PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2016.01.13. 12:44
7 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: ALF22 (2016.02.07. 16:40:40)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
Egy régészlány születése.
Lara Croft. Egy név, amit játékosok milliói ismernek, és még azoknak is rögtön beugrik ki ő, akik soha egy percet nem játszottak a Tomb Raider névvel fémjelzett videojátékokkal. A modell-testű, duplapisztolyos angol lady az évek során igazi pop-kulturális ikonná nőtte ki magát, játékaival, kalandjaival meghódította az egész világot, készült róla képregény, két mozifilm, számtalan divatmagazin címlapján tetszelgett már, reklámokban is szerepelt, sőt még egy zenei videoklipben is tiszteleté tette. Nem kis teljesítmény ez egy videojáték főszereplőjétől, és az sem lebecsülendő, hogy lassan 20 éve van a köztudatban, sikere pedig egy-két ballépéstől eltekintve mindmáig töretlennek mondható. Nem akarom nagyon forszírozni a dolgot, akit behatóbban érdekel a karakter eredet, előélete, a játék megalkotása, és kulturális hatása, az olvassa el ezt a cikket, ami részletesebben képet ad Lara Croft születéséről. Rég volt már 1996, akkoriban azért még más szelek fújtak. A játékipar kezdett átalakulni, a szórakozáson kívül egy komolyabb üzleti iparág látszódott kirajzolódni a térképen, és az akkor nemrég megjelent PSX konzol segítségével ez a törekvés egyre inkább valósággá kezdett válni. Az abban az évben megjelent Tomb Raider óriási siker lett. Forradalmasította a háromdimenziós programok, és az akció kalandjátékok ágazatát, hihetetlen hatással volt a legtöbb jövőbeli címre.
Ma már nehezebben érzi át az ember, milyen volt leülni a Tomb Raider legelső része elé. Megkockáztatom, a mai csőjátékokon, és az agyatlan FPS-eken felnőtt generáció nem is igazán tud mit kezdeni vele. Nem szidni akarom őket, ahogy a játékipart sem szeretném becsmérelni, de tény, hogy mostanában már inkább a casual gamereket szolgálják ki elsősorban, a legtöbb játékban nincs már meg az a kihívás, amivel a régi címek büszkélkedtek – az ipar pénzmotiváltságának egy újabb kellemetlen mellékhatása. A Tomb Raider-ről egyáltalán nem lehet elmondani, hogy csupán a délutáni játékosoknak szólna. Kihívásban igencsak bővelkedik, sőt mi több, tényleg nehéz, egyúttal rákényszerítve így a bátor próbálkozót, hogy taktikázzon, és használja az eszét. Továbbjutást segítő tárgyak, környezetbe beleívódó kapcsolók, időre lecsukódó falak – azok, akik ezeken a játékokon nőttel fel, pontosan tudják, miről beszélek. Egyébként nagy poén, hogy annak idején sok kritikus megjegyezte a játékkal kapcsolatban, hogy az akció-részeket feláldozták a puzzle-feladványok érdekében. Nos, azóta jócskán megfordult a világ.
A játékostársadalom mai fiataljai el sem tudják képzelni milyen érzés volt hosszú hetekig, akár hónapokig keresni Larával egy kapcsolót, vagy tárgyat, amivel eljuthatunk a következő szintre. Videojáték magazinokat, leírásokat, végigjátszásokat bújtunk, barátokkal ültünk össze, részletesen megtárgyaltuk hogyan is kellene megoldani az adott problémát, majd mikor végre valahára rájöttünk, úgy éreztük, mi vagyunk a világ urai. Az élmény megfizethetetlen volt, és kedves casual játékon edzett olvasó, nehogy azt hidd, hogy mi ezeket nagy átlagban rosszul éltük meg. Az igazság az, hogy piszkosul élveztük! Szippantottak be magukkal ezerrel az egzotikus helyszínek, sírok, dzsungelek, elveszett városok, ahol Lara megfordult, míg az Indiana Jones filmekben csupán szemtanúi lehettünk a hős hajmeresztő kalandjainak, itt már vitathatatlanul részesei voltunk mi is. A korszakhoz igazítva minden meg volt a Tomb Raider-ben, ami az üdvösséghez kell: megkapó helyek, ikonikus főszereplő, változatos ellenfelek, megoldandó rejtvények, halálos csapdák, és a nagy kincs, ami az egész cselekmény mozgatórugója.
A játék története ugyan nem nagy szám, gyakorlatilag nincs is neki, ha mégis van, akkor csak azért, hogy legyen rá magyarázat, hogy Lara miért pont ott van, ahol. Csinos régészlányunkat felbérli egy neves üzletasszony, Jacqueline Natla, a Natla Technologies tulajdonosa, hogy találjon meg egy titokzatos tárgyat, az atlantiszi Scion-t, mely állítólag mágikus erővel bír. Larának több se kell, elindul a havas perui hegyekbe, a kincs feltételezett helyére, ahol rengeteg veszélyen, és csapdán kell átverekednie magát. hamarosan kiderül, nem csak ő keresi a misztikus kincset, Natla felbérelt két sírrablót, Larson Conway-t, és Pierre Dupont-ot, hogy találják meg a Scion több darabját is. Lara érthetően kissé sértődötten érzi magát, hogy megpróbálják megölni, és elorozni tőle a zsákmányt, ezért versenyt fut az idővel, a túlélésért, és a dicsőségért.
Messze volt még a Metal Gear Solid, és annak filmszerű, komplikált története, vezetése, így ez akkor még többnyire gyerekcipőben járt. Igaz a sorosa ezt a vázlatos, kellék-sztori stílust a későbbi részekben sem vetkőzte le könnyen. A játékban nem is ezen van a hangsúly. Lara kalandjaiban felváltva követik egymást az akció, puzzle, és platform elemek, teljesen háromdimenziós környezetben, TPS nézetből, mozgáskultúrája abban az időben elég gazdag volt. Tud sétálni, futni, és ugrálni, emellett képes oldalazni, megkapaszkodni a párkányokon, sziklák szélén, valamint bukfencezni, és még úszni is. Platform-elemekből ennyit tud, ha akciózunk, akkor pedig előveszi mindig megbízható duplapisztolyát, ami automatikusan becélozza az ellenfeleket, aztán jöhet is az ólom-áldás. A fegyverarzenál ma már nevetséges, akkor tűrhető volt: sörétes puska, magnum-pisztolyok, dupla UZI.
A játékban sok ellenfél akad majd az életünkre törni, denevérek, farkasok, medvék, raptorok, T-rex (emlékszünk még az első találkozásra vele? naná, hülye kérdés) , múmiák, és még néhány undorító kreatúra, nem árt velük vigyázni, de persze nemcsak ők jelentenek veszélyt. Tucatnyi halálos csapda, Lara lezuhanhat, kitörheti a nyakát, megéghet, megrázathatja az áram, tüskék állhatnak bele, egy ízben még aranyszobor is válhat belőle, amennyiben vagyunk olyan bátrak, hogy Midász király szobrának a tenyerébe lépünk. Laránk az akciógomb lenyomásával (ez PS-en az X) lövöldözhet, tárgyakat vehet fel, megkapaszkodhat a párkányon, kapcsolókat húzhat meg. ’96-ban magától visszatöltődő élet se volt, külön csík mutatta hogy állunk, és kis, vagy nagy méretű életcsomagokkal gyógyíthattuk meg magunkat, és természetesen lőszereket is találhattunk. Minden szinten volt egy-egy extra tárgy elrejtve, melyek megtalálásával különböző jutalmakat kaptunk.
Hogy a felsorolt dolgok után akkor mégis mi az ördög annyira nehéz a Tomb Raider-ben? Megint mondom, akkoriban más szelek fújtak, nem volt annyira kézre álló irányítás, nem volt olyan fejlett a mozgáskultúra, mint például a Prince of Persia-ban, vagy az Uncharted-ben. Minden egyes lépést ki kellett számítani, minden egyes ugrásnál óvatosnak kellet lennünk. Elég volt pá centivel elhibázni, és kezdhettük elölről. Nem mindig, sőt legtöbbször nem is sikerült jól belőni a megfelelő távolságot, egy idő után persze már ez is elég idegőrlő tudott lenni. Ahogy a borzalmas mentési rendszer is, a Core Design emberei nem voltak a helyzet magaslatán, de később legalább meghallották a negatív visszhangokat. Fix mentési pontok voltak minden szinten, egy kék kristály formájában. Ez érthető módon sokaknak nem tetszett.
Ne szépítsük a dolgok, nézzünk szembe a tényekkel: a Tomb Raider egy tökéletesen elavult játék. Grafikailag, játékmenetileg, technikailag, mindenhogy, ami persze egyáltalán nem az ő hibája. Inkább az eltelt éveké. Ettől függetlenül Toby Gard, és a Core Design halhatatlant alkotott. Hatása mindmáig érezhető, jelentősége vitathatatlan. Újoncoknak, vagy mai fiataloknak nem sokat mond. Mi, régi motorok azonban… na igen, mi még mindig értékelni tudjuk, minden hibája ellenére is. Ennek fényében töltöttem ki az értékelő-boxot is, mindent 1996 igényeire szabva, tükrözve azt a korszakot. A grafika akkor csúcs volt, ahogy a hangulat is. Lara Croft beleégett az agyunkba, nemcsak a gyerekkorunkban játszott szerepet, de fantáziánkban is – ő a vitathatatlan, és a legnagyobb női videojáték karakter, a tökéletes nő, akit a legtöbb férfi szeretne maga mellé. Már ha nem ijed meg egy ennyire határozott, és erős női személyiségtől. Húsz év ide, vagy oda, kalandjait még mindig szeretjük átélni. Legyen szó akár a klasszikus epizódokról, akár az újragondolásról, vagy a nemrégiben megjelent teljes rebootról. Lara élt, él, és még nagyon sokáig élni is fog.
9/10
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
Pozitívum
Szórakoztató kaland, minden idők legszexibb videojátékos csajszijával.
Negatívum
Ami a mai generáció számára gyakorlatilag játszhatatlan - de ez minket, régi motorosokat nem nagyon izgat, ugye?
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. ALF22  Son of Liberty
2016.02.07. 16:40:40
LV26
Válasz 6. VictorVance üzenetére:
Az. Viszont a legends jol indult. Csak nekem tul későn jott. A korai ps3as meg nem is hozott lazba. Uncharted jobban érdekelt a videók alapján.
6. VictorVance  Szerkesztő
2016.02.07. 14:28:43
LV18
Válasz 5. ALF22 üzenetére:
Az Angel of Darkness-re gondolsz? Az tényleg a mélypont volt. Viszont utána a Legend-el sikerült félig-meddig visszaállítani a sorozat renoméját, mégha kihívásban, vagy szavatosságban nem is közelített a klasszikus epizódokhoz.
Örülünk?
5. ALF22  Son of Liberty
2016.02.07. 07:53:45
LV26
Az ilyen játékokban ahol alig van csekpont vagy sokat kell visszamenni jobban félti az életét a játékos egy egy halál után. Így aztán a magas helyeken már rendesen beszartam, hogy pontosan ugorjak.
Imádtam a játékot. Sajnos a ps2es rész annyira hazavágta az egészet,hogy csak a legutóbbi ps3ashoz volt újra kedvem tomb raidert játszani.
4. zodiac55  PlayStation.Community tag
2016.01.17. 16:00:06
LV12
Sega Saturnon játszottam vele először, az elejét - az első 2-3 pályát - és a zenéjét soha nem fogom elfelejteni. Nekem ez a kedvenc részem a sorozatból.
"Si vis pacem, para bellum."
3. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.01.16. 17:55:43
LV1
Nagyon jo jatek volt ez annak idejen, de nekem inkabb a masodik resz volt a favorit.
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.16. 15:49:59
LV18
Válasz 1. ymmoTS üzenetére:
Köszi! Majd idővel a többi TR epizódról is lesz teszt.
Örülünk?
1. ymmoTS  PlayStation.Community tag
2016.01.15. 12:18:52
LV4
Imádtam, egyik kedvenc játékom volt! Jó olvasni régi játékokról, főleg ilyen örök kedvencekről. Csak így tovább!
So.. this is what it feels like
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15928 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5938 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4728 db
Utolsó belépés:
2019.08.24. 09:38:55
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea