

A vád oka, hogy az egyiptomi hatóságok úgy döntöttek, hogy a legkönnyebben úgy tudják őrizetbe venni a csapatot, ha előrukkolnak valami hamis váddal arról, hogy ők nyugati pornósok – ezzel elkobozhatják a felszerelésüket. A követség alkalmazottja kifejtette, hogy ha csak akár egy picit is mocskos képet találnak bármelyik laptopon, az már halálbüntetéssel járhat. “Így már nem buli, ugye?”

Mondani se kell, hogy az utolsó pár nap Kairóban feszült volt. Hogy ne legyen hiába az út, Sanabrai a fotókat DVD-kre égette, és elküldte Kaliforniába – persze csak miután letörölt mindent, ami megkérdőjelezhető lehet: maradtak a fotók a piramisokról, múzeumokról és hasonlókról. A csapat ezután elindult, hogy megpróbáljon kijutni a reptérre, át a vámon, fel a gépre, majd végre haza. Sanabria nem sokat aludt a helyzet miatt, érthető okokból kifolyólag. Tudta, hogy számít rájuk mindenki más otthon, és tudta, hogy fontos amit csinálnak, de azért azt sem volt szabad elfelejtenie, hogy ez egy videojáték, nem mások életét mentik meg. Volt azonban még egy utolsó bökkenő: Charles Morrow művészeti rendező – a sors furcsa fintoraként – apja munkalaptopját vitte el, aki nőgyógyász onkológus volt. A laptop pedig tele volt női nemi szervekkel, amelyek a kontextusból kifolyólag persze nem voltak pornográfak, de a felismerés senkinek nem könnyített az idegein. “Gyakorlatilag női vaginákról voltak fenn fotók klinikai tanulmányainak részeként” – emlékezett vissza nevetve Sanabria. “Charles pedig mondta, hogy nem törölheti ki, mert hát ez a munkája, de közben aggódott is, nehogy azt higgyék, hogy pornó – és persze kezdett pánikolni.” A visszaút reggelén, maguk mögött hagyva egy újabb álmatlan éjszakát, készülődtek elindulni. A terv a következő volt: amint felszáll a gép, Sanabria felhívja Gigliottit, hogy megerősítse, hogy úton vannak, aki pedig értesíti a nagykövetséget. Elment a csapat a hotelből, kijutottak a reptérre, és végre elérték a terminált, ott pedig vártak arra, hogy történjen valami. Pókerarccal álldogáltak és próbáltak higgadtnak tűnni. A legrosszabb – Sanabria szerint – a terminálnál való várakozás volt, mert tudták, hogy Darrellre is ott csaptak le. Mindenki megkönnyebbülésére azonban semmi nem történt: felszálltak a gépre, elfoglalták helyeiket, majd az égbe szálltak, miközben mindenki fellélegezhetett. Sanabria felhívta Gigliottit a megbeszéltek szerint, aki sosem felejti el azt a beszélgetést: “A sas felszállt” – mondta neki kollégája. Az amerikai team ujjongani kezdett.

Angliában még megünnepelték menekülésüket – persze alkohollal -, majd visszamentek végre Kaliforniába, biztonságban. Hogy az egyiptomi hatóságok hogyan vagy miért döntöttek úgy, hogy nem emelnek vádat, az rejtély. Gigliotti hozzátette, hogy a csapat hasonló utat tervezett Szentpétervárra is, de Kairó után úgy döntöttek, hogy kihagyják: “Mi lenne, ha inkább nem mennénk Oroszországba ugyanezt csinálni, oké?” – kérdezte.

Elég evidens a helyzet iróniája: a csapat egy kémekről szóló játékot készítve került egy kisebb nemzetközi krízisbe, az Agent pedig végül soha nem jutott el a játékosokhoz. A Rockstar North átvette a fejlesztést, miután a Rockstar San Diegót áthelyezték az első Red Dead Redemptionre. A Rockstar North 2009-ben bejelentett Agentje sem látta meg soha a napvilágot. 2018-ban a cég anyavállalata, a Take-Two, nem újította meg a védjegyet. Ettől függetlenül azonban mindenkire hatással volt az út. Sanabria szerint bebizonyította, hogy mennyit hajlandóak megtenni a játékaikért. És azt is, hogy mennyi mindent nem.

“Páran ezután elmentünk és egy új stúdiót alapítottunk Concrete Games névvel.” (Sanabria Gigliottival és más, egykori Rockstar San Diego-alkalmazottakkal hozta létre ezt a csapatot.) “Együtt elég sok mindenen mentünk át, már csak az őrült, túlórák által született demókkal. Ez az út pedig bebizonyította, hogy nagyon elkötelezettek vagyunk, hogy a lehető legjobb játékokat tudjuk létrehozni. Azzal az úttal mögöttünk azonban úgy voltunk vele: ‘Oké, megmutattuk, hogy mennyire komolyan vesszük ezt.’ De ezzel együtt kicsit realisztikusak is voltunk: ‘Oké, nagyon komolyak vagyunk, de meg kell találnunk az egyensúlyt is.’ Elvégre ezek csak videojátékok. Ha csak visszaemlékezek, nem is értem, hogy mi a fenét gondoltunk. Pontosabban azt, hogy olyanok vagyunk, mint a filmrendezők. Mint az Apokalipszis most forgatásánál, amikor mindenki ott volt a helyszínen és Francis Ford Coppola, a rendező kitalálta, hogy ott fognak lakni a dzsungelben. Na mi is így éreztük magunkat. Halál komolyan álltunk hozzá a dolgokhoz. Külső szemmel ez hülyeségnek és cikinek tűnhet, de mi tényleg így éreztük magunkat.”

“Ennyire komolyan gonoltuk azt, hogy hiteles alkotás születhessen.”

(A cikk főként a Game Informer írásának fordítása.)

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ilyeneket bármikor, bármennyit. Köszi! “Még, még, még, ennyi nem elég!” 🙂

    1
  2. Ez nagyon jó volt, még ilyeneket! 😀

    1
  3. Ezért ne kirándulj diktatúrába (és hogy ne támogasd anyagilag ezeket a rendszereket). Az innen való elköltözést sem árt fontolóra venni 😉

  4. Érdekes olvasmány volt, köszi Molon!

    1