.
 

PlayStation.Community

2013.08.10. 00:16 Játékteszt
46 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Dynasty Warriors.

Ápám olász vooolt… (ja, ez egy másik történet)

Sok évvel ezelőtt nagyon odavoltam a japán stílusú szerepjátékokért, a JRPG-kért. Szerintem az országban elsők között vittem végig a SNES-es Final Fantasy III (FFVI) Amerikából behozott, kincset érő változatát, valamint kicsit később úttörőként tesztelhettem azt a legendás Final Fantasy VII-et, mely nem csak minden idők legkirályabb konzolja, a PSone meghatározó játéka lett, de talán minden idők egyik legjobb játéka is.
Rajongásom a JRPG-k iránt az évek múlásával sem csillapodott, viszont jelentősen átalakult. Ahogy mondani szokták, elkezdtem „távolról szeretni” a témát, azaz egytől-egyig érintőlegesen kipróbáltam és ismertem a legnagyobb, leghíresebb címeket, azonban a rendes, végletekbe menő végigjátszáshoz – legfőképpen türelem- és időhiány miatt – már egyiknél sem volt affinitásom. (Szerencsére akadtak a környezetemben olyan szakértők, mint Veres Miki, az 576 Konzol JRPG-gyöngyszeme, aki rendre felvilágosított az aktuális trendekről és főgonoszokról az új szoftverek megjelenésekor.)
Az azóta eltelt időben továbbra sem tévesztettem szem elől a JRPG-ket; legutóbbi, mélyebb elmerülésem a témában a gyönyörűséges Final Fantasy XIII kapcsán esett meg, mely kalandnak a régi elánnal álltam neki, azonban kb. a játék felénél már annyira magamtól távolinak éreztem a game mechanikáját (első sorban a harcrendszert), hogy sajnos minden vizuális kényeztetése ellenére abba kellett hagynom. Hasonlóan jártam a Ni No Kunival is: varázslatos világa ellenére nem volt képes lekötni a menete.
Egyszerű teóriám szerint a Sony Playstation 2 konzolja volt az, ahol utoljára lehetőség volt az egyetemes mértékkel elvárható, izmos JRPG-tartalom és aktuális legerősebb technikai működés, plusz külcsín egyensúlyba hozására. Jobb és rosszabb, túlmenőzött és porba tiport JRPG-k jöttek és mentek, a kiadók minden lehetséges ötlettel és trükkel előálltak, azonban senkinek, ismétlem, senkinek sem sikerült a PS2 éra befejeződése óta olyan igazi JRPG-t készíteni, mely tartalmában, látványvilágában és nem mellesleg előremutató újításaiban is EGYSZERRE hozta volna az elvárt magas színvonalat.
E három összetevő közül manapság már lehetetlen mindet együtt tető alá hozni. Valamelyik elemet sajnos fel kell áldozni ahhoz, hogy egy új játék egyáltalán elkészülhessen és kiadásra kerüljön. Fizikai képtelenségnek tartom, hogy ezután a jövőben bármelyik stúdió is megoldja a képletet. És nem, szerintem a Final Fantasy XV-nek sem jön majd össze a bravúr; egy párját ritkítóan szép akció-kaland játékot vizionálok, szerepjátékos elemekkel bővítve… de, hogy valódi nextgen JRPG lesz belőle, azt köztünk szólva kizárom.

De… akkor most már soha nem fogunk igazán jó és modern JRPG-vel játszani? Ki tudja. Egyszer. Talán. De addig is jobb, ha kifejlesztjük magunkban a megalkuvás remek képességét.
A Namco Bandai e héten debütált, Playstation 3 exkluzív, Tales of Xillia című JRPG-je talán egy sorsszerűnek mondható véletlennek köszönhetően maradt meg nálam. Ha már így esett, minden ráfeszülés nélkül, szinte gyermeki érdeklődéssel álltam neki a tesztelésnek, amire ritka érdekes módon még épp lett is elég időm, bármiféle dátumpresszió nélkül.
