PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2016.04.12. 21:49
2 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: VictorVance (2016.05.01. 15:28:57)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
Halálbiztos páros.
Manapság már majdnem az összes videojáték a filmszerűségre törekszik. Egyre-másra érkeznek az olyan produktumok, melyek izgalmas, szép, jól megrendezett jeleneteket szeretnének prezentálni, részletesen kidolgozott arcokkal, operatőri munkával, színészi játékkal, és természetesen rendhagyó szinkronhangokkal. Ezek az alkotások hűen akarják visszaadni pontosan azt az élményt, amit a vetítőteremben él át az ember. A jelenlegi konzolok pedig zokszó nélkül lehetővé is teszik,, hogy a játékos maximálisan úgy érezze magát, hogy egy nagyköltségvetésű, profi mozifilm főszereplőjét terelgeti – sőt, ő maga lesz a főszereplő, többé-kevésbé kénye-kedve szerint alakíthatja az eseményeket, döntéseket hozhat, változtathat, vagy a megfelelő pillanatban meghúzhatja a ravaszt. Jónéhány klasszikus született már eben a felfogásban, még ha mostanra meg is lett egy kicsit a hátulütője: rövidebb játékidő, túltolt filmszerűség, az ember inkább játszani szeretne, nem mozizni, stb. Ettől függetlenül azonban hódítanak az interaktív mozik, ennek fényes bizonyítéka a rengeteg cím, sorozat, na meg ezeknek a milliós értékű kelendősége. Így volt ez a ’90-es évek végén, és így volt a 2000-es években is, amikor annak második felében bekövetkezett a várva várt újabb generációváltás, ami egy hatalmas lépés volt a videojáték-történelmen belül. Hirtelen elárasztottak minket jobbnál-jobb címekkel, nem is tudtuk nagyon, hogy mihez kapjunk.
Egy új korszak érkezett el, ami a kreatív fejlesztőknek, na meg a filmszerű játékoknak is jobban kedvezett. 2006-ban rendhagyó módon mutatkozott be a világ legnagyobb videojátékos rendezvényén a Kane & Lynch: Dead Men című program, amitől mindenkinek leesett az álla – és nem találták meg egyhamar. Így hát érthető módon nagy várakozások előzték meg a leginkább egy precíz A-kategóriás akciófilmre hajazó struffot, több mint 1 év múlva boltokba is került, azonban kritikai fogadtatása már nem volt olyan egyöntetű, mint azt először gondolták. A generációváltás sűrűjében érkező Kane & Lynch cseppet sem tökéletes játék, az évek során pedig fokozatosan kopik, viszont rendelkezik azzal, ami több olyan cuccban nincs meg, melyek technikailag jobbak nála. Ez pedig a nagybetűs hangulat! Nem hazudok, ha azt mondom, maga a program olyan hihetetlen erővel, feelinggel, és tempót diktál, mely könnyen képes beszippantani a játékost, úgy hogy közben egy pillanatra sem engedi el, egészen a stáblistáig. Tetszik-nem tetszik, ezen elemek összessége még a gyakori hibákat is el tudja feledtetni.
A Hitman-sorozat, és a Freedom Fighters alkotói, az I/O Interactive nem bízott semmit sem a véletlenre, és nem is hazudtolta meg önmagát: Igencsak brutális, nyers, és kemény történetet kanyarítottak a cucc köré. Egyébként is értenek ahhoz, hogy vérgőzös, naturalisztikus jelenteket keverjenek megkapó helyszínekkel, és képi világgal, na meg a nem éppen galamblelkű, pozitív emberi tulajdonságokkal aligha rendelkező karakterek megvalósításában is otthon vannak. Ne legyenek tehát illúzióink, a Kane & Lynch-ben nincsenek hősök, magasztos dolgok, önfeláldozás, vagy végső megdicsőülés, megváltás, csak a kőkemény valóság, a mocskos emberi természet, a gonoszság, és a pénz, ami vérrel van vörösre festve.
A játék két főszereplője, Adam ’Kane’ Marcus, és James Seth Lynch igazi kötnivaló gazember, véres múltú rosszarcú, legszívesebben egy villamosszékben látná őket az ember, ahonnan egyenes út vezetne a jól kiérdemelt, kénköves pokolba. Nem nagyon lehet őket miért szeretni, maximum csak minimálisan együtt érezni velük egy gyengébb pillanatban, a forgatókönyv sem igyekszik, hogy a sztori végére hőst faragjon belőlük, nagyon jól, és a helyükön kezeli őket. Kane egykor zsoldos, és bérgyilkos volt, most azonban úgy látszik, pályafutásának, és egyben életének végérvényesen vége. Kivégzésre szállítják, ám ő már megbékélt a sorsával, valósággal várja a megváltó halált, utolsó, és talán egész életének egyetlen egy jócselekedeteként levelet ír a 14 éve nem látott lányának, akitől bocsánatot kér az elvesztegetett esztendők miatt. Azonban a végzet más utat jelölt ki Kane számára: a rabszállítót egy csapat maszkos gépfegyveres téríti el, szintén sötét múltú Lynch vezetésével, aki enyhe skizofréniás tüneteket mutat, és gyógyszeres kezelés alatt áll, mivel állítólag megölte saját feleségét, majd kihívta a rendőröket abban a hitben, hogy nem ő volt a tettes. A díszes kompánia felülkerekedik a szarukon, ám Kane-t sem csupa jócselekedetből szabadították ki, ugyani a The 7 nevű bűnszervezet, melynek egykor ő is tagja volt, számon kéri rajta, hogy hová tűnt az a pénz, amit még Kane lovasított meg tőlük évekkel ezelőtt. Hogy a zsákmány visszaszerzésére buzdítsák az egykori zsoldost, elrabolták a feleségét, és a lányát: Kane-t mindenképp megölik, de ha visszaadja az ellopott pénzt, akkor a családját még megmentheti.
Nem habozik sokat, újra fegyvert ragad, Lynch-et pedig kijelölik afféle őrző-védőnek mellé, azonban nemsokára elcsesződnek a dolgok. A két bűnöző kénytelen összefogni, mivel a The 7 vérdíjat tűz ki a fejükre, és a fél világ őket kezdi üldözni.
A játék egy őrületes, harcban, dördülő fegyverekben, és vérben tobzódó akcióorgiára invitál minket, az egész cselekmény hihetetlen, és minden monotonitást, egy hangúságot nélkülöző tempót diktál, tehát a játékos nem nagyon fog unatkozni, annyi szent. A Kane & Lynch végig a képernyő elé szegez karaktereivel, történetével, stílusával, elejétől a végéig. Az élmény tökéletesen filmszerű, a fogolyszabadítástól kezdve a bankrabláson, a diszkós ámokfutáson, pagodás túszhelyzeten, a börtönbe való betörésen, és a tokiói utcai lövöldözésen át a kubai harcokig, és a dzsungelbeli végső leszámolásig. Mint egy kiváló rendezésű akciófilmben.
A fejlesztők igyekeztek minél filmszerűbb hatást elérni, a karakterek mintha Michael Mann agyából léptek volna elő, a sztorit, jelenteket pedig olyan klasszikusok ihlették, mint a Szemtől szemben, a Collateral, a Nincs bocsánat, a Ronin, vagy épp a Kutyaszorítóban. Őrületes tempó, eszetlen tűzharcok, káosz, repkedő golyók, omló csempék, vérfürdő, mészárlás, civil áldozatok, és rengeteg „fuck” – ez a Kane & Lynch, a forgatókönyv tökéletes, mindenféle túlzás nélkül vászonra való. A remek szinkronhangok persze sokat hozzátesznek az élvezethez, és a zene is, amit a jól ismert Jesper Kyd szerzett. A kampányban Kane-t terelgethetjük (TPS módban természetesen), de ha egy adott pályán többedmagunkkal indulunk csatába, akkor társainknak is adhatunk utasításokat, igaz ez kimerül a „kövess-lőj-fedezékbe” szentháromságnál, és abban, hogy vigyáznunk kell rájuk, mert ha sok találatot kapnak be, akkor fel kell őket rázni egy adrenalin injekcióval, mielőtt meghalnak. Amivel amúgy minket is helyre tudnak rakni, csak vigyázni kell, mert könnyen túladagolhatnak – egyébként a haldoklás is nagyon stílusosan van megoldva a fejünkben lévő emlékhangokkal, és a fehér fénnyel.
A co-op módban pedig elérhetővé válik Lynch is, kifejezetten feldobja a játékmenetet, ha osztott képernyőben egy barátunkkal szórjuk az áldást. Hosszú hajú, napszemüveges barátunk gameplay stílusa majdnem ugyanolyan, mint Kane-é, annyi különbséggel, hogy néha agresszív kitörései támadnak, ilyenkor szinte az összes NPC-t rendőrnek haluzza, néha pedig valamilyen állatfejet képzel rájuk. Természetesen nem csak ez az egy többjátékos funkció van a cuccban: társainkkal együtt bankot rabolhatunk, majd furgonba pattanva megléphetünk, azonban csapattagjaink el is árulhatnak minket, így hát nem a biztonsági őrök lesznek az egyetlenek, akiken rajta kell tartanunk a szemünket. Rendkívül izgalmas meccseket játszhatunk, és a különböző letölthető pályák is jobban kitolják a játékidőt – tehát azért viszonylag sokáig el lehet vele szórakozni.
Sajnos a program így se valami hosszú, 5-6 óra alatt végig lehet játszani, így hát a filmes hatás nemcsak az akciójelenetekben, és a vizualitásban mutatkozik meg: egy—két délutános móka, ám annak kétségkívül remek. Igaz, az ember eljátszana még vele egy pár órát, de cserébe nincsenek felesleges üresjáratok, csak kőkemény, feszes, akció, izgalom-izgalom hátán, rendesen összesűrítve – na meg az újrajátszási faktor is igen magas.
Elég szép fegyverarzenál is rendelkezésünkre áll, pisztoly, puska, gépkarabély, mesterlövész, aknavető, gránátok, lesz mivel irtani az ellent. Fedezék mögül is: az akkor nagy slágert magáénak tudható Gears of War első részével ellentétben itt a fedezékrendszer automatikus, magától értetődően hozzálapulunk a falakhoz, ennek köszönhetően pedig néha suta is, nem működik mindig tökéletesen. Ahogy a grafika sem mindig príma, inkább hihetetlen ellentmondásos. Egyrészt ott vannak az egyes modellek, arcok, és animációk, melyeket tényleg aprólékosan dolgoztak ki, ahogy a helyszíneket, is, sokszor elképesztő embertömeg rohangál körülöttünk. Másrészt pedig néha olyan puritán a játék (különösen a legelső pálya), hogy az még saját idejében is csak közepesnek számított, nagy jóindulattal. Ilyen szempontból eléggé ingadozik a cucc.

A Kane & Lynch cseppet sem tökéletes. Dolgozhattak volna még rajta fejlesztők bőven, de óriási panaszra így sincs oka. A játék olyan intenzív, olyan akciódús, hogy beleszögezi az embert a fotelba. Kőkemény, nyers hullámvasút, ami könnyen leszakíthatja a játékos fejét. Aki szereti ezt a stílust, annak nyugodtan ajánlott tenni vele egy próbát, ha mérföldkő nem is, de egy roppant szórakoztató program még mindig ott rejlik a műanyag tokban. Ráadásul többedszerre sem unalmas, mindig képes lekötni az embert, ha valami jó lövöldére vágyik egy unalmas vasárnap délután. Ez a két rettenthetetlen bűnöző aztán megéri a pénzét!
8/10
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Átlagos
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
Pozitívum
Mint egy profin megrendezett akciófilm.
Negatívum
Könnyebben-nehezebben hanyagolható hibák, lehetett volna még hosszabb 1-2 órával.
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.05.01. 15:28:57
LV18
Válasz 1. Rosszarc üzenetére:
Egy trilógia nagyon jó lenne, de sajnos most már biztos, hogy esélytelen. Sosem volt egyik sem egy csúcskategóriás játék, de azért kár érte, főleg a nyitva hagyott történet miatt.
Örülünk?
1. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.04.30. 00:29:45
LV1
Jo teszt lett es a jatek is nagyon jo. Annak idejen rengeteget nyomtam, minden hibaja ellenere imadom, ahogy a masodik reszt is. En azert meg remenykedek egy befejezo epizodban, dehat a Dog Days is 6 eve volt mar...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16340 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6111 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4830 db
Utolsó belépés:
2019.11.20. 19:29:35
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea