PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2016.05.13. 20:23
12 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: HUN_hatrix (2016.06.08. 05:10:38)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
A játékvilág eddigi leggazdagabb kincsesládája.
A történelemben csak nagyon kevés videojátéknak jutott ki olyan mértékű kéztördeléses, adrenalinnal teli felfokozott várakozás, amiben a Naughty Dog legújabb szerzeményének volt része. Az Uncharted 4: A Thief’s Endcímű programot bejelentése óta érdeklődve figyelte az egész világ, ennek pedig az volt az oka, hogy a fejlesztők, akiket nyugodt szívvel hívhatunk modern zseniknek, valami olyasmit alkottak az első három epizóddal, ami nem mindennap fordul elő a videojátékok műfajában. Nate Drake, a jóképű, laza, és vicceskedő kalandor egyből belopta magát a játékosok szívébe, milliók vették kezükbe a kontrollert, amikor Panama dzsungelei, Tibet hegyei, vagy épp az arab homokdűnék közt keveredett hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kincsvadászatba.
Az Uncharted első három része az előző generáció legjobb játéksorozatai közé tartozik. Minden elem megvan benne, ami miatt bebetonozott helye van a nagykönyvben: jó fej főhős, jópofa, kidolgozott karakterek, izgalmas, kalandregényekbe illő történt, érdekes, valós történelmi személyeket képbe hozó háttérinfók, azaz miközben szórakozol, tanulsz is egy kicsit. Ott vannak még az eszeveszett lövöldözések, ugrálások, látványos akciójelenetek, amelyek tényleg olyanok, mintha egy hollywoodi blockbuster film elevenedne meg a szemünk előtt. Mindezt olyan, részletes, és (nincs jobb szó rá) gyönyörű grafikai prezentálással, amiből a legtöbb más fejlesztő nyugodt szívvel tanulhatna is: valahogy így kell egy új klasszikust alkotni, mint ahogy a Naughty Dog emberei tették, akik mindig is a minőségi alkotások szinonimái voltak. Hosszú oldalakon keresztül ecsetelhetném még a trilógia nagyszerűségét, hogy mit is jelent nekem Nate első három kalandja, mennyi felejthetetlen élménnyel gazdagított, milyen emlékek kötődnek hozzá, és hányszor játszottam újra szinte már az unalomig ezeket a mérföldkő jelentőségű programokat, de most mégsem teszem. Mert, hosszú idő után ismét egy új lépcsőfokhoz érkeztünk el A Thief’s End képében. Majdhogynem öt évet kellett arra várni, hogy Nate újra elővegye a pisztolytáskát, és megint kincs után induljon, de ennek a fél évtizednek minden egyes, kínkeserves várakozással töltött másodperce megérte. A negyedik epizód teljesen új szintre emeli a műfajt: megmutatta, hogyan kell egy újabb klasszikust letenni az asztalra, ezen kívül pedig tökéletes bizonyítéka annak, miért is szeretjük a videojátékokat. De azt hiszem, nem is vártunk tőle kevesebbet.
Miután a széria egyik fő alkotója, Amy Hennig elhagyta a fedélzetet, Neil Druckmann, és Bruce Straley vette kezébe a gyeplőt, és ha nem is értelmezték teljesen újra a frencsájzt, mégis kissé más irányt adtak Nate új kalandjának, mint a három előzmény esetében. Egy sokkal realisztikusabb, bensőségesebb, személyesebb történetet kanyarítottak A Thief’s End köré, ami (ahogy a trilógia is) szintén megemlít nem egy történelmi személyt, ezen kívül pedig tartalmazza mindazokat a tulajdonságokat, amiket az ember elvár egy ilyen sztoritól. Egzotikus, megkapó, és változatos helyszíneket, izgalmas cselekmény, némi szerelmi, és egyéb érzelmi töltetet, rengeteg humort, nem utolsósorban pedig egy vagyont, és dicsőséget kínáló, megtalálásra váró kincset, amiért hőseink sárban, vérben, és vízben gázolva küzdenek. Hisz ilyenek vagyunk, ilyen az egész lényünk. Szenvedélyesen vágyunk az ismeretlen felfedezésére, valami óriási dolog véghezvitelére, olyan távoli helyekre eljutni, ami csak kevés embernek adatik meg. A kalandvágy tehát a zsigereinkben van, belénk van kódolva.
Nate sincs ezzel másképp. Három év telt el a legutóbbi epizód óta, hősünk nyugodtan él a feleségével, Elena-val, miközben egy értékmentési vállalatnak dolgozik, melynek keretein belül roncsokat, vagy elveszett konténereket hoz fel a víz mélyéről. Feladta már a tűzveszélyt, és életének kockáztatását, mégis kissé unalmasnak érzi a hétköznapi, polgári életet. Mígnem egy nap váratlan látogató kopogtat be nála. Bátyja, Sam Drake jelenik meg, akiről Nate egész idáig azt hitte, hogy meghalt: 15 éve nem látta, mikor egy panamai börtönből való szökés közben lelőtték. Sam azonban él, és virul, egyúttal mivel legalább akkora bajkeverő, ha nem nagyobb, mint az öccse, nem csupán a testvéri kapcsolat felmelegítése miatt látogatta meg Nate-et. A börtönben a szabadulása érdekében kénytelen volt alkut kötni egy nagyhatalmú drogbáróval, az alku tétje pedig a híres kalózkapitány, Henry Avery kincse, amit Nate-el már gyerekkoruk óta keresnek. Sam-nek az életéért cserébe a zsákmány felét kell leszállítania, ezért öccse segítségét kéri. Hősünk megígérte feleségének, hogy nincs több kaland, ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy segít bátyának, és a jó öreg Victor Sullivan-nel kiegészülve Libertalia, az elveszett kalózkolónia keresésére indulnak, ahol Avery több száz millió dollárt érő kincse is rejlik.
Persze nemcsak ők keresik a kalózok összeharácsolt vagyonát. A tehetős kalandor, és a Drake tesók múltjának egyik szereplője, Rafe Adler szövetséget köt egy afrikai zsoldossereg vezetőjével, Nadine Ross-al, szóval ismét fájhat hőseink feje. A történet a széria előző darabjaihoz hűen nagyszerű, a karaktereket remekül alkották meg, és itt jön a képbe az, ami mindigis az Uncharted széria jellemzője volt: a narratíva. A figurák szó szerint élnek, és éreznek, csodálatos élmény, ahogy bemutatják például Nate, és Sam gyerekkorát, főhősünkről pedig sokkal többet megtudunk, mint korábban bármikor. Az ismerős karaktereket továbbra is jó érzés látni, és hallani: a szinkronszínészek páratlan teljesítményt nyújtanak, Nolan North-al az élen, de az új belépőként üdvözölt Troy Baker is eddigi karrierjének legjobbját nyújtja Sam hangjaként. Az idősebb tesó egyrészt feleleveníti Nate múltját, másrészt újra feléleszti a benne szunnyadó kalandort. Hősünk ismét nagy utat jár be, miközben szembenéz múltjával, nehéz, és kockázatos kihívásokon keresztül.
A karakterek között valami olyan szinten működik a kémia, hogy azt egy nagyköltségvetésű hollywoodi mozifilm is megirigyelhetné. Miközben pörögnek a párbeszédek, poénok, és csipkelődések, teljesen együtt érzünk velük, izgulunk értük, egy-egy szomorú pillanatukban mi is húzzuk a szánkat, ha pedig vidámak, akkor mi is nevetünk velük együtt. És ez nemcsak a kiváló szinkronszínészek érdeme, hanem a részletes, élethű reakcióké is, az arcokról tökéletesen leolvashatóak az érzelmek, az összes apró gesztusig minden – játékban ilyet még nem láthattunk, az biztos. Az alkotásra minden bizonnyal, és érezhetően nagy hatással volt a fejlesztők előző játéka, a The Last of Us, aminek lassabb történetvezetését, pillanatait, és akcióit nélkülöző helyzeteit A Thief’s End is kölcsönvette. A szereplők közötti interakció sosem áll le, bámulatos, amikor Nate, és Sam együtt másznak egy párkányon, és ha hősünkkel megelőzzük az idősebb tesót, egy pillanatra megcsimpaszkodik Nate rajta, és így lendül tovább. Bámulatos, hogy mennyi kis apróságot tettek bele a játékba, mennyi mindenre odafigyeltek. A madagaszkári King’s Bay piacánál például almát vehetünk, gyűrűsfarkú majmot simogathatunk, ami később a vállunkra ugorva lopja el a gyümölcsünket – a játék dugig van az ilyen megmosolyogtató, nagyszerű apró pillanatokkal.
A realizmus dominanciája ellenére a negyedik rész is a szokásos Uncharted-recept szerint zajlik. Élvezetes platform részeket kapunk, amikből talán most több is van, mint korábban, többször fogunk ugrálni, mászni, mint lövöldözni, és új lehetőségként bekerült egy csáklya, mely elsősorban a továbbjutásunkat segíti, de arra is használhatjuk, hogy ellenfeleket lepjünk meg vele a magasból. A fedezékharcok, és a fegyveres összecsapások szintén a The Last of Us-t idézik, bár annál jóval mozgalmasabbak, és dinamikusabbak: folyton mozgásban kell lennünk, ide-oda vetődni, biztos fedezéket keresni, jól célozni, a platform, és akció részek összessége adja a tökéletesen gördülékeny játékmenetet, melybe természetesen könnyen bele lehet rázódni, és egy pillanat alatt kézre áll az irányítás is. Vannak gyűjthető kincsek, ezen kívül pedig néhány fejtörő is, aminek megoldásai nem fognak nagy erőfeszítéseket igényelni, de a sorozat előző tagjai sem büszkélkedhettek ilyesmivel. Az elvárásaink azonban meghallgatásra találtak, változatos pályákon kalandozhatunk, mindegyikük egyedi, emlékezetes, és szó szerint gyönyörű, azt hiszem, nem kell részleteznem a grafikát, ami a jelen generáció vitán felül legjobbja. Legyünk akár nyitott, akár zárt területen, kastélyban, dzsungelben, vagy víz alatt, minden messzemenő aprólékosságig ki van dolgozva, Nate nemegyszer interakcióba kerül környezetével, elázik a ruhája, koszos, vagy sáros lesz, ha egy meredek lejtőn csúszunk le vele (ahogy a nála lévő fegyverek sem maradnak tiszták), minden egyes karcolás, vágás, sérülés meglátszik rajta. Lopakodásra is lesz lehetőség, a sűrű aljnövényzetben megbújva csaphatunk le az ellenfelekre, így elkerülve a véres tűzharcokat.
Nate újabb világkörüli kalandja minden igényt kielégít, pontosan olyan, amilyen ettől a generációtól maximálisan elvárható, sőt, több is. A Naughty Dog rendesen feladta a leckét. A Thief’s End hosszabb, mint bármelyik Uncharted-játék eddig, a 22 fejezet során számos helyen megfordulunk: Amerika, Panama, Olaszország, Skócia, Madagaszkár, és a trópusi szigetek, tulajdonképpen valami akkora hangulatbomba az egész, hogy nehéz rá olyan szavakat találni, amelyek hűen kifejeznék mi vár ránk, ha nekiindulunk Nate negyedik kalandjának. A természetfeletti elemeket ezúttal teljesen száműzték, de ettől függetlenül is rengeteg mítoszra, és kitalációra támaszkodik a sztori, ami miatt az összkép elég érdekes, és képes beszippantani a kalandra éhes kíváncsi játékost. A fejlesztők egy csipetnyi sandbox elemmel is dúsították a játékmenetet, időnként több útvonalon is közlekedhetünk a cél felé, és kétszer nyílt pályán is barangolhatunk.
Persze nem kell mindjárt Grand Theft Auto-méretű dolgokra gondolni, de mégis nagy élmény Madagaszkár hegyein, vagy a dzsungel romvárosai közt terepjáróval száguldozni. Igazából sok mindent megemlíthetnék még a többféle válaszlehetőségektől kezdve a rengeteg jópofa apróságon át a fináléig, ahol… de nem akarok semmilyen nagy poént lelőni, mert Neked, játékosnak kell felfedezned, megismerned mindent! Te vagy Nathan Drake maga, rád hárul a gonoszok leverése, és a felbecsülhetetlen értékű kincs felfedezése. A Thief’s End maga az igényes, megfizethetetlen értékű díszcsomagolásba rakott ajándék, ami kívül-belül elkápráztat, megragad, és nem enged addig, amíg le nem gördül a stáblista. Aztán újra, második, harmadik, negyedik, és még ki tudja hányadik végigjátszásra is olyan élményt ad, mely örökre veled lesz, és többedszerre is boldogan, mosolyogva dőlsz hátra a befejezésekor. Ha szereted a videojátékokat, ha ez a műfaj életed része, ha kicsit is érdeklődtél valamikor ezen szórakozási ág ránt, vagy esetleg már teljesen kiábrándultál a jelen generációból, húzod a szádat a jelenlegi kínálat láttán, A Thief’s End bármelyik esetben a Te játékod, minden kétséget kizáróan!

A cucc a rajongókból csak még nagyobb rajongókat csinál, a laikusokat pedig könnyen változtathatja rajongókká. Kötelező darab, amit hosszú ideig fogunk még emlegetni, és ha eddig kimaradt a PS4 konzol vásárlása, akkor itt az idő ezen változtatni: A Thief’s End-ért teljesen megéri gépet venni. A fejlesztők szerint ez Nate utolsó kalandja, a befejező rész, itt véget ér a krónikája, egyúttal egy egész korszak is. A finálé garantáltan maradandó élmény lesz, egyszerre megható, szívmelengető, és vidám is. Bár személy szerint remélem, egyszer valamikor a távoli jövőben még visszatér kedvenc kalandorunk, de ha mégis valóban most találkoztunk vele utoljára, akkor sincs miért panaszkodni. Kaptunk négy remek játékot, egy szép, kerek, mindenféle kalanddal, akcióval, üldözéssel, rombolással, szerelemmel, humorral, és érzelemmel teli történetet, ami örökre benne marad szívünkben, emlékezetünkben is. Ennél többet pedig kívánni sem lehetne.
10/10
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
Pozitívum
Életed eddigi legnagyobb kalandja!
Negatívum
Sajnos egyszer minden jónak vége szakad.
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. HUN_hatrix  The Saboteur
2016.06.08. 05:10:38
LV30
Válasz 10. Dolly91 üzenetére:
Ez pont az a játék, amiben szerintem le kell sz*rni a multit.
Ha tesztet írnék én se térnék ki rá.
Egyszerűen nincs helye itt.
Ez egy sztori játék... amihez hozzácsapnak egy kényszer multit.

Ott az (PS4) Uncharted 1-2-3 Nathan Drake kollekció... öröm vele játszani, mert nincs benne a multi.
Öröm boldogság az élet!

A Tomb Raider játékban is meglepődtem, hogy van.
MINEK? Leszokhatnának róla, hogy minden vacakba beletesznek ha kell ha nem.
PSN ID: HUN_hatrixx ... Nincs hiszti! ;)
11. VictorVance  Szerkesztő
2016.05.25. 21:41:25
LV18
Válasz 10. Dolly91 üzenetére:
Időm se, kedvem se volt eddig nekiugrani a multinak, mert annyira leköt a sztori.
Lehet nem is fogok soha, jó helyen van az a 10 pont, nem akarom lerontani :D
Örülünk?
10. Dolly91  PlayStation.Community tag
2016.05.25. 21:32:07
LV14
Nagyon jó teszt lett, viszont a multiról nem írtál. Menj pár kört benne, tuti levonnál egy pontot a játékból :D
9. VictorVance  Szerkesztő
2016.05.20. 16:32:14
LV18
Válasz 8. Onimushaman üzenetére:
Elég nehéz volt úgy írni a játékról, hogy ne lőjek le róla egy-két kisebb dolgot.
Örülünk?
8. Onimushaman  Szerkesztő
2016.05.20. 12:23:56
LV24
Jó írás, mondjuk számomra túl sok benne a spoiler.
señor
7. Penge70  PlayStation.Community tag
2016.05.17. 08:10:21
LV22
Válasz 5. martin üzenetére:
Örülnék neki :)
6. rottenbull  PlayStation.Community tag
2016.05.16. 21:38:08
LV9
A hetvegere az enyem is ideer, addig csak a kepeket neztem meg.
5. martin  Főszerkesztő
2016.05.15. 15:19:13
LV27
Válasz 1. Penge70 üzenetére:
Még az is megeshet.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. Lotar  PlayStation.Community tag
2016.05.15. 11:48:31
LV18
Thx. Jó teszt . Király cucc , pörög nálam is .
psn/sen id: pcpmate
3. Penge70  PlayStation.Community tag
2016.05.14. 20:10:52
LV22
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
persze, hiszen kötelező :)
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.05.14. 15:07:29
LV18
Válasz 1. Penge70 üzenetére:
Köszi Penge papa!
Nálad pörög már a játék?:D
Örülünk?
1. Penge70  PlayStation.Community tag
2016.05.14. 10:41:20
LV22
Király teszt, minőségi és hiteles. Én felvennélek tesztelőnek, simán beférnél :-)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16437 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6161 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4842 db
Utolsó belépés:
2019.12.07. 14:16:09
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea