PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2016.10.25. 15:43
9 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: Adamska (2016.11.09. 15:33:53)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
A Család sosem felejt.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon miként kezdjem el a hatalmas marketingkampány övezte Mafia III tesztjét, vajon milyen frappáns szöveggel indítsak. Netán térjek rögtön a lényegre, és írjam le kerek-perec, hogy a cucc gyakorlatilag egy féljáték, mely ebben a formájában egyáltalán nem éri meg az árát, amit elkérnek érte, vagy az első két-három bekezdésben summázzam a sorozat történetét, ami még 2002-ben, videojátékos szemmel már nagyon távolinak tűnő múltban kezdte a pályafutását először PC-re, majd következtek a borzalmas, és ronda konzolos portok – bár maga a játék így is élvezetes volt, alig törpült el a nagy riválisa, a Grand Theft Auto széria akkori képviselői mellett. Esetleg olyan klisés kifejezésekkel éljek e, minthogy „nagyobb a füstje, mint a lángja”, ami tökéletesen igaz a Mafia III-ra, miután lassan már a csapból is Lincoln Clay, és bosszúra szomjas bűnözőtársai folytak.
Az mindenesetre dicsérendő volt, hogy miközben elkezdtek szivárogni infók a programról, kiderült, hogy a fejlesztést ezúttal nem a cseh srácok végezték, hanem egy Hangar 13 nevű teljesen új stúdió, akik Kaliforniában horgonyoztak le, és alkalmazottaik volt LucasArts-os arcokból állnak, többek közt Haden Blackman-ből, aki eddig nagyrészt a Star Wars világában tevékenykedett, számos képregény szerzője, egyben írója a híres The Force Unleashed videojátékoknak is. Persze az öröm, hogy a munkát rájuk ruházták, nem véletlen: a 2K Czech srácai anno eléggé befürödtek a Mafia II-vel. Ambiciózus, remek, és sokrétű címnek indult, azonban út közben megfeneklett, és kitudja miért, talán a határidők, a kiadók nyomása, vagy a rajongók asztalverése volt az oka, de a stuff közel sem lett olyan, mint azt vártuk volna. Különböző pletykák terjengnek arról, hogy jeleneteket vágtak ki, játékelemeket vettek ki belőle, ezt-azt megváltoztattak, ami azt eredményezte, hogy a legtöbb játékos csalódott, és a háta közepére sem kívánta többé a sorozatot. Másrészt még mindig volt egy olyan története, ami megért egy végigjátszást, a Második Világháború utáni ’40-es, ’50-es évek hangulata pedig tökéletesen megkapó volt – talán jobban, mint az első rész gazdasági válság sújtotta ’30-as éveké.
A slusszpoén az az egészben, hogy a Maffia III többé-kevésbé ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a második epizód. Bizakodásra adott okot, hogy az amcsik átvették a stafétabotot a csehektől, de ennek az lett az eredménye, hogy egyszerre nyert a trilógiává duzzadó sorozat, ugyanakkor el is veszített valamit.
A történet 1968-ban játszódik a New Orleans-ról mintázott New Bordeaux-ban, a főhős a fekete bőrű Lincoln Clay, aki nem épp szerencsés csillagzat alatt látta meg a napvilágot. Nem elég, hogy egy olyan vidéken nőtt fel, ahol 100 évvel a rabszolgaság eltörlése után is erősen uralkodik a rasszizmus, és a kirekesztettség, de árvaként viszontagságos gyermekkora volt, mindig is egy családot szeretett volna magának. Ezt pedig meg is találta először a helyi néger maffiában, amikor annak vezetője befogadta, majd Vietnámban is, ahol Lincoln egy olyan országért harcolt, mely gyakorlatilag nem is veszi őt emberszámba a bőrszíne miatt. A háborúból visszatérve eldönti, változtat az életén, és Kaliforniába megy, hogy új lapot kezdjen, azonban a sors közbeszól: bandájának vezetője, és a helyi kiskirály Sammy Robinson nagy összeggel tartozik az olasz maffiának, de egy haiti banda miatt nem tudja azt kifizetni, ezért Lincoln az olaszokkal összefogva kirabolja a Louisiana-i szövetségi bankot. A sikeres akció után lenne ok bőven az ünneplésre, azonban ekkor jön a hidegzuhany. Sal Marcano, az olasz maffia vezére elárulja Lincoln-ékat, és kivégzi az egész bandát, fia Giorgi golyót repít főhősünk fejébe, amit az csodával határos módon túlél.
