PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2016.07.22. 23:20
1 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: Rosszarc (2016.07.26. 15:52:04)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
Mr. Holmes nem mindennapi esete az Ördög Leányával.
Sir Arthur Conan Doyle kultikus karaktere, azaz a világ leghíresebb nyomozója, Sherlock Holmes már hosszú évtizedek óta bebetonozott státuszt élvez a pop-kultúrában, személye, történetei, és világ már mindenféle médiumba befurakodott, ahová csak lehet. Képregények, társasjátékok, könyvek, tévésorozatok, mozifilmek, nem utolsósorban videojátékok is készültek az éles eszű detektív főszereplésével, ilyen-olyan sikerrel, de összességében elmondható, hogy a figura még mindig töretlen népszerűségnek örvend, még mindig odafigyelnek egy, az ő nevével fémjelzett termékre. Nem utolsósorban pedig, a különböző alkotók, írók a több száz regény, novella után is képesek olyan történeteket kiagyalni, melyek egyediek, stílusosak, és kevésbé elcsépeltek. Azért ez már valami: az érdem pedig nem csak az övéké, hanem magáé Conan Doyle-é, és Mr. Holmes-é, akik mintha egybe forrtak volna, annyira zseniálisan elkapta előbbi az utóbbi jellemének megalkotását, és tette eladhatóvá gyakorlatilag bármelyik generációnak, bármilyen korszakban.
Természetesen a videojátékok műfajában is tiszteletét tette, a Frogwares csapata már a kilencedik Sherlock Holmes programot hegesztette össze, ami nem rossz teljesítmény, főleg, hogy 2002 óta ők szállítják a sorozat különböző darabjait, sajnos egyöntetűnek nem éppen nevezhető minőséggel, ugyanakkor ezek a játékok a maga nemükben mindig el tudták szórakoztatni a megoldani kívánt rejtélyekre szomjazó rajongókat. A legutóbb megjelent Crimes & Punishments viszont a legtöbb játékos tetszését elnyerte, így nem csoda, hogy a fejlesztők a folytatásban is ugyanazt a receptet alkalmazták, apró változtatásokkal. A The Devil’s Daughter címen megjelent cucc megőrizte az előzmény legjobb elemeit (sajnos egyúttal a legrosszabbakat is), emellett finomított egy-két dolgon, melynek végeredményeként ismét izgalmas, és hangulatos kalandokkal lehetünk gazdagabbak.

Unatkozni nem nagyon fogunk most sem, Mr. Holmes-ra (illetve ránk, játékosokra) pontosan öt ügy vár, amit fel kell göngyölítenünk, megtalálnunk a tettest, és lakat alá zárni, avagy belátásunk szerint tenni, ugyanis a The Devil’s Daughter sokszor komoly döntések elé állít minket, mely befolyásolhatja a történet végkimenetelét is. Alaposan végig kell gondolni mindent, hiszen lehet, hogy a megérzésünk csalni fog helyenként, és nem a megfelelő gyanúsítottat tartóztatjuk le, avagy egy ízben még a törvényt is szembeállítják a puszta erkölccsel, és csak a mi dolgunk, hogy melyik úton megyünk tovább. Hogyan lehetünk tehát igazi, megbecsült, nevünkhöz méltó detektívek?
A legfontosabb: nyomozni, nyomozni, és nyomozni! A helyszínek minden szegletét be kell járnunk, hiszen bárhol található valami olyan fontos nyom, mely később eldöntheti az ügy végkimenetelét, a bizonyítékok gyűjtése legalább annyira elengedhetetlen a végső, kétségek nélküli győzelemhez, mint a különböző emberek kihallgatása, akiket részletesen fel is térképezhetünk. Néha egy esküvői gyűrű, egy csuklón lévő sebhely, vagy egy különös mandzsettagomb is elősegítheti a nyomozást, megfigyelő készségünket mindenképp használni kell, ahogy a logikánkat is, a több lépcsőben megoldható feladatokat remekül adagolják, sosem lesz unalmas, és mindig juthatunk valami figyelemfelkeltő kulcs monumentumhoz, extra infóhoz. A játék teljesen a kezünkbe adja a választási lehetőségeket, a bizonyítékok mérlegelését, a nyomok összekapcsolását, és legvégül a konklúzió levonását, mely mindent eldönt. Ezeket Holmes fejben rögzíti, a szálak összekapcsolása pedig pontosan a mi gondunk lesz, így hát valóban nem árt minden helyszínt milliméterre pontosan körbeszimatolni, mert az összegyűjtött tudásból következtethetünk az adott végeredményre, és értelemszerűen, ha abból több van, jobban kirajzolódnak előttünk a bonyolult, szövevényes eseteknek a valódi mivolta.
Az elődhöz hasonlóan itt is egy alapvetően külső nézetes kalandról van szó (azért átválhatunk FPS-módra is, de elsősorban nem ehhez van szabva a játék), a fejlesztők tettek róla, hogy ne nagyon fussunk bele egy-egy monumentumba, vagy történethelyzetbe kétszer, így több mini-játékkal is feldobták a cselekményt, megakadályozva, hogy a végén még túl monotonná váljon a játékmenet. Gerendákon egyensúlyozhatunk, kocsmai verekedésekbe keveredünk, űzött vadként menekülhetünk az erdőben, szkanderezhetünk, beszélgetéseket hallgathatunk ki, vagy irányíthatjuk kövér, lomha, de okos kutyánkat is.
Egyszóval sok ilyen izgalmas, és kellemes élményben lehet része a játékosnak, a cucc pedig úgy hálálja meg a ráfordított időt, hogy igazi magándetektívet farag a próbálkozókból. Nem csak egy üres, egy délután alatt könnyen megoldható mókáról van szó, hanem valóban gondolkodnunk kell, magunknak összerakni a kis puzzle-darabokat egy egységes egésszé, megoldani, és bepillantást nyerni a háttérben meghúzódó okkult, sötét eseményekbe, melyek végül keretbe foglalják az egész történet, ami az elején több, egymástól teljesen független sztori-darabkának tűnik, ám idővel kiderül, hogy… ám többet nem szeretnék elárulni, mindenki fedezze fel maga a rejtélyeket. Érdekes továbbá, hogy minden logikai, és ügyességi szegmens átugorható, vagyis ha túl sokat időzünk valamilyen rejtvény megoldásával, és hosszú ideig nem tudunk dűlőre jutni vele, akkor egy gomb megnyomásával máris ugorhatunk egyet, Holmes pedig automatikusan megoldja azt, amit nekünk kellett volna először. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, azt mindenki döntse el maga, szerény véleményem szerint nyugodtan ki lehetett volna hagyni ezt a „könnyítést”, hiszen ezáltal veszít a játék a kihívás-faktorából, ami gyakorlatilag a legnívósabb eleme.

A The Devil’s Daughter legnagyobb problémája nem is ez, hanem maga a technikai oldal. Bár a grafika sokkal jobb, mint előzőleg, az átvezető videókban sokkal nagyobb dinamizmus fedezhető fel, egyúttal az egész történet sokkal követhetőbb, logikusabb, a játék még így is csúnya. Összességében nem képes megfelelni a mai kor elvárásainak, akárhonnan nézzük, még ha kifejezetten kellemes hangulatot árasztanak magukból a koszos, szegényes londoni utcák a kocsma mellett fekvő részegekkel, és kiabáló újságárus kisfiúkkal, a viktoriánus kor környezete átjön, de ezt láthattuk már sokkal szebben, sokkal jobb megvalósításban. Szerencsére van elég elem, ami megmenti a kudarctól, a szinkronszínészek briliáns munkát végeztek, ahogy maga a cselekmény is sokkal intenzívebb lett, a stílus lazább, inkább hozza a két Robert Downey Jr. féle Sherlock-mozifilm hangulatát, mint a klasszikus értelemben vett, lassabb folyású régi tévéfilmekét-sorozatokét.
A The Devil’s Daughter, annak ellenére, hogy teljes értékű játékként tartják számon, és úgy is került a boltok polcaira, inkább tűnik egy letölthető PSN-címnek, vagy kis túlzással egy combosabb kiegészítő DLC-nek, amit néhány nap alatt végigvisz az ember, el van vele, nem veri az asztalt a stáblista után elégedetlenül, de pár hónap múlva már nem is fog rá nagyon emlékezni. A téma rajongóinak természetesen még így is kötelező, de lehetett volna rajta dolgozni még bőven, főleg úgy, hogy maga a történet, és a nyomozás teljesen felnő Conan Doyle munkásságához, na meg persze a Holmes mondakörhöz is.
De sajnos ez így csak félsiker
7/10
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Hangulat:
Pozitívum
Parádésan hozza a regények hangulatát, remek párbeszédekkel, jó történettel, precízen kidolgozott rejtélyekkel.
Negatívum
A grafika jelentősen elmarad a ma elvárt szinttől, képtelen kigyógyulni a gyermekbetegségeiből, inkább egy letölthető cím benyomását kelti, mint teljes értékű, dobozos játékét.
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.07.26. 15:52:04
LV1
Az elozo epizod sokkal jobban tetszett, de ez is jo volt. Olvastam nehany Sherlock novellat, es Guy Ritchie ket filmje is tetszett, szoval az ilyesmire mindig vevo vagyok. Par delutan alatt le is nyomtam, de nekem ez boven eleg volt, szeretettel varom a kovetkezot is.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15663 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5838 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4666 db
Utolsó belépés:
2019.06.18. 19:29:23
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea