Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Ubisoft Forward

13 SENTINELS: AEGIS RIM (PS4)

Wellsnek igaza volt…

Tizenhárom iskolai egyenruhás kamasz és egy macska állt a törmelékeken. Körülöttük minden elpusztulni látszott, egyedül a szél lengedezett, bele-belekapva hajukba. Előttük egy világító óriásrobot állt mozdulatlanul. Eltorzult tónusú zene hallatszott valahonnan egy rádióból. Egy gombot megnyomva aztán a zene kiélesedett, majd kristálytisztán bömbölt, s a történet elkezdődött…   

Ezzel az elképesztően hatásos kezdéssel nyit a 13 Sentinels: Aegis Rim. Nincs csicsás anime bevezető, ízléstelen színkavalkád, vagy menürendszerek áradata, itt mindent lépésről lépésre, fokozatosan fogsz megismerni. A játék tavaly óta elérhető Japánban, viszont idáig nem sokat tudtunk meg róla, néhány ízléses beharangozón kívül – a következő pár órában derül ki, eszik-e vagy isszák. Szerencsére hamar rájöttem, hogy a játékmenet követése lesz a legegyszerűbb feladat, ami három opcióra van szedve.

A vég kezdete, a kezdet vége

A történet a jövőben kezdődik. Vagyis… a múltban. Vagy a még távolabbi jövőben? Esetleg ugorjunk hátra pár évtizedet? Hasonló kérdésekre fogod keresni a választ fejed vakargatva, a néhány órás bevezető után. A történet ugyanis folyamatosan ugrál az időben. Néha néhány nap, hónap eltérés van, máskor pár évtized. Legegyszerűbb az, ha feladod az egészet, és csak megfigyeled az eseményeket… egy kis időre. A 13 Sentinels, azaz 13 Őrszem történetét fogjuk nyomon követni az idő folyamatosan tekeredő hálóján át, ahogyan a közelgő apokalipszist próbálják megállítani. Mindegyikőjük egy-egy diák, aki valami ok folyamán hozzáfért egy óriásrobothoz, és együtt, összefogva próbálják megfékezni a Földet támadó erőket. Mikor is pontosan?? Ez most egyelőre nem lényeges, hanem inkább maga az út, amit egyenként megtesznek a csatákig.

Mindegyikőjük középiskolás, ugyanabban a városban élnek, pár évtized eltéréssel. Van köztük második világháborúbeli besorozott katona, egy lány, akinek fura álmai vannak és narkolepsziával küszködik, egy fiú, aki imádja a mechákat, megnéz mindent, ami hozzájuk köthető, és egy nem annyira varázslatos lány, akihez egy macska beszél, és „mágikus” pisztolyt ad a kezébe, hogy kiirtsa másokban a „rosszat”. De említhetném a leányzót, aki odavan a paranormális műsorokért és úgy látszik megtalálta a saját E.T-jét, vagy a Sukeban bandavezér csajszit, aki elver bárkit, aki az útjába áll. Az összes szereplő olyan, mintha a ’80-as évekbeli animés toposzokat követné, és egyenként saját főszereplői lennének a műsoraiknak. Viszont, itt mindegyikük története összefonódik, egyik kiváltja a másikat, később közösen harcolva az invázió ellen. Mik, vagyis kik támadnak pontosan? Ez is csak egy részlet lesz, amit ki kell derítened a történet során, de elég legyen annyi, hogy a támadók hasonlítanak a marsiakhoz H.G. Wells Világok harca című regényének leírása alapján. A szereplők a támadókat csak Kaijuunak, azaz kaidzsúnak hívják, avagy… idegen szörnyetegnek, ami a régi szörnyes filmekre utal, mint a King Kong, vagy a Godzilla.

A bevezető során a továbbjutás egy 15-20 perces történetből és egy harcból fog állni, ami mindent megtanít a játékról, hogy utána szabad kezet kapj, és haladj a saját ízlésed szerint. A szereplők történetei részletekben vannak prezentálva, választhatunk majd, melyikőjükét szeretnénk megismerni. Néhány kezdetben zárolva lesz, amit csatákkal és fájlok megszerzésével, vagy más szereplők történetével haladva oldhatunk fel. Az epizódok 2.5D-s környezetben vannak prezentálva, a szereplőkkel kell interakcióba lépni, megvizsgálni a dolgokat, vagy gondolkodni az egyes megismert tényeken, esetleg ezeket összeegyeztetni másokkal egy gombnyomásra. Választásainknak súlya van, általában több opció lehetséges, de a jelenetek végigjárhatóak újra, ha meg szeretnénk ismerni, mi történhet még, más irányba terelve a sztorit. Az egész olyan, mintha egy Telltale Games játékot, vagy a Life is Strange-et játszanánk japán sci-fi beütéssel. Viszont azokkal ellentétben ez itt csupán a kaland egyharmada, emellett ott vannak a robotharcok is.

Világmentés pucéran

A csata opciót választva védhetjük meg a város különböző negyedeit a támadó invázióval szemben, valós idejű stratégia játékban. A 13 pilótából és robotjaikból választhatunk, kiket küldjünk a frontra és kik védjenek. A fronton lévők fogják az XP-t kapni, érdemes hát folyamatosan váltogatni őket. A mechák több típusba oszthatóak. Van köztük nehéz tüzelésű, amivel elsősorban a távolabb lévő, vagy nagyobb seregben támadó rajokra fókuszálhatsz, más a védelemben jó, vagy a közelharcban. A támadások különböző TP-t használnak fel, ez visszatölthető védekezéssel. Vannak robotok, amik könnyebben mozognak a térképen, mások az utcákhoz vannak kötve, és csak arra hajlandóak menni. Cél a város védelme, az ellenség elpusztítása, és az őrtorony épségben tartása. Képességeinket bevetve az idő lefagy, így nyugodtan ki tudjuk jelölni, merre lehet a legnagyobb kárt okozni a kaijuukban, viszont parancsokat osztva azok továbbra is mozognak felénk. Minden egyes parancs kiadása után várnunk kell majd egy picit, hogy a kari újra használható legyen, de közben átválthatunk másra. Elegendő idő/akció után használhatunk egyszer egy végső képességet, ami képes elseperni minden kisebb ellent a térképről. A különböző küldetések más-más kritériummal rendelkeznek, teljesítményünket a rendszer S-ig osztályozza, s ezekkel feloldhatunk fejlesztéshez szükséges chipeket vagy fájlokat. A robotok fejlesztése csak a kezdetek során fog egy kissé kaotikusnak tűnni, mindegyikőjüket ugyanis külön-külön kell vennünk, egyenként erősíteni és felszerelni őket képességekkel.

Nem említettem még az egész körítését. A csatáink a városban, felülnézetben zajlanak, a város csak vázlatosan látható, az ellenfél pirosan közelít a térképen, teljesen letisztult az egész, egyértelmű merre kell menni, kis térkép jelzi radar módjára, merre hagyhattunk el ellent, esetleg merre várható még támadás. Ezen kívül az egész képernyő egy ’80-as, ’90-es évekbeli monitoron jelenik meg, annak az effektjeivel és problémáival tökéletes retro hatást keltve. Emellett a szereplők meztelenül, de kitakarva navigálnak a robotjaikban, fekete-fehér monitoros megjelenítésben, hangjukon is rádió torzítása hallható. Egyszerűen fantasztikus az egész! Emellett kommentálják is az eseményeket, amiket japán hanggal játszva is (szerencsére) lejegyez a rendszer. A csaták három nehézségre vannak osztva, amiket bármikor átválthatunk.

Most tényleg vettem egy puzzle-t?

A játék harmadik, egyben utolsó opciója a történet áttekintése. Nem, ez nem olyan, mint amikor kiválasztasz egy random videót, hogy visszanézd. Mint korábban említettem, a történet rengeteg szálon, idősíkon fut, és ezeket teszi helyre ez az opció. Megnézhetjük szereplők szerint, melyik jelenet hova illeszthető be, mi miért, és hogyan történt. Ilyenkor következnek be a nagy AHA! pillanatok, vagy láthatjuk meg, mi hiányzik még a kirakósból, hogy az teljes legyen. Mind a történet, mind a csaták jutalmaznak minket rejtélyes fájlokkal, amik nemcsak, hogy segíthetnek a történetet átlátni, hanem még több eseményt is feloldanak. A szereplők motivációit is megérthetjük. Ezért jó az, hogy időrendben is újrajátszhatunk mindent, hátha segít megérteni, hova kéne visszamenni más döntést hozni. Egyértelmű, hogy minimum két idővonal van, ami a döntéseinkből származik, ezért az összes szereplőt javaslom átrágni még egyszer, ha egyszer már megvoltál velük.

2.5D művészet

A Vanilliaware fejlesztők ismertek a gyönyörű munkáikról. Odin Sphere, Grim Grimoire, mind egyedi kinézetűek, gyönyörűek. A 13 Sentinels viszont PS4 Pro meghajtással majdnem lemászik a TV képernyőjéről, fel a falamra, vagy esetleg egy múzeumi kiállításra. Mindegyik képkocka saját magáért beszél, viszont az egész összerakva még tökéletesebben mutat. Általában jellemző az ilyen játékoknál, hogy spórolnak az animáción és a szereplők mozgása néhány sprite-ból áll, itt viszont teljesen folyékony az egész, szinte hiba nélküli. Pocsolyákon keresztül futva a visszatükröződő szereplő, por, szivárvány a vízpermeten keresztül, mindez egyszerűen csontig hatoló látványt mutat, a trailerek nem tudták visszaadni ezt az egészet. Tele van minden remek apróságokkal: mindegyik szereplő máshogy néz ki, más arckifejezése van, másmilyen vastagságú a lába, és hasonló dolgok, amikre máshol nem igazán szánnak erőforrást, itt jelen van az is. De nem csak látványvilágban, hanghatásban is kiváló az összkép. Angol hang csak a megjelenés után vált elérhetővé, viszont a japán szinkron az egyik legszebb, amit idén hallottam. A szereplők tökéletesen adják vissza a karaktereiket, ahol motoroznak, ott direkt hangosan beszélnek a szél torzítása miatt, a mechekben rádiókból szólnak, és a gondolataikban minden opciót halk felolvasó suttogás kísér. Sajnos a zene felejthető, annyira, hogy több óra játék után se tudok felidézni kábé’ semmit belőle, viszont a hanghatások kárpótolnak emiatt.

Vége?

Mivel nincsen túl sok mechás, és nincsen túl sok japán RTS program sem PS4-re, mindenképpen ajánlom ezt az alkotást mind az egyik, mind a másik tábornak. Akik meg általában a történet iránt érdeklődnek és szeretik összerakni a dolgokat, nos, ők mindenképpen vegyék meg ezt a kalandot! Viszont, ha irtózol a sci-fitől, vagy inkább elásnád magad az Atari E.T.-s szemetei mellé az új-mexikói sivatagban, minthogy a ’80-as évekbeli fantasztikumot élveznéd, esetleg nincs kedved kusza történettel játszani, akkor ez nem a te programod. Ha nem játszod, kevesebb nem leszel tőle, viszont ha játszod, egy nagyon kellemes élménnyel gazdagodsz majd!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Látványorgia!
  • Végre egy valós idejű stratégiai játék Japánból
  • A csavaros sztorit érthetővé tévő menürendszer

Negatívum(ok)

  • Felejtős zene
  • A történet első játszásra nehezen érthető
  • A régi monitor-filter annyira élethű, hogy tényleg fejfájást okoz
9/10
Látványosság: Kiemelkedő
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang: Átlagos
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

9 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Igaz csak a bevezetőknél járok de eddig nekem elég zavaros az egész. Az se nagyon segít hogy helyenként az Angol szöveg és a Német felirat más értelmezésű szöveget adott egy két beszélgetésnél.
    De ezzel most nem arra célzok hogy rossz lenne. Inkább mintha beledobtak volna egy épp készülő gulyáslevesbe aszt talájam ki hogy most mivan.

    • Így a teszt alapján pont ez lehetett a cél, hogy összezavarjanak.

      • Ez nem összezavarás, csak nagyon hozzávagyok szokva a lineális történetmeséléshez. Úgyérzem mintha több csepp festéket néznék amik a papírhoz érve szétfröcsennek szétfojnak és csak szép lassan rajzolódik ki hogy mi is szeretne lenni ez a végén.

    • Én japán hanggal és angol felirattal játszottam, úgy nem volt gond, de pár napja érkezett egy patch, lehet, hogy az elszúrhatott valamit.

      • Arra tippelek hogy a fordítók máshogy értelmezték az adott beszélgetéseket. De hol az egyik hol a másik részletesebb vagy egyszerübb. Nem nagy gond csak ilyenkor garambol van a fejembe és megakad egy pilanatra a fogaskerék.

  2. A teszt zseniális lett, a téma is érdekelne, viszont engem ez a stílus eléggé elriaszt.

  3. Kiváló teszt, gratulálok, nagyon király a sok háttér-információs bekötés (pl. mexikói sivatag, ET), a grafika pedig mesés.

    1