Tolvajbecsület.2007 végén a semmiből robbant be a videojátékok köztudatába az Uncharted: Drake’s Fortune, ami egy csapásra közkedvelt cím lett a PS3 tulajdonosok tág körében. Az egyik olyan játék volt, amiért érdemesnek bizonyult beruházni egy konzolra, hiszen minden egyes pillanata kész adrenalinbombával ért fel. Az Indiana Jones filmek legjobb elemeit, és pillanatait idéző játékmenet, hangulat, és karakterek tekintetében magától értetődő volt a kasszasiker, és hogy Nate Drake a populáris kultúra oszlopos tagja lett: számos alkalommal próbálták leutánozni a kalapos-ostoros hős kalandjainak a formuláját, de egyiknek sem sikerült. Nem úgy a videojátékok műfajában, ahol Nate méltó kihívója lett a kultusz karakternek – nem volt kérdés, hogy konzolokon kinek a fején van a korona, ami a legcoolabb kalandornak jár.
Nyilván a játék minden pontja folytatásért kiáltott, ezt a Naughty Dog is tudta, 2009 őszén, két esztendővel később meg is jelent az Uncharted 2: Among Thieves, nem kis ovációt kiváltva a kritikusokból, és a közönségből. A második epizód nemhogy megismételte az első sikereit, hanem mindjárt megháromszorozta, a cucc tovább emelte a megemelhetetlen lécet, a 6 millió darabos eladás, és a rengeteg „Év játéka” díj bezsebelése okán a sorozat új lépcsőfokra lépett – sőt, talán legjobb darabja lett ennek a zseniális szériának.Nagyjából másfél évvel járunk az előző rész után: Nate egy tengerparti bárban mereng egy üveg sör felett, mikor hirtelen egy rég nem látott barát, és egyben kolléga szakítja ki a gondolatmenetből. Harry Flynn Nate segítségét kéri, mivel egy meg nem nevezett megbízónak kellene ellopni egy régi lámpás, ami egy isztambuli múzeum kiállítását képzi. Hősünket nem különösebben érdekelné a dolog, ha a lámpa nem lett volna a híres felfedező, Marco Polo tulajdona, aki távol-keleti utazásakor kapta azt ajándékba Kublaj kántól. Húsz év kínai vendégség után Marco, és flottája tizennyolc hajóval, és hatszáz fős kísérettel indult haza, de csupán egy hajóval, és tizennyolc túlélővel érkezett csak meg: hogy mi történhetett, annak a titkát a felfedező magával vitte a halálba. Nate, és Flynn duójához csatlakozik a bájos, és csípős nyelvű Chloe Frazer is, akivel Nate annak idején romantikus viszonyt ápolt. Harry persze erről semmit sem sejt. Nate pedig arról nem sejt semmit, hogy Flynn-nek csupán arra kellett, hogy észrevétlenül hozzájuthasson a lámpához, azután pedig Nate-et az őrök riasztásával a sorsára hagyja. Előtte még megtudja, hogy a lámpában talált térkép megjelöli a helyet, ahol Marco hazafelé tartó flottája hajótörést szenvedhetett. És ami még fontosabb, út lehet a hírhedt, megannyi legendában szereplő elveszett városba, Shangri-La-ba. Nate három hónapot húz le egy török börtönben, mikor Sully, és egykori barátnője a segítségére siet. Chloe elmondja, hogy mélyen beépült Flynn-hez, aki egy halottnak hitt szerb háborús bűnösnek, Zoran Lazarevic-nek dolgozik. Lazarevic minden létező eszközt megmozgat, hogy ráleljen az elveszett városra, Flynn azonban rendre kudarcot vall, így Nate-éknek még maradt egy kis előnyük, hogy ők találjanak oda előbb.Az Among Thieves története ugyan nem fogja megváltani a világot, azonban összes kliséje (amiből azért van egy jó pár) ellenére tökéletesen elszórakoztatja az embert. Nem egyedisége, vagy fordulatai miatt jó, hanem a karakterek, a párbeszédek, és a különböző akció-szcénák miatt működik, amik remekül belesimulnak a nyugodtabb, dialógus orientált jelenetek közé. Egyszerű, de nagyszerű, példásan van felépítve, mint egy profin kivitelezett felhőkarcoló. Kicsiben kezd, majd hamar felgyorsul, folyamatosan licitál nem csak az első részre, de önmaga látványosabbnál-látványosabb akciójeleneteire, olyan, mint egy bivalyerős gőzmozdony, ami rendíthetetlenül robog előre a célig. Az Among Thieves folyamatosan meglepi a játékost, elérakja az ínycsiklandozóbbnál-ínycsiklandozóbb fogásokat, elfogyasztásuk után azt hinné az ember, hogy ezt már nem lehet hova fokozni. Teljesen biztos benne, de akkor jön minden idők egyik legkellemesebb hideg zuhanya: a játék még a legfinomabb ízek megkóstolása után is tud jobbat, nagyobbat mutatni. Egészen a cégcélig, és a legutolsó percekig tesz róla, hogy a játékos tele hassal dőlhessen hátra, ha vége a lakomának. Ehhez képest még az első rész is csak egy jópofa, de annál nem több egydélutános élményt volt. Az Among Thieves egy világraszóló kaland, melyben a fél földgolyót bejárjuk, megfordulunk, Isztambulban, Borneóban, Nepálban, és a Himalája hófödte hegyei között, a felsorolásnak pedig itt még nincs vége.A játékban hihetetlen változatos helyen fordulhatunk meg, a grafika pedig olyan szinten áll leejtő, hogy arra nehéz szavakat találni – a PS3-as verzió esetében is, ami kis túlzással a mai napig megállja a helyét. Részletesen ki van dolgozva minden apróság, és probléma nélkül fut, nem fagy ki, nem lassul be, a grafikus motor kíméletlenül kihasználja a konzol erejét. Maximálisan bele tudjuk élni magunkat a sztori sodrásába, akár fülledt dzsungelben, akár polgárháború sújtotta romos városban járunk, a havas pályákon pedig szinte érezzük, ahogy a csípős hideg levegő fújja az arcunkat. Nate pedig gyönyörűen belesimul a környezetbe, fut, mászik, megbotlik, tapogatózik, és fedezéket keres, olajozottan veszi az akadályokat. Sőt, még számtalan lopakodós mozdulat is bekerült a mozgásrepertoárba, amit használni lehet, és használni is kell bizonyos helyzetekben.
A célzórendszer is kifinomultabb lett, sokkal könnyebb osztani a fejlövéseket (a fegyverek választéka sem elhanyagolható), nem csoda, hogy a PS4-es változat is ezt használja a trilógia másik két részében. Az apróságok együttese jobb szintre fejlesztette fel az egyszer már bevált formulát. Az elődhöz hasonlóan itt sem bóklászunk mindig egyedül a pályákon, van, hogy többedmagunkkal kell helyt állnunk, a mesterséges intelligencia jól működik, akkor is, ha a minket legyilkolni akaró ellenfelekkel akasztjuk össze a bajszunkat.A legnagyobb újdonság azonban a co-op, és a multiplayer funkció. Mindkettő profin ki van dolgozva, előbbiben az egyjátékos kampányból kivett, kissé átdolgozott pályákon játszhatunk egyszerre hárman, megteremtve a haveri légkört, de az igazi móka a multiban vár ránk. Tíz játékos vehet a kezébe fegyvert, és küldheti ellenfelek sokaságát az örök vadászmezőkre, ráadásul az Among Thieves multija nem korlátozódik le csupán a lövöldözésre, és a fedezékbe vonulásra, ugyanúgy képesek vagyunk ugrálni, mászni, lopakodni, tehát elég sokszínű élményben lehet része az online összecsapásokat kedvelő játékosnak.
És szintlépésenként egyre több harci képességet tudunk megvásárolni, az úgynevezett „boosterekből” egyszerre csak kettőt lehet használni, nem kis előnyre szert téve így. Gondolkodni azonban sosem árt, hiszen ez ugyanúgy szól a taktikázásról, és a képességek okos alkalmazásáról, mint az ellenség legyőzéséről. A második epizód multija méltán a legjobb a trilógiából, főleg, hogy a látványvilág sem szenved akkora csorbát benne.
Az Among Thieves minden idők egyik legjobb játéka. Ugyanolyan, ha nem nagyszerűbb kaland, mint az elődje, csak ezúttal mindenben rálicitál, és a körülbelül 8-10 órás történet után még képes tartalommal szolgálni. Egyik pillanatban még a török csatornarendszerben menekülsz, aztán Borneó dzsungelében barangolva kutakodsz, majd egy másik pillanatban száguldó vonaton akciózol, helikoptert, tankot lősz ki, és még napestig lehetne sorolni a játék csúcspontjait, mert abból annyi van, mint égen a csillag. Halálos csapdákon, és zsoldosokon verekeded át magad Nate-el, menekülsz, miközben körülötted minden robban, hallgatod a humoros, éles párbeszédeket, megbámulod Chloe formás fenekét, aki a videojátékok történetének egyik legszexibb csajszija, egyszóval vigyorogva nyomod az Among Thieves-t, mert ez a játék a legnagyobb mesterművek között van. Igaz, ráfért volna még néhány fejtörő, a rejtvények nem igényelnek sok gondolkodást, de sok játék összetenné mindkét kezét, ha csak ennyi baja lenne. Baromi jó játék, vétek kihagyni.