PlayStation.Community Teteszted ›› VictorVance

2015.12.13. 12:46
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Utolsó hozzászólás: Penge70 (2015.12.16. 06:32:05)
Megosztás
Értékeld a tesztet!
Csiszolatlan gyémánt.
Nem könnyű olyan szavakat találnom,amivel elkezdhetném jellemezni a PS3-éra egyik legjobb, és legsikeresebb játéksorozatának harmadik tagját, az Uncharted 3: Drake’s Deception-t. Csupa klisés méltatás jut eszembe, amit már leírtam a legelső epizód, és az első folytatással kapcsolatban, olyanok, mint hogy bombasztikus, csodaszép, a legtöbb játékot is csont nélkül lekörözi, vagy, hogy legalább kétszer olyan nagyszerű, mint elődei. Az Uncharted szériáról eddig is szuperlatívuszokban lehetett beszélni, a Naughty Dog pedig szokás szerint mindent megtett azért, hogy a trilógia befejése is mély nyomot hagyjon a játékosokban, és egy olyan élménnyel gazdagítson minket, amire egész életükben emlékezni fogunk. Mondjuk, azt nem árt majd megjegyezni, miközben nyugdíjas korunkban a hintaszékből meséljük unokáinknak Nate Drake hajmeresztő kalandjait, hogy mindmáig vitatéma, hogy az Among Thieves, és a Drake’s Deception közül melyik a sorozat tulajdonképpeni vitathatatlan ékköve. Sokan még mindig a másodiknál teszik le a voksukat, hogy az a legjobb, mondanám, hogy szerintem is, ha végre el tudnám dönteni. Nem mintha egy kis szégyenkeznivalója is lenne a harmadik résznek, épp ellenkezőleg, olyan profin össze van rakva, olyan aprólékos az egész, és zseniális, hogy még a kurrens generációban is ritkán születnek ilyen alkotások. Az már csak hab a tortán, hogy a PS4-es kollekció beszerzésével ennek a játéknak is átélhetjük a grafikailag szemet könnyeztetően felhúzott változatát, ami csak még jobban szépíti az amúgy is gyönyörű összképet.
Két esztendővel az Among Thieves után Nate, és Sully egy londoni bárban bonyolítanak le egy üzletet, az alku tárgya hősünk nyakláncként hordott gyűrűje, cserébe egy bőröndnyi készpénzért. A biznisz azonban rosszul sül el, és szép kis csetepaté alakul ki. Ezután hőseink, az előző részben bemutatott bájos hölgyeménnyel, Chloe-val, és egy Jason Statham-beütésű angol nehézfiúval, Charlie Cutter-el kiegészülve nekiindulnak a fél világnak, hogy megtaláljanak egy elveszett várost a Rab-el-Háli sivatagban, amit a Korántól kezdve a Bibliáig minden egyes szentírás megemlít más-más neveken, és amit még maga Francis Drake, és a legendás T. E. Lawrence is keresett. A várost megmutató gyűrű, és az ellenség karmaiból Londonban megszerzett titokzatos kódfejtő eszköz összekapcsolódik Nate múltjával, aki gyerekkora óta próbál megtalálni a lelőhelyet, és ahova Sully egykori üzlettársa, Kate Marlowe is el akar jutni, bármilyen mocskos eszközzel. Nate-ék versenyt futnak Marlowe-al, az embereivel, zsoldosokkal, és kalózokkal, hogy eljussanak a homok fedte városba, és megszerezzék az ott lapuló elképzelhetetlen mennyiségű kincset. Azonban a játszma egyre veszélyesebbé válik, és nemsokára kiderül, hogy jóval nagyobb tétek forognak kockán. Nate-nek pedig dűlőre kell jutnia saját vágyai, önhittsége, és józan észt sugalló érvek közt.
A történet ezúttal is megkapó, tele van parádés karakterekkel, sok-sok kalanddal, izgalommal, humorral, váratlan, az előzménnyel ellentétben kevésbé klisés fordulatokkal, amiket nem mindig látunk előre, tehát mindent összegezve a játék sztorija sodró lendületet produkál, ha egyszer elkezdődi az ember, nehezen tudja csak abbahagyni, és visszakapaszkodni a hétköznapi valóságba, annyira be tudja szippantani ez a mesés cselekmény. Szokás szerint most is egy fél világot, egész kontinenseket körül ölelő kalandban lehet részünk, dióhéjban megfordulunk London sikátoraiban, és metróalagútjaiban, egy ősrégi francia kastélyban, Szíriában is tiszteletünket tesszük, ahol ugyancsak nem ül le a történet, Jemenben rohanunk a háztetők között ugrálva, és Indiana Jones módra verekszünk egy piacon, aztán jön egy hatalmas luxushajó, és végül, apró, de nem elhanyagolható közjátékok után eljutunk a hatalmas kiterjedésű, halálos Rab-el-Háli sivatagba. Rengeteg változatos helyszín van a játékban, a tempó alig-alig lassul be, egymás után lehetne sorolni a látványos jeleneteket, és akciókat, amitől sok játékos keresni fogja az állát, ezeket nem akarom lelőni azok számára, akiknek még nem volt részül eme grandiózus kalandban – másrészt meg szégyelljék magukat, és szerezzék be minél előbb. A Drake’s Deception a PS3-as korszak egyik legszebb, és legfontosabb címe, kihagyhatatlan mindenki számára, akinek a szobájában ott pihen a kis fekete gép.
Mivel már kellően agyondicsértem a grafikát, nem mehetek el az mellett sem, hogy a karakterek most is hihetetlen élethűek, és részletgazdagok, Nate annyira változatosan, és sokféleképpen mozog, hogy öröm nézni, végigsimítja a falakat, oldalazva halad a tömegben, hogy elférjen, nézeget jobbra-balra, bunyó közben tárgyakat ragad meg, hogy azzal üsse le ellenfeleit, apropó bunyó, ezúttal különbözőféleképp intézhetjük el a gazfickókat, egy QTE-s gombnyomkodás keretein belül leüthetjük őket, természetesen ellenfelekből is több van, egy tőlünk két fejjel magasabb robosztus hústornyot azért már valamivel nehezebb lesz legyűrni.
Még nehezebb a mindenféle sisakot, és golyóálló mellényt viselő delikvenseket elintézni, szerencsére trükközni mindig lehet, különböző pisztolyok, puskák, gépfegyverek, és gránátvetők akadnak bőven a játékban, tehát nagy a választék, és normál fokozaton is vannak izzasztó részek. Bár az Among Thieves-ben is agyvérzést lehetett néha kapni a végefelé, kihívásban itt sem lesz hiány, a nehezebb fokozatok pedig ismét csak tárt karokkal, és sok nyugtatóval várják a bátor próbálkozókat. Alapjáraton 10-12 órás játékidővel kell számolni a Drake’s Deception-al kapcsolatban, ami mostanság azért nem tűnik annyira kevésnek, és az ajándék, amit ad, felbecsülhetetlen, senki sem veheti el a játékostól. A Pajkos Kutyáknál vették a lapot, és ez alkalommal egy egész sor változatos rejtvénybe, fejtörőbe ütközhetünk, amelyek bár nem tornáztatják meg túlzottan az agytekervényeinket, mégis kellemesen hatnak egy-egy kemény tűzharc között. A játékban tényleg szinte nagyítóval kell keresni a hibákat, mert minden a helyén van, a játékmenettől kezdve a zenéig, ami ismét fülbemászó, az Among Thieves távol-keleti dallamaival szemben itt értelemszerűen most az arab muzsika dominál.
Az előzményt követve a Drake’s Deception-ban is kapott helyet online játéklehetőség, ami gyakorlatilag a második rész receptjét követi néhányan apróbb változtatással, ismét pörgős, és energikus meccseket vívhatunk, igaz, ez valahogy az Among Thieves-nek jobban ment. Itt is inkább az egyszemélyes kampány a fontos, ez meg is látszik a játékon teljesen, a multi már kevésbé tudja azt a színvonalat produkálni, de még így is sokak kedvence lehet. A PS4-es verziótól pedig ugyanúgy kimaradt, mint a második epizódból, ami egyébként annyira nem eget rengető probléma, és aki a trófeákra hajt, viszont nem szeret multizni, annak ez külön öröm – a trofi-fanok, és a kincskeresők imádni fogják a harmadik részt, mert rengeteg megszereznivaló ereklye várja, hogy megtalálják őket.

Ezek után mit lehetne még elmondani a Drake’s Deception-ről? Egyetlen szóval élve: Király! Tökéletes lezárása az előző konzolos trilógiának, még ha akkora érdemben nem is változtak a receptek, azt még mindig zseniálisan használták fel harmadszorra is. Végre megtudhatunk néhány eddig titokként őrzött dolgot Nate múltjáról, és előéletéről, így sokkal jobban közelebb kerül hozzánk. A mesteri, filmszerű rendezést már nem is magyarázom, minden megvan egy kiváló kalandjátékhoz, ami többször végigjátszva sem fullad unalomba. Tehát nincs mást tenni, mint beizzítani a konzolt, betolni a lemezt, kézbe venni a kontrollert, és játszani. Mert egy minőség program valahol itt kezdődik. Egy játék, amiben nevetsz, izgulsz, harcolsz, gondolkodsz, jól szórakozol, és amiből nem utolsósorban talán tanulsz is valamit. Szóval, ha eddig valami oknál fogva vacilláltál, akkor hagyd abba azonnal, és kalandra fel!
10/10
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
Pozitívum
Röviden-tömören: lenyűgöző!
Negatívum
Semmi olyan, amire érdemes lenne időt pazarolni.
A PlayStation.Community szerkesztősége semmiféle felelősséget nem vállal a "Teteszted" rovatban megjelent írások tartalmáért. A kritikák és pontszámok minden esetben a szerző saját véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a Teteszted rovatban közzé tett írásokat adott esetben módosítsa, publikus formából kivegye, vagy törölje.
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. Penge70  PlayStation.Community tag
2015.12.16. 06:32:05
LV22
nagyon tetszett ez a rész is, szerintem is jogos a 10 pont :)
2. Onimushaman  Szerkesztő
2015.12.15. 18:52:04
LV24
Számomra ez az epizód a leggyengébb. A 10 pont jogos, de a 2. részt nálam nem übereli.
señor
1. kobe  PlayStation.Community tag
2015.12.13. 13:36:37
LV11
Ez a kedvenc részem annak ellenére, hogy vannak hibái.
Ebben a legváltozatosabb a játékmenet, puzzle elemek és platform elemek váltakoznak a tűzharcok mellett. A grafika is itt a legszebb és a történet is itt teljesedik ki leginkább.
A lopakodás is jobb itt, kimondottan lopakodásra felépített helyszínek vannak, mint a hajóroncs kikötő, vagy az arab helyszín.
Viszont a közepén kap egy gellert a sztori és ott elkezd imbolyogni az egész, és a végére már rohadt unalmassá (és nehézzé) válik.
A második profibban adagolja a küldetéseket, jobban működik mint "interaktív mozi", de ez jobb játék, a nehézségei ellenére szvsz.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15931 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5938 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4731 db
Utolsó belépés:
2019.08.24. 18:58:25
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea