Burns

Bemutatkozó
"Vége felé közeledett az éjszaka. Az égen még ragyogtak a csillagok, de kelet felől már lassan derengeni kezdett a hajnal. A múló sötétségből három utazó alakja bontakozott ki, akik egymás mögött haladva igyekeztek gyorsabb mozgásra ösztökélni tevéiket. Szemüket az égre függesztették. Nyilvánvalóan azt a többinél jóval nagyobb és fényesebb csillagot követték, amely,
mintegy nekik mutatva az utat, haladt az égen. Relatíve marha gyorsan. Történetünk elindítói - nevezzük őket Menyhártnak, Gáspárnak és Boldizsárnak - már jó ideje úton voltak.
A jövendölés szerint addig kellett követniük a csillagot, amíg az meg nem áll valahol, és egyértelműen meg nem mutatja a Megváltó világrajövetelének helyét. Ha jól meggondoljuk, ez a
fajta közlékenység igencsak szép egy csillagtól, különösen egy olyan korban, amikor történetünk színhelyén - Júdeában, Jeruzsálemben - ötpercenként lépett az ismeretlenség homályából a rivaldafénybe egy-egy
megváltó-jelölt. És akkor, éppen akkor, amikor Gáspár úgy döntött, hogy mégsem fog hányni, bár az biztos, hogy ezt a himbálózást a tevén soha nem fogja megszokni, és Menyhárt azon morfondírozott, hogyha ezzel a dologgal végeznek, most már tényleg el kell mennie fogorvoshoz, és Boldizsár
3507-edszer átkozta el azt a pillanatot, amikor ebben a rohadt melegben felvette azt az aranylemezkékből készített, sőt mellközépig érő maszkot, amit a nejétől kapott a házassági évfordulójukra, mondom akkor, éppen akkor észrevették, hogy a csillag megállt. Egy Betlehem nevű városkához érkeztek
éppen. Nem volt könnyű a tevékkel lavírozni a szűk sikátorokban, végül mégis úgy tűnt, elérték útjuk végcélját. A csillag pont fölöttük helyezkedett el. Hosszú útjuk során sok mindenre gondoltak már, de, hogy éppen ez lesz AZ A HELY, arra soha. Egy istálló előtt álltak. Odabent a félhomályban, a jászol előtt egy asszonyforma személy ült egy fejőszéken,
és aludt. Olcsó anyagból készült, egyszerű szabású, de piszkos ruháján
meg-megállt a bizonytalanul pislákoló mécses fénye. Menyhárt halkan
megköszörülte a torkát.
- Jáhááj! - kiáltotta a felriadó asszonyforma, és leesett a fejőszékről.
Elvégre Boldizsár úgy nézett ki a maszkjában, mint egy két lábon járó
bankbetét.
- Kik vagytok? - kezdett kászálódni a nőforma.
- A három napkeleti bölcs.
- Mííí???
- A három napkeleti bölcs.
Az asszony gyanakodott.
- Akkor meg mit akartok itt egy tehénistálló körül hajnali kettőkor?
Szerintem ez nem valami bölcs dolog.
- Asztrológusok vagyunk - magyarázkodott Gáspár, Boldizsár pedig
jelentőségteljesen hozzátette:
- A fényes Napkeletről jöttünk.
- Ez valami jópofa poén? - Kérdezte az asszony. Ronda, rikácsoló hangja
volt, és nem fukarkodott a hangerővel. Menyhárt hangja viszont megtelt
áhítattal.
- Dicsőíteni jöttünk a kisdedet.
- Hódolatunkat kell kifejeznünk - pontosított Boldizsár.
- Hódolat?! Részegek vagytok! Pfuj, undorító! - kiáltotta a felháborodottt
delnő (forma), és elkezdte őket taszigálni. - Kifelé, gyerünk kifel&eacutte;!
Bepofátlankodtok ilyen süket szöveggel! Adok én nektek csillagjóslást!
Kifelé!
Gáspár kérlelőre fogta.
- Ne-ne! Látnunk kell őt!
- Másnak a kölykét dicsőítsétek! Tűnés!
- Csillag vezérelt minket - próbálkozott Boldizsár a maszkja mögül.
- Szerintem inkább egy pálinkásüveg. Kifelé!
- Nem! - makacskodott Boldizsár. - Ajándékokat hoz... - Kifelé! - ...tunk.
- Aranyat, tömjént, mirhát - segített neki Menyhárt. Az asszony azonnal
hangot váltott.
- Miért nem ezzel kezdtétek? Ott van bent. - szabadkozva tessékelte őket
befelé. - Elnézést kérek a nagy kupi miatt.
A három napkeleti bölcs elérzékenyülve állt meg a jászol előtt, az asszony
mögöttük maradt.
- Egyébként mi az a mirha? - kérdezte.
Menyhárt, le nem véve szemét a jászol tartalmáról, válaszolt neki.
- Egy értékes balzsam.
Az asszony újra rikácsolni kezdett:
- Balzsam! Miért hoztatok neki balzsamot? Megharaphatja!
- Mi?
- Az egy veszedelmes állat! Dobjátok a vályúba!
Hevesen tiltakoztak.
- Nem, nem!
- De bizony az! Nagy izéje is van - mutatott ágaskodó szarvakat az ujjaival
az asszony.
- Ez egy krém - magyarázta Gáspár. A matróna kezdett elbizonytalanodni.
- Létezik egy balzsam nevű állat. Vagy ezt csak álmodtam? Szóval ti
asztrológusok vagytok? - mutatott a jászolban fekvő gyerekre.
- Hm? - nem értették.
- Milyen jegyben született?
- Kecskebak - válaszolta Gáspár.
Az asszony nagyon megörült.
- Ó! Kecskebak? És azok milyenek?
Gáspár azonban erről nem adott felvilágosítást, ugyanis kezdett ideges lenni.
- Ó! Hisz ő az lsten fia. A Megváltó! A zsidók királya - tódította
Boldizsár.
- Mármint a kecskebak?
- Ő... nem, nem, nem, nem! Csak ő.
Az asszony tudálékosan bólintott.
- Ó! Mindjárt gondoltam. Különben sok lenne belőle.
A bölcsek egymás mellé térdeltek a jászol elé. - Milyen névre hallgat? -
kérdezték.
- Ó, Brájen (írd: Brian) - válaszolta átszellemülten a büszke anya.
A vendégek kórusban kántálni kezdtek.
- Imádunk téged Burns, aki mindannyiunk ura vagy. Dicsőség néked Burns és a mi Urunknak, lstenünknek. Ámen.
Az asszony mögöttük toporgott.
- Sokáig csináljátok még ezt?
- Mit?
- A dicsőítést.
- Nem-nem - szabadkoztak a bölcsek, elvégre alig pár hétig kellett a
sivatagban tevegelniük ezért a tizennégy másodpercért - és elkezdtek
hátrálni kifelé.
Az anya kitessékelte őket, miközben gondosan begyűjtötte az ajándékokat.
- Nos hát, ha megint erre jártok, kukkantsatok be. Huh! És nagyon kösz az
aranyat meg a tömjént. De a mirhából ne csináljatok problémát legközelebb!
Viszlát!
A csomagokkal egyensúlyozva visszatért a jászolhoz, és beszélni kezdett a
csecsemőhöz.
- Milyen kedvesek voltak, nem? Tiszta lökött társaság! De azért nézd ezt
meg! - és felmutatott egy csomagot.
Abban a pillanatban felbukkant az ajtóban az egyik bölcs, az asszonyhoz
ugrott, kikapta a kezéből az egyik csomagot és már iszkolt is kifelé.
Rögtön utána megjelent a másik és a harmadik is.
- Hé! - kiáltotta az anya - Add vissza! Ez az enyém! Ez a Megváltótok
tulajdona!
Boldizsár egy pillanatra visszafordult, és a földre lökte az asszonyt,
aztán sietett a többiek után.
Odakint megálltak egy pillanatra a bejárat előtt. A szomszédos istálló
ajtaján át földöntúli fény áradt feléjük, és halkan szólt a szférák zenéje.
Mögülük hirtelen gyereksírás hallatszott, aztán a számukra immár
felejthetetlen rikácsoló hang. - Kuss legyen! Végül egy anyai pofon
csattanása..."

Így kezdődött minden...
Burns blogja
   1 / 1 oldal   
2013.12.14. 11:23   Ps4 Hang Hiba  (12 hozzászólás)
2009.06.23. 11:10   Sonic szülinap !  (8 hozzászólás)
2009.06.20. 14:47   SW: Force Unleashed  (5 hozzászólás)
2009.04.02. 20:47   Nindzsa Nem Enni Zsíros  (1 hozzászólás)
Profil hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Burns  PlayStation.Community tag
2009.06.25. 08:57:08
LV1
Ok, Alex hova kuldjem a buszjegyet ? :)
3. Alex  PlayStation.Community tag
2009.06.23. 15:42:44
LV13
Bryan élete:)
SouthernPlayalisticCadillacMusic
2. Burns  PlayStation.Community tag
2009.05.01. 17:53:36
LV1
Nem az én érdemem ez a szösszenet, mivel kedvenceim közé tartozik a Monthy Python gondoltam a művükől kiollózott részletet bebiggyesztem ide. Ha kitalálod melyik irományukból van a részlet
kapsz ajándékba 1 használt buszjegyet :)
2009.05.01. 17:22:25
LV13
Elég rövidre sikeredett a bemutatkozás....xD
Sempre JUVE! Forza ITALIA! ;-)
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV1
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
641 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Fekete Krisztián
Fórumhozzászólások száma:
0 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
31 db
Utolsó belépés:
2020.02.07. 18:27:46
Regisztráció ideje:
2009.02.27. 14:41:02
Barátaim:

PlayStation®Network Online ID

PlayStation.Community Trófea