Első körben el kell mondanom, hogy pár trailer-infó kivételével nem sokat tudtam a szoftverről, olyannyira, hogy sokáig magabiztosan meg voltam győződve róla, itt egy Nintendo Wii-ről átemelt és nagyfelbontásba húzott, szokás szerint kibővített PS3 verzióról van szó. Ez a gondolat elsősorban annak tudható be, hogy a game, bár a szemnek marhára kellemes, homogén látványvilággal van felvértezve, a grafika technikai színvonalát tekintve azért elég erősen hajaz egy HD-kollekciós játékra.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A ToX karakterei ennivalóan kedvesen festenek a képernyőn, egytől-egyig mindegyik, a fő- és mellékszereplőkön át a legutolsó ellenfélig vagy NPC városlakóig. A látvány félig-meddig cel-shaded technikával készült, tehát közel sem az FFXIII már-már fájóan tökéletes figuráit hozza, azonban, köszönhetően a kedves, szélsőségektől mentes rajzstílusnak, a „lapkás” hajak, a tenyér fölött lebegő tárgyak, és az egy centivel a föld felett suhanó lábak ellenére nagyon egyben van az összkép. Ahol a grafika némi gyengeséget mutat – és ahol valóban beigazolódik a kis teóriám –, az a környezet ábrázolása. Szó nem érheti a ház elejét: a helyszínek változatosak és időnként kifejezetten látványosak (főleg pár vertikálisan is megnyúlt nagyváros), azonban a köztes placcokon, ahol JRPG lévén a kalandozás legjava folyik, bizony igencsak előző generációs hatású növények, kövek és textúrák kerültek beépítésre. Persze igazi baj nincs: a Xillia nagyon páva küllemű játék, de ez egyértelműen nem a modern technikának köszönhető, hanem inkább a gusztusos, élénk és erős színekkel elkészített, parádésan effektezett, barátságos művészeti stílusnak. Szintén fontos megemlíteni, hogy a szoftver a kis last-gen kompromisszumnak köszönhetően kiválóan fut, így aztán a játékkal töltött tízensok óra alatt egy téma miatt biztosan nem kell aggódni, és ezek az idegesítő hibák.
A történetre tekintve abszolút megelégedéssel tudok nyilatkozni, hiszen a Xillia mindvégig ügyesen és főleg lazán egyensúlyoz a hardcore és softcore mezsgyéjén. Amennyiben a végletesen összekuszált, nehezen értelmezhető, megrázóan mély filozófiai utalásokkal, letaglózó drámákkal és égbe emelő megkönnyebbülésekkel teleszőtt sztorik híve vagy, itt ezt nem igazán találod meg, viszont cserébe garantált a konstans, könnyed szórakozás, ami egy kikapcsolódásra szánt videojátéknál SZERINTEM nem utolsó szempont. Bő 25 óra folyamatos haladás és az összesen öt nagy fejezetre osztott kaland kb. egyharmadának abszolválása után azt kell mondanom, hogy pár apróbb dráma és megvilágosodás ellenére a Xillia általában mentes a szélsőségektől, így arra gyanakszom, hogy valószínűleg csak a legyezőszerűen szétnyíló történet legvégén lehet majd számítani valódi, csontig hatoló JRPG-csattanó(k)ra… ha egyáltalán lesz ilyen. No, de japán játékról beszélünk, úgyhogy miért ne lenne?
A játék több rétegű, Föld, Víz, Tűz és Levegő elemekre épülő univerzumában (ennyit talán poéngyilok nélkül elmondhatok) az emberek és misztikus segítőik, a szellem lelkek állnak a középpontban. Egy ilyen lélek Maxwell is, minden szellemek vezetője, aki mint több ezer éve aktív protektor kerül bemutatásra. Valahol egy isten ő. A szinte hermetikusan elzárt, Rieze Maxia néven történelemkönyvekbe kerülő, fantasy és sci-fi jegyeket is magán viselő, techno-reneszánsz világban e két létforma a Gaia-elmélet egy változata szerint szimbiózisban él: az emberek agya manát termel, mely „anyag” a szellemlelkek segítségével különféle „varázslatokká” alakítható át. Ettől világítanak a lámpák a városokban, ettől gyógyulnak a betegek, és természetesen ettől tudnak a kiválasztottak úgynevezett Arte „kunsztokat” végrehajtani, melyek lehetnek akár speciális támadó vagy védekező fogások is. Rieze Maxia két nagy birodalmak ad otthont: ezek Rashugal és Auj Oule, mely országok saját történelemmel rendelkeznek, de az uralkodó osztály mindkettőnél ugyanazon nagy, legendás hős, Kresnik leszármazottjának vallja magát.
Maxwell, a védelmező egy spirituális lény, ám e világban jó ideje mégis fizikai formában van jelen: egy sugárzó szépségű fiatal nő, Milla bőrében. E világi meditálása során veszi észre egy nap, hogy felborult az egyensúly szellemek és emberek kapcsolatában. A varázslatokat egyre nehezebben tudják megidézni az emberek. Elindul hát a szentélyének körítést adó kis, eldugott faluból a fővárosba, hogy kiderítse, mi vagy ki áll az események mögött. Céljához érkezve Milla véletlenül botlik bele a másik főszereplőbe, a lány fizikai kivetülésénél alig fiatalabb, orvostanhallgató Jude-ba, akivel sorsuk szinte azonnal – és talán végérvényesen? – összefonódik. Mellettük még négy fontos és szimpatikus, eltérő korú és karakterű szereplő vonul fel a történet során (egy nagy dumás életművész, egy különös kislány a még különösebb beszélő babájával, egy cserfes tinilány és egy kimért középkorú úr), akik mindegyike vezérelhető formában is jelen lehet az akcióban. Ők hatan lesznek azok, akik más okokkal és indíttatásból, de végeredményben mégis egy közös cél felé haladva, egymást egyre jobban megismerve és persze megkedvelve küzdenek a mindenható player irányítása alatt.
A semmiben sem kiemelkedő vagy egyedi, de annál kedvesebb és szerethetőbb történetről legyen elég ennyi. Az elég lassan, lépésről-lépésre szirmait bontó sztori-virág mindenki számára egyszerűen követhető módon tálalja az egyre érdekesebbé váló eseményeket, kifejezetten hangulatos miliőt teremtve. Pozitív és a szavatosságot megduplázó érdeme a játéknak, hogy a sztori mind Milla, mind Jude szemszögéből megkezdhető és végigjátszható, így, ha nem is feltétlen mindenhol eltérő, de mindenképpen kétféle perspektívából és több elágazást megismerve is láthatod az események nagy részét.
Amennyiben a Xillia történetét és történetvezetését jónak értékelem, a 100%-osan aktív, szupergyors harcrendszert mindenképpen kiválónak, sőt kiemelkedőnek kell mondanom!
A játék egy modern, roppant változatos, valós idejű, akár hack’n slash-ként (vagy beat’em upként) is leírható szisztémát használ. Ennek során az irányított karakterrel – aki több tagú partinál teljesen szabadon választható ki és bármikor cserélhető! –, távolsági és közelharci technikák bevetésével kell leküzdeni az ellenfeleket. A rendszer minden igényre felkészülve automata, félautomata és manuális módon is kezelhető: jómagam mindvégig maradtam az alapállapotnak számító, igen barátságos és kényelmes félautomatánál, mely megoldásnál a támadásgomb szimpla nyomásával a figura magától megközelíti a legközelebbi ellenfelet, majd a megfelelő mozdulatok beadásával (többek között) püföli, szúrja, vágja, csípi, karmolja, tűzlabdázza vagy jéglándzsázza azt. A harc ilyesformán kvázi 2D-ben, azaz síkban folyik, ám lehetőség van arra is, hogy a köralapú, láthatatlan fallal határolt arénákban bármerre szabadon elkalandozz – például egy hátbatámadás vagy menekülés érdekében.
A rendszerben a figura a bal karral mozog, a Négyzettel védekezik. Az X (+ bal kar irányok) a normál támadásokat, a Kör (+ jobb kar irányok) az Arte speckókat hozzák elő, további kombinációk fixálásának és váltogatásának opciójával. A karakterfejlődéssel persze egyre újabb Arte kunsztok tanulhatók meg és oszthatók ki tetszés szerint a DualShock 3 kar irány+gomb kombinációira, rengetegféle egyéni lehetőséget kínálva, szinte kaszabolós/ütlegelős/castolós akciójáték szintjére emelve az így soha unalmassá nem váló harcot!
Kiemelten fontos része a bunyónak a Xilliában az egyéni ügyködés mellett a páros, úgynevezett „Linked” küzdelem. Ennek során – több tagú partinál – a vezérelt karakter összekapcsolható bármelyik másik figurával, majd a megfelelő speciális támadást elsütve, egy pillanatra opció nyílik egy közös megmozdulásra is. Ezek lehetnek támadások vagy akár gyógyítások is, karaktertől és kombinációtól függően. A dolog baromi szimpla és tökéletesen működik: ha például egy gyógyítani tudó személyt linkelsz egy másik healerrel, majd benyomod a megfelelő kombót, ők együttműködve akár az egész csapatot is felgyógyíthatják egy nagy közös varázslattal. Ugyanígy több tucat a látványos támadó kombó varázslatok száma is.
Meglepő, de ebben a játékban egy-két nagyon ritka, „felakadós” esettől eltekintve olajozottan, sőt túlzás nélkül fantasztikusan jól működik a Mesterséges Intelligencia! Linkelt társad minden esetben ott áll, ahol kell, és azt csinálja, amit elvársz tőle. Azoknak, akiknek ez sem elég, még egy komplex táblázat is rendelkezésére áll, ahol minden egyes figuránál részletekbe menően meg tudod szabni, hogy inkább támadjon, védekezzen, vagy köztes állást vegyen fel, de ezen belül is még további állítási lehetőségek sokasága is adott egy-egy viselkedésmodell bekalibrálásához. Amennyiben a maximális 4 karakter harcol, a nem irányított két arc automatikusan kapcsolódik és együttműködik, természetesen Artes-t is használ, sőt, akár magától is lerendezhetnek kényelmetlen helyzeteket – például ügyesen felélesztik a KO-zott főhőst és társait!
Egy partiban a sztoritól függően jelen lehet akár a maximális 6 karakter is, ebből mindig 4 áll a harcmezőn. Mint mondtam, az irányított figura bármikor, kényelmesen átváltható, sőt a parti összetétele is akármikor átszabható a pillanatnyi szituáció fényében. Kisebb megkötések vannak ugyan a varázslatokat tekintve, pl. fogy a támadási pont, vagy emelni kell a kombó-métert, de ez hamar és könnyen visszatölthető, akár tárgyhasználattal is. Ami a legjobban tetszett, hogy a harc szinte minden esetben olyan formában folyhat, ahogy azt az adott játékos szája íze megkívánja, ergo hajthatsz a power-játékra is rusholással, de más figurák hardrendbe állításával bebiztosíthatod magad healerekkel is. Minden maximálisan felhasználóbarát és főleg egyértelmű, mely tény tovább erősíti a pozitív hangulati faktort.
A karakterek közül nekem nem mindenki jött be úgy, ha én irányítottam, viszont mindenki bejött valamilyen poszton, szóval úgy gondolom, kiváló a paletta!
Az amőbaszerű alaprajzú, általában 2-3 kapcsolódó részből álló, külső 3D-területeken az ellenfelek mindig láthatóak és nagyon könnyű elkerülni őket, ha valakinek épp nincs ingerenciája harcolni. Amennyiben csatára szánod el magad, óvatos megközelítéssel a mobok meglepve hátba támadhatók, de ha már észrevettek, akkor is tudsz csinálni egy kis mögé kerülést, hogy kezdőelőnyt szerezz. A külterületeken (és a sziklafalaikból nyíló odúkban) és dungeonökben kincses ládák, cuccos zsákok és véletlenszerűen széthagyott összetevők találhatók, mely motyók csipegetése szinte kötelező gyakorlatnak számít, annyira nem eltúlzott a dolog.
A városok hasonló mértékben egyszerűek és jól memorizálhatók, bár ezekben valamivel több a felfedezési lehetőség, több „kerületre” oszlanak.
A játékban minden fontos szakasz be- és kijáratánál is elhelyeztek mentési lehetőséget, emellett egy gyorsmentés is kérhető. Aki ezek után beszop egy elhalálozásból eredő progress-vesztést, az tényleg csak magát okolhatja. A boss-harcok padlózás esetén újrázhatók. A legtöbb harcból nagyon meleg szitu esetén akár el is lehet szökni.
Fontos funkció, hogy a már bejárt területek mindegyikére, amennyiben a történet épp engedi, teleportálással is vissza lehet térni. (A kincses ládák nem termelődnek újra, minden más igen.) Ez hihetetlen mértékben megkönnyít sok feladatot, bár egyes esetekben nyilván muszáj ahhoz gyalogolni, hogy egy-egy kisebb intermezzót elkapj, vagy célpontot felkutass.
Klasszikus szerepjáték nem létezhet karakterfejlődés nélkül. A Xilliában ez tapasztalati pontok osztogatását jelenti, miközben egy igen komplikált, több szintű, pókhálószerű táblán jelölöd be a fejleszteni kívánt tulajdonságokat. A fejlődés üteme pont megfelelő normál nehézségi foknál is. (Igen, lehet állítani.) Ez a rendszer ugyanúgy, mint a játék minden többi része, szintén kiváló segédfunkcióval van ellátva, hisz a pontok automatikusan is szétszórhatók, ha valaki nem akar túlságosan belemenni a részletekbe. A megtanult vagy tárgyak által megszerzett skillek (nem a támadások, hanem a képességek) akár egyenként is aktivizálhatók, de itt is van opció arra, hogy előre beállított sémák szerint a program állítsa be a kívánt habitust.
A fejlődésről el kell még mondani, hogy nincs terület-szinkron, ezért az egyre magasabb karakterszintek elérésével a korábban megismert helyek szörnyei visszatérve sokkal könnyebben leverhetők – van olyan is, amit első találkozásra lehetetlen lenyomni.
A boltok és árusok szintjének emelése és egységes(!) kínálatának fejlesztése nem kevésbé egyszerű. Egyre markánsabb fegyvereket, páncélokat, kiegészítőket, vagy pl. stat-növelő ételeket úgy szerezhetsz a kínálatba, ha az adott cuccra szakosodott üzletet pénzzel vagy alapanyagokkal támogatod. A figurák felszerelése soha nem volt még JRPG-ben ennyire könnyed: a program mindig egyértelműen mutatja, melyik cucc kinek jó és mennyit dob rajta, de a levetett motyók is ugyanígy monitorozhatok és azonnal eladhatók. Van automata best equipment is!

A fő küldetésvonal szerintem végig igen jól követhető, bár néhány esetben kell egy kicsit kóricálni, merre is van az arra. (Legalábbis nekem sikerült párszor minimális mértékben eltévedni, de szerencsére csak rövid időre.) A program mondjuk hajlamos időnként ködösen fogalmazni a feladatot illetően, kevés infóval. Klasszikus térképsegítség (pl. célmegjelölés) vagy iránymutató nyíl hála istennek nincs.
Szabadon halmozható mellékküldetésből félszáz is akad. Ezek a vérprimitívtől a közepesen komplikáltig terjedhetnek. Vidd el ezt ide, tedd le azt oda, keresd meg és büntesd meg emezt, találd meg amazt és hozd el nekem – kérik a városok NPC-i. A nyeremény rendszerint komoly pénz, ami mindig jól jön, vagy a karakterek küllemét pimpelő ruházati tárgy, mely feladva az átvezető filmekben is látszik.
Ami nekem fantasztikusan tetszett, azok a „dumálgatós” missziók, amikor tulajdonképpen semmit sem kell csinálni, csak épp jókor jó helyen lenni egy-egy településen és megtalálni az éppen ott valahol, valamelyik szegletben felbukkanó NPC-t. Ezek a kis intermezzók arra ösztönöztek, hogy újra és újra és újra visszalátogassak a helyszínekre, hogy tovább tudjam görgetni a kis mini-sztorikat. Mivel az instant teleportálás adott, a mellékküldizés miatti backtracking ezúttal kifejezetten szórakoztató elfoglaltság lett!
A gyűjtögetés remekül illesztve van jelen a játékban. Találhatsz ritka kincseket, melyek vagy tulajdonságot tanítanak, vagy valamit tuningolnak. Néha ad felszerelést is, bár ez nem gyakori. Emellett érdemes felvenni a már messziről kiszúrható itemeket is, hisz például a boltok fejlesztéséhez ezek a komponensek kiválóan megfelelnek. A lootolás a játék többi részéhez mérten baráti, így önként és dalolva mész be a nem túl szövevényes térképek elágazásaiba egy-egy remélt ládáért.
A trófeák 95%-a statisztika alapú. Mindenből sokat kell csinálni (az adatok egy pontos listában ellenőrizhetők), de csak vállalhatóan sokat, így az igazi rajongók és a feleannyira rajongók is biztosan jó kedvvel farmolgatnak majd minden számszerűsített okosságot, amit lehet, újabb tízórákkal bővítve a játékidőt.
A játék Jpop, Jrock és elektromos zenék sokaságát váltogatja. Engem igazán az intro muzsikája fogott meg említhető mértékben, játék közben általában kellemes „JRPG-indulók” szólnak. Az angol szinkron kifejezetten jól sikerült, még a néhol nagyon japán (de még nem irritáló) hanghordozás mellett is. Az ambient hanghatások igen jól el vannak találva.
A felirattal kapcsolatban egyébként volt néha olyan érzésem, hogy talán itt-ott „félrefordították”. Egy esetben, egy nagyobb, bölcsességekkel teleszőtt, lelkizős monológnál például végül nem igazán értettem, mire is akart kilyukadni a karakter, itt valószínűleg annyira keleti volt már az eredeti tanítás, hogy nem jött át angolul.

A sok szép szó után beszéljünk az árnyékosabb dolgokról is. Az fix, hogy a Xilla égbe kiáltó negatívumot ugyan nem mutat dramaturgiájában, ha csak azt nem, hogy a stabilan teljesítő történet ívét képes megtörni pár kifejezetten infantilis „közjáték” párbeszéddel. Ezek a szintén gyűjthető jelenetek opcionálisan, gombnyomással hozhatók be, és arra hivatottak, hogy a történetet és a szereplőket árnyalják. Nos, volt olyan, amelyiknél a fejelemet fogtam és facepalmoltam, de azt is meg kell adni, hogy néha vigyorogtam is. Talán, ismétlem talán jobban vette volna ki magát, ha a hangulat icipicivel komolyabb tud maradni.
Lement emellett pár kissé vontatott, túlnyúzott átvezető (engine-es) filmecske is, a nem túl gyakori anime filmes mozik azonban telitalálatok!
A látványról már szóltam, így itt csak ismételni tudom magam: az összhatás ennivaló, a HD-port feeling azonban sűrűn befigyel.
Összességében ez egy igen stabilan teljesítő, teljesen szórakoztató, tartalmassága mellett is mindvégig, szerintem mindenki számára emészthető JRPG, melynek szokatlanul intenzív harci rendszere üdítő lüktetést visz a klasszikusnak mondható, lassabb történetvezetésbe. Az is tény ugyanakkor, hogy a játék nem szaggat állakat, tör össze szíveket és szakít szét idegszálakat, hanem inkább jó japán munkás módjára megbízhatóan végzi a dolgát. A teljes játékidőt 40-50 órára kalibrálnám, mely full maxolásnál értelemszerűen nőhet, még talán 10 órával. Ezután jöhet a második végigjátszás, a másik főszereplővel.
Nekem a Tales of Xillia könnyedsége és pont rám szabott szabályrendszere miatt jobban tetszik, mint az FFXIII vagy a Ni No Kuni. Fekszik a kegyessége. Biztos, tudom én is, hogy galaktikus mércével nem több vagy jobb játék ezeknél – de nekem jobban bejön. Remélem ez a záró vallomás jó ajánlólevélnek tekinthető.

(Ezt a remek játékot partnerünk, a CNG.hu biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a budapesti Konzolok Szervize videojáték szaküzletben, PSC kedvezménnyel!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2013.08.21. 19:01:06
LV1
Jó lesz biztos
45. street5daniel  PlayStation.Community tag
2013.08.18. 00:57:05
LV4
kell nagyon faca
Bearanyozhatjuk a szart attól még az szar marad!!!
44. alucccard  A retkes
2013.08.15. 09:52:13
LV22
nem szeretem az rpg játékokat, viszont a zenéit szívesen meghallgatom.
43. martin  Főszerkesztő
2013.08.12. 17:42:46
LV27
Válasz 25. Bl4nco__HUN üzenetére:
Van, többféle úttal.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
42. talos86  PlayStation.Community tag
2013.08.12. 10:35:13
LV3
Válasz 27. xetron üzenetére:
Igen, ez a Namco baromsága. Anno a Xenosagáról is lehagyták a japán szinkront, pedig sokkal jobb.
41. xetron  PlayStation.Community tag
2013.08.11. 21:22:22
LV20
Válasz 36. Red13 üzenetére:
nem játékkal van a gond, hanem a sonynál állítólag !
Ultra Super Mega Combo Breaker .....
40. Burzum
2013.08.11. 17:47:04
LV2
Válasz 39. martin üzenetére:
+ karez: kösz az infót! Érdekesen hangzik ez a lehetőség.
39. martin  Főszerkesztő
2013.08.11. 10:10:24
LV27
Válasz 35. Burzum üzenetére:
1-4 játékos van a dobozon, de én ezt az opciót nem használtam. Túl vannak tápolva a karaktereim, a bossok kivételével pillanatok alatt hülyére verek mindenkit egyedül is. Csak akkor lehet koopolni, ha már elindult egy csata.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
38. karez  PlayStation.Community tag
2013.08.11. 08:19:34
LV4
Válasz 35. Burzum üzenetére:
Gondolom úgy mint Graces f résznél.
Maga a mászkálásban nem, de ha harc jön, akkor az egyik játékos megkapja az egyik karakter irányítását, így közösen lehet leverni a szörnyeket.
(barátnővel ideális felállás :) )
37. Mark  PlayStation.Community tag
2013.08.11. 03:57:37
LV4
Válasz 36. Red13 üzenetére:
OK, látom nem csak nálam van gond, hanem mindenkinél a trófeákkal. :)
Demon Lord / Dark King
36. Red13  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 18:44:26
LV4
Nagyon remélem jön valami patch minél előbb, mondjuk hétfőn, mert még a trófealistát sem jelzi a rendszer. Csak akkor, ha offline van a gép, de eddig 8,5 óra alatt semmit nem adott.
Egyébként tetszik a játék(fan vagyok XD), hozza a Tales of széria hangulatát, betegségeit miegymást. Remélem jó hosszú és tartalmas lesz. Minimum szeretnék 100 órát játszani vele...
Nekem tetszik a szinkron, mindig is jobban bírtam játékokban az angolt a japánnál.
35. Burzum
2013.08.10. 18:43:35
LV2
Válasz 33. martin üzenetére:
Tényleg, co-op részét próbáltad? Kiváncsi lennék, hogy hogy oldották meg.
34. rDAVE  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 18:25:44
LV3
Hümm, be kellene szereznem! :)
33. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 18:18:27
LV27
Válasz 31. Burzum üzenetére:
Nekem tökéletesen adja a nő hangja, mégpedig a Milla-Jude kapcsolat alakulásának érzékeltetése miatt. Plusz szépen illusztrálja a szellem változását.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
32. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 18:17:12
LV27
Válasz 30. gomez üzenetére:
Az "agyatlan harcrendszer" elég meredek kijelentés.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
31. Burzum
2013.08.10. 18:12:01
LV2
Válasz 29. martin üzenetére:
Érdekes akkor. Valakinek adja, valakinek meg nem. Bár ha belegondolok, hihetetlenül jó így játszani vele.:)
30. gomez  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 17:59:06
LV1
Kb 7 óra után:
Magamból kiindulva: aki eddig se kedvelte a sorozatot, ezután se fogja.
A szokásos agyatlan harcrendszer, ami még nem lenne baj,
ha változatos, vagy legalább látványos lenne. (echte gázos karakteranimációk)
A forgatókönyv képtelen fenntartani a figyelmem,
holott a sztoriban meg 1-2 kariban láttam némi fantáziát, szóval kicsit sajnálom.
29. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 17:58:22
LV27
Válasz 16. Burzum üzenetére:
Nálam jók, adja őket.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
28. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 17:57:57
LV27
Válasz 24. HattoriHenzo üzenetére:
Azt akarták érzékeltetni, hogy ez egy több ezer éves lény, plusz a másik két lányhoz képest sokkal felnőttesebbnek kellett lennie.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
27. xetron  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 17:56:35
LV20
Válasz 21. Bl4nco__HUN üzenetére:
ez a namconak tales of csapatának a hülyesége -
Ultra Super Mega Combo Breaker .....
2013.08.10. 15:56:08
LV5
Válasz 25. Bl4nco__HUN üzenetére:
Szinte biztos, mert ismét van grade a játékban. A megszerzett gradeből lehet extra dolgokat venni ill. szinteket, tárgyakat továbbvinni a következő körre.
don't eat the yellow snow
25. Bl4nco__HUN  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 14:55:57
LV1
new game + lehetőség van benne?
"I hate waiting and making people wait"
2013.08.10. 14:15:38
LV5
Nem keverem őket, de igazad van, nem tini. A huszas évei elején jár, de még így sem tartom szerencsés választásnak, hogy egy 40 éves nő szinkronizálta.
don't eat the yellow snow
23. BoroSati  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 14:14:21
LV2
Válasz 1. ppista üzenetére:
Emlékszem az 576 Kbyte-ban megjelent (PC-s) FFVII-es Martin tesztre. Az vett rá, hogy nekem ki kell próbálnom az a játékot. Első JRPG-m volt és hatalmas élményt jelentett. Hálás köszönet érte, így utólag is! :)
Nyugi Dagi, nyugi, nem csak foci van a világon!
22. Bl4nco__HUN  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 13:26:20
LV1
a graces-el valaki nem játszott közületek, mert lehet azt is beszerzem ezzel együtt ha már a vesperia-t nem sikerült sehonnan se beszereznem
"I hate waiting and making people wait"
21. Bl4nco__HUN  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 13:23:14
LV1
már minden japán játéknál általában benne van a japán hang nem tudom ebbe miért nem tudták belerakni
"I hate waiting and making people wait"
20. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 13:12:20
LV27
Válasz 19. HattoriHenzo üzenetére:
Milla nem tinilány, az Leia.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2013.08.10. 13:10:23
LV5
Válasz 15. martin üzenetére:
A tinilány kinézet és az érett női hang nekem nem passzol.
don't eat the yellow snow
2013.08.10. 13:06:29
LV5
Válasz 16. Burzum üzenetére:
Nálam is ez a helyzet. Ahogy olvasom, talán az lehet a gond, hogy az angol nyelvű változat trófeái még nincsenek fent a szerveren, így nincs mivel szinkronizálni. Amennyiben csak ez a probléma, hamar meg fog oldódni, ha nem, akkor szívás.
don't eat the yellow snow
17. CortezCorleone  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 12:33:28
LV5
Jó lett a teszt, és örülök, hogy a játék sem jelentett csalódást :) Amint lesz ismét 30-40 óra huzamosabb időm játszani, beszerzem.
物の哀れ
16. Burzum
2013.08.10. 12:16:52
LV2
Nincs gondotok a trófeákkal? Mert online módban még a játék trófealistája sem jelenik meg, csak offline trophy módban. Manuális szinkronizációnál meg hibaüzenetet dob ki...
Fenébe, hogy semmi sem tökéletes.:(
15. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 11:18:15
LV27
Válasz 12. HattoriHenzo üzenetére:
Miért zavar? Hangsúlyozni akarták a nőiességét.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
14. simon7109  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 11:14:11
LV18
Nincs japán hang?:S
Nem értem miért nem lehet rajtahagyni...
Ha a Ni No Kuni-n rajta maradt akkor itt miért lett volna olyan nehéz? Főleg egy japán játéknál ahol szerintem kötelező lenne a japán szinkron.
PSN: misi2mezei
13. street5daniel  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 11:12:40
LV4
pofás gaménak néz ki
Bearanyozhatjuk a szart attól még az szar marad!!!
2013.08.10. 10:07:45
LV5
Válasz 9. SavUdvar üzenetére:
Milla hangja engem is zavar.
don't eat the yellow snow
11. Bl4nco__HUN  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 08:06:42
LV1
Válasz 9. SavUdvar üzenetére:
japán hang nincs benne?
"I hate waiting and making people wait"
10. xetron  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 07:41:32
LV20
király szinkron, már itt megakadtam !
Ultra Super Mega Combo Breaker .....
9. SavUdvar  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 04:46:41
LV1
Ha az angol szinkront el lehet rontani akkor itt megtették.
Miért mondom mert meg van a japán verzió is.
Mindenesetre végigviszem ha már megvan, de a japán verzióval sokkal jobb játszani.
2013.08.10. 02:48:20
LV5
Azért rácsapnék annak a fejlesztőnek a kezére, aki kitalálta, hogy a jobbra/balra való kitérésre nincs szükség. A Graces harcrendszere ettől lett igazán hack & slash szerű. Ott nem feltétlen volt szükség a védekezésre, elég volt egy jól időzített ellépés és máris a hátát kaszaboltad az ellenfélnek. Ráadásul ez a free run dolog is szarul működik. Úgy érzem, az elődhöz képest visszalépés történt a harcrendszer kapcsán. Monjuk ezzel együtt is jobbak közül való, csak épp ez a kurtítás nem vált az előnyére.
don't eat the yellow snow
2013.08.10. 01:44:58
LV21
Válasz 1. ppista üzenetére:
Nope, ezt is martin tesztelte :)
http://playstationcommunity.hu/note/1663
(Legalábbis az ő neve szerepel a tesztelő résznél :))
6. jime  non-alcoholic
2013.08.10. 01:10:57
LV29
Válasz 4. martin üzenetére:
:D
nekem meg jó kis olvasmány lesz lefekvés mellé, így péntek este :)
"wake up, you're dead!"
5. Mark  PlayStation.Community tag
2013.08.10. 01:04:57
LV4
Jó teszt lett, elmond mindent.
4-5 órám van benne eddig, jól el lehet vele lenni. A nagyszerű harcrendszer miatt fel sem tűnik mennyi idő ment már el. Farmolás a platináért biztos nem lesz unalmas. :)

Scriptek nekem mindig tetszettek a Tales of játékokban. Megadták azt a pluszt, a vicces hangulatot(egy Tales game sem lesz annyira komoly vagy dark sztem). Mondjuk a Tales of Graces Fben az egész karakter testét mutatták, itt meg csak a fejüket, mint a Vesperiaban vagy az Abyysban...kár, mert a Graces megoldása sokkal jobb volt.

Nem találkoztam még az összes fő karakterrel, de Avil már most kedvenc. :D Bírom a hülyeségeit. Néhány scriptnél már most facepalmoltam. xd

Mint mindig most is sajnálom, hogy nincs japán hang. Szerintem simán meg tudnák csinálni, hiszen veszik annyian, hogy legyen rá keret(meg hát sokan is kérik, de eddig csak a Symphonia lesz majd dual audios). Azért az angol szinkronnal sincs semmi baj, talán Milla hangját kivéve; nem jön be annyira, végezhetett volna jobb munkát is a szinkronja. Bár lehet én vagyok túl szigorú, mert a japán hangját nagyon bírom, több animeben és játékban is hallottam és imádom.

Úgy érzem továbbra is a Vesperia marad a kedvenc Tales of részem(Yuri, angol szinkron is egy remekmű, darkabb, szimpibb karik[Karolt kivéve]), , de a 2. a Xillia, 3. Graces F, 4. Abyss.
Jövőre megveszem a Xillia 2-t is az biztos!
Remélem nem marad abba a sorozat és PS4-re is jönnek majd részek.
Demon Lord / Dark King
4. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 00:54:19
LV27
Válasz 3. jime üzenetére:
Hogy szombaton legyen mit olvasni a kávé mellé, miután hugyozott a kutya és a gyerek kezébe is tablet került.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. jime  non-alcoholic
2013.08.10. 00:52:54
LV29
nocsak, mik kerülnek ki így az éjszaka :)
"wake up, you're dead!"
2. martin  Főszerkesztő
2013.08.10. 00:49:56
LV27
Válasz 1. ppista üzenetére:
Sajnos nem emlékszem.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2013.08.10. 00:33:19
LV1
Lehet rosszul emlékszem (sajnos negyven felett már hülyül az ember), de a FF7.-óta ez az elsö jrpg kritikád?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TALES OF XILLIA
Namco Bandai
Látványosság:
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Hangulat:
8/10
Pozitívum
Kellemes külsejű karakterek király szinkronnal; stabil történet; kiváló harcrendszer; barátságos kezelés; könnyed hangulat; anime filmbetétek; pazar szavatosság
Negatívum
Pár vontatott dialógus; időnként szörnyen infantilis jelenetek; itt-ott HD-sített előző generációs helyszínek; kevés igazi katarzis