A helyi pap, és személyes jó barátja James atya segíti a felépülését, Lincoln pedig amint jobban lesz bosszút fogad az olaszok ellen. Revansot akar venni halott barátaiért, és családjáért, John Donovan CIA ügynökkel együtt, aki alatt Lincoln is szolgált még Vietnámban szisztematikusan megtervezik a bosszúhadjárat legkisebb részleteit is. Annyi biztos, hogy ez a vendetta kegyetlen, könyörtelen, és nagyon-nagyon véres lesz. Olyat, amit New Bordeaux városa még sosem látott, és ami örökre megváltoztatja a környéket.
A játék nagyon ígéretesen indul, és valóban, ha meg kellene, hogy nevezzük a legnagyobb pozitívumot a Mafia III-ban, az mindenképp a jól elmesélt, profi történet lenne. A cselekményt egy afféle dokumentumfilm teszi keretbe, amely nagyrészt a jelenben játszódik, ahol a történeten belül még mindig élő, fontos karaktereket interjúvolnak meg, akik szépen fokozatosan elmesélik a múltbeli dolgokat. Lincoln pap barátja, és egy a főhős után még mindig serényen nyomozó detektív képében kapunk információkat, hangulatos narratívával, parádésan megírt szövegekkel, ezen kívül pedig szemtanúi lehetünk John Donovan (a játék egyik legviccesebb, és legjobban kidolgozott figurája egyébként) 1971-es szenátusi meghallgatásának is, ami szintén csak tovább emeli a szórakoztató bejátszások számát. A szövegkönyv bámulatos, ahogy a szinkronhangok is tökéletesek, a maguk különböző akcentusaival, dialektusaival, apró manírokkal, a „fuck” szó megkockáztatom, videojátékban még sosem hangzott el ilyen sokszor, mint ebben az alkotásban. Ugyanakkor az egészet hihetetlenül jó hallgatni (bár még úgy sem árt bekapcsolni a feliratot, hogy az ember közép, vagy felsőfokon beszéli az angolt), és maga a sztori is az itt-ott elszórt hülyeségei ellenére rendben van.
Remekül sikerült átadni a korszak fontosabb elemeit, miliőjét, és hangulatát. New Bordeaux városa, ha nem is annyira hatalmas, mint Los Santos, viszont változatos, a különféle kerületek, helyek mind-mind máshogy néznek ki. A lepusztult lakókocsis helyektől kezdve a belváros csillogó, égbe emelkedő felhőkarcolóin át a déli mocsárvidékig, és sebtében összetákolt faházakig, stégekig bezárólag megkapó a környezet. A vizekben veszélyként leselkednek ránk a termetes aligátorok, a különféle vidéki viskókban rendneck-ek kóborolnak, de találkozhatunk fehér csuklyás fajgyűlölőkkel is, a belvárosban szórakozóhelyeket látogathatunk meg, ahol szól a fület simogató blues zene, nyüzsögnek az emberek, a szeszfőzdékről, irodaházakról, és egyéb helyekről nem is beszélve. Gyakorlatilag az kis túlzással elmondható, hogy a belső helyszínek sokkal jobban néznek ki, mint a külsők. A ’60-as évek világa remekül lemászik a képernyőről, John F. Kennedy, és Martin Luther King halála után járunk, a közhangulat érzékeny, és lobbanékony, a vietnámi háború egyre jobban rányomja a bélyegét a társadalomra, az emberek viselkedésére, a rasszizmusnak még mindig hatalmas térhódítása van – ennek fényében főleg jópofa, amikor bemegyünk egy olyan helyre, ahol csak fehéreket szolgálnak ki. Az alkalmazottak felháborodva szólítanak fel minket a távozásra, de rengeteg ilyen aprósággal találkozhatunk az utcán sétálgatva is.

És ha már a hangulatról van szó, nagy hibára vall nem megemlíteni a zenéket, mely természetesen annyiban merül ki, hogy kocsiba pattanva (meg néha a bejátszásokban, és néhány kiemelt küldetésben) a korszak legnagyobb előadói, és slágerei szólalnak meg. Csak hogy néhányat említsek: Rolling Stones, Jefferson Airplane, Elvis Presley, The Animals, Jimi Hendrix, Little Richard, Steppenwolf, és még rengeteg zseniális zenész képviselteti magát a soundtracken, ami ad egyfajta feelgood stílust.
Ráadásul ezúttal a járművek fizikáját is teljesen átszabták. A sorozatban eddig nem ment minden zökkenőmentesen, de most valóban élvezet vezetni, hatalmas amerikai benzinfaló gépcsodák remekül kezelhetőek, persze itt-ott előfordulnak érdekes dolgok, de összességében jóra sikerült az egész – ha a Grand Theft Auto V csillagos ötös volt ebben, a Mafia III megérdemel egy erős négyest. Motorok továbbra sincsenek, ami elég nagy baj, az lett volna igazán király, ha chopperen száguldozva üvöltethetnénk a „Born to Be Wild”-ot, de ez most kimarad.
Miután felsoroltam a játék pozitívumait, jöjjön a kevésbé fényes oldala. Sajnos ebből összességében több van, azaz a játék technikailag ordas nagy hibáktól szenved, megszámlálhatatlan bugot tartalmaz, ami évekkel korábban is megbocsáthatatlan volt, hát még ma. A grafika elég ellentmondásos, vannak szép textúrák, a karakterek is jól néznek ki, főleg mozgás közben (bár előfordul, hogy darabosak), például a naplemente csodálatosan fest (viszont néhányszor annyira a szemünkbe világít vezetés közben, hogy szó szerint sz*rt se látunk), de az időjárás időnként teljesen meghülyül. A különböző program hibák sem segítenek a grafika felmagasztalásában, mondjuk ki őszintén: legfeljebb átlagos.
A mesterséges intelligencia pusztulat hülye. Lényegében az a feladatunk az egész játék során, hogy minél nagyobb károkat kell okoznunk egy adott területen: legyilkolni az ellenfeleket, felszámolni a kábítószer raktárakat, kuplerájokat, szórakozóhelyeket kell szétverni, felgyújtani, stb. Ezután előkerül a került vezetője is, akiket szintén meg kell ölnünk, és ezután már mi rendelkezünk az érdekeltségeivel, és a területével. A gengsztereket kétféleképp intézhetjük el, vagy egyből benyomulunk munícióból és életerőnket növelő gyógyszerből feltankolva, Rambo-szerű tűzharcot választva, vagy szépen csendben elvágjuk a nyakukat lopakodva. Utóbbinál jön elő, amiről előbb is beszéltem, miszerint az AI valami rettenet. Az ellenfeleket fütyüléssel hívhatjuk magunkhoz, majd amikor már megfelelő távolságban vannak, végezhetünk velük, szépen, halkan. Ezzel az a probléma, hogy a módszerrel majdhogynem minden egyes gengsztert magunkhoz hívhatunk úgy, hogy mozognunk sem nagyon kell, továbbá őket egyáltalán nem is érdekli, hogy a korábbi áldozatok hulláin keresztül kell sétálniuk felénk, vagy ha akkora vértócsa van alattuk, hogy elmerülhetnének benne – arról nem is beszélve, hogy ez akkor is előfordul, amikor az előző áldozatunk még nagyban a haláltusáját vívja a földön vergődve.
A dolgok akkor is hasonló lefolyásúak, amikor egy olyan helyen végzünk rajtaütést, ahol a maffiózókon kívül még civilek is tartózkodnak. Mikor a szemük láttára ölünk meg valakit, sikoltozni, és futkározni kezdenek, tipikus szavakat kiabálva, ami figyelmeztetne ugye a veszélyre, de ez az elintézendő ellenfelekre egyáltalán nincs semmiféle hatással. Ugyanúgy állnak az őrhelyükön, vagy sétálgatnak, nem nagyon érdekli őket, hogy már a társaik nagy részével hidegvérrel végeztünk. Csak akkor figyelnek fel a dolgokra, ha szemtől szemben meglátnak minket, vagy ha eldörrentjük a hangos fegyverünket.
Viszont, hogy legyen egy jó hír is: sokszor előfordul, hogy például a nyílt utcán autót lopunk, vagy ha egy civil szeme láttára végzünk valakivel, akkor rögtön szalad valaki, hogy értesítse a rendőrséget. Jó érzés a rengeteg zavaró tényező mellett, hogy a fejlesztők azért minimális szinten odafigyeltek a realizmusra, ami a sorozat egyik nagy jellemzője volt. Kár, hogy ez a legtöbb elemről nem mondható el.
Talán ez még félig-meddig megbocsátható is lenne nagy nehezen, ha a küldetéseket változatosra csinálták volna meg, de sajnos a játékkal az a helyzet, hogy rémesen monoton lesz egy idő után, pontosan az ismétlődő feladatok miatt. Területeket foglalunk el, házakat ostromlunk meg, kocsikat, teherautókat, motorcsónakokat lopunk el, néha settenkedve ölünk (ami egy idő után szintén unalmas lesz), de lényegében ennyi. Mindig ugyanaz a dolgunk, ami nem is lenne baj, máshol is megoldották már, hogy ellensúlyozzák ezt, de a Mafia III nem az a game, ahol ez sikeresnek mondható. Sőt, egy idő után már maguk a belső helyszínek is ismétlődnek.
„Nem baj, legalább a megszerzett pénzt lesz mire költeni!” – gondolná a „cseppet” naiv játékos, aki aztán, ahogy haladna előre, szép lassan rájönne a valódi igazságra: a megszerzett lóvé nagyjából semmire nem jó. Nem vásárolhatunk ruhákat Lincoln-nak (hihetetlen egyébként, hogy ilyen alapvető dolgot kihagytak), nem vehetünk kocsikat, nem tuningolhatjuk a verdáinkat (kilenc járgány van, amit mindig a kérésünkre hoznak elénk), ingatlanokhoz sem juthatunk hozzá. Egyszóval hiába van több millió dollárod, csak töltényre, golyóállómellényre, esetleg gyógyszerre fogod költeni, vagy upgradeled Lincoln-t, a kocsid, vagy a lőszermennyiséget, amit elbírnak a fegyverek, de ez is csak egy nagyon minimális lehetőségként van ott a játékban.
Érdemes megemlíteni, hogy miután kinyírunk egy nagyhatalmú maffia embert, a területét odaadhatjuk egyik szövetségesünknek, akiből három is van (egyik közülük Vito Scaletta, a Mafia II főhőse), ezzel újabb extrához (fegyver, bevételi forrás, fejlesztés) juttatva minket.

Nincs mese, a Mafia III egy félig kész produktum. Technikailag gyenge, a játékmenet pedig lapos, 2016-ban mindez elfogadhatatlan. Egy olyan korszakban, amikor sorra jönnek a jobbnál-jobb sandbox címek, ahol több órát is el lehet pepecselni, anélkül, hogy huzamosabb idő után megunná az ember. Említhetném példának a mindenki által jól ismert címet, a The Witcher III-at, ami a műfajában még egyedi is, de ne menjünk ilyen messzire, maradjunk csak a pisztolyoknál, és a gengsztereknél: a Grand Theft Auto V ezt sokkal jobban tudta művelni, ahol számtalan lehetőség volt, a missziók sem voltak mindig ugyanolyanok. A Mafia III-ban ez csak álom. Rengeteg, és még annál is több potenciál rejlett a témában, az elején még valóban élvezetes, de hamar beleun az ember. Az egyetlen hajtóerőt maga a hangulat, és a sztori adja, amiért egyszer valóban érdemes végigvinni, aztán hamar túladni rajta – már ha képes lesz rá az ember.
