Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

20XX (PS4, PSN)

Mióta az előző generációban – meg a mostaniban is – a Capcom ismét a játékosvilágra szabadította az idén harmincadik születésnapját ünneplő kis kék robotgyerekét, azóta, ha nem is nyakra-főre, de érkeznek a MegaMan szellemét meglovagoló játékok. Nem is olyan rég volt (bár ne lett volna) egy Mighty No. 9 című próbálkozás, ami nem aratott osztatlan sikert, a Capcom kiadta a MegaMan X gyűjteményt – ami szerény véleményem szerint a legjobb a sorozatban –, most pedig a Batterystaple Games csapata végzett a stílust, és a jelenleg feléledt lázat meglovagoló program fejlesztésével. A játékot azzal tették egyedibbé, hogy a tökéletes recepthez hozzáadtak némi roguelike eszenciát is, de gondosan ügyeltek arra, hogy az eltúlzott nehézség kesernyésen csípős mellékíze ne kerüljön bele az édes szirupba.Ez a 20XX, ami amellett hű a klasszikus szelleméhez, hogy rendelkezik némi újdonsággal a zsánert tekintve.A történet a klasszikus a gépek fellázadnak és letámadnak vonalra épül, a kialakult konfliktusra pedig két tudós robotgyerekeket küld ki megoldásként. Nina, a kék páncélt viselő szőke leányzó voltaképpen MegaMan harcstílusával rendelkezik (ergo: lövöldözik), míg a vörös vértet viselő srác, Ace a közelharcban jeleskedik, azaz Zero-t személyesíti meg.A barátságos tutorialt lenyomva jön is az első pálya, amit véletlenszerűen választ ki a gép nekünk, és a felépítése is hasonló módon készül. A szintek leginkább az oldschool platformképességek bevetésére és élesítésére sarkallja a játékost, de természetesen a harci tudásunkat is be kell vetni. Mozgáskultúránk szinte teljesen megegyezik a régi kis kék barátunkéval, fegyverünk feltöltése, a vetődés, vagy a falon csúszás pont ugyanúgy működik. A sok ugrabugra és lövöldözés/kardsuhintás után a szint végénél meglátogatjuk a főellenséget (még az ajtón történő áthaladás is a MegaMant idézi!), hogy barátságosan átsegítsük a lét és nemlét között húzódó vékony határon néhány lövedék, vagy kardcsapás kíséretével. Ezután a program kiad három opcionálisan meglátogatható boss-t, akik közül választva egyet máris a következő pályán találjuk magunkat. És ez így megy tovább a játék végéig, vagy az elhalálozásunkig, és akkor rá is térek a klasszikussal szemben mutatott különbségekre, illetve a roguelike elemekre.

Életszámláló nincs. Egyetlen egy életünk van (normál és hard fokozaton) egy egészségszintet szimbolizáló csíkkal, ami ha lenullázódik, akkor Game Over. Szerencsére a készítők voltak olyan kegyesek, hogy a szakadékokba, vagy más egyéb csapdákba történő bebucskázásoknál megkíméltek minket az instant elhalálozástól, az említett esetekben csak annyi történik, hogy veszítünk egy adagnyi energiát, illetve a mélységekből visszatérünk a legközelebbi peremhez.Ha mégis sikerülne leamortizálni hősünket, akkor egy átfogó kiértékelés után a főmenünek is tekinthető teremben találjuk magunkat, amiben nekifuthatunk újra (elölről) a pályák legyűrésének, karaktert válthatunk, belevetődhetünk a napi/heti próbatételekbe, átvariálhatjuk a beállításokat, vagy vásárolhatunk tulajdonságmódosító tuningokat is, amik a következő elhalálozás alkalmával elvesznek.Már említettem a vásárlást, így feltételezem kézenfekvő, hogy némi pénzmag is fog hullani az inaktivált ellenséges gépekből, ráadásul nem is egyféle. Az egyik pénznem a nut (anyacsavar), amivel a pályákon található automatákból szerezhetünk némi energia utánpótlást, valamint az ideiglenes tuningokat is ebből vásárolhatjuk meg a pályákon található boltokban. A másik a soul chip, amiből pedig a lobbiban vásárolhatjuk meg a következő menetet megsegítő fejlesztéseket. Mind két valutának közös rossz tulajdonsága, hogy a lobbiból távozva lenullázódnak „volt nincs” alapon.Ezeken felül ott vannak még a pályákon található bónuszarénák, amikbe ha betérünk és teljesítjük a feladatot, akkor pénz és tuningok üthetik a markunkat. A főellenségek leverése után pedig egyrészt a jutalomképpen kapott láda szétverésével újabb cuccokat szerezhetünk be, illetve továbbhaladva választhatunk, hogy a levert förmedvény fegyverzetét, némi fizetőeszköz, vagy egy tulajdonságfokozó eszközt szeretnénk-e magunkénak tudni.Látványilag és hangzásilag is próbál a program hű maradni a legendához. A grafika szépséges, és részletes 2D-s megjelenítéssel operál, a zenék pedig dallamos-prüttyögő szereléssel húzzák a fülünkbe az aktuális terep témáját. A hangok is úgy szólnak, ahogy azt elvárnánk. Kezelésileg számomra jobban kézre állt, mint a nemrég megjelent MegaMan 11, és ez a választható nehézség mellett (ahol a normál fokozat fele olyan kemény, mint a Capcom új címénél) egy igen kellemes játékélményt adott, amire a látvány és a hangzás csak rátett még egy lapáttal. Szavatosságilag is van annyi a programban, ami jó pár órára leköti a vállalkozókedvű játékost, és akkor ezt még megfejelik a folyamatosan frissülő próbatételek, valamint az offline-online többjátékos mód lehetősége.Kellemes meglepetésként ért a tapasztalat, hogy a 20XX lazán hozza azt a szintet, amit a nagy előd letett 20-30 éve. Negatívumként maximum azt tudnám említeni, hogy nagyjából feleannyi pályaszetting van, mint ahány legyűrendő főellenség, így habár a készítők próbáltak variálni a napszakokkal és az időjárással, érezhető az önismétlés. Emellett még némileg üresnek is éreztem a szinteket, illetve fantáziátlannak a főellenségeket. Valamint sajnálom, hogy végleges tuningolás nem installálható hőseinkre, minden egyes menetet teljesen a nulláról kell elkezdenünk. Mondjuk ezt az eltalált (közepes) nehézségi szint valamilyen szinten ellensúlyozza.Minden MegaMan rajongó, illetve a műfaj szerelmese csak jól járhat vele, illetve kiváló alapozást nyújt azoknak, akik még nem mertek nekivágni a kis kék robot kalandjainak. Továbbá a kooperatív móka hódolói, valamint a platform-ügyességi játékok kedvelői is bátran belevághatnak, a régi motorosok régen látott ismerősként fogják üdvözölni az ügyességi részek nyújtotta kihívásokat, amikbe szerencsére nem piszkít bele a roguelike játékokat jellemző idegőrlő nehézség. De a mazochisták a legnehezebb fokozatot kiválasztva, majd némi nehezítő tényezőt aktiválva pokollá tehetik a játékkal töltött időt.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!) 

Kiadó: Fire Hose Games / Batterystaple Games
Fejlesztő: Batterystaple Games
Megjelenés: 2018.07.10.
Ár: 4.890 Ft
Játékosok száma: 1-2
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 2.93GB
Web: http://batterystaplegames.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Köszi a tesztet, rég kinéztem coop mókára.