A pozitívumok kicsit még meg is mentik a játékot (ahogy történt az a második résznél), de ezt ilyen formában nem szabadott volna kiadni.
7/10
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
Pozitívum
Nagyszerű hangulat, jó sztori, remek narratíva; mintha egy gengszterfilmet néznénk.
Negatívum
Hamar monoton lesz, ismétlődő feladatok, rengeteg technikai hiba, és bug ezrével, ennek 2016-ban így nem lenne szabad átmennie a rostán.
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
9. Adamska  PlayStation.Community tag
2016.11.09. 15:33:53
LV2
ez is jobb, mint ami főoldalon volt teszt, miér' nem te írod őket? : 9
8. Greg  PlayStation.Community tag
2016.10.30. 15:47:27
LV25
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
Azért New York a 70-es 80-as években kicsit másképp nézett ki. " 80-as évek Miami-jának is örülnék." GTA Vice City. ;)
LV426
7. Greg  PlayStation.Community tag
2016.10.30. 15:43:13
LV25
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Amúgy 70-es 80-as évek mafia ügyeit jól bemutatja az Amerikai mafia titkos története című dokumentumfilm sorozat (Nat geo) fent van a youtube-on és az indavideon. Négy vagy öt részes (egy rész kb 45 perc) jól bemutatja ezt a mocskos világot. Volt egy srác akit a saját gyerekkori barátai intéztek el.
LV426
6. VictorVance  Szerkesztő
2016.10.30. 15:38:33
LV18
Válasz 4. Greg üzenetére:
A maradék kettő a Colombo, és a Gambino.
Nem lenne rossz, de New York, és annak különböző inkarnációi (Lost Heaven, Empire Bay, Liberty City) már kicsit unalmas. Las Vegas meg amúgyis ritka főszereplő a videojátékokban.
Mondjuk én a '80-as évek Miami-jának is örülnék.
Örülünk?
5. Greg  PlayStation.Community tag
2016.10.30. 15:37:35
LV25
Válasz 4. Greg üzenetére:
Gambino és Colombo ez a másik két család.
LV426
4. Greg  PlayStation.Community tag
2016.10.30. 15:32:30
LV25
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Nem rossz ötlet de ha 70-es 80-as évek akkor inkább New York és az öt mafiacsalád: Luccase, Bonano, Genovese, és még volt kettő de most nem jut eszembe. ;)
LV426
3. Greg  PlayStation.Community tag
2016.10.30. 15:27:08
LV25
Jó teszt lett. Vártam nagyon de tényleg annyi negatívumot hallani róla hogy erősen a "majd egyszer beszerzem" kategóriába került. Kár érte.... talán majd a negyedik...
LV426
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.10.29. 15:38:45
LV18
Válasz 1. Rosszarc üzenetére:
A negyedik részre én egy Las Vegas-i helyszínt simán eltudnék képzelni, a '70-es, '80-as években.
Utólag kicsit megbántam, hogy premierkor vettem teljes áron, de a sztorit egyszer megéri végigtolni.
Örülünk?
1. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.10.27. 09:10:24
LV1
Nagyon vartam a jatekot, de a sok negatív kritika elriasztott. Szinte mindenhol csak rosszat olvastam rola, így meg varok vele.
Olcsobb aron majd beszerzem.
Talan majd a negyedik resz jo lesz.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15651 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5833 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4664 db
Utolsó belépés:
2019.06.17. 19:33:59